Pápa és Vidéke, 29. évfolyam 1-52. sz. (1932)

1932-02-28 / 9. szám

Pápa és Vidé k» 2 1932 február 14 Megtakarítja a postaköltséget, ha nálam fizet elő a „TÜNDÉRUJJAK"-ra. mert megkapja az ajándék szőnyege! a hozzávaló összes gyapjú­val együtt költségmentesen. Mivel az ajándékok az előfizetés sorrendjében kerülnek forgalomba, ajánlatos minél előbb előjegyeztetni. IFI. STERN LIPÓT Pápa, Kosiuth Lijos-ulca 13. 3 Fontos! Minden előfizetőnket bebiztosítjuk az Anker Biztosító Rt-nál 1 évig 100 pengőre. nagy hatalommá lettek, diktálnak. Csak elfelejtetté Se mérlegelni az em­beri gyomrot és azt, ha a földmíves vetni vagy aratni akar, akkor azt az iparosok készítette szerszámmal végzi el, s viszont, ha az iparosnak nem ad a íöldmíves kenyeret, üres gyo­morral nem tudja megcsinálni az ekét. Égbe kiáltó igazságtalanság, hogy a magyar gyapjúbői készült honi szövet, s a magyar kenderből ás lenből készült honi vászon ugyan­olyan drága, mint a küiföidi, a ma­gas vámokkal stb. együtt, a magyar ökör bőre drágább ai ökörnél, a magyar árpából külföldön főzött sör olcsóbb a hazainál, s a magyar ke­nyér drágább a magyar búzánál. Ez nem Trianon, ez magyar átok és magyar könnyelműség. A magyar iparostársadalom vég­zete itt kezdődik, de az egész magyar gazdasági életünkké is, az iparost hozzásegítette ehhez az 1884 es és 1922 es ipartörvény, nemküiömben az 1867 es törvényen alapuló érdek­képviselete. Távol áll tőlem a szán­dék, hogy tekintélyt romboljak, azonban tény és valóság az, hogy ezen paragrafusokon keresztül a leg ritkább cselben talál megértésre az iparos, mert amennyit a balkéz ád, a jobbkéz elviszi rendäzerint. No és amikor az OTÍ tőrvényei elé fogták az ipart, kereskedelmet és gyáripart, akkor már tudtuk is meg­mondottuk előre, hogy készen va­gyunk. Nem is beszélek a közter­hekről, kamatról, vagy egy váltóper költségeiről, avagy arról, hogy egy 40 pengős követelés ügyvéd és végre­hajtó kezén keresztül 66 P-be kerül a szenvedő félnek. Ezek oly apró részletek az előbb elmondottak mel­lett, mindenesetre azonban nagy, nagy figyelmet érdemelnének. Összegezve közéleti megfigyelé seink, idézem egy német iró köny­vének elmét: „Adjátok vissza azt, amit elvettetek", mezőgazdának, ip:­roanak és kereskedőnek, mert akkor lesz magyar feltámadás a csonka határokon belül, de külön, külön 60ha ! Schneider Géza Jó bornak nem kell cégér, de tudni kell, hogy hol mérik! Badacsony világhírű 125 borainak árusítás*« Pápa, Pctöfi-utca 2. Búra alatt... Amíg odafent a Duna melletti szép márvány palotában személyes kérdések körül folyik a vita és egyik hetet a másik után hiábavaló szusz­mogással bumlizzák át a pártok, s mialatt a miniszterelnök úr vergődve a rászakadt rendszer leomlott épü­letének össze-visszaságában, némán brilag, ki tudja milyen irányba, addig odclmt — úgymondhatnám — a végeken a pár köblös, vagy föld­nél küíi Jánosok gigászi harcot vív­nak a megsemmisülés, a teljes össze­omlás fenyegető rémével. Amig odafent a soktornyú magyar psriamentben egyre nehezebben za­katol a gép, a parlamentálís élet masinája, amig odafent csak úgy — min'ha más dolguk nem lenne — egymás szennyesét teregetik ki és hozzák nyilvánosságra, a nagy hü­hós választási küzdelemből győzel­mesen kikerült honatyák, addig az ismeretlen Adófizető a süllyedő ma­gyar falúkban rettegve várja a tavaszt, amit azelőit talán örömmel várt, mert nincs vetnivaló, nincs ültetni­való, üres a kamara, üres az istálló és nem tudja mi lesz. És mégis a föidmiveléiügyi miniszter úr ezekből a lerongyolódott és a két ségbeesés határán vergődő gazdák­ból akar egységes gazdakarteli al­kotni. Bár a gazdasági életnek, ha valamikor, úgy most égető szüksége lenne okosan és céltudatosan meg­szervezett egyesülésre, vagy ha a XX század nyelvén fejezzük ki ma­gunkat, kartelekre, mégis azt keli mondanunk, hogy ez nüDst egyrészt lehetetlen, továbbá egy általános gazdakar lel meg valósi .ása képtelen­ség. Lehetetlen, mert csupán szemé­lyekre és embertömegekre bazlrozoít kartel minden töke híján és anyagi eszközök fegyvere nélkül képtelen megküzdeni a mamuttőkés és a min ­denható Pénz fejedelemi jogara alatt hatalmasan kinőtt és gigászivá fej­lődött kartelokkal és trösztökkel. Bár örömmel üdvözölnénk minden bármi nevezetű gazdaegyesüiést, mert hiszen a magyar gazda nem ülhet öibetett kezekkel és várhat sült ga­lambot a gazdasági harcok forr­pontján, mégis azt kell mondanunk, hogy gazdakartelről a szó valódi értelmében most csak álmodni lehet, de beszélni róla, mint megvalósít­ható és hamarosan bekövetkezhető tényről csupán anakronizmus lenne. Az igaz, hogy fegyverrel szemben csak fegyverrel lehet védekezni, de vájjon nem bolondság lenne-e egy modern géppuskával szemben kop­jával harcolni ? A helyzet pedig sajnos ez. A miniszter úr, amikor rágondolt a gazdakartelre, nyilván nem értékelte eléggé a fennálló kar­telek hatalmas erejét, mely minden érdekükkel ellentéte* és megszokott profiíjukat fenyegető megmozdulást lehengerel, mert ha ismerte volna a kartel urak gőgös hatalmát, bizo­nyára várt volna még a bűvös szó kimondásával és előbb igyekezett volna felfegyverezni a hajóágyúk többmázsás gránátjaival szemben ökörbőr pajzsai védekező kisgazdákat. Képietenség az általános gazda­kartel, mert technikailag véve a ter­melés fajták, minőségek, a kis- és középg3zdák árúszükséglete oly sok­féle és különböző és a lehetőségek annyira egyéniek, hogy közös eladási vagy beszerzési szövetkezések jelen­leg még az összetartozó vidéken­ként is nehezen képzelhetők el. Lehetetlenné teszi ezt továbbá az a körülmény is, hogy a magyar gazda lelki alapmotívuma annyira egyéni szinezelü és annyira egyéni akaratú, hogy még anyagi előnyö­kért sem hajtandó önállóságát rész­ben feladni, hogy olyan szervezetbe tömörüljön, amely — ha meglenné­nek is az anyagi feltételei — képes lenne a vasszervezetü kartelek túl­kapásait egyensúlyozni. Pedig szüsség lenne erre, mert a széttagolt és erejét így ki nem hasz­náló kisgazdalársadalmat végveszély fenyegeti. Zötyög a gépezet és kenetlenül nyikorog a magyar élet lenditö kereke. Mintha búra alatt fuldokolna az egész magyar élet, mely búra alól mesterségesen szivattyúzzák ki a levegőt, mintha csak olyan labora­tóriumi kísérleti előadás lenne, mintha nem is egy egész nemzet fuldokolna ott, hanem egy szerencsétlen kísér­leti egérke. Ez a hitelélet csődje, ez a vállalkozási kedv Szaharája, ahol minden mozgékonyságnak zsendülő füvét kiégeti a pénztelenség aszálya. Ez a mozdulatlanság, ez az immo­bi itás a magyar gazdasági élet fenye­gető veszedelme, amelyet mielőbb meg kell szüntetni, mert hova tovább teljesen megáll az élet. Mi nem beszélünk sem a defláció, sem pedig az infláció esetleges elő nyeiről, vagy végzetes hátrányairól, de annyit könnyen megáilapithatunk, hogy ezt az életet sokáig nem bír­juk, mert úgy a hitelezőt, mint az adóst tönkreteszi és kifosztja min­denébői az egész vonalon fellépő pangás. Energikus rendszabályokra van sürgősen szükség, mely a ter­melés és a fogyasztás nehezen össze­egyeztethető és kétpólusu érdekeit harmonizálni és összhangba hozni képes lesz és ezáltal pénzügyi bizal­matlanságot megszüntetve, a hitel­életet reorganizálja. Ha ez megtörténik, akkor nem kell sem deflációról, sem a csalfa hatású inflációról beszélni, akkor nem kell sem a megfulladástól félni, sem a mégis bekövetkezendő infláció kétes tisztaságú hullámaiba bele­veszni. Dr. ti. i„ A PATAK .. . Emlékek kertjében Könnypatak folydogál, Bánat-virágok közt Bujkál a napsugár. Az örömök rózsája Büszke messzeségben él, Csak illatát hozza ide A kóbor őszi szél. De a tél fehér hava, Minden szirmot betemet S a patakba sodorja A büszke rózsalevelet. S az emlékek kertjében Hull a sok virágszirom, A kevés röpke öröm És a sok-sok fájdalom. És a medre nem szárad ki Bár perzselje is napsugár, Mig két szempár boldogan Összenevet... egymásra tálát t Fábián L. né. üíilEKa A Belvárosi Kath. Kor 1932. évi március hó 6 án d u. 3 órakor tartja évi rendes közgyűlését, melyre a tisztelt tagokat ez úton is meghívja az Elnökség Magyar néprajzi érdekességek a IV. világjamboreen. A jambo­reera készülő magyar cserkészek igen érdekes tervekkel készülnek a a nemzetközi találkozásra. Több csa­pat ei akarja hozni annak a vidék­nek jellegzetességét, ahonnan való. igy valószínű, hogy lesz a nemzet­közi jamboreen palóc tábor, horto­bágyi tábor, sárközi íákór stb. Két­ségkívül rendkívül hozzájárul a nem­zetközi cserkésztábor szinességéhez az, ha a magyar táborok csoportjá­ban egy egy jellegzetes magyar vidék sajátossága fogja megállítani az ér­deklődők sorait. Az Irgalmasrend pápai kór­házának 1931. évi betegforgalmi kimutatása. Az elmúlt évben a pápai irgalmasrendi kórházban 801 férfi és 861 női beteget ápoltak, Összesen 1662 személyt. Ebből gyó­gyultan 1132 azemé yt, javultan 316, gyógyulatlanul pedig 49 személyt bocsájtott el a kórház. A kórházban meghaltak 79-en. 1932 re ápolás ma­radi 47 nő 39 férfi. Az ápolási na­pok száma 32 388. Bejáró betegek száma 4320 voít. Foghuzási műtétek és foghúzás száma 260 volt. Legtöbb gyermekes család­anyák jutalmazása és kitünte­tése. A vármegye főispánja a pápai járásban az alább megnevezett leg­több gyermekes családanyákat ré­szesített egyenként 25 P ős jutalom-

Next

/
Thumbnails
Contents