Pápa és Vidéke, 31. évfolyam 1-52. sz. (1934)

1934-01-21 / 3. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Főutca 12. Telefon: 151. Laptulajdonos a pápai belvárosi Kath. Kör. POLITIKAI HETILAP. Előfizetési ár: negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 16 fillér. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint Pápa, 1934. január 21., vasárnap. K XXXI. évfolyam, 3. szám. Trianon bennünket is kirabolt, elvette úgyszólván mindenünket, elszakította sokezer testvérünket, de rádöbbentett arra, hogy magyarok vagyunk. Hiszen minden jó magyar — ha nem is csinál reklámot belőle — érzi, tudja, hogy magyarnak érdemes lenni. Ausztria azonban többet vesztett. Elvesztette nemzeti öntudatát. Elveszett a nagyhatalom, elvették császárját, az új rezsim felrúgta a hagyományokat, elveszett minden, amiért érdemes volt osztráknak lenni. És talán a nemzeti öntudattal együtt elveszett volna a nemzet is, ha nem áll az élre olyan vezető, mint Seipel kancellár, aki szinte emberfeletti erővel próbálta menteni azt, ami még menthető volt. A küzdelem hatalmas volt, mert nemcsak a békedüítátumok teremtette nyomorúság állt az építőmunka útjában, de ott volt a sok párt — különösen a szociáldemokraták — akik nagy számukkal minden törekvésnek kerékkötői voltak s akik minden megszavazott törvénnyel kapcsolatban a pártnak még külön előnyöket akartak kicsikarni. A pénzügyi nehézségek szempontjából egyelőre elsőrangú pénzforrásnak bizonyult az Anschlussal való fenyegetőzés, hiszen ezzel sok olyan kölcsönt szereztek, aminek visszafizetésére sohasem gondolnak komolyan. De az építő munka lassan folyt s ezzel párhuzamosan megindult a destrukció is. Vaugoin tábornok a párthadsereget ugyan nemzeti hadsereggé szervezi át, de emellett a pártok védőszárnya alatt megindulnak a vissszaélések, amelyeket a kormány presztízse miatt kénytelen palástolni, pénzügyileg az ország egyre kétségbeejtőbb helyzetbe kerül, a szerencsétlen gazdaságpolitika miatt a munkanélküliség is egyre nő, a nyomor pedig fokozódik. Ilyen állapotban éri az országot a nemzeti szciálizmus uralomrajutása Németországban. A nagyszerű önpropaganda, a csillogó ígéretek végre oly ideált állítottak sokak elé, ami pótolni látszott a régieket, s amiért már érdemesnek tartottak küzdeni. Erősségük volt az is, hogy a hivatalos hatalom sem zárkózott el elég mereven a gondolat elől. Hiszen a legutóbbi időkig az osztrák parlamentnek törvényes pártja volt a nagynémet párt is. Az új Németország tehát Ausztriában is új helyzetet teremtett. A magára eszmélt hatalom már szeretett volna a népnek olyat adni, amiért érdemes osztráknak lenni. Egymásután újulnak fel a régi szokások, rendezik a pompás ünnepségeket, a hadsereg békebeli lesz, Bécs terén a katonabanda régi indulókat és valcereket játszik. Félre állítva a parlamentet, már jönnének az üdvös intézkedések is. De nem pihennek a „nácik" sem, mert tudják, hogy fejre megy a játszma. Porosz erőszakosság, féktelen terror pedig oiyan eszközök, amelyeket a kimondottan katolikus Dsllfuss nem engedhet meg magának. És a világ zsebretett kezekkel bá| múlja ezt a nagy küzdelmet. Ki lesz a győztes, igazán nem tudjuk. - ah Gram Ferencnének adott igazat a belügyminiszter. Hogyan lett a 40 pengős kegydíjből 120 pengős nyugdíj ? Még mindenki emlékszik arra a sikkasztási ügyre, amely miatt Gram Ferenc és Pelczmann Árpád városi végrehajtókat a veszprémi törvényszék börtönbüntetésre és hivatalvesztésre ítélte és ennek következtében elvesztették a nyugdíjjogosultságukat is. Gram Ferencné férjének elitéltetése után minden anyagi támogatástól elesett s végső szükségében a városi képviselőtestülethez folyamodott kegydíj megállapítása végett. A képviselőtestület a körülmények mérlegelésével 80 P-t meg is szavazott Gram Ferenc családjának s később ezt az összeget 50 P-re szállította le. A mult év telén Hamuth polgármester indítványára a képviselőtestület megvonta a kegydíjat Gram Ferencnétöl," aki azonban nem nyugodott bele ebbe a határozatba és a vármegye alispánjához felebbezett. Az alispán ekkor Gram Ferencné részére teljes nyugdijat állapított meg. Ezzel kezdődött meg a felebbezéseknek a hadjárata, melynek végére most tett pontot a belügyminiszter egy határozatával, mely nagyon furcsán érintette a város vezetőségét. A határozat Gram Ferencné részére jogerősen és megfelebbezhetetlenül 120 pengő nyugdíjat állopitott meg 1931. év április hó l-ig visszamenőleg, ami elég tetemes kiadást jelent a város részére. Hogy az ügyet tisztán láthassuk, meg kell állapítanunk, hogy a miniszteri határozatot megelőzőleg a vármegyei fegyelmi bizottság is úgy intézkedett, hogy Gram Ferencnének nyugdíj jár. Ezen határozat után Gramné, hogy a további hercehurcát elkerülje azzal a kéréssel fordult a képviselőtestülethez, hogy 40 P havi kegydijat szavazzon meg részére, mert ő nem tart igényt az előbb megállapított teljes nyugdíjra. A képviselőtestület természetesen elutasította ezt a kérelmet és a polgármester a fegyelmi bizottság határozata ellen felülvizsgálati kérelmet adott be a belügyminiszterhez. így jutott az ügy a legfelsőbb döntéshez, mely mint fentebb megírtuk, 120 pengő nyugdíjat állapított meg Gramné részére. Nem hibáztatunk senkit ebben az ügyben, de valamit le kell szögeznünk. Nem lett volna észszerűbb és emberibb a kegydíj megadása ? A paragrafusokhoz ragaszkodni kell és ugyanakkor humánusnak is kell lennünk. Vigyázzunk, mert jelen esetben, úgy látszik, sem a paragrafusok, sem az emberiesség nem adott igazat a város határozatainak! Kopasz vőlegények. Dr. Pápai András. Ritkulnak a házasságkötések címen a mult számban egy cikk jelent meg. A cikk keretében előadott és a németség körében fellépő házasságírtózást teljes mértékben aláírom, de az általános beállítást kissé elhibázottnak tartom. Az igaz, hogy a bevándorolt németség a házasságkötésnél azt a rendszert kultiválta és kultiválná most is, hogy a birtok épségének megérzése végett a birtokban maradó ivadék kifizette a testvéreit. Ezt megtehette a háború előtti, a háború és a háború utáni inflációs időkben. A földmíves társadalomnak az volt az arany korszaka. De változtak az idők és változtak a viszonyok, sajnos mindenki hátrányára. Ma a földmíves embernek is csak adóssága van és pénze semmi* Ma még az évi adóra se telik, nem arra, hogy testvéreit kifizesse a birtokból. Szomorú tény, de így van, s ezen mi változtatni nem tudunk. Ez a körülmény azonban nem vethet áthatolhatatlan gátat a házasságkötés elé, speciel a gazdatársadalomban. A házasság még a legtágabb. értelmezés mellett sem a vagyonok keletkezésének vagy a vagyonok kulminációjának előmozdítására kitalált intézmény. A házasságnak, a férfi és a nő az alanyai és ez a fő, ez az elsőrendüség, másodsorban jön a tárgy, a vagyon. A házasság intézménye isteni eredetű, ez volt a világteremtés célja és az oka. Ezen vitatkozni, céltalan és hiu szó, időfecsérlés lenne. Mint már említettem a házasság végső és igazi célját nem az anyagi javak általa való megszerzése vagy az anyagi jólét biztonsága adja. Ha ez így lenne, akkor a földön 60%kai kevesebb házasságkötés lenne és a matrikulák őrzésére nem kellene tisztviselőket tartani. Ha csak a vagyonok házasodhatnának össze, akkor a földön kétszer annyi lenne az agglegény és a vénkisasszony, mint a fehér hollóként bámult házastárs. Ezzel nem mondtam azt, hogy a vagyon teljesen felesleges, hogy az anyagiak hiánya nem lehet akadálya Griff Szálloda Kutrovácz Gyula bérletében. TIssta, komfortos szobák. Elsőrendű magyar konyha. Kitűnő borok. A vidékiek találkozóhelye