Pápa és Vidéke, 31. évfolyam 1-52. sz. (1934)

1934-09-02 / 35. szám

ASPIRIN TABLETTÁK A valódiságért és jó­ságért a Bayer kereszt szavatol, mely minden csomagoláson és tab­lettán láihaíó. Gyógyszertárban kapható. kalmazottaik és azok szombaton nem tehetnek eleget vallási kötelezettsé­güknek. Hasonló mértékkel kell mérni. Ha én ragaszkodom az ünnepemhez, az alkalmazottamtól sem vehetem el ezt csupán pénzügyi okokból. És végül, ha Pápánál sokkal na­gyobb városokban meg tudják tar­tani a vasárnapot, ahol a kereske­delmi élet sokkal élénkebb, akkor Pápán is meg lehet azt kísérelni. A vasárnapi munkaszünet miatt egy kereskedő sem ment még tönkre, legalább is ilyen okok nem szere­peltek a csődök és kényszeregyez­ségek történetében. Egy kis jóindulat kell. Egy kis megbecsülés embertársaim iránt. A profitéhség mérséklése. Meg lehet ©ldani, ha akarják, mert a felhozott okok nevetségesek és nem alkalma­sak a merev ragaszkodás megma­gyarázására. Anna kápolna külső renoválása. Nyilvános pályázat után a héten nyúj­tották be az ajánlatokat, amelyek közül Pados Ferenc jtoevü és meg­bízható kőmüveamester 400 P áraján­latát fogadták el. A munka ellenőr­zését Geba András műszaki tanácsos végzi. Széljegyzetek a költségvetés margójára. ^Néhány nap múlva tárgyalás alá kerül Pápa megyei város 1935. évi költségvetés előirányzata. Illő tehát, hogy a tárgyalás előtt foglalkozzunk vele és néhány pontját megvitassuk a nyilvánosság előtt, mert hiszen a tárgyalás alatt nem igen van idő a nagy komplexum miatt a hozzá­szólásra. A költségvetésen végigvonul a takarékosság szelleme, melyet öröm­mel üdvözlünk általában, de nem vagyunk hívei a mindenáron való takarékosság elvének, mert ez több­ször árt, mint használ. Ez az utóbbi kevésbé szerencsés elv diadalmas­kodásának az eredménye lehet csak, hogy a szegényügyi kiadásokból újabb 4000 pengőt lefarag a szanáló kés. Ezt nem helyeseljük. Ezt nem indokolják az események, a gazda­sági viszonyok. Most, amikor a sze­génység úgy terjed, mint a kolera, mikor állandóan emelkedik az el­látatlanok száma, nem indokolt. A szociális kiadásokat apasztani most | különös idea és főleg veszélyes. | Városépítésnél az előirányzat 13 F" "SJ Előírásos Intézeti kalapok, sapkák, trikók, kötött­áruk, tornanadrágok és torna­cipők legnagyobb választékban. Úgyszintén gyermekharisnyák, kötények, fehérneműk, iskola­táskák, bőröndök a legolcsób­ban kaphatók s-s s-s s-s Raidl Ferencnél Pápa, Kossuth-utca 6. Telefonszám: 174. A ezer pengő. Ez is nagyon csekély, különösen, ha a város elhanyagolt­ságát látjuk. Csökkentést tervez a költségvetés a közintézmények támo­gatásánál, az iskolák segélyénél is. Ezt a tételt évek óta faragják, irt­ják. Általános gazdasági szempont4 ból talán érthetőnek látszik ez a csökkentő elv, de van más szem­pont is, különösen, ha a kultúráról van szó. Az iskolák segélyezésénél, akárcsak a szociális kérdéseknél más­nak kell a mértéknek lenni, mint egyéb ügyeknél. Itt nem tendálha­tunk és csúszhatunk le a végtelen­ségig, mert garasoskodásunk meg­bosszulhatja magát. A pangó forgalmú nyár és gyatra t érmés sötét színekre festi a telet. Nem magyarázza meg az előirány­zat ezen irányú csökkentését az az örvendetes tény sem, hogy a pót­adó 48%-ra szállt le. Az utakra előirányzott 18 000 P alacsony vol­tát sem tünteti el az, hogy a hely­pénzekből befolyó jövödelmet 10000 P-vel kisebbre veszi a költségvetés. Jó utak akkor is kellenek, ha a hely­pénzeket leszállítják. Azok úgyis csimborasszói magaslatot értek el Pápán. Néhány utca feljavításával a szomorú útviszonyok nem szűntek még meg és újabb utcák kijavítását elodázni tovább nem lehet. Mégegyszer leszögezzük, nem va­gyunk ellenségei az okos takarékos­ságnak, de ennek csak ott és akkora mértékben van helye, ahol és ahogy a körülmények ezt megengedik. Egy költségvetés csak akkor lehet reális, ha a viszonyoknak megfelel és az élet változó követelményeive! összhangban van. Az 1935. évi költségvetési előirányzat igyekezik is ezeknek az e veknek megfelelni, csak nem egészen simulékony és ezen segíteni kell a szombati közgyűlés alkalmával. I Pápai Onk. Tűzoltó Testület vázlatos története. 1912—1934. Az az örvendetes lendület, mely a Pápai Önkéntes Tűzoltó Testület folytonos előrehaladását 1871 — 1912­ig, a jubileumi évig biztosította, a jubileum után két évre kirobbanó világháború megakasztotta. A mű­ködő tagok legnagyobb része a lövészárkok lakója lett és itthon a diákságból alakult meg a csákányos gárda. Vezetőjük Szőllősy Sándor, a mai alparancsnok lett, aki működé­sét a testületnél abban az időben kezdte meg. A világháború alatt nem változott a helyzet. Új szerek és felszerelések beszerzéséről szó sem lehetett, hi­szen mindenki a tomboló vérzivatar hatása alatt állt. Mindenki csak ma­gával törődött, mindenkinek meg­volt a maga külön gondja. A köz­élet általában pangott s ez alól a Testület sem volt kivétel. Ez érthető is, hiszen ami fontos volt, az a fron­tokon zajlott le és a hinterland csak a harcban álló frontokért dolgozott. A világháború tragikus befejezését követő időben a Testület parancs­nokai Berkes Ágoston és Viz Ferenc voltak. A letargikus idők mintha tűnőben lettek volna. A város akkor élen álló polgármesterének, dr. Tenzlinger Józsefnek tagadhatatlanul nagy érdeme van abban, hogy a tűzoltóság korszerűvé fejlesztése meg­kezdődött. A felszerelések, lajtok és lovak által húzott fecskendőkocsi idejét multa. Nagy szükség volt te­hát, hogy a város bizonyos áldoza­toktól vissza ne riadjon. Ebbe a munkába kapcsolódik bele egy másik Szokolynak az alakja, aki méltó lett nagyhírű atyjához és minden alkalmat megragadott, hogy j a pápai tüzoltoságet modernné fej­lessze. Szokoly Viktor közig, taná­csos örök és elvitathatatlan érdeme, hogy Wolmuth Lajos tűzoltóparancs­nok és Szőllősy Sándor alparancs­nok segítségével a kissé hátramaradt tűzoltóságot modern alapokra fek­tették. 1925-ben, mikor a kiegészítés ön­kéntes felhívásra nem sikerült, az akkori leventék utolsó két korosztá­lyát rendelte be a város tűzoltói ki­képzésre és ezekből lett a mai ön­kéntes gárda magja, úgy, hogy az önkéntes tűzoltók legnagyobb része ezekből áll ma is. Az alapos munka eredményeként 1924-ben a város egy Rába-féle motorfecskedő autót vásárolt. Ez volt az első lépés a nagy munkában. Ez­zel elérték, hogy szinte percek alatt kiroboghattak oda, ahol a vörös­kakas el kukorékolta magát s a régi panaszok, amik a tűzoltók lassú­ságát kárhoztatták, egy csapásba meg­szűntek. Ebben az időben emelték fel a hivatásos tűzoltók számát 12-re. Ezek az emberek mind kiválóan ki­képzett tűzoltók, akik élnek-halnak hivatásukért és ha felröppen a vörös­kakas valahol a városban, vagy a közeli falukban, boszorkányos gyor­san ott teremnek és nagy hozzáértéssel lokalizálják a veszedelmes lángokat. A teremtő munka itt nem állt meg. Újabb harcok. És megveszi a város a második motorfecskendő autót, majd a mentőautót és a tűzoltó személyautót és a szivómotoros ön­tözőkocsit Ezekre a modern felszerelésekre nagy szükség volt. Nem az általá­nos vételi mánia vezette itt a veze­tőséget, hanem a korszerű szüksé­gesség. Mi lett volna vájjon, ha 1924-ben nincs az autófecskendő, amikor kigyulladt a nagytemplom tornya december 14-én? Ez pedig alig pár hónappal történt az autó­fecskendő beszerzése után. Szinte gondviselésszerűnek mondható a ve­zetők providenciája. Ezzel el is érkeztünk volna a 60 éves jubileum küszöbéhez. A vá­ros minden rendű és rangú polgá­rának ki kell ebből az ünneplésből részét venni. Büszke lehet a vá­ros a maga tűzoltóságára, mely már annyi veszedelmes esetben adta tanú­jelét bátorságának és szakképzett­j ségének. A pápai tűzoltók kiváló­ságát bizonyítja az a körülmény is, hogy a Vármegyei Szövetség elnöke, Mihályi Sándor m. kir. gazd. felü­gyelő pápai ember. Dr. N. i.

Next

/
Thumbnails
Contents