Pápa és Vidéke, 31. évfolyam 1-52. sz. (1934)

1934-08-05 / 31. szám

PÚPfl ÉS VIDÉKE 1934, augusztus 5 Hindenburg halott. A barnainges németországra rászállott a fekete a gyász. A táborszernagy elnök, kinek legendás alakja úgy állott a forradalmak által felkorbácsolt germán vizek közepette, mint a szikla, nincs többé. A Rajna partján 60 millió germán szemet fátyolozott el a gyász könnye, s 60 millió német sóhaja száll az elhunyt Atya ravatala felé. Méltán. Hindenburg nem élvezte a nyugalmas öregség drága tétlenségét. Nyugalomból hivták vissza, hogy lángeszével szolgálja a veszélyeztetett hazát. Azzal kezdte, hogy a mazuri tavaknál tönkreverte az orosz seregeket. Azóta a német történelem legendás katonája volt. Azóta sohasem pihent. A lángész kötelezett és az agastyán fiatalos energiával dolgozott. Most már nincs. Itt hagyta Rajnaparti hazáját, melyet annyira szeretett, itt hagyta azt a népet, melyet kemény karokkal veze ett ezer Schylla és Carybdis között. Vájjon az utód méltó lesz-e hozzá, s a germánság jövendő utja merre vezet? A mélységes gyász mellett ez is eszünkbejút. .. Szoborszentelés az ápoldában Megható, kedves ünnepség folyt le augusztus 1-én az Assisi utcai Polgári Ápoldában. A Kat. Nővédő fennállásának 27 éves jubileuma során ugyanis szép Jézus Szíve szobrot készíttetett, amelyet azután a városnak adományozva az intézetben helyeztek el. Dr. Dobrovich Ágoston bencés igazgató szentelte meg a szobrot és szép szertartás keretében meleg szavakkal méltatta a katolikus léleknek ezt a szép megnyilvánulását. Majd Hamuth János polgármester a város képviseletében átvette az ajándékot, egyben pedig gondozás végett átt is adta az ápolda gondnoknőjének, Wolinuthné, Galamb Ilonának. A pápai himnusz eléneklésével fejeződött be a felemelő kis ünnepség. A feldühösödött sertés és a kondásflű harca. Véres színjáték a cséii legelőn. Nem mindennapi kalandról értesít bennünket csóti tudósítónk. Hujter János 15 éves csóti fiú az elmúlt hét péntekjén, július 27-én épen úgy, mint máskor, kihajtotta a falu disznóit a legelőre. Délután úgy 4 óra tájban mozgolódás támadt a csordában s a fiú arra lett figyelmes, hogy állatjai marakodnak. Ostorral a sertések közé sietett, hogy rendet csináljon, ez azonban nem ment bajnélkül. Néhány kemény ostorsuhintás elég volt ahhoz, hogy az amúgy is nyugtalan apaállat feldühödjék. Azonban a kondásfiú bátran szembeszállt vele. Megkezdődött a fiú és a fenevad küzdelme. Az állat agyarával felhasította a fiú jobb combját s a földre teritette. Szerencsére a segítség még jókor érkezett és sikerült a fiút megmenteni a megvadult állat dühétől. A sebesült kondást az irgalmasok kórházában ápolják. Állapota aggoda lomra nem ad okot. Folynak az olcsó ruhaakció előkészületei. A nehéz helyzetben levő gazdaközönség felsegítését célzó olcsó ruhaakciót az idén is lefolytatja a kormány. Az idei akció keretében 6 35 P-ért hozzák forgalomba a férfi felső ruhának való 140 cm. széles sötétkék és fekete színű posztó méterjét, a sötétszürke és barna szinű szintén 140 cm. széles bekecs-szövetet 4'83 P-ért árúsítják, a 64 cm. széles nadrágszövet pedig 1*04 P lesz méterenként. Ezenkívül különböző inganyagok és fehérített pamutszövetek kerülnek forgalomba. Mint értesülünk, a gyárak szeptember l-től fogadják el az ily irányú rendeléseket és így a gazda közönség | már a kora ősszel hozzájuthat az \ olcsó szövetekhez. Belecsapott a villám a szederfába. Három ember járt szerencsétlenül. A mult vasárnap, július 29-én este hatalmas vihar vonult végig a vidék felett és Nemesszalók községben csaknem halálos áldozatokat követelt. Gaál Gyula és felesége, valamint Balassa Józsefné ottani lakosok a ház előtt álló szederfa alatt tartózkodtak. Ebbe ütött bele a vi lám. A villámcsapás nyomán mindhárman összeestek és eszméletüket csak egy óra múlva nyerték vissza, azonkívül 8—10 napig gyógyuló égési sérülést is szenvedtek. Mindhármukat a helyszínére hívott orvos részesítette első segélyben. Ifjú lett az Öreghegy. Furcsa cím, de így van. Husz gyermek nyaralt ott négy hétig. Husz kacagó száj verte fel a méla szőlőhegy csendjét. Gyönyörű gondolat volt 20 sáppadt gyermeket odavinni a természet ölére. Hadd piruljanak ki azok a sáppadt gyermekarcok, hadd legyen kacagós 20 korán szomorú gyermekszáj. Mert hiszen a gyermekajkakra csak a kacagás illik. A mult vasárnap volt a búcsúzkodás s erről a kedves ünnepségről számol be egyik melegszívű olvasónk, akinek oroszlánrész jutott a nyaraltatás létrehozásában. Reméljük, hogy a szép szociális gondolat tovább terebélyesedik és jövőre már 50 vidám gyermek nyaral a megifjudásra vágyó Öreghegyen. (Szerk.) Vasárnap délután pápai családok bandukoltak az Öreghegy záporverte útain; a dombtetőre, a vadászvillába igyekeztek. Velük tartottam. Ott fent nagy a sürgés-forgás: 20 kacagó gyermek lázasan készülődik a négy hetes boldog nyaralás, műsoros, vidám búcsúdélutánjára. Kedves, fiatal leány rendezkedik a kis sereggel; ő a vezető tanítónő. Hallom, amint a gyerekek nagy ragaszkodással „kis anyucidnak szólítják. Közben már kezdődik is a meglepően ötletes műsor. Apró gyermekek kedves éneke, tánca, tréfás monj dókája gyönyörködteti és könnyekig megkacagtatja a közönséget. Nagy a vidámság a vacsoránál is. A gondos, jó Németh néni főztje eddig is csalogató volt a kis népségre, de ma azután — amint az már a búcsúzásnál illik — még torta is kerül ám az asztalra! Mindenütt boldog, elégedett arcocskák és ez az öröm ragyogja be a látogató szülők és testvérkék arcát is. Aprók és nagyok szemében csil{ logó öröm: a lélek háláját sugározza. Hálás, meleg érzés azok iránt, akik ezt a boldogságot szerezték: a város vezetősége, a Tüdőgondozó Intézet, a Társadalmi Egyesületek és az egyes jólelkű adakozók iránt. Mert az ő együttes, áldozatos szeretetük teremtette meg a pápai gyerekek öreghegyi nyaraltatását. Szűk lakásokból kikerült 20 gyermek élvezte ott a szabad levegőt. Pápaiaki Szép volt ez a kezdet! Szeressétek meg ezt ez ügyet s áldozzatok, hogy jövőre már egész nyáron át és több gyermek arca 'színesedhessen a pápai Öreghegyen. Oasípnapi levél. Eg^haslövés a becsület mezeién. A napokban olvastam, hogy egy bíró egy főispáni titkárt párbaj során hasbalőtt. Valami félreértés előzte meg az ügyet, azután provokálás nyilí utcán s a vége egy ólomgolyó a hasban. Furcsa elintézése a becsületnek, az igazságnak Ha valakinek az ábrázatja nem tetszik nekem, vágjam mosolygó szemébe a keztytimet vagy nyáron az öklömet és azután, ha jó lövő vagyok, torkára forraszthatom a méltatlankodás szavait. Furcsa felfogás, még furcsább társadalmi követelmény. Lenézzük a letűnt korok ósdi szokásait, öltözködését, világfelfogását, anélkül, hogy vizsgálnánk vájjon magasabb etikai szempontból lenézendők e. Egyszerűen azért, mert azt a szépapánk csinálta, vallotta. A kritikátlanság jellemzi egész tradiciófelfogásunkat. És ennek a következményeként a fatengelyes korok barbarizmusa, a nyers erőszak megtestesült példája a párbaj, még mindig a megsértett becsület megfoltozó ja. Miért? Ha valaki képen vág engem társaság előtt vagy társasági asszisztencia nélkül, a megbántott becsületem azzal lesz helyrehozva, hogyha kihívom az illető verekedős urat párbajra. Ez a princípiuma a társasági életnek. Megtörténik a párbaj, kapok egy haslövést, s a becsületemen esett folt eltűnt, mint mosodában a gallérról a piszok. Miért az én becsületemen esett folt, amikor egy pofont kaptam, talán érdemtelenül vagy megérdemelten ? Miért nem a verekedős szmokingos szalonlovag becsületén, aki az arcommal érintkezésbe hozta a kezét és ennek reputációjaként még hasba is lőtt? A párbajnál gyönyörűbben felépített és kitervelt gyilkosság nincsen. Az előre megfontolt szándék ismérveit egy ölési formula sem meríti ki jobban. Sőt egész büntársulat alakul a terv kivitele előtt az emberölésre. És mégis — mégis. Ezt a megállapítást nem dönti meg az az ellenvetés, hogy hiszen minden sebezhető pontot bandázsba burkolnak (a kard párbajnál) s kevés a valószínűség a veszélyes sérülésre. Ha ez így van, akkor minek a nagyhangú kardsuhogtatás ? A becsületesen esett sérelem ezáltal kitörültetik, a nyilvános megszégyenítés szégyenfoltja ezáltal eltűnik? Nem tudom elhinni ezt az együgyűséget, ezt a modern felfogásba átültetett ókori barbarizmust. Van egy afrikai törzs, ahol a sértő és a sértett az egész törzs szeme előtt különféle feladatok megoldásában versenyeznek. Aki győz, annak a másik egy évig szolgája lesz. afrikában van a szerecseneknél, akikről orrfintsrgatva szoktunk beszélni. Pedig kár. Ezen a téren azok felettünk vannak, egyedüli hibájuk, hogy a fehérember húsát csemegének tartják. Legyünk erre büszkék. Horác.