Pápa és Vidéke, 30. évfolyam 1-53. sz. (1933)
1933-08-06 / 32. szám
6 6 P ßP ü ÉS VIDÉKE 1933, augusztus 20 A miniszterelnök rádiószózatában javulást remél az értékesítésben. Római útja elsősorban ezt szolgálja, amint azt a francia sajtó is elismeri. A tárgyalások a kölcsönös kereskedelmi forgalom tágítását célozták. Jól esik hallani, hogy nemcsak parádékat és audenciákat kapunk, hanem már leülnek velünk tárgyalni. De legkomolyobb eredményeket az osztrák tárgyalásoktól várhatunk. A két országban mindig erősebb a beismerés egymás iránt. Egyre világosabban alakul ki egymásra utaltságunk érzése. Ennek a belátásnak és a tárgyalások komolyságának legjobb bizonyítéka a kisántánt igyekezete a közeledés meghiúsítására. Eddigi eredményeink korántsem nagyok, de figyelemreméltók. Áremelkedésben is megnyilvánult. A tavaszi vásárok kedvező állatárainak részben oka volt a szerződéses állapot Ausztriával. Vájjon azután Németországgal mit érünk el, nagyon kétséges. A magyar vámpolitika bizony érintette Németországot és meg nem érdemelt hasznot szerzett bizonyos vállalatainknak, melyeknél nem tudtuk hol is a nemzeti érdek. Ez bizony kedvezőtlenné tette az alaphangulatot irántunk. * * * Nagy eredmény az angol képviselők parlamenti tömörülése a magyar revízió mellett. Néhány éve az angol külügyminiszter nem tartotta érdemesnek, hogy a magyar ügyben tett parlamenti felszólalásra feleljen. Az igazi eredmény az, hogy most már magyar revízió is van, mert bizony eddig revízión csak a német követeléseket értették. Ezt a kisántánt jól tudta, de mi nem. Nem is oly régóta van külpolitikánk. Addig csak Apponyink volt. No meg külföldi kalandozások. Az ezeréves mult dicsőségünk, de nem érdemünk. Jogigénynek nem fogadják el. Illeszkedjünk bele az adott helyzetbe. Nem jelenti azt, hogy bele is törődünk. Ne ábrándokra alapozzuk nemzeti életünket. Csonka-Magyarországot vegyük fel biztos pontnak, melyből a nagyvilág elé lendítjük Nagy-Magyarországot. _ ác > x Balaton mentén ismét megnyíltak folyó hó 7 én a Meinl cég fdényüzleíei ás pedig Balatonalmádin, BHaíonlellén, Balatonszemesen, Keszhelyen és Siófokon. Vasárnapi levél. Pápa, parkváros. Ha az ember sétálgat a poros pápai utcákon, úgy üdíti fel a sétáló szemét a város néhány terén és utcáján zöldelő parkocska, mint a hőségtől és portól agyongyötört Szahara-járó turistát az oázis. Zöld szinű, kedves szigetek ezek a parkocskák a szürke, keveset mutató pápai utcákon, egy szépérzékkel biró polgármester szépet alkotni akaró lelkének teremtményei. Én a magam részéről mindenkor és minden ellenvélemény ellenére hive voltam a parkosításnak, ami úgy a szépészeti, mint az egészségügyi szempontból kívánatos és megvalósítandó egy városban, de. . . Amikor ezeket a parkokat szemlélem és a zöld pázsitján gyönyörködve legeltetem a szememet, gyönyörűség ide, elragadtatás oda, eszembe jutnak azok a mostoha körülmények között lévő utcák, melyek már évtizedek óta kiabálnak, jajgatnak a város segítő keze után, hogy megjavítsák őket. (Megjegyzendő, nem javítóintézeti nevelésről van itt szó, mert a jóneveltségből nincsen hiány.) Nem beszélek én most itt a város főutjairól, melyek a vidéket kötik a várossal össze, ezeknek balkáni, sőt ázsiai állapota már országszerte közismert és hírhedt. Gondolok csak azokra az árva utcákra, melyekbe két évtized óta a város szekerei abból a célból, hogy töltést hozzanak, nem fordultak be. Ezeket az utcákat már 1902 tájban megnyitották, ezeknek a neve már ott szerepel Pápa legrégibb térképén, ezek az utcák teljesen beépültek és ha rendezve lennének, a város legszebb részét képeznék. Mig a Jókai utcai kies parkokat szemlélgetem, borzongó lelkem előtt megjelennek a parknélküli utcák teljes elhagyatottságukban a télviz idején. A téli fagy által félméter mélységben megmozduló föld úgy imbolyog az ember lába alatt, mint Dante poklában az elkárhozottak ligetében a talaj. Hiába tekint az ember szét segítségkeresően, nincs számomra hely, ahol biztos talajra érhetne a lábom. Ahol nem mozog a föld, ott helyes kis tavacskák csillognak a januári hideggel birkózó nap fenyében. Felülről, repülőgépről talán elragadó látvány ez a velencetipusu megyei város itt a Dunántúlon, de itt lent harcolni a cipőt marasztaló sártengerrel, annál rettenetesebb. Ezek a Dante mesteri tollára méltó utcák több mint 20 évesek, némelyiket már csak pár év választ el a harmadik X-től. Lett volna tehát idő arra, hogy tevőlegesen gondoljanak rájuk, s a város: nincsen pénzem cimü refrénje kissé elkopott az idők folyamán, mint idegcsillapító dal. Szépek a parkocskák, a zöld szigetek, melyek boszorkányos gyorsasággal teremtek előttünk, de nem tudunk maradéknélkül gyönyörködni bennük addig, mig a pápai utcák 90 százaléka por- és sártengert képez. Pedig a pápai közönség kiváló szépérzékkel bir, ha a parkokat szemléli, mikor a sáros utcákon bandukol. -án. ** * *** * **** ** ** ** ** * *** *** Az olasz balillák és avantgardisták Pápán. Szombaton, jul. 29-én d. e. 11 óra 10 perckor érkezett a fellobogó zott vasúti állomásra az a vonat, amely a magyar fővárost meglátogató olasz balillákat és avantgardistákat hozta a kék egü Itáliából. Eljöttek a fiatalok, akiknek szíve nem keményedett meg a Piavénái, Görznél és a magyar és olasz vérrel öntözött Sante Michaele-n. Eljöttek, hogy kezet nyújtsanak a küzködő magyarságnak. Még alig mult el 10 óra, mikor a vándorlás megindult a feldíszített vasútállomás felé. A pápai közönség sűrű rajokban lepte el az állomás környékét, hogy jelen lehessen az olasz fiatalság fogadtatásán. 11 óra felé már megérkeztek a hatóságok képviselői is. A városi tisztikar élén Hamuth János polgármester, de itt van a huszárság parancsnoksága, az államrendőrség vezetősége, a cserkészek teljes díszben, a levente zenekar és sok százan a pápai társadalom minden rétegéből. D. e. 11 órakor mozgolódás támad a tömegben. A forgalmi iroda előtti harang háromszor hármat kongat, jelezve a vonatot. Forgolódnak az emberek, nyakukat nyújtogatják abba az irányba, ahonnan a vonatnak érkezni kell. És tényleg már látszik a füstkarika, már hallatszik a dübörgés, s a 10 kocsiból álló vonat hangos üdvrivalgás közepette berobog a pápai állomásra. A levente zenekar az olasz himnuszt a Giovinezzát intonálja, amíg ez tart, feszült csendben hallgat a tömeg. Alig van vége a zenének Hamuth polgármester lép elő és zengzetes olasz nyelven kezdi beszédét. Az olasz vezetőknek és a fiatalságnak felcsillan a szeme, mikor hazájától messze, a magyar föld pusztáin olasz nyelven szól hozzá az üdvözlés és a beszéd végén diadalmasan zúg fel 600 fiatal torokból Evviva Ungaria, Éljen Magyarország! Hamuth polgármester gyönyörű olasz köszöntőjét az olasz ifjak nevében Lanti Orfero, a balillák és avantgardisták parancsnoka köszönte meg keresetlen, hálás szavakkal. Az ablakokból vidám feketére sült arcok mosolyogtak a pápaiakra és a fiatal szemekbői szeretet kacag felénk. De már fütyül a vonatvezető, feldohog a hatalmás mozdony, megmozdul a vonat, az olasz fiatalok torkából még egyszer kitör Evviva Ungária és már csak az integető karokat látjuk. Viszi őket a vonat a magyar rónán keresztül az ország szívébe, hogy ott átadják a nagy Duce üdvözletét a szengény, agyonsanyargatott, agyontaposott Magyarországnak: Lesz még feltámadás! DEUTSCH mmMü PflPí, Bástya-utca 18. — Hisfaludy-ufca Z. Telefon: 119. Telefon: 57. legjutányosabban ajánl, házhoz szállítva: I a bükkhasáb tűzifát 335 l a cserhasáb tűzifát l a aprított tűzifát elsőrendű hazai fűtőszenet elsőrendű hazai brikettet. Kránitz püspök jubileuma. Az ősz főpap, ki Isten különös kegyelméből július elsején betöltötte 92-ik évét, aug. elsején pedig csendes elvonultságban ünnepelte meg pappá szentelésének hetvenedik évfordulóját: jellemző szerénységében elvonult minden nyilvános ünneplés elől. A magyar ciszterci rend azonban, melynek a jubiláns főpap konfrátere, mégis megtalálta módját annak, hogy őt illendőképpen üdvözölje. Jubileumának előestéjén ugyanis a rencf és annak távollevő apátja nevében dr. Horváth Konstantin perjel, dr. Magyarász Ferenc plébános és dr. Horváth Szaléz theol. tanár átnyújtották neki azt a latin üdvözlő ódát, melynek szerzője dr. Magyarász Ferenc, s melyet Magyarász Imre esztergomi főreáliskolai tanár művészi keze vetett pergamenre. A főpapot dr. Zoltványi Irén bakonybéli apát is üdvözölte a maga és konventje nevében. Iskolai hír. A nagyteveli róm. kath. egyházközség Bakonyi Zoltán oki. pályakezdő tanítót választotta meg édesatyja, néhai Bakonyi József helyébe kántortanítónak. Baj van a szőllők körül. A mult hónap elején dívó gyakori esőzések káros hatása most látszik meg a szőllőkön. A mult hét elején hirtelen peronoszpora lepte meg a szépen fejlődő fürtöket, úgy, hogy a megtámadott szőllőfürtök teljesen tönkre mentek. Ez a veszedelmes gomba a finom és drága szőllőket támadta meg legveszélyesebben, aminek oka a fent említett esőzésen kívül az is, hogy nem permeteztek a gazdák kellő időben, másrészt pedig, ha akartak volna is permetezni, a gálic kartell oly magasan tartja az árakat, hogy kellő mennyiséget nem bírtak beszerezni pénz hiányában. így mennek tönkre a nemesített szőllők és szőllősgazdák, mert nem bírják felvenni a versenyt az időjárás szeszélyeivel és a kartellek kiszipolyozó politikájával szemben. A peronoszpora nemcsak a pápai szőllőhegyekben okozott nagy kárpkat, hanem a somlói és badacsonyvidéki szőllőkben is, minek következtében a borárak kezdenek felemelkedni, mert a szürettől nem várnak nagy eredményeket.
