Pápa és Vidéke, 31. évfolyam 1-52. sz. (1934)

1934-05-13 / 19. szám

A nemzetek és kultúrák verse­nyében csak az ifjúság elszánt élnlakarása mentheti meg a magyarságot — mondta Sik Sándor a gimn. csarkászavatóján. Lélekemelő, mélyen tartalmas ün­nepség színhelye volt az elmúlt va­sárnap a bencés reálgimnázium dísz­terme. Az intézetben működő Corvin Mátyás cserkészcsapat parancsnok­sága ekkor bocsátotta igéret e, illetve fogadalomra a próbaidőt derekasan kiállt cserkészeket. Délelőtt 3AH órára az egyházi, katonai, polgári előkelőségek és a szülők hatalmas tábora töltötte meg a termet. Feszült figyelem és a je­lentős események közelségének ihle­tettsége bilincselte le az összegyűl­teket, mikor először Orbán Dezső sastollas apródjai, a kigöngyölt se­lyemzászló előtt kis, illetve nagyigé­retet, Borossay Jusztin parancs­nok cserkészújoncai pedig fogadal­mat tettek. A ragyogószemű fiúkhoz dr. Sík Sándor szólt. Régi szép vogul legenda alapján vázolta a megcsonkított ma­gyarság fiaira váró feladatokat és az emberek, társadalmi osztályok, kultú­rák és világrészeknek egymással foly­tatott gyilkos nagy harcában a ma­gyar ifjúság erőteljes élniakarásának szükségességére mutatott rá költői lendületű szavaiban, majd a szoká­sos szertartások közepette kézszorí­tással cserkészekké avatta a fiúkat. Lelket tüzesítő szépségek bonta­koztak ki, amikor a műsor második felében ismét a költő professzor lé­pett az emelvényre és saját versei­ből szavalt. Az Iboiyák és a Vá­ros a hegyen-ért különösen melegen ünnepelték. Megrázó erejű élmény volt Radványi Kálmán Örségen álló magyar vagyok kezdetű költeménye. Ezt egy kis cserkész szavalta s kí­séretképen az intézeti énekkar Jám­bor Mike tanár nagyszerű vezénylé­sével Nemcsicsné Szépíóth Mária művészi zenéjét adta elő. A cserkészcsapat illusztris vendége délután az irgalmas nővérek zárdá­jába látogatott, ahol Wimmer Károly pápai kamarás, igazgató fogadta és üdvözölte, a növendékek pedig Nem­csicsné Széptóth Máriának zenéjé­vel a költőnek több müvét énekel­ték, Sík Sándor pedig verseiből ol­vasott emlékezetes sikerrel. Dr. Kenessey Pongrác főispán a pápai szellemi inségmunkásoknak memorandumára most adta meg vá­laszát. A leirat értelmében június hóra is engedélyez 10 inségmunkást a városházán a leginkább rászoru lóknak. 9 pápai tenyészóllotvásár csodái. Forró melegen tűzött a délelőtti nap a csupasz, alig fásított Vásár­térre. Az emberek kipirulva járnak s a kiállításra felvezetett tehenek és lovak pedig elpilledve álldogálnak a kíváncsi szemek és a túlheves nap tüzében. A felhajtó gazdák csak találnak üdülést a lacikonyhák pony­vájának hűvösében, de a kényes yorkshieri sertések bágyadtan feküsz­nek a tűző sugáresőn. Marcsák és Bözsik a vásáron. Mindjárt elől a Mezőgazdasági Szakiskola tehenészetének tejelő csodái tűnnek elénk. Manci, Bözsi és hasonló jóhangzású nevek a gyönyörű állatok nemzetségi táblá­ján. Egykedvűen nézik a Tanító­képző zöldbeborult kertjét, mintha a világon nem érdekelné őtehénségü­ket semmi. A box-utca másik felén aranyos, kis butuska fejű borjuk heverésznek a tiszta szalmán. Mel­lettük jói fejlett juhok méláznak, odább büszke fehér kakasok kevély­kednek drótkalitkákban. Nekik jó, mert hűvösön vannak, de rólunk folyik a víz, irtózatos a meleg. A kiscsikó széptevése. A Pátkai-gazdaság is itt van gaz­dag anyaggal. Szép sorba. Előbb \ tehenek. (Ez volt legtöbb a kiállítá­son.) Azután szép, fényesbőrü lovak a kiscsikójukkal. Az egyik kiscsikó megunta a semmitevést, udvarolni kezd a mellette levő boxban málé­kodó borjúnak. Mindenáron meg­akarja harapni. Talán a lovak tár­sadalmában ez az elfogadott bók kifejezése. Az udvarlási kedv annyira eikapatta, hogy két lábával fent­akadt az elválasztó rúdon és ott kapálózott tehetetlenül, közben a kiszemelt kisborjú gúnyosan nézte. Elegancia a vásáron. A nehéz lovak mellett az elegan­ciát képviselik Jókai-Ihász karcsú félvérei. Mindegyiknek ott van a leszármazási táblája a régi ősök megnevezésével. Hollán Ernőné ha­talmas yorkshieri sertései óriási feltűnést keltenek. Érdekes, hogy ezen a kiállításon csaknem kizárólag yorkshieri serté­sek domináltak Alig egy-két helyen volt göndörszőrü magyar sertés. Ez a Bacon gyártás hatása. Az egyik boxban egész csomó malac világít rózsaszínű bőrével. Hatalmas mamá­juk bágyadtan nyúlik el a box hüvös­ségében, míg a kicsinyek a vizes­vályuban keresnek menedéket a szo­katlan meleg elöl. Felsőeőri Nagy Pál nagyszerű csontozatú üszőket, Kari József fiatal tinókat hozott el. Hatalmas bika kocsibafogva. Tizenegyre jár már az idő. Lent, a Vásár-tér szélén levő eperfák nál pápai és vidéki gazdák szemefényei kérődzenek. Ritka szép tehenek, ha­talmas termetű, komor tekintetű bikák álldogállnak, várják a díjazás eredményét. Mintha tudnák, hogy miről van szó, behemót fejüket a meleg ellenére, büszkén emelik fel, pályázva az első díjra. Az egyik csodaállatot pedig kocsibafogták és úgy sétáltatják körbe a Vásár-téren. Türelmetlen. Nem tud egyhelyben álldogálni, únja a hosszú várako­zást. Olyan furcsa ez a bikakolosz­szus abban a zöld, törékeny kocsi­ban. Bizonyára furcsálja őkelme is, mert néha-néha megrándul csupa izom teste istenem, ha ez az ős­állat megvadulva nekimenne a soka­dalomnak. Nem is jó rágondolni. A 28 fokos melegben is borsódzik tőle a hátam. Lassan visszamegyek a bíráló­bizottsághoz. Bent tanácskozik a jegyházban. Már készül a minősítés. A ház előtt már gyülekeznek a gaz­dák, hogy az eredményt megtudják. Nem várom végig az egészet, annyit azonban elárulunk, hogy a vándor­díj serleget a felsővárosi gazdák bikái nyerték. Biztosan ezek voltak a legbüszkébbek. De vájjon mit f@g szólni ehhez a kocsibafogott őnagy­bikasága? Ebből baj lesz, gondo­lom magamban és a titok megtu­dása után sietve, otthagytam a ki­állítást, mert ami biztos, az biztos. Nagyon furcsa szeme volt annak a bikának. Győződjék meg Ön is| olcsó araimról és áruim prima I minőségéről. Állandóan dús raktár min- • dennemű fűszer, csameg®, gyar­matáru és pipere cikkekben. A n. é. közönség szíves pártfogását kéri: Katula Károly K^M. Szolid kiszolgálás! — Mindent házhoz szállítok! Vasárnapi levél. Az Anyák Napja. Helyesen van, kultuszt kell csinálni az édesanyából, mert mindig keve­sebben lesznek. Mi meg mindig na­gyobb tisztelettel, de mindig keve­vebb megértéssel nézünk — az édes­anyára. Ünnepéllyel tartjuk az Anyák Napját, egyetlen olyan ünnepségünk, hol a frázisok mögött egy kis őszin­teség is van, ahol fölcsillan az érzés igazsága. A gyermekkor reminiscen­ciái, amint körülrajzanak egy sok­gondú, tevékeny, szigorú és mégis szelíd, gyermekeinek élő édesanyát. De mindig fogyatkozik a gyerme­keinek élő édesanya. A mostani édes­anyának nincsenek gyermekei, leg­feljebb gyermeke. Nem ám a gaz­dasági helyzet miatt, meg amiatt sem, mintha nem tudnák fölnevelni vagy módban elhelyezni, hanem annak az édesanyának egészen más ambíciói vannak. Sport vagy társasági élet és összeköttetések szorgalmas ápolása. A munkát nem szereti, házának nem lelke, csak szeszélyes dirigálója. Mindig van ideje, jour fix-ei vannak. Házában ott lézeng sápadtképü cse­metéje vagy két neveletlen gyermeke. Neki útban, másoknak terhére. Hiva­talból aggódik értük az idegenek előtt és mutatja, milyen jó édesanya, de hogy nevelgetné szegénykéket, ahhoz sem ideje, sem érzéke. Azután meg hogy is lehetne meg­kívánni egy hölgytől, hogy magzatát kihordja és hónapokig engedje magát lekötni egy gügyögő gyermektől. Mit szólna a közvélemény, melybe bele­lopták a rossz lelkiismeret elhallgat­tatására a sokgyermekes anyák csú­folását. Az Anyák Napján prezideáló hölgyek bizalmas társaságban bizony rossz élcekei csúsztatnak ki azok ro­vására, akik édesanyák akarnak és mernek lenni. A mostani édesanyák nem szigo­rúak és nem szelídek, hanem sze­szélyesek. Ha jókedvében találja egyet­lene, nyalja-falja, ha azonban édes­mama ballábbal kelt fel, legorombítja a sárga földig. Ez az assszony sorsa: vagy édesanya vagy hiszterika. Vannak azonban most is édes­anyák, de azokat a fentiekkel egy napon említeni kigúnyolásuk volna 0 A társasági életet nem nekik talál­ták fel, ott nem lehet velük talál­kozni. Otthon van. Türelmes és drága mosollyal fogadja az odavetődött látogatót. Épen a konyháról került elő és mégcsak át sem öltözött nagy sebbel-lobbal, nem szégyenli magát Látogatója sem veszi sértésnek, ha­nem őszinte tisztelettel csókolja meg azt a kissé elhanyagolt kezet és úgy érzi, mintha édesanyjának csókolná meg áldott kezét. — ác­Árleszállítás! A 6 x 9-es másolat most 12 fillér. Egy 6 x 9-es tekercs film 10 drb. 6x9-es gázfénypapir 1-10 pengő. 30 flllér« A friss fotóanyag sikerült felvételünk előfeltételei azért vásároljon a MŰVÉSZI FÉNYKÉPEK! Korczoghy fotíszahOzlBtbeii.

Next

/
Thumbnails
Contents