Pápa és Vidéke, 30. évfolyam 1-53. sz. (1933)

1933-03-05 / 10. szám

i*áp« és Vidéke 4 Í933 március 5 Munkát és kenyeret! A RNISS és faszén szindikátusok. — A hanyatló Rámában kenyeret és cirkuszi mulatságokat követelt az 4hnö néptömeg. Kenyeret, hogy éhigének állati ösztönét csillapíthassa is cirkuszi játékokat, melyeknek végesen és halálosan kegyetlen látványa felkorbácsolta benne azokat a még állatibb szenvedélyeket, melyek pillanatnyilag még az éhséget is feledhették vele. A mi népünk a kenyér mellé nem Néres látványosságot, hanem munkát kíván. MunkU, mellyel a kenyeret magának és családjának meg tudja szerezni, munkát, mely nemcsak a megélhetésnek, hanem a társadalmi rendnek ia alapja és az állam fönnmaradásának biztosítéka. A munkaalkalom tehát többet ér minden programmnil, minden Ígéretnél, minden poliúzáíásnál és aki ke reseti lehetőséget nyújt a népnrk, az meg lehet győződve, hogy vezérének vallja és indulni fog utána. Ez a meggyőződés vezette a FJsődunántúli Mezőgazdasági Kamarái.is, amidőn tekintélyének egész sú yával fölkarolta és megvalósította a Bakony is Bakonyalja népének hasznára a mész- és faszéndikátasok eszméjét ügy, ahogy azt Glaser János a Kamara részéről és Somogyi Lajos diós.pusztai bérlő az érdekeltség részéről megtervezte. A szindikátus szaván ne értsünk valami szorosabb érdekszövetséget vagy jogi társulást, ne gondoljunk tiagy adminisztrációra, mely nálunk ágyis fölemészt minden hasznot, ne féljünk cégjegyzéstől, mérlegtől, kereskedelmi törvényszéktől, társulati adótól és a látens tartalékoknak nevezeti búvóhelyektől, ahol a nyere íég a pénzügyi közegek vizsla szeme elől is, de a részvényesek hozzá nem értő tekintete előtt is szerénysn el szokott rejtőzni. A szindikátus itt és most csak annyit jelent, hogy az ugodi gazdák a tulajdon mészkövüket maguk termelik ki, maguk égetik és maguk is adják el nagyban, vagontételben, az sigodi állomáson. Azzal, hogy társulnak, biztositolták azt, hogy na gyobb megrendelést, vagontételeketjis vállalhatnak. Nem kell tehát a kővel űaluzniok, ha nem akarnak és azt az időt, melyet faluzásra fordítanának, otthon új égetésse', vagy egyéb, sokszor szükségesebb és hasznosabb munkával tudják eltölteni. Viszont az a szegény fuvaros ember, kinek nincs annyi földje, mely őt otthon lekötné, ezentúl is mehet faluról falura, ha tetszik. A fő, hogy ez a tömörülés lehetővé teszi a nagy rendelések elvállalását, ezzel széles biti a kereseti lehetőséget, biztosítja a munkát és megkönnyíti á megélhetést. És letöri a kartelt! Ugyanez a bakonyi faszénégetők esete is. E hó 16-án volt az ő szervezkedésük is Babonybőlben, szintén Somögyi Lajos szervezése mellett, ki önzetlen munkálkodásával sokaknak szolgálhat például, hogyan kell a szegény emberekkel törődni. S hisszük is, hogy az érdekelt községek szegény népe, melynek a szénégetés és az azzal kicsinyben való üzérkedés egyik megélhetési forrása, hamarosan rá fog eszmélni ennek a tömörü'ésnek hasznára, ha látjik, hogy sz neki éven át állandó keresetű biztosit Pedig biztosit, ha fölvesszük a harcot a külföldről, főképpm Cseh Szlovákiából beözönlő faszén ellen. S ha már itt tartunk, még néhány ilyen szind káiust tudnánk az illetékes körök figyelmsbe ajánlani. I'yen pl. a tijirfaseprü, melyből a Bakony népe igazán íetszésszerinti menyiséget tudna a városi köztisztasági hivataloknak, meg a Miv-nak szállítani. Ilyen a belső B kony népének specialitása, a fafamgds. Kerék talpak és agyak, lapátok, villák, nyelek, íalyigák atb. Ilyen a kosárfonö-háziipar, a szalmafonás (szakasztó k, zsomporob, lábtörlők stb) és a most mindinkább terjedő lengeriháncz fonás, melyből népünk igazán tetszetős szatyrokat készít stb. H) az ilyeneket mind a közvetítő kereskedés gyakori uzsorája nélkül, közvetlenül a termelők és készí ők szindikátusától lehetne beszerezni: egyesek tán elesnének az esetleges províziótól, de a kereslet olcsóbban jutna a kínálathoz, ami kétségtelenül csak hasznára válnék mindkettőnek. Minden Démosz henesznél szebben beszél a tett, mondja a költő. Mi magyarok sajnos még mindig a szavak ékesszólásánál tartunk ; remél • jük, végre elérkezik a tettek beszéde is. A szindikátusok már ezen a nyelven szólnak jobb jövőről. m. f. dr. Karnevál herceg elvoult szemlesütve, szinte szégyenkezve. Az utóbbi időkben, különösen az idei farsangban nem tudtuk örömmel fogadni, mert a hajszás hétköznapok keserűsége ott ólálkodott állandóan körülöttünk, s a felhangzó zeneszó mellett sem tudtunk megfeledkezni az utánunk lopódzó nincstelenségröl, s a báltermek fényes világítása mellett is ott volt a holnap fekete árnya. Elment Karnevál herceg s füzérbe fűzött jókedvünk helyett megdermedi mosolyunkat s erőszakolt, zokogásnak inkább beillő kacagásunkat vitte emlékül. Jövőre talán majd nagyobb örömmel fogadjuk, s hosszú, keserves böjtünkre jövőre megérkezik az igazi farsang. Vagy talán az igazi farsangok örökre meghaltak ? Konvenfgyülés. A Foed. Emerícana pápai konventjének szokásos havi gyűlése f. hó 8 án este fél 9 órabor lesz a Kalh. Körben. Halálozás. Kis Tivadar, könyvkereskedő 43 évi fáradhatatlanul tevékeny és áldásos működés után, életének 72-ik évében, febr. 25 én rövid szenvedés után elhunyt. Temetése 27 én volt . nagy részvét mellett. 25 éves jegyzői jubileum. Srép ünnepe volt febr. 25. a Veszprém megyei Bakonycsernye községnek. Ezen a napon töltötte be Vibor Géza községi főjegyző ottani munkásságának 25 ik évét. Dílutín fél 5 órakor Bakonycsernye és a körjegyzőséghez tartozó Szápár község együt tes díszközgyűlést tartott. A nagy hófúvások miatt megjelenésében akadályozott járási főszolgabíró helyett Szluka János b3konycsernyei birő nyitotta meg a gyűlést és kijelölte Czémán Istvánt és Cseplák Jánost, hogy kérjék fel az ünnepeltet a gyűlésen való megjelenésre. Rövid néhány perc elteltével a nagy közönség sorfalai kőzött megjelent a községháza tanácstermében lelkes élenzés közben az ünnepelt. Az elnöklő biró néhány szóval méltatta a jubiláló főjegyző érdemeit és Indítványozta a hála és köszönet jegyzőkönyvbe foglalását. A szápári biró hasonló indítványa után a két község együttes képviselőtestülete ezt határozatiig kimondotta. Majd Szlovák Pá! ev. lelkész Bakonycsernye község közönsége és az ev. egyházközség nevében, Czémán István rk. tanító a bakonycsernye! rk. egyházközség nevében, Vaskó Pál Szápár közönsége, DrexV- Adolf tanító a szápári rk. egyházbözség és Leventeegyesület, Tüskés István tanító a tantesiület nevében, Feldmann Mőr az iparoskör képviseletében, Mundy Andor főjegyző a kartársai részéről és még sokan mások üdvözölték a jubiláló főjegyzőt, mire ő meghatottan válaszolt. Az Üdvözlésekből kitűnt, hogy Ht nem csak a hivatalos eljárásában emberi és megértő hiva • talnokot, a gondjaira bízott lakosság szerető atyját, hanem az élet gondjaiban immár megőszült, de fiatalos kedélyű kedves „Géza bácsi" jukat fs ünneplik barátai. Egész életét jellemző egyszerűségében nem akart ö ünneplést, ezért tisztelői azt titokba n készítették elő. Annál mélyebben hatott nemes szivére, mert erezte, hogy ez az iránta való tiszteletnek és szeretetnek spontán megnyilatkozása volt. Földi kincseket gyűjteni nem tudott, de megszerezte községeinek és ismerőseinek páratlan ragaszkodását és tiszteletét, melyet ez alkalommal kifejezésre is juttattak. Tisztelői emléktárggyal, a rk. egyházközség pedig, melynek világi elnöke, díszes virágcsokorral kedveskedtek neki. A közgyűlés uián 100 teritékes bankett volt a Kultúrteremben, mely alatt a Kisgyóni Bányatelep ének- és zenekara szebbnél-szebb számokkal szerepelt Cseplák János karnagy vezetésével. Utána a környék uri társadalma és a két község minden osz tályának képviselői sokáig együtt maradtak kedélyes hangulatban. Találtak egy pénztárcát és pénzt; egy zsákban gazdasági szerszámok, szék. Igazolt tulajdonosaik a rendörségen átvehetik. A polgármester előszobájában. Az előszoba ajtaján ki van írva hogy feleket 11 órától Vsl-ig fogai a polgármester. Felmentünk léhát, hogy személyesen meggyőződjünk, milyen az élet az előszoba előtt. Kik és miért jönnek a polgármesterhez? Még nincsen 1! óra, de az audienciára készülök legfrissebbjei már kint topognak a folyosón és várják az Időt, mikor majd bemehetnek panaszaikkal, vagy kérésükkel a város atyjához, a polgármesterhez. Képviselve van az egész Pápa itt az előszobában. Kinek munka kellene, kinek sok az adója, kinek nincs pénze adót fizetni és halasztást kér. Ezer kérdés, ezer kérés és panasz. De már kezdődik. Az első kérelmező már bement és helyére űj ember áll. Ö

reg anyóka* A szája mozog, bizonyára a kérnfvalöját ismételgeti, hogy keliő formában előadhassa majd ott bent. Kár ismételni, mert egész biztosan minden kimegy a fejéből, míg kinyitja és beteszi a párnázott ajtót. — Megkérdezem tőle, mit kér majd a polgármestertől. — Nagyot sóhajt és reszkető hangiján előadja, hogy felmondták a lakását és ki akarják tenni, mert fizetni nem tud. Nehéz probléma — gondolom nyomban —, de megvigasztalom, hogy a polgármester majd gondoskodik róla, ne féjen. Nyílik az ajtó, s az anyóka kissé szepegve bemegy és eltűnik az ajtó mögött. O t bent biztosan mosi mondja el bánatát kissé akadozva, 8 a szeme is tele van könnyel. Megremeg az ember szive, mikor ezeket az apró tragédiákat hallja és mennyi van, de mennyi, Uram Isíen^ Az előszobában már alig lehet mozogni, annyian várnak a bebocsátásra. Mint egy orvosi rendelő. Tele beteggel, akiknek az élet fáj, a nyomorúság, a nincstelenség. Az orvos ott bent az ajtó mögött, a polgármester, aki jószívűen, szeretettel simogatja a sebeket és adja a tanácsot. És ez így megy mindennap, mert az élet szállítja a betegeket, a segítségre szorulókat. Az öreg anyóka kijött a polgármestertől. Vidám az arca. Nem kell kimenni a lakásból, a város kifizeti helyette a bárt. Megy-megy az öreg, sietve a várakozók között. Valamit motyog, alig érteni, valami olyant mond, az Isten áldja meg. Ezt biztosan a jószívű orvosra értette, aki ott bent enyhíti a fájdalmakat és neki is lehetővé tette, hogy este ősz fejét lehajthassa. Ez az előszoba szomorú korkép, a XX század szörnyű, dermesziő, fotográfiája. —lka, Pipán kapható a Kartevitz gyógyszertárban*