Pápa és Vidéke, 30. évfolyam 1-53. sz. (1933)

1933-07-09 / 28. szám

esV Szerkesztőség és kiadóhivatal: Főutca 12. Telefon: 151. Laptulajdonos a pápai belvárosi Kath. Kör. POLITIKAI HETILAP. Felelős szerkesztő: Németh István dr. Előfizetési ár: negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 16 fillér. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Pápa, 1933. julíus 9., vasárnap. A XXX. évfolyam, 28. szám. Ismételten fölhangzott már a panasz a német túristák bizonyos fajtájának inváziója ellen, kik nem az ország természeti szépségeit, sem pedig művészi remekeit, legkevésbé történelmi emlékeit jönnek megszemlélni, hanem egyszerűen azért jönnek, hogy az otthonvalókaí, a német hazát tehermentesítsék és ellátásukat egy másik országnak a nyakába varrják. És még jó, ha egyéb mellékcéljuk nincsen, minő pl. a német nemzetiségi konkolyhintés, meg a bolsevista sejtszervezet. Mi magyarok pedig még mindig megőriztünk annyit abból a régi, improduktiv turáni erkölcsből, abból az idejét multa keleti vendégszeretetből, mely már akkor nemzeti és faji jótulajdonságunk volt, mikor még sátrak alatt laktunk, de amely már nem igen illik bele a mai világgazdasági helyzetünkbe. Amikor e sorokat irom, megint négy német járja a Bakonyalja vidékét. A nyakukban gitár, azzal kísérik nótájukat. Jól vannak öltözve, mondják, merf magam véletlenül csak messziről láthattam őket. Kérdem, hogyan kerülnek át ezek a németek a határon ? Van-e útlevelük, vizumuk? A magyar hatóságnál jelentkeztek-e annak rendje és módja szerint ? Ha igen, akkor nem tudjuk megérteni közigazgatási hatóságaink vakságát, érzéketlenségét, hogy amidőn az országban még mindig oly nagy a nyomor és mi tűrés-tagadás, a munkanélküliség is egyre növekedik: a mi hatóságaink egyre-másra beengedik azokat, kik számunkra csak tehertételt jelentenek, kik vesznek, de nem adnak, fogyasztanak, de nem gyarapítanak, visznek, de nem hoznak semmit sem, kikből akkor is, midőn kunyerálnak, kiütközik a porosz gőg, az árja öntudat, hogy az a balkáni, pardon: Südostraum-beli csikós nemzet tartsa szerencséjének, hogy Hitler hivei elfogadják az alamizsnát. Ajánlom Írásomat dr. B ley er Jakabnak és a magyar közigazgatási hatóságoknak figyelmébe. Nyereségünk nekünk ez a siserahad, mely gúnyolja nyelvünket, lenézi kultúránkat, ellenünk uszitja nemzetiségeinket és megbontja ä békét, mely századokon át zavartalanul virágzott ? Beengednének-e minket hasonló módon, hasonló célzattal abba a Németországba, mely ezerszám űzte ki még saját szülötteit is ? Érdemes-e nekünk udvarolnunk annak a nemzetnek, melynek minden törekvése csak az, hogy minket eszközül használjon föl önző céljainak elérésére ? És szabad-e nekünk szemet hunynunk amellett a nagynémet propaganda mellett, melyet ezek a vándorlók itt-ott megkísérelnek ? Avagy ezek számára is olyan kivételes elbánást követel-e főatyamesterük, Bleyer Jakab, aminőt az itthon valók: számára hangoztat? Turáni magyarok, ebben a kérdésben legyünk európaiak és kövessük a németekkel szemben a német példát. D

r. B Aggastyánok a bakon. Valahol olvastam, hogy valaki a mai fiatalokat, a 20—30 éveseket forradalmároknak nevezte. Ez a forradalom, mely revolution spirituelle, nem tüzzel-vassal pusztító forradalom, rombolás, pusztítás, hanem a lelkek forradalma. Igaza volt annak, aki revolucionistáknak mondotta a fiatalságot, mert minden fiatal lélekben összesürítőtődött már az a gondolat, hogy ez a világ, ez az eszeveszett világ, mely minden eszményt lábbal tipor és betegesen, saját maga tépi fel behegedt sebeit, megváltásra, megváltoztatásra szorul. A fiatalság érzi csak igazán, hogy 1914 óta rossz útra tévedt az emberiség szekere és az aggok kezében nem jó helyen van a gyeplő, mert nehézkes a gondolat és reszkető a kar. A mai fiatalság tudatában van annak, hogy ez a világ, ahol az 1914 rohanó szelében vergődő szekeret akarja a rendes kerékvágásba visszalendíieni, azt a szekeret, melynek a bakján szédülnek a fehérhajú kocsisok, akiknek a kezéből a gyeplőket régen kitépték már az új idők friss izmú paripái. Joga van ehhez a kocsisváltáshoz a fiatalságnak, nem csak joga van, de kötelessége is. Az élet jogfolytonossága megkívánja az erők okos és céltudatos felhasználását. Ez az élet követelménye, mely ellen hiába ágálnak, hiába kiabálnak a fellegvárak lakói. Az élet halad a maga öröktől fogva kitűzött útján a végtelen felé, azt megállítani nem lehet, az elé hiába feküsznek kisded akaratok és mesterségesen felduzzasztott érdekek. Nagy hiba, s katasztrófálisan nagy hiba az erősek, az izmosak félreállítása akkor, amikor tiszta szemre van szükség és malomkövet elbíró karokra. A szekér szépen kiugrott a kerékvágásból és rohan céltalanul a világ szekere, mely ha akadályhoz ér, silány holmiként összetörik. És rajta lesznek a kocsisok is, nem csak az a szegény, szebb jövőt álmadó fiatalság, mely egyedül lesz az áldozat ebben a katasztrófában, mert nem engedték segíteni. th. Vasárnapi levél. Zuhan a dollár. Sok bálvány esett le már a magasból, ahova imádóinak elrévült pillantása és gondolata helyezte. Lezuhant, összetörött az a modern bálvány is, melynek neve Dollár. Hihetetlennek látszik, s mégis megtörtént a nagy bálványzuhanás. Az ok rövid : Roosevelt üzent Londonba az ott tanácskozó, s világot javítani naivan akaró bölcseknek, hogy nem stabilizálja a dollárt, s nem ragaszkodik a dollár aranyértékéhez. S a tudósok, a bölcsek, a milliók révén miliárdosokká duzzadt bank császárok hangnélkül tátogtak erre a rövid hirre. Természetes is. Roosevelt harsonaszavára kezdenek omlani a pénzes Jerichó örökkévalóság számára épített falai és a toronylakók, akiknek olyan mindegy, hogy milliók és milliók esnek kétségbe a holnapi előttiek fellegváraikba húzódva szívnélkül védik hadállásaikat, nem az ő világuk. De nem is lehet, hiába akarják ezt belemagyarázni egyes pietisták a fiatalság fülébe. Hogyan találná helyét ott a fiatalság, ahol hiányzik a lélek, hiányzik a megértés, a szív, ahol csak szavakkal és hangzatos jelszavak könnyen átlátszó áradataival megsajnált senki és az élet kisemmizettje? Az nem lehet az ő világa, ahol deresedő feje ellenére gyerekcipőbe akarják kényszeríteni, ahol hátulgombolós nadrágba akarják bújtatni, mikor már otthagyta az egyetemet, iskolát, s a műhelyt, mikor diploma van a kezében, mikor már mesternek minősítették. Felnőtteket nem lehet újra gyermekké varázsolni és a lelkeket nem lehet kiskorúkká visszasüllyeszteni, amikor már megértek. Forradalmár a mai fiatalság, mert érzi azt a chaoszt, melybe belekeverték a világot, látja a romhalmazokat, mely alatt kétségbeesetten erőlködik az emberiség, de kimászni nem tud a romok alól, mert elvesztette már biztonságérzetét, s minél jobban kapaszkodik, annál több világgerendát ránt magával, s annál jobban összezavarja, összekúszálja a fonalat, melyet ki akar bogozni. Az a sok-sok fiatal szem, melynek mosolyogni keliene diadalmas fiatalságában, keserűen nézi, kitaszítottan, idegenül ezt a hiábavaló gyürkőzést. Nézi, mert ezt nem tilthatták meg neki, mert a szemét nem tudták befogni, s a gyötrődése még nehezebb. A háború áldozatai ezek a fiatalok, százszorosan jobban, mint azok, kik ott pihennek a Karszt szikláin, vagy a galíciai mezőkön. Azoknak talán voltak jó napjaik, azoknak csak egy vagy két napig tartott a háború, míg egy golyó, vagy gránátszilánk fészket nem rakott a szívükben, de ezek a fiatalok csak harcoltak, mióta megszülettek. Nem volt egy nyugalmas napjuk, mert az éjtszakákat agyonrémítette a holnapi nap gondja, s a nappaljaikat agyontiporta a tehetetlen küzdelem a megélhetésért, a betevő falatért. Forradalmár a fiatalság, mert a chaoszt akarja elűzni, mert az idők Sipiczkynél jó magyaros konyha, (PÁPA, FŐ-TÉR 27. SZÁM.) italok. Szolid árak I Elsőrendű szobák! R szobák vízvezetékkel ellátva ! 140