Pápa és Vidéke, 30. évfolyam 1-53. sz. (1933)

1933-04-16 / 16. szám

Pápa, 1983 április 9., vasárnap. Ara 16 fillér. XXX. évfolyam, 15. szátr , _ és kiadóhivatal: Fé-utca 12. Telefon 151. ElöHxetésFárak: negyedévre 2 pengő, egész évre 8 pengő. Egyes szám ára 16 fillér. Hirdetések mIli­mé teres díjszabás szerint: hasábmiliméter a hir­detések között 4 fillér, a szöveg között 5 fillér. Felelős szerkesztő: DR. NÉMETH ISTVÁN. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz : A kiadó­hivatal, Fő-utca 12. Telefon 151. A Ker.-szoc. párttit­kárság, Szentilonai-utca 12. Telefon: 121. A Pax könyv­kereskedés, Fő-utca 9. Telefon 171. A Ker. Nemzet Nyomda vállalat, Csáky-utca 21. Telefon : 157. szánra Az ötödik felvonás, Irta: Sulyok Dezső dr. Ez a megfordított sorrend egyúttal végtelenül érdekes bizonyítéka az emberiség történeti fejlődésében ural­kodó szabályszerű hullámmozgásnak és annak, hogy mennyire érvényesül minden egyes nép egyéni karaktere az államrendszerek kiépítésében és érvényre juttatásában is. Az emberi­ség fejlődése, mint minden ezen a világon, hullámvonalban halad és iránya az, hogy minden egyes integ­rálódást újabb differenciálódás vált fel, mely megint és újra csak integ­rálódik és minden újabb ily módon létrejött egység magasabb fejlődési fokozatot mutat az előzőnél. így volt a fejlődés kezdetén is. A legprimi­tívebb első egységből, a családból kiváltak részek, melyek egymással szemben már eltéréseket mutattak, s az egyenlőséget gyakorlatban meg­tagadták. Ezek a szétvált részek egyesültek a törzs integritásában, mely magasabb alakulat volt, mint a család, majd ez is részekre tago­zódott és a részek ismét egyesülve alkották a népcsaládot, s annak tag­jai újabb és nagyobb egységben tömörülve alkották meg a népet, mely rendekre válva, újabb egységként a nemzetet teremtette. A fejlődés utolsó fázisa a mostani forradalom előtt az angol és a fran­cia forradalom volt, mely a rende­ket felemésztve, megalkotta a modern értelemben vett politikai nemzetet. Az angol és francia forradalom­nak köszöni létét az az állami ala­kulat, melyben a mai nemzedék tag­jai, mindnyájan születtünk: az osztá­lyokra tagozódott nemzeti állam. A korábbi differenciálódást, a rendeket itt is először az integrálódás követte, megalakult a nemzet, s a francia forradalom első idejében nem volt más az államban, csak polgár (citoyen). Csak a későbbi fejlődési fokozat az, mely a nemzeti államot osztályokra bontotta fel, a kezdet kezdetén ezek az osztályok hiányoz­tak és csak a gyakorlati fejlődés hívta életre őket és tette az elkülö­nülés alapjává a vagyont, mely előbb csak tényleges, később már jogi különbséget is tett a nemzeti állam tagjai között (virilizmus, vagyoni cenzus). Ma ott tartunk és a mai forradal­maknak az az értelme és célja, hogy ebből az osztályiársadalomböl újból egy magasabb integritást, egy újabb fejlődési fokot jelentő egységet hoz­zanak létre és ennek a létrehozásán fárad Lenin, Mussolini és Hitler szemünk előtt lefolyó forradalma. A népek egyéniségének külön­bözősége ezen forradalom sorrend­jében nyer igazolást. Az osztályokra tagozódó nemzeti állam gazdasági megtestesülése a liberalizmus volt, állami gépműszere a parlament. Ez a két intézmény Angliában és Francia­országban alakult ki a maga ősere­detiségében és ott nem mint import­cikk, hanem a nép lelkéből kinőtt j természetes alakulás jelentkezett. Az angol világkereskedelem volt a libe­ralizmus gazdasági melegágya és abban virultak ki legteljesebben Adam Smith liberális dogmái. A francia rentier-k világa viszont leg­tisztábban mutatta meg a tőkekép­! zés lehetőségeinek gazdasági skálá­ját. Politikai téren Cromwell csonka­parlamentje és Robespierre konventje a népképviseleti törvényhozás ősere­deti, múzeális példányai. És ezekben az országokban, me­lyek nem másutt szerzett tapasztala­tok alapján, papíroson csinálták ezt a két intézményt, a parlament és a liberális gazdasági szervezet még ma is olyan erős, hogy az új idők for­radalmi vihara nem tudott rajtuk rést ütni. Ellenben Németországban, ahol a parlament csak a militariz­mus játéka, Olaszországban, ahol a lazzaronik menhelye és Oroszország­ban, ahol a cári hatalom végrehaj­tója volt, már régen összeomlott, magával rántva és maga előtt taszítva a liberális-szabadkereskedelmi gaz­dasági rendszert is. Ezért indult el az új forradalom fordított sorrendben a világra és ezért lett a muzsikok ázsiai népe a maga barbár módja szerint az első Sok jel mutat arra, hogy annak a permanens forradalmi tragédiának, melyben az egész keresztény kultú­rát valló emberiség 1914 óta él, az utolsó felvonásában vagyunk, vagy legalább is nemsokára ott leszűrik. Mussolininek immár befejezett fas­cista rendszere, Hitler uralomra jutása, Roosevelt első kiáltványa azt mutat­ják, hogy akik az élen vannak ebben a kavarodásban, azok már nem mesz­sze esnek a végkifejlés stádiumától. Az a tény pedig, hogy ebben a forradalomban Oroszország volt az első, mely kikristályosodott rend­szert tudott alkotni, ezt követte Olasz­ország, majd Németország és Ame­rika, míg Angliában és Francia­országban ennek a forradalomnak még kezdeti állapotánál sem tarta­nak, arra vall, hogy itt a népek átalakulási sorrendje megfordított, mint volt azok utolsó nagy forra­dalmi átalakulásánál. Akkor Anglia kezdte a forradalmat, s Cromwell csonkaparlamentje első­nek fejeztette le I. Károly angol királyt 1649-ben, ezt a példát csak 150 év múlva követte a francia kon­vent XVI. Lajossal szemben, s a többi európai államokba, Német­országba, Olaszországba csak ezt követőleg, fél századdal jutott el a forradalom szele, Oroszországba meg éppen csak századunk elején. Ma a sorrend is egészen más és a tempó is gyorsabb: nem fognak századok elmúlni, míg az összes államok végig­csinálják azt, amit az elsők már el­végeztek. Sajátságos ebben a tekin­tetben Oroszország esete, mely any­nyira el volt maradva a többi európai államtól, hogy nála a francia forra­dalomnak megfelelő megmozdulás már időbelileg összeesett a XX. szá­zad új karakterű forradalmával és a kettő összefolyva, Kerenszkyj rend­szerében hónapok alatt tette meg azokat a fejlődési fokozatokat, ame­lyek a nyugati államokban legalább is évtizedekig tartottak. Sipiczkynél jó magyaroj konyha, kitűnő italok. (PAPA, FŐ-TÉR 27. SZÄM.) Szolid árak! Elsőrendű szobák! R szobák vízvezetékkel ellátva! 1 4o sírásója annak a rendnek, melynek árnyékában Európa 150 éves nagy­szerű fejlődési korszaka húzódott meg. Ugyanígy Olaszország és Német­ország, melyek az új forradalomban a maguk egyéni módszere szerint ma már szintén a befejezés előtt vannak, míg Anglia és Franciaország még meg sem mozdult. Ez a forradalmi törekvés egyidős a kapitalista parlamenti irányzat uralomrajutásával. Mint Lucifer „Az: ember tragédiájában" mindenütt je­len van, a valóságban is abban a pillanatban, amikor egy emberi mü, egy emberi rendszer létesül, magá­val hozza a csiráját annak az élős­dinek, mely apagyilkosa fog lenni és megfogja ölni az intézményt, mely neki életet adott. A liberális parla­menti rendszer születésénél is meg­jelent az ipari proletáriát us, mely magában hozta azokat a bomlaszt6 csirákat, melyek ezt a rendszert hi­vatva voltak kivégezni. Véletlen-e, vagy pedig a sors magasabb rendelkezése hozta magá­val, hogy ennek az ipari proletariá­tusnak az első komoly szellemi ve­zére Marx lett, ami hosszú időre visszavetette a proletár mozgalmak eredményét. Ő nemzetközi, tehát olyan irányban akarta megoldani ezt az osztályállammal együtt járó prob­lémát, mely az emberiség egész fej­lődésének irányával ellenkezett. A nemzetközi proletáriátus gondolata első sorban Marxnak köszöni létét, de ma már vilán felül megállapít­ható, hogy ez az irány abszolúte alkalmatlan volt az osztályok prob­lémájának megoldására. Az emberi­ség mindig a nemzetek tagozata szerint fejlődött és most is eleve halálra volt itélve egy olyan irány, mely ezeket a természetes adottsá­gokat figyelmen kívül hagyva, inter­nacionális alapon nyúlt a kérdéshez. A háború előtt a munkásság a marxista eszmék hatása alatt abban a meggyőződésben élt, hogy a mun­káskérdést csak nemzetközi alapon lehet megoldani. Jött azonban a há­ború, ahol a szociálizmus kötelékei elszakadtak a nacionalizmus kötélé-

Next

/
Thumbnails
Contents