Pápa és Vidéke, 30. évfolyam 1-53. sz. (1933)

1933-05-07 / 19. szám

Pápa, 1983 április 19., vasárnap. Ara 16 fillér. XXX. évfolyam, 15. szátr , •P • gjalsnik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: F6-utca 12. Telefon 151. Előfizetési árak: negyedévre 2 pengő, egész évre 8 pengő. Egyes szám ára 16 fillér. Hirdetések mili­méteres díjszabás szerint: hasábmiliméter a hir­detések kőzött 4 fillér, a szöveg kösött 5 fillér. Felelős szerkesztő: DR. NÉMETH ISTVÁN. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz : A kiadó­hivatal, Fő-utca 12. Telefon 151. A Ker.-szoc. párttit­kárság, Szentilonai-utca 12. Telefon : 121, A Pax könyv­kereskedés, Fő-utca 9. Telefon 171. A Ker. Nemzet Nyomdavállalat, Csáky-utca 21. Telefon : 157. szám A fejlődés iránya. Irta: DR. RÉDEI TIBOR. Hi végigtekintünk az emberiség csoportosulásainak fejlődésén, azt látjuk, hogy a történelem előtti idő­ben az ember kisebb nagyobb ?zámú egyedekből alkotolt hordákban élt. A hordának nevezett cscporíosu'ása az embereknek nem volt öntudatos, hanem csak alkalmi egyesülést je lentett. Lassan, lassan alakult ki az emberben a családiasság érzése és képződött egy újabb egység, amely már céliudatos csoportosu'ást jelen tett, a család. A család tagjai nem széledvén sze te széjjel, ahpjául szol­gáltak egy további csoportosulásnak, a nemzetségnek. A nemzetségből a fejlődés magasabb fokán kialakultak a törzsek, melyek már magasabb társadalmi tagozódást jelentettek. Az emberiség eddig felsorolt cso­portosulásainak alapját egyrészt a vérrokonság, másrészt a közös val­lási kultusz, temetkezési hely stb. képezték, mely összekötő kapcsok között nem utolsó helyen a közös nyelv szerepelt. Ezen csoportosulá­sok azonban inkább érzelmieknek, mint gazdaságiaknak tekinthetők, hisz alapjukat is javarészt az ember szub jektiv érzelmi életének szükségletei képezték. A fejlődés további irányát azonban mindinkább az ember meg­élhetési viszonyai irányítják és így alakulnak ki a törzsek egyesüléséből az államok. Tévedés volna azonban az eddi giekből azt a következtetést levonni, hogy az államok alakításánál és fő­leg az államok népét összetartó erők­nél tisztán a gazdasági egymásra­utaltságot kell számításba vennünk. Ezen erőket — különösen a múltban — kiegészítették az érzelmi momen­tumok, imlytk kőzé elsősorban a közös nyelvet kell számítanunk, mint á nemzeti államok népét legerőseb­ben összefogó kapcsot. Az igy kialakult államok igyekez­tek oly módon berendezkedni, hogy minden grzdasági szükségletüket az ország határain belül tudják kielé­gíteni. A techniua és az igények fej­lődésével, de leginkább a közleke­dési eszközök terén mutatkozó forra­dalmi újításokkal kapcsolatban azon­ban mindinkább szűknek bizonyul­tak az országok ha'árai és a keres­kedelem, meiy azelőtt főleg nemzeti kereskedtkm volt, mindinkább ki­bővült és kia'akult a nemzetközi ke­reskedelem és érintkezés. A nemzetközi kereskedelem kiala­kulására és annak szervezetére szük­ség is vcP, mert egyes országok, tekintetlel a népességük szaporodá­sára, nem tudták volna fedezni a lakósság összes szükségletét. A szé­pen meginduló fejlődésben azonban nagy gátlésként jelentkezett az egyes államok politikai célki űzése. Ugyanis minden állam a maga polgárainak szűkebb körű érdekét tartotta szem élőit és megfeledkezett az emberiség egyetemes érdekeiről. Ennek követ­keztében az egyes államok vámok kai vették körül területeiket és meg­kezdődött az a harc, mely napjaink­ban is tapasztalható, az államok kő­ző ti gazdasági háború. Hegy ez hova vezetett, azt bővebben nem kell fej­tegetni, mert látjuk, hogy ahelyett, hogy a: államok elérték volna ki­tűzött céljukat, a polgáraik gazda­sági helyzetének javulását, ép az el­lenkezőjét érték e), az egyes orszá­gok anyagi tönkreju tatását, mely a végeredményben az egyeteme em­beriség gazdasági és erkölcsi csőd­1 jéhez vezet. Az államoknak ezt az ésszerűlen mindenki harcát mindenki ellen és ennek következményeit, az egyes ál lamok tönkrejutását, elsősorban Ame rikában vették észre, ahol belátva a gazdasági téren való egyesülésnek nsgy horderejét, Északamerika kis államai lemondottak a szuverenitás gazdasági vonatkozásairól és meg alakitolták az Északamerikai Egyesü t Államokat. Európa — bár büszkén vallja, hogy a modern fejlődés innen indult ki — még nem jutott el a fejlődés ezen magasabb fokáig. Pedig a fejlődés nek ez az egyetlen útja. Az embe riség csoportosulásainak előbb is­mertetett alakulatainál látjuk, hogy hasonlóan a csendes tóba dobott kő nyomán támadó hullámokhoz, az emberiség is mindig szélesebb és szélesebb tőrben alakította ki a maga egyesüléseit, kezdve a csalid meg­hitt körénél és eljutva a nemzeti ál­lam gazdasági egységéhez. Ei sem képzelhető azonban, hogy a fejlődés itt kulmináljon! Hisz még elgondolni is nevetséges és abszurd, hogy ma, midőn a gőz pegazus öt óra alatt Pestről B'csbe röpít bennünket, mi­dőn a modern Daedalus, a röpülő ember, egy nap alatt eljut Konstantin­ápolyból Londonba, midőn a nyers­olaj motorokkal hajtott tengeri óriá­sok alig tíz nep alatt érik el föld­részünkről indulva az újvilágot, mi­dőn szobánkban becsukott ablakok mellett perceken belül hozzánk jut­nak az amerikai tőzsde hirei, nem ', képzelhetjük eJ, hogy a közlekedési technika ilyen arányú fejlődése mel­lett az európai kontinens területén lévő államokat kínai filial zárhatjuk el egymástól. De menjünk tovább. Még elgondolni is nevetséges és groteszk, hogy mikor autón ii — ezen a ma már úgyszólván „lassú" közlekedési eszközön — alig k t nap alatt Angliába érünk, öt ha szor kell­jen pémünket átváltani hol sillingre, hol cseh koronára, hol svájci frankra, hol márkára és végül angol fontra Kéíségte ei, hogy Európának ne­hezebb ksz az utat megtenni Pán­európáig, mint volt Amerikának az USA-ig. Ott nem kellett számolni az államok nyelvi és faji külömbségei vei, amelyek Európában az Európai Egyesült Államok kialakulásánakta Ián legnagyobb kerékkötői. Azonban ezen érzelmi gátakat le fogják küz­deni, mert le is kell hogy küzdjék a r.emze i államok népének önfenn­tartási ösztönei. Hogy ez be fog kö­vetkezni, sz kétségtelen, mert az ér­zelmi momentumok mindinkább hát­térbe szorulnak a kenyér gondok mellett és ha valamikor igaz volt az a mondás, ubi bene ibi patria, úgy a XX század emberének gondolat világát feltétlenül ez az eszme hatja át. Ismétlem, a fejlődésnek ez az irá­nya meg van adva. Nem szabad azon­ban arra gondolni, hegy ezzel a mintegy gazdasági kényszerrel kiöl­hetik az emberiség lelkéből azon nemes érzést, melyet a hszaszeretet fogalma alatt ismerünk. Erre nincs is szükség ! Eít mi magyarok kivált­képen könnyen megérthetjük. Gon­doljunk csak ÍZ Osztrák Magyar monarchia közös ügyeire, lit ugyanis mindazon ügyek, meiyek nem kí­vánták meg a körös intézést — saj­nos, hi nem is egészen, de legalább elvben — meghagyattak a monar­chiát alkotó két állam szuverén ha­táskörében. Ezzel szemben azok az ügyek, amelyek megkívánták a ve­zetés egységet, közös ügyekként, kö­zös minisztériumban intéztettek és ennek ehenére sem tudták kiölni a m8gyar nemzetből a hazaszeretet magisztos érzelmét. Az Európai Egyesült Államokat*, mint a csoportosulásnak ezen ma­gasabb fokát, szintén csak olyan el­gondolással lehet összehozni, me'y megtartva az alkotó államok bizo­nyos irányú szuverenitását, csak gaz­dásági téren fogja össze a jelenben még divergáló erőket. Ehelyütt első­sorban az annyira káros vámterüle­tek kbontására kell gondolnunk. Már magában ez nagy előhaladást fog: jelenteni Európa boldogulása felé. Gondoljunk csak Németországra* ! mely szintén a vámunió révén lépett a gazdagági fellendülés azon útjára, melyen a háború előtt állott. A to­vábbi lépésnek a közös nemzetközi valuta megteremtésében kell meg­nyilvánulnia. Ezt pedig követnie kell a közös hadsereg felál'ításának, mely egyedül alkalmas arra, hogy az újabb világégést megakadályozza. Termé­szetesen mindezen intézmények csak § nemzetek őszinte barátságán, meg­értésén és az egymásrautaltság szük­ségszerűségén alapulhatnak, félretéve minden beteges és feltétlen végze­tessé váló álhazaszereteíet és egyéni hiúságot. Sajnos Európa népei úgy látszik még nem érettek meg a természetes fejlődés ezen magasabb fokára. Az: Európai Egyesült Álamok eszméje azonban korántsem utópia. A gaz­dasági életnek a kenyérért való ke­gyetlen harca feltétlen jobb belátásra fogja bírni a ma még ádáz ellenség­ként szembenálló nemzeteket, mert Sipiczkynél jó magyaros konyha, kitűnő italok. (PAPA, FŐ-TÉR 27. SZAM.) Szolid árak! Elsőrendű szobák! R szobák vízvezetékkel ellátva!

Next

/
Thumbnails
Contents