Pápa és Vidéke, 31. évfolyam 1-52. sz. (1934)

1934-08-19 / 33. szám

Harminc foldmives fiú kitűnő vizsgája a földmlves­iskoiában. A m. kir. állatni mezőgazdasági szakiskola csütörtökön, aug. 16 án tartotta szokásos évi tanévzáró vizs­gáját. Harminc kiválóan képzett föld­míves fiú tett bizonyságot amellett, hogy a két évet nem hiába töltötték el a főldmivesiskola falai között, ha­nem igazi munkával készültek az évzáró vizsgára. A vizsgabiztos Tar Gyula mezőgazdasági iskolai főigaz­gató volt. Az érdekes vizsga kint folyt a szabad ég alatt nagyszámú közönség jelenlétében. Ott volt So­korópátkay Szabó István volt mi­niszter nejével együtt, továbbá Né­meth J zsef apát-plébános, Karlovitz Adolf kormányfőíanácsos, Handl Jó­zsef jár. bir. elnök, Hamuíh János polgármester, ezenkívül még sokan a pápai inteligencia, valamint a kör nyékbeli földbirtokosok és nagybér­lők köréből, továbbá sok vidéki és pápai kisgazda is. A tanárok egymás után adták fel a nehezebbnél nehezebb szakkérdé­seket és a növendékek gondolkodás nélkül adták a válaszokat nagy hoz­záértéssel. Öröm volt nézni ezeket az okos parasztfiukat, akiknek sze­mében ott csillogott az erős akarás és az értelem fénye. Mind a harminc nagyszerű képviselője a romlatlan ma­gyar földmivestársadalomnak, akik­ben csak úgy búzog és robbanásig feszül a földből élő paraszt ember ősereje. Ezek a fiúk hogyha hazatérnek csendes falujokba, bizonyára apos­tolai lesznek az új alapra fektetett földműves eszméknek és ezeket az acéllelkü fiatalokat nem kezdi ki a nyugati rozsda, ezek hív őrei lesz­nek a magyar földműves társadalom egészséges konzervatív tradícióinak. Csodálatos, hogy milyen iníeli­genciára tettek szert a rövid két éves tanfolyam alait. Volt egy tanuló, aki a hússertések hizlalásáról szabad­előadást tartott, de annyi hozzáér­téssel és olyan nagyszerű meglátás­sal, hogy dicséretére válna bármely szakembernek. Pedig ez a fiú talán csak őt elemit járt és talán éppen abban az időben, amikor a véres háború zivatara elsodorta az apját és gyenge kezébe odanyomták az eke szarvát. A magyar nép ősereje mindig a faluban volt, a falut kell megbecsülni, ha az események szo­Használt tankönyvek féláron. — Iskolaszerek nagy választékban és olcsón kaphatók Dömösi János honyulHFesliedBSBbBii, Kossuth-utca IS. morű láncolatát meg akarjuk akasz­tani, oda kell visszatérni, ahonnan a petyhüdt erekbe friss vér áramlik. A vizsgálat végén a távozó föld­műves ifjak nevében Tipold János, a gazda önképzőkör ifjúsági elnöke búcsúzott az intézettől, a tanári kar­tól és köszönte meg az intézet igaz­gatójának, Szabó Jánosnak szeretet­teljes bánásmódját és jóindulatát. Néhány kedves szót mondott Tar Gyula vizsgabiztos és Sokorópátkay Szabó István volt miniszter is a bú­csúzókhoz és az Isten áldását kérte nehéz munkájukra. Ezután Szabó igazgató ajándékkönyveket osztott ki a kiválóan végzett növendékek kőzött. Délután egy órakor közös ebéd volt, melyen a meghívott vendégek mintegy hatvanan vettek részt és maradtak együtt kitűnő hangulatban a késő délutáni órákig. Külön kell megemlékeznünk az in­tézet igazgatójának és ambiciós ta­nári karának kitűnő és alapos mun­kájáról, melynek legnagyobb elisme­rését a nyilvános vizsga gyönyörű eredménye szolgáltatta Ez első magyar tengeri hajó vizrebocsátása. A napokban folyt le Budapesten ez a kedves ünnepség. A Dunán úfnak eresztették az első magyar hajót, mely majd a tenger viharos hullámain át viszi a magyar termé­nyeket. Kicsi, magyar hajó, mely el­törpül a tengeri hatalmak hajókolosz­szusai mellett. Mégis büszkeséggel tölt el bennünket, mert újra magyar zászlót lenget a tengerek szele és élniakarásunknak újabb bizonyítéka. Budapest a neve ennek a kis ten­geri hajónak, mely majd hirdeti, hogy van egy ország, mely ő! elra­bolták a tengert, az életlehetőséget. De küzd, harcol az életért és nem mo d le arról, amihez joga van, a tengerről, ahol húsz évvel ezelőtt hadihajóink vigvázva álltak és őr­ködtek. Szomorú statisztika az egykéről. A Magyar Statisztikai Szemle leg­utóbbi száma megdöbbentő adato­kat közöl az egyke pusztításáról. Nagy-Magyarországon 4'1 százalék volt az egykés jel­legű községek száma, Cson­ka-Magyarországon pedig már 7 százalék. Különösen megdöbbentően nagy ez a százalék Baranyában, ahol 60 egykés község van. Az ország 223 egykés faluja közül 194 esik Dunán­túlra. Ha nem fűznénk egy szót sem ezekhez az adatokhoz, akkor is előt­tünk kell hogy álljon a borzasztóan szomorú tény, hogy a magyarság k halóban van S ha ehhez hozzávesszük még, hogy a magyar házasságok 18 száza­léka meddő, akkor kétségbe kell esni. Itt valamit tenni kell. F­S) öírásos kalapok, sapkák, trikók, kötött­áruk, tornanadrágok és torna­cipők legnagyobb választékban. Úgyszintén gyermektiarisupk, kötények^ fehérneműk, iskola­táskák, bőröndök a legolcsób­ban kaphatók s-s s-s s-s s-s idl Ferencnél Pápa, Kossuth-utca 6. Telefonszám: 174. üasárnapi Ml Medália az anyákon. Minden év augusztus 20-án össze­gyűjtik a sokgyermekes anyákat Rangsorba állítják őket gyermekeik száma szerint Azután kiosztják a kitüntetéseket, szép fényes medáliá­kat és néhány pengőt. Szép-szép dolog az anyák meg­becsülése, hiszen az anyának a gyer­mek adja meg azt a fönséget, a kiváltságot, melyet évezredek óta élvez. De ez nem elég. Különösen kevés a mai nehéz időben, mikor kétségbeesett beszédek circumdede­runtja zokog a magyar falvak pusz­tulásán, mikor a statisztika hideg, elfogulatlan számadatai olyan szörnyű eredményeket mutatnak. Medáliák­kal, rangsorba sorozással és egy napi ellágyulással és szemforgató ünnepléssel nem lehet és nem sza­bad a magyar anyák dolgát elintézin. Az a dics, amit a fényes kitün­tetés adna — kevés. Abból a medá­liából — sajnos — nem lehet harapni. Ahol 10—12 éhes száj vár az üres asztalfiából kenyeret, ott nagyon kevés az a fődíjnak tartott 20 P. Ezzel a díjazással nem lehet az anya­ság sárbatiport és százszor kineve­tett szentségét a régi magaslatra emelni. Ez az összeg kevés ahhoz, tragikusan kevés. Máshol a baj, drága díjkiosztó urak. A házasságokban, melyek már nem az égben köttetnek, hanem csak a földi halandó előtt és egyszerű kontraktusok, melyben több a vér mohó éhsége és a pénz sóvárgása, mint a lélek eszményi vágya. Med­dők a házasságok. Őfelsége a gyer­mek lebukott trónusáról, melyet a házasság szentsége ácsolt össze. Nem áldás már a gyermek. Többet ér a házastársak nyugalma és vidámra biztosított élete, mint egy drága kis fiú, vagy aranyhajú kis leány édes gügyögése. Ezt változtassák meg uraim. Azu­tán osszanak dijakat. De ne medáliá­kat, ne 20 pengő szégyendijat, hanem tisztességes megélhetést a nagyszámú családoknak. Mert az nem ünnepelni való ám, hogy a gyermekhalandóság évről-évre növekszik. Hogy a gyer­mekek mosolygósra teremtett ártat­lan képe idő előtt tele van ránccal. Hogy azok a gyermekarcok jobban világítanak beteges sápadtságukkal, mint a hold világa. Ezek a vérsze­gény gyermekarcok vádolnak. És ezt a néma vádolást nem szabad elfe­lejteni az augusztus 20-iki országos ünnepségek feltranszformáit csinda­ratta-bumja közepette sem. Akkor lesz ez a tipikus magyar ünnep igazán ünnep, ha a magyar gyermek arcán a vidámság mosolya érik egészséges barnára. Ha minden magyar családban ott tipeg őfensége, a gyermek. A magyar jövő, a ma­gyar kikelet. Addig hiába osztanak fényes medáliákat, a kisorvadt ma­gyar anyák mellén nem álí jól a fényes kitüntetés. Többet érne a mindennapi kenyér. Horác,

Next

/
Thumbnails
Contents