Pápa és Vidéke, 30. évfolyam 1-53. sz. (1933)

1933-02-05 / 6. szám

Ara 16 fillér. XXX. évfolyam, 6. szár. Politikai hetilap. — Megjalenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: F6-utca 12. Telefon 151. Előfizetési irak: negyedévre 2 pengő, egész évre 8 pengő. Egyes szám ára 16 fillér. Hirdetések míll­nétsres díjszabás szerint: hasábmiliméter a hir­detések kőzött 4 fillér, a szöveg között 5 fillér. Felelős szerkesztő: DK. NÉMETH ISTVÁN. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz : A kiadó­hivatal, Fő-utca 12. Telefoü 151. A Ker.-szoc. párttit­kárság, Szentilonai-utca 12. Telefon : 121. A Pax könyv­kereskedés, Fő-utca 9. Telefon 17U A Ker. Nemzet Nyomdavállalat, Csáky-utca 21. lelefon: 157. szánt Új adók születésére. Túi vagyunk a gazdasági krízis mélypontján, hangoztatták, dalohák, duruzsolták a fülünkbe a jól értesült augurok hónapokkal ezelőtt. Most már a fokozatos javulás dicsőséges és régen várt őrája következik, har­sogták a modern Sybillák. De valami nem passzolt. A jeleket alighanem jobbról kapták a modern jóstehet­ségek és a Sybillák tudománya cső dött mondott. Vagy talán a gazdasági fellendülés hajnalsugara az, hegy újra emelik az sdékat, s új adókat talál ki a finánc zsenik felette virgonc fantáziája? Ezt még a legkövérebb optimisták sem merészelik állítani. Ezen a héten jönnek a tettek, mondia a miniszterelnök. A hóna­pokig tartó vajúdás után végre a megvalósuláshoz értünk. De a szü letett gyermek kissé ijesztő leit, s a segédkező bábák obligát jókivána­taihoz nem csatlakozik senki és nem hozsannáz senki az újszülöttnek. De minek is, miért. Ez nem megoldása a gazdasági válságnak, ez nem se­gítés a milliónyi nyomorulton, akik nem tudják, hogy mit esznek holnap, akik máról holnapra élik a szegé nyes, koldus életet. Felfelé srófolják az adót. Érdekes adófilozófia ez. Amikor a kereseti lehetőségek a mi­nimálisra csökkentek, erre a tönkre­silányult keresetre újabb terheket rónak. Amikor a teherbiróképesség már alig valami, újabb nehezékeket raknak az Ismeretlen A dó fizető agyon­görnyedt vállaira. Különös filozófia ez, pont forditotija annak, amit eddig láttunk, vannak akik értik is, de a (űlnyomó többség nem jutott olyan szellemi magaslatra, hogy ezt meg­érthesse. Eddig úgy volt, hogy a jövedel­met csak jövedelemmel lehet fokozni, emelni. Most már ennek a tételnek fordítottját állítják az adókivető tudó­sok. Legalább az tűnik ki a leg­újabb adórendeletből, hogy a jöve­delmet adóemeléssel is lehet fokozni. Ezt eddig nem tudtuk és nem is tapasztaluk. De hát vannak, akik ezt jobban tudják. Pedig há', ha az államháztartás nívóját emelni akarjuk, akkor a ma­gángazdasági jövedelmeket kell fo­koznunk, mert hiszen ez a kettő annyira összefügg egymással, mint a levegő éa az élet. Javítani kell a kereseti viszonyokon és lehetősége­ket kell teremteni a magángazdasági keresellehetőségre, meri ezeknek min­denkori függvényei lehetnek csak az adók. Nagyobb adókkal csak na gyobb jövedelmeket lehet megter­helni és nem pedig fordiiva. Azután meg a végtelenségig nem lehet fokozni az adókat. Egy bizo­nyos ponton lúl nem iehet szorítani a prés', mert hiába szorítjuk, nincsen eredménye, sem értelme. A föld mives társadalom nyakig el van adósodva, a birtoka túl van terhelve s még adóssága kamatát sem tudja fizetni, sőt még szegényesen meg­élni is alig tud; adójával el van maradva, s most még újabb adót vágnak a nyakába. Fizetne is, mert a magyar ember jő adófizető, de miből, hogyan ? erre a kérdésre, erre a kétségbeesett kérdésre válaszol­janak neki a bölcs Adókivetök 1 Vagy talán a kereskedőnél nagyobb célt ér el az adókivetési szisztéma? Nézzük csak ... Régi, hites és ha­talmas tőkéjű cégek egymásután zár­ják be boltjaikat és húzzák le 50—60 éves tiszta, becsületes mult után a redőnyt, mert megtakarított tökéjüket is felemésztette a gazdasági krízis következtében beállott üzlettelenség, forgalomhiány. A iparosság talán jobb médium az adókitaláló szuggerátor kezében ? Ez az osztály ment legelőbb tönkre a XX. század gazdasági harcában. Itt van a legnagyobb munkanélküli­ség, itt puszíít legjobban a leron­gyolődás, az elszegényedés rabja. Itt igazán nincs keresnivalója az új adónemeknek. Ezeken már régen segíteni kellene, ezeknek már régen munkát kellett volna adni, hogy ne kolduljanak, hogy ne éhezzenek, hogy ne legyenek az országutak ván­dorai, űzött vadjai. Ne higyje azonban senkf, hogy mi maga az adóztatás ellen beszélünk. Nem vagyunk mi sem bolondok, sem őrültek. Adót fizetni kelt és mindig kellett is, amióta exisztál az állami élet. De... Ha az egyik oldalon van adó­morál, ha elismerjük és állítjuk, hogy adót kell fizetni, akkor a másik ol­dalon szigorúan és tárgyilagosan meg kell kívánnunk az adóztatási raisont is, mert a mérleg csak így játszik igazságosan. Ha az adópoli­tika sikeres akar lenni, nem szabad elhagynia a valóság talaját, nem szabßd elméleti magasságokba röp pennie, hanem számolni kell az adott körülményekkel az adózók teher­bíró és fizetőképességeivel. A modern államgazdaság termő medencéje mindig a magángazdaság lesz, amit ha vakon nem vesznek tekintetbe, az adópolitika elvont matematikai műyelet lesz, amiknek tételei a valószerű életben csillagá- j szati számokként fognak hatni. Nem fog sietni a tettekkel — mon dotia — valamelyik zászlóbontó ünnepélyen Qömbös Gyula, mert a józan megfontolások embere. Ezzel a gzép cselekvéssel tényleg várha­tott volna még, bármennyire sürgeti is az a rusnya ellenzék a tetteket. Mert azért nem minden és elsősor­ban fontos az államháztartás egyen­súlyának helyrebillentse, amihez: csak kis mértékben járul hozzá az adóemeléssel előálló, gondolt, bevé­teli többlet, hanem talán milliók éle­tének és jövendőjének biztosítás^ mert nép nélkül nincsen nemzet és nemzet nélkül f;leslegessé válik az állami gépezet. DR. N. I« A hét eseményei. Edehaza. Az Orsz. Közoktatási Tanács al­elnökévé a kormányzó Kemenes Illés dr. bencés gimn. igazgatót nevezte ki, akinek egyúttal a tank. kir. fő­igazgatói címet adományozta. A kath. írók és hírlapírók Páz­mány-egyesülete mult héten tartotta évi seregszemléjét. Az idén Tóth László dr., a Nemzeti Újság főszer­kesztője mondotta az ünnepi beszé­det és eredeti, meglepően új gon­dolatokkal rajzolta meg az örökké aktuális Pázmány Péter alakját. Vi­haros lelkesedés közt hangoztatta, hogy cselekvő katolikusokra, alkotó magyarokra van szükség; hogy a katolicizmust nem lehet második sorba állítani a magyarság dolgában. A tornai kerületben heves és iz­galmas választási küzdelem után az ellenzéki jelölt, Hadik János gróf győzött 129 szavazattal. A miniszterelnök mult vasárnap Debrecenben és Nyíregyházán ismer­tette a politikai helyzetet és kor­mányzati terveit. Hangoztatta, hogy a nemzeti érdekeket mindenkinek a pártpolitika fölé kell helyeznie és nyomatékosan kiemelte, hogy az 1918 as események többé nem is­métlődhetnek meg. A kereszténypárt tiltakozott az el­len, hogy az adóemelö és fizetés­csökkentő rendeletet, melyről lapunk más helyén számolunk be, a parla­ment megkerülésével léptette életbe a kormány. Az influenzajárvány Budapesten oly nagy méreteket öltött, hogy a kultuszminiszter 10 napra bezárta az összes ottani középiskolákat. Külföldön. Szerbia válsága egyre fokozódik, A horvátok és szlovének után most már Bosznia és Hercegovina is & belgrádi diktatúra eiien fordult és auionomiát követel magának. A kor­mány — a mi szerencsénkre — nem enged, tovább feszíti s húrt s újab­ban Korosec volt miniszterelnököt a szlovének vezérét és Macseket, & horvátok vezérét vetette fogságba» A bomlás biztatóan halad előre. A francia kormányt, mely a költ­ségvetés hiányának megszüntetésére eréiyes eszközökéi akart igénybe venni, a képviselőház leszavazta és megbuktatta. Az új kormány már meg is alakult Daladier elnöksége alatt. Bukarestben leleplezték az újabb idők legnagyobb kémszervezetét és a postahivatal negyvenkét tisztviselő­jét letartóztatták. Japán hivatalosan bejelentette, hogy szakítani akar a Népszövet­séggel és jövőben Ázsiára vonatkozó­lag semmiféle európai beavatkozást nem tűr el. Iroszágban, mely Anglia társor­szága, De Valera angolellenes pártja került többségbe a választásokon. Németországban a belpolitikai helyzet szenzációs fordulatot vett. A nemzeti front megbuktatta Sehleiecher kancellárt és Hindenburg elnök Hit­lert nevezte ki kancellárrá. A naciona­lista tömegek lelkesedése leírhatatlan, míg a vörös front dermedten figyel. Az új fordulat következményei ma. még beláthatatlanok. DARM O L csomagban a |

Next

/
Thumbnails
Contents