Pápa és Vidéke, 31. évfolyam 1-52. sz. (1934)
1934-01-28 / 4. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: Főutca 12. Telefon: 151. Laptulajdosrtos a pápai belvárosi Kath. Kör. POLITIKRI HETILAP. Előfizetési ár: negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 16 fillér. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Pápa, 1934. január 28., vasárnap. XIXI. évfolyam, 4. szánt* Eldűlt a harc, mely az utóbbi hetekben oly hatalmas erővel tombolt a főváros autonómiája körül. A váratlanul kirobbanó küzdelem zaja hangosra verte a politikai berkeket. Csatasorba állította az autonómia védőit a diktatórikus törekvések mindenáron való keresztülhajszolóival szemben. És ez a védő csata komoly volt és értékes. Miért is kellett volna a főváros önkormányzatát politikai célokért sutba vágni? Nem involválta ezt a karakán megoldást semmi. A főváros keresztény vezetői bátran kiállják és kibirják bármely frakció kritikáját és önkormányzati vonalvezetése nem törött és nem is törhetett meg a sokszor rosszindulatú beállítások offenzivájában. Eldőlt a harc. Az autonómia felfüggesztése iránti javaslatot visszavonták. Nem ültetnek politikai' uirigenciával kormánybiztost a főváros nyakába. A klikk javaslat megbukott, hála Isten, a józan beíátás és megfontolás alapján. A személyes érdekek kovácsai ezúttal vereséget szenvedtek és ez igazságos. A köz érdeke, a nemzet jövője mindennél előbbrevaló, mindennél fontosabbak. A közérdek harcában az egyén érdeke, semmivé kell, hogy váljon és emiatt nem kovácsolhatnak a klikk-kovácsok bosszúterveket megsértett hiúságuk üllőjén. Nincs jogosultsága, de értelme sincsen. Eldőlt a harc és győzött a közérdek. Rendben van, így helyes. De kérdezünk valamit. Miért kellett Goethe ambiciózus inasaként felszabadítani a harc rémeit, miért kellett ezt a hűhót előidézni? Miért kellett egy olyan harcot provokálni, mely nagyon alkalmas arra, hogy a keresztény társadalom amúgy is labilis egységét újra felborítsa. Megérte volna ezt a szörnyű áldozatot a cél: kormánybiztos a főváros élén ? Megmondhatjuk határozottan, hogy nem. Az egyik kézzel azon dolgozunk, hogy a magyar dolgozókat csatarendbe állítsuk a magyarság jövője érdekében s a másik kézzel pedig szétszórjuk a gyülekező csatasorokat. A „balkezem nem tudja, mit csinál a jobb" klasszikus, de régen meghaladott álláspontot, ha tetszik, ha nem, az érvényesülés létrájának tetejébe kivánkozóknak — el kell vetnünk. Eldőlt a harc és győzött a józan belátás, de jobb lett volna, ha elmarad az a határvillongás, mert sebek ejtődtek így is és a sebek fájnak. — ih, A Ker. Munkásegyesület sajtóestje. Sajtómatinéra hív mindenkit a Ker. Munkásegyesület febr. 4-én este 7 órára a bencés reálgimnáziumba. Ne gondolják, hogy amolyan unalmas sajtókérdésekkel traktálják a közönséget. Oít szerepel az Iparos Dalkör. Magyar nóták kerülnek színre, sőt Zágon István egyik vígjátéka pecsételi meg mókás hangulatával az estet. Ha előzően mulatott volna, menjen azért szépen oda. A sajtó előadás sohasem a sajtónak, hanem Önnek J szól. Ha Önnek nem volna gondja, baja, ha nem volna szíve, lelke — legyen nyugodt, sajtó sem volna. Ön miatt van a sajtó! a közig. lyázatot állásokra, Hápireiade-iü a TapaicafSra vezéU&mi üt javítása. — A polgármester nyilatkozata. Már hetek óta állandó beszéd tárgya Pápán a városi közigazgatási gyakornokok kinevezése. A két gyakornoki állás rendszeresítését még 1932. év végén megszavazta a közgyűlés és a határozat az összes fórumokat bejárva, a muít év decemberében kapott miniszteriális jóváhagyást. Azóta aktuálissá vált a kinevezés kérdése. A hírnek szárnyán, mind a kinevezendők személyét, mind pedig a kinevezés módját illetőleg, különböző variációk röpködnek. Felkerestük tehát e kérdésben a legilletékesebb tényezőt, Hamuth János polgármestert, akinek egy újabb közgyűlési határozat szerint — szuverén hatáskörébe tartozik a városi közig, gyakornokok kinevezése. Kérdést intéztünk hozzá a kinevezés idejét, módját illetőleg, s hogy milyen intenciói lesznek a gyakornokok megválasztásában ? Hamuth János polgármester az alábbiakban adott választ kérdésünkre : — A vármegyei jóváhagyás most érkezett meg a közgyűlés legutóbbi határozatára, mely az ő szuverén hatáskörébe utalja a kinevezést, s ezért nem írta eddig ki a pályázatot. Szeretné, ha minél több kérvény érkezne be, mert így nagyobb lehetőség nyílik arra, hogy a legalkalmasabbakat nevezze ki. Nagyon megfogja nézni, hogy kiket nevez ki, mert elsőrendű tisztviselőket akar nevelni a városnak, akik minden téren megállják a helyüket és értékei lesznek a városi közigazgatásnak. Öt az a szempont vezeti, hogy a legalkalmasabbak kerüljenek be a városházára, tekintet nélkül a személyi kapcsolatokra. Fő elve még, hogy a gyakornokok pápai illetőségűek legyenek s reméli és bizik abban, hogy a pápai fiúk közül sikerül kiválasztani a megfelelőket. Ha pedig a pápaiak között nem akadna, akkor fog csak — a fenti elveket szem előtt tartva — esetleg nem pápait kinevezni. Nyilatkozott még Hamuth János polgármester a város átépítő politikájáról s örömmel újságolta, hogy a vármegye megcsináltatja a Veszprémi-út állami szakaszát egészen Tapolcafőig s így Veszprém felé végre megszűnik az a borzalmas út, mely eddig az arra utazóknak majdnem a lelkét rázta ki. * A polgármesteri nyilatkozat értelmében tehát a jelenleg közszájon forgó kombinációk minden alapot nélkülöznek. Hiszen a polgármesternek módjában sem állott még a személyi kérdéssel foglalkozni, mert a pályázatok befutása után nyerhet csak tiszta képet a személyeket illetőleg. & királykérdés megoldása. Sok embert meglepett a Bethlen István gróf által kifejezett reviziós programm újszerűsége. Pedig csupán a XX. század eszméinek korszerű alkalmazása volt a magyar kérdésre. A XIX. század elején megindul a nemzeti öntudat ébredése, a nemzetiségi államok összetevő népei feszélyezve érzik magukat az egységesített állami gépezetben, önállóságra törnek. (V. ö. napjaink szinte meglepő autonóm törekvéseit az egységesnek vélt Spanyolországban: baszkok, katalánok; Franciaországban: az északi részen lakó bretonok. Már háború előtt éreztük hazánk nemzetiségei közölt az erősödő öntudatot és ma is érezzük ezt a csonka haza németségénél. Ha tehát a nyugodt fejlődés alapjait akarjuk lerakni, feltétlenül autonómiát keli adnunk revízió esetén a Dunamedencében nagy tömegben együttélő nemzetiségeknek. A költő óhaja: Egy NagyMagyarország a havas Kárpátoktól a kéklő Adriáig, egyeiőre a szó teljes értelmében (a régi egységes NagyMagyarország formájában) költői álom marad. A reális magyar törekvések tárgya a magyar nemzet hivatása: „hogy lelki egységbe foglalja — de a szabadság elve alapján — a népeket (a Duna-medencében) és vezetője legyen ezeknek a népeknek a kultúra és civilizáció útján." (Bethlen í. gr.) * * * Egy nagy kérdés I Ki lesz az a történelmi személy, aki majd össze tudja fogni ezeket a íöbbé-kevésbbé autonóm területeket ? Ha királysági (és nem egyszerűen szövetséges köztársasági) államformára gondolunk, nehezen lehet a Habsburg-családon kívül mást elképzelnünk. Ez az egyedüli dinasztia, amelyet bizonyos mértékben mindegyik terület magáénak vall. Bármilyen más magyar uralkodóra már idegenebb szemmel néznének a szomszédos területek. Súlyos problémák, kemény kérdések. Vannak, akik lemondóan intenek, minek foglalkozni mindezzel, mikor oíyan kevés a remény egy hamarosan megvalósuló tökéletes revízióra. De ne feledjük, a revízió ma európai kérdéssé vált, és ha mi — elsősorban érdekelt felek — nem törekszünk reális tervek hirdetésére, átengedjük a teret ellenségeink propagandájának, amint tettük a világháború előtt. mrunjvinrinrww ii vi^^ "i Griff Szálloda Kutrovácz Gyula Tiszta, komfortos szobák. Elsőrendű magya* konyha. Kitünö borok. H vidékiek fa3iikoz6f»$1y@
