Pápa és Vidéke, 29. évfolyam 1-52. sz. (1932)

1932-01-10 / 2. szám

Pápa és tfédék® 2 1932 január 10 Nagy választék: Férfi és női fehérnemüek- S M g |Jjj m g | fg g® gj fg| 1® IJ ben. — A legdivatosabb harisnyák, nyak- S SÍ Sssa W Í3Mi&a a S® ^ ™ ^ kendők, bőrkeztyűk, sapkák, eső- és nap- g uri és nol divat&rúliáza ernyők, sétabotokban. - Csipkék, hímzések » KOSSUTH LíMOS UTCA 32. SZÁM. és szalagokban. — Kötött, szövött és rövid- S (A 1)08tapal0táv

ai 8z

emb«».) 9 árúkban. — Menyasszonyi koszorúk és fátyolokban. — Bőröndök és bőrdíszmüárúkban. x-i Nagy raktár kalapokban, i: Szabott árak. — Szolid és pontos kits :-: :-: szolgálás. :-: :-: ha eiégam fisét el© a • d ar mert megkapja az ajásis5ák ssöRyegeS a hozzávaló összes gyapjúval együtt költségmentesen. Mivel az ajándékok az előfizetés sorrendjében kerülnek forgalomba, ajánlatos minél előbb előjegyeztetni. polgárságot, mert csak a jól szitáált karácsonyi és újévi beszédeinek haKossuth Lijos-utca 13. Fontos! Minden előfizetőnket bebiztosítjuk az Rt-nál i nunk. Erre dicsőséges és fényes példa a multunk, a" történelmünk. De az is bizonyos, hogy már sokszor próbára tették a magyar nép kitartását és megcsúfolták bizalmát és sárba fullasztotiák a reményét. Az is bizonyos továbbá, hogy a végletekig nem lehet és nem szabad ennek a szegény népnek a báránytürelmével játszani, mert a végén is ez az elhibázott és rosszkor alkalmazott játék rossz vért szülhet. Az ígérgetéseknek csak akkor van értelme, súlya és idegcsillapí ó hatása, amíg a realitások, a megvalósíthatóság keretén beiül mozog. Az ígérgetések ulán, a szép új évi ajándék után most már tetteket is vár ez a nép, mégpedig addig, míg nem késő, mert sokáig nem bírja. Romokban hever a mezőgazdaság, a léttel, az enyészettel vív hatalmas csatát az ipar, a kereskedelem, s ha felülről nem jön segítség, akkor egészen tönkremegy. 265 Biztosító Tönkreteszi őket a pénztelenség, az adó, a kamat, a gazdasági élet halálos mozdulatlansága. Tönkremegy a hi elezo, mert nem juthat a pénzéhez. Hasonló sors éri az adóst is, mert nem bírja a magas kamatokat fizetni. Koldussá lesz a mezőgazda, mert nyakig van adóssággal és terményei • ért nem kap megfeie ő árt. Megállt minden. Nincsen forgalom,. mert nincsen forgótőke. Mindenhol a végrehajtás szomorú réme fenyeget, mindenhol az árverező kalapácsa csattog. Mi hsz ennek a vége? A nemzeti jövödelem mindig kevesebb lesz, mert az elárverezett bisgazd3, iparos és kereskedő megszűnik adófizető polgár lenni. Régi tétel, hogyha tönkreteszem az adósaimat, ha meggátolom, hogy keressenek, akkor elveszik a követelésem. Ha sok adót akarok behajtani, akkor meg keli erősítenem, adóalany tud olyan súlyos adókat megfizetni exisztenciájának feláldozása nélkül, amilyen adók most áz adózók vállait terhelik. A kormányzat ez évi programjának szinte homlokára irta, hogy az inflációt mindenáron meg akarja gátolni. Rendben van, mi sem akarunk inflációt, mert az végzetes lenne gazdasági életünkben. Nim akarnak í az adósok sem inflációt és nem akarják, hogy adósságaik márólholnapra eltűnjenek a hitelezőik könyvéből. Nem akarják, mert ha józanul gondolkodnak, akkor nem is akarhatják, de igenis várják, hogy a kamatlábakat szállítsák le. Amikor az érdekeitek a közel 5 milliárdot kitevő hitelt felvették I0°/o-os kamatra, mások voltak a kereseti viszonyok, más volt a gazdasági élei. A mostani leromlott viszonyok • melleit tehát sehogysem tarthatók fent azok a maximális kamatlábak, amelyeket a bankok köveíelnek. Helyes pénzügyi politika az lenne, ha a kamat terén a bankok engedményeket tesznek és enyhítik a kamatterheket a mostani kereseti viszonyoknak és jövedelmi lehetőségeknek megfelelően. Ezeket az engedményeket meglehet, sőt meg is keli tenni, mert a gazdasági kibontakozás szükségszerűsége parancsolja ed. Nem zárkózhatnak el ez elől a jogos kívánság elől a bankok nagyhatalmú vezetői sem, ha elfogulatlanul és igazságot keresően néznek körül a világban. Nem akarunk hangulatrontók lenni, nem akarjuk a miniszterelnök úr tását ^kisebbíteni, csak azt szeretnénk és szeretné az az agyonsanyargatott magyar nép is, hogy az Ígérgetések tetté erősödjenek és az álmok valósággá váljanak, mart már fogytán az erő és lassankint szétmállik a kitartás. or. h. i. swvw^www^^ww^wlaaa Uj prelátusok. Ö szentsége XI, Pius pápa dr. Rott Nándor megyéspüspök előterjesztésére Bécsy Márton c. apát, székesegyházi kanonokot és Csóthi Gáza murakereszturi apátot pápai prelátusi méltósággal tüntette ki. Halálozás. Nagymadi Kovács József nyugalmazott községi főjegyző 76 éves korában jan. 5 én, Pápán elhunyt. 1883 ban választotta meg Gyarmat község jegyzőjévé és a községet 43 éven keresztül önzetlenül szolgálta. Hosszú szolgálata alatt a németajkú lakosság nemcsak hogy teljesen megmagyarosodott, hanem anyagilag is annyira fejlődött, hogy a község vagyoni viszonya a háború kitöréséig a lehető legrendezettebb volt. Az ö fáradhatatlan munkásságáI nak következménye volt az is, hogy a lakosság a csornai prépostság mintegy 1600 holdnyi birtokát parcellázás utján megkapta nagyon előnyös feltételekkel, úgy hogy ezáltal az egyébként szegénysorsu lakosság a jobbmédu polgárság sorába léphetett. Kovács József tiszteletére 40 éves szolgálata alkalmával községe és a vármegye szép ünnepséget rendezett. A megérdemelt nyugdíjat 6 éven át élvezhette, s nagyszámú rokonai és először mfg kell segítenem az adózó * f * * ^ * r«e**b<H<t ."i

i, ^ vii-t

ni

'i

nii-i

mrbrin

ri

r

ii vi - n t, '

injf

fw

w^^j

^i

ww

^^ ••• A falu rossza. — Visszaemlékezés. — E címmel lapunk mult heti számában egy híradás jelent meg, mely komoly és keserű szavakban panaszolja el, hogy az egyik pápavidéki községben mennyi bajt és kellemetlenséget csinál egy garázda legény, ka szinte a törvényen kívül helyezte magát s az elöljáróság, a „burzsujok* sem mernek ellene föllépni, mert félnek, hogy fölgyújtja a falut. E hirnek olvaatára a régmúlt idők jateltak eszembe, mikor ezelőtt egy híján negyven évvel aljegyző voltam egy fejérmogyei vidéki városka járásbíróságén és épp a büntető biró meííé lévén beosztva, hivatalból ismerkedtem tr.eg nem egy ilyen falurosszával, kik között leghircsebb, sőt íeghlrhedíebb volt a ... i Kerekes őska . Az az egész vidék hírhedt volt a verekedőiről A járásszékhely őszi vásárjára összejött az egész Fejérmegye ama részének minden juhásza, kanásza és ami bajuk csak volt egymással egész éven át, mind ott intézték el egy napon. És nem hiába, hogy a megye ama részében valaha kűn szállások voltak, de a kemény kűn koponyákon csak ugy kopogott a kanászbot meg a fokos, és hs néha be-beszakadt is a koponya, orvoshoz akkor sem mentek. De az egész vidék leghirhedtebb verekedője mégis a Kerekes Jóska volt, aki egy magyar és németajkú községnek volt magyarul és németül egyaránt beszélő, de német anyja után mégis a németekhez huzó szülötte. Már iskolás kölyök korában maga volt a vásottság é3 kegyetlen ség. Minden kutyát macskát megdobált, minden verébfészket kiszedett, kínozta a cserebogártól kezdve az apja lováig az összes állatokat, verte a testvéreit, és ha őt megverték, dócosan összeszorította a fogait és soha nem sírt. Hány „stikli"-je volt már gyerekkorában, bajos volna elmondani, j Hogy ministráns korában gummiiabdáí szeletelt egészen apróra és belekeverte a tömjénbe, hogy tintát öntött a szenteiiviztartóba, hogy nagymise alatt félreverte a harangokat, hogy hőlyagot kötött a tanítóék kan durjának a hasára és leeresztette a toronyból, úgy hogy az egész falu népe összeszaladta „siklóröpülésben" leereszkedő macska csodájára: ezek még a szelídebb ötletei voltak. De mindezekből is már látni lehetett, hogy mi lesz belőle. Lett is belőle igazi falu rossza, aki nem fél se Istentől, se embertől. Nem volt az a lakodalom, nem volt j az a „báld% hogy valami kalamajkát ne csinált volna. Ha beeresztették, összeveszett mindenkivel, ha nem eresztették be, záptojást dobott be az ablakon keresztül, lehetőleg a máikapár elé az asztalra. Néha megrakták őt is, sőt egyszer-másszor be is csukták: föl sem vette. Csak a csendőröket respektálta; ő tudta miért... De szért megtette azt,, hogy két nappal az őrsparancsnok leányának az esküvője előtt — az 1892. téli választáson a csendőrök mind egy szálig a választókerület székhelyén voltak — kilopta az óljukból a lakodalomra hizlalt három tömött libát. Ezt azután kedvese — egy uradalmi dohánykertésznek a hozzá méltó leánya — a fején egy kosárban elvitte a választókerület és járás székhelyére és a csendőrök szemeláttára eladta a nagyvendéglőben, nagy örömére a vendéglősnének, ki így finom libapecsenyével traktálhatta a ... bukott jelöltet. Mert a kormánypárti jelölt megbukott; de ez más lapra tartozik. Hanem azért, bár a libalopás csak nagysokára derült ki, az örsparancsnokkal mégis meggyűlt na-