Pápa és Vidéke, 31. évfolyam 1-52. sz. (1934)

1934-07-15 / 28. szám

Letárgyalta a köigyiiés az 1934. évi pétköltségvetést. Folyó hó 12-én délután 3 órakor -városi közgyűlés volt a városháza nagytermében.- A közgyűlésen igen gyérszámű képviselő jelent meg, mint általában nyáron szokásban van. A jegyzőkönyv felolvasása után Hamuth polgármester olvasta fel a kisgyűlés helybenhagyó, illetve elutasító határozatát, melyet a képyiselők unott közönnyel hallgattak végig. Körülbelül fél 4 órakor vették -tárgyalás alá a tárgysorozat első pontját. A város megkeresi a kormányt, hogy a város adósságait képező dollárkötvényeket vásárolja öszsze, mely által a város nagy kiadásitöbblettől szabadulna meg. A javaslatot a képviselőtestület egyhangúlag elfogadta (csak a kormány és ilyen megértő legyen). Elfoga Jták a gyámpénztár és az alapítványi pénztar mult évi zárszámadását. Vita a nyomást okozógép jó és rossz tulajdonságairól. ' A következő polgármesteri javaslat az volt, hogy a nyomásfokozógép költségeinek fedezetére vegyen fel a város 50.000 pengő kölcsönt az OTI iől. A kölcsön 10 évre szólna és a kamata 5-5%. Az indokolás szerint ez egy kedvező kölcsön. Ezt a tényt nem vonta senki kétségbe, csak a .nyomásfokozógép mikénti munkájával nem voltak tisztában a városatyák. Dr. Fehér Dezső szerint nem a víznyomásban van a hiba, hanem abban, hogy nem jön elég víz a városba. Egy víztorony felállítását javasolta. Majd pedig meginterpretáííák a műszaki tanácsost a beszerzendő gép működését illetőleg. Lassankint azután tisztázódott a helyzet és a polgármesteri javaslatot egyhangúlag elfogadták a megbékélt városatyák. A villanytelepi alkalmazottak részére jutalékul a fizetésük felét szavazta meg a közgyűlés. Az agyag árát 1 50 P-ben, a homokét pedig 80 fillérben állapította meg kocsinkint. Az 1934. évi pótköltségvetés. Félőt felé járt már az idő, mikor az 19.34. évi pótköltségvetés tárgyalására került a sor. Minthogy a város az utóbbi időben az állati erővel való zontatásra tért át, szükségszerűvé vált a lovak és kocsik részére pajta, illetve istállók építése. A közgyűlés dr. Fehér D. és dr. Jilek József hozzászólása után a pótköltségvetést elfogadja és kimondja a sürgősséget. A városi alkalmazottak vásári étkezési pénzét akként szavazza meg a közgyűlés, hogy a tisztviselők napi 2 P-t, a kezelők napi 1*50 P-t s az altisztek pedig napi 1 P-t kapnak és azt visszamenőlegesen állapították meg. Gyenese Gyula volt adóhivatali főnök nyugdijmegállapltása iránti kérelmét elutasította a közgyűlés azzal az indokolással, hogy a törvényes szolgálati idő hiányzik. Gyenese Gyula t. i. csak 1928. év óta van a városi közigazgatásban, s így nyugdíj kérelmének jogalapja nincsen. (Nem akarunk vitába szállni a szakértőkkel, de szomorú pMdák vannak már előttünk ezen a téren. Nem akarunk utalni egyikre se, mégis élénk emlékezetünkben van a Gram-féle eset. Szerk.) A közgyűlés elé került még néhány lakbérleszállítási kérvény, mely kéréseknek a közgyűlés helyt adott. Az utóbbi években nem volt még olyan közgyűlés, melynek tárgysorozatán ilyen természetű kérelmek ne szerepeltek volna. A lakbérek állandóan csúsznak lefelé, s lassankint odajut a város, hogy a drága kölcsönökből felépített házingatlanok jövödelme nem elég a kamatra és az amortizátióra. Ez egy egészségtelen üzlet. A közgyűlés 6 órakor ért véget. 9 bencései! cserkészcsapata itthon. E hó 12-én, csütörtökön d. e. 9 órakor érkezett haza a Korvin Mátyás cserkészcsapat 42 cserkésze Borossay Jusztin bencés tanár parancsnoksága alatt Épségben, jókedvvel vonultak a reálgimnáziumba, ahol az édesanyák nagy szeretettel ! várták a táborból hazakerült gyermekeiket. Kedvükért a menzán tízórait rendeztek. A gyerekek örömükben nem győztek mesélni a tábor életéről és tréfás előadások, énekek keretében árulták el az eltöltött idő kedves eseményeit. A pápai vasutasok állást foglaltak Barthou támadásával szemben. A tisztújító közgyűlés lefolyása. A Keresztényszocialista Vasutasok Orsz. Egyesületének pápai csoportja f. hó 8-án délután 3 óiakor tartotta meg ezévi rendes tisztújító közgyűlését a keresztényszociálisták helyiségében. Kéthelyi Ferenc elnök meleg szavakkal köszöntötte a megjelenteket, valamint a központ képviseletében megjelent Csinos István jegyzőt és a tisztújító közgyűlést megnyitotta. A napirend előtt Almássy Ernő deklarációt olvasott fel, amelyben a pápai vasutasság tiltakozott az ellen a történelem hamisítás ellen, amit Barthou, francia külügyminiszter bukaresti revízió ellenes kirohanásában elkövetett. A hatalmi béke trónusán ülő, elvakult francia külügyminiszternek a pápai keresztényszociálista vasutasok üzenik, hogy addig nem lesz béke, míg meg nem lesz a revízió. Almássy Ernő hazafias szózatát zúgó taps fogadta, majd Szabó Lajos eleven és változatos titkári jelentésben számolt be a VOGE tevékenységéről. Hárrer Jenő a pénztári jelentést ismertette és a közgyűlés a vezetőségnek a felmentvényt megadta. Gerdenics Lajos nyug. állomásfőnök, korelnök indítványára a következő új tisztikart választották meg: Elnök Kéthelyi Ferenc, alelnökök Balog Endre és Horváth Lajos, titkár Szabó Lajos, pénztáros Hárrer Jenő, jegyző Almássy Ernő, ellenőr Nyers Ferenc, tanácstag Tamás János. A választás megejtése után Csinos István központi kiküldött üdvözölte az újonnan megválasztott tisztikart és hatásos beszédben mutatott rá a vasutasság egyetemét érdeklő összes gazdasági és szociális problémákra, melyek sürgős megoldásra várnak. Tóth Károly felszólalása után Szalay Lajos kerületi titkár, a VOGE pápai csoportjának jövő feladatait körvonalazta és példás összetartásra buzdító szavai után a közgyűlés lelkes hangulatban a Himnusz eléneklésével ért véget. Néhány ára az Esterházy strandon. A júliusi napfény forróságig transz • formált sugárkoboldjai eszeveszett jókedvvel táncoltak a város felett. Az utcákon kipirult emberek, akik zsebkendő lepedőkkel törülgetik gyöngyöző arcukat. Szidják a férfiruhadivatot, mely ilyen pokoli hőségben is páncélba kényszeríti a forróra izzított testet. Szemük, mint az áldozati bárányoké: bús, szenvedő. Kis irigység is bujkál bennük, mikor egy-egy lengén öltözött másnembelit látnak, kiknek egész ruházati felszerelése beleférne a méregtől ökölbeszoruló markukba. Még ezek mesélnek női sérelmekről — morfondíroz egy áldozati bárány az égő nap hevében. Még ezek ... füstölög magában. / A földi paradicsom előcsarnokában. Tekintve, hogy én is az áldozati bárányok szomorú, elpilledt seregébe tartozom, igazat adtam sorstársamnak. Következtetést azonban én okosabban vontam le, mert vigasztalódni kimentem az Esterházy strandra. A pénztár előtt sorban állanak a verejtékező pápaiak. Az a jó, hogy itt már kellemesen hűvös a temperatura s az oázisra vágyó emberfia türelmesebben vár. Megkeresem az igazgatót, Nagy Jenőt, aki fürdődresszben fogad mosolygó arccal. Könnyű neki mosolyogni. Tele van a strand és fürdőruhában van. Míg engem egy teljes öltözet ruha számtalan kilói nyomnak. Nagynehezen elpihegem, hogy mi járatban vagyok és bágyadt szemekkel lesek ki a zölden hullámzó vízre. A direktor észreveszi szomjas tekintetemet és megadja az engedélyt, hogy vetkőzzem le, úgy könnyebben beszélgethetünk. Megkönnyebbült lélekkel dobálom le életem elkeserítőit és nyári sorsom nesszusingét és lemegyünk az üdvözültek, vagy pardon a barnára égettek közé. Beereszkedünk a hullámokba és beszélgetni kezdünk. Új tervek a strand felvirágoztatására. Öt éves bérlet az uradalommal. Uszónemzedék nevelése Pápán. Mind megannyi régi, fájó probléma, mely megoldásra vár. Néhány panasz is. A diákok nem igen járnak ide. Az intézetek vezetői nem nézik jó szemmel a diákok strandrajárását. Pedig minden városban azokból rekrutálódik az úszónemzedék. Mindenhol tömegesen versenyeznek, Pápán még azt sem tudják, hogy keli úszni, hogy kell vizipolót játszani. Az ifjúság nevelésénél kimarad a legfontosabb és legegészségesebb nyári sport, az úszás. Hát ez — sajnos — igy van, hagyom jóvá Nagy direktor megállapításait. Nem csügged azonban, folytatja tovább. A leventéket és a Perutzgyár ifjúságát teljesen ingyen engedik fürödni és szakszerű vezetés alatt treníroznak. A vizipolókapuk már készen is vannak és esténkint folyik a nehéz tréning. Szeretné azonban a diákságot is a strand vizében látni. Itt felejtett XIX század. Míg így elbeszélgettünk, a melegtől felolvadt lelki egyensúlyom a hullámok árján helyrebillent és mosolygós szemmel néztem körül. Néger feketére sült egészséges testek lebegtek a zöldes vizén és mosolygós arccal szelték a hullámokat. A homokos sttandot napkúrázók tartják megszállva s itt-ott feltűnik egyegy szép divatos, diszkrét úszódressz. Hanem mit látnak szemeim. Egy nyugágy türelmes öblében ittfelejtett XIX. század piheg. Régiszabású szoknyás nadrág fedi molett termetét. Észreveszi szurkáló tekintetemet és mérges szemekkel vág vissza, úgy, hogy szörnyű melegem támadt és mit tehettem mást, szegény áldozati bárány, mint eltűntem az Esterházy strand zölden csillogó, megbocsájtó hullámaiba. A nagyanyó tálán még most is dühöng. A lelke rajta. Dr. N. I.