Pápa és Vidéke, 29. évfolyam 1-52. sz. (1932)

1932-12-25 / 52. szám

Pápa, 1932 de ce mber 18., vasárnap. Ara 16 fillér. XXIX « évfolyam, 51. szá<r Politikai hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: F6-utca 12. Telefon 151. előfizetési árak: negyedévre 2 pengő, egész évre 8 pengő. Egyes szám ára 16 fillér. Hirdetések mill­méteres díjszabás szerint: hasábmiliméter a hir­detések kőzött 4 fillér, a szöveg köaőtt 5 fillér. Felelős szerkesztő: DR. NÉMETH ISTVÁN. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz : A kiadó­hivatal, Fö-utca 12. Telefon 151. A Ker.-szoc. párttit­kárság, Szentilonai-utca 12. Telefon: 121. A Pax könyv­kereskedés, Fö-utca 9. Telefon 171. A Ker. Nemzet Nyomdavállalat, Csáky-utca 21. Telefon : 157. szám A karácsony békéje és a béke karácsonya. Ita: Dr. Magyarász Ferenc O. Ciszt. Egymástól is, mitőlünk is messze esik mindakettö. Egymástól, hisz azt a karácsonyt, mely igazán békét hozott az embe­riségnek, földrész, tenger és kétezer esztendő választja el attól a békétől, melyet minden mostani karácsony­nak meg kellene hoznia. És mitő­lünk, hisz bár a karácsonyhoz közel vagyunk, a béke úgy eltávolódott tőlünk, hogy nem tudhatjuk, mikor virradunk rája. De szomorú valami is az, mikor az ember érzi, hogy örvendenie kel­lene és nem tud! Ha visszanézünk a múltba, eszünk­be jut, hogy a szent karácsony ün­nepe valaha igazán ünnepe volt a legszegényebb hajléknak is, hogy nem volt család, amelynek apraja­nagyja a szent estén ne őrült volna a legtisztább és legnemesebb öröm­mel : azzal a tudattal, hogy másnak szerzett örömet. Nem az volt a fon­tos, hogy mivel, nem az ajándék értéke és sokasága szerezte az örö­möt, hanem a szeretet. És ma ? Míg a béke, az igazi béke meg nem születik, míg az igazi békének nem lesz karácsonya, addig a ka­rácsony békéje sem töltheti el az emberiség szívét. Nincs béke a politikában. Gondol­junk Németországra, hol most a leg­nagyobb belső egyenetlenség dúl, hol minden társadalmi békének es­küdt ellensége és hivatásos gyilkosa, a kommunizmus, politikai pártot al­kot, melynek tagjai ugyancsak em­berül végzik pusztító munkájukat. Nincs béke a társadalmi életben. Nem szórványos jelenség, hanem az idők jele, aminek tanúi lehettünk a legutóbbi időközi választásokon, hogy egyesek minden lelkiismeretbe« és törvényes felelősséget félredobva, egymás ellen izgatják az egyes tár­sadalmi osztályokat, a gazdát az ipa­ros ellen, a munkást a tisztviselő el­len, a napszámost a nyugdíjas ellen csak azért, hogy égő vulkánok vég­zetet tüzénél húsos fazekaikat me­egíthessék. Nincs béke a nemzetközi életben. A béke őrét, a Népszövetséget a ja­pán kínai konfliktus a csődbe fogja kergetni. A Lytton- bizottság, melyet a Népszövetség kiküldött, a kínaiak igazát hirdeti, a japánok előre kije­lentették, hogy ők fittyet hánynak a bizottság jelentésének. Mit fog esi nálni a genfi sóhivatal ? Kinek áll a pártjára ? Az igazságnak e, vagy az erőszaknak ? Nincs békéje a vallásnak. Gon­doljunk csBk azokra a szüntelenül meg megújuló üldözésekre, melyeknek a vallás Spanyolországban, Mexi­kóban, de legkivált a szovjet terü­letén ki van téve, mely a szó leg­teljesebb értelmében tűzzel-vassal pusztítja az összes vallásokat. Nincs békéje a családnak, mely csak addig lehet melegágya a leg­szebb, a legideálisabb emberi béké­nek, mig könnyelmű kézzel bonto gatni, döntögetni nem kezdik a vé­dőfalat : az egységet, hűséget és föl­bonthatatlanságot. A válás lehetősége egy a válás félelmével; a félelem pedig nem az a talaj, ahonnan a béke sarjadzanék. Nincs tehát béke karácsony, nincs is tehát karácsonyi béke. Nincs ... de lehet! Nincs még ... de már úton van, már közeledik. Az emberiség már kezdi érezni, hogy előbb vissza kell állítania a külső békét, aztán eljön, biztosan eljön, magától eljön a belső, lelki, karácsonyi béke is. Az embe­rek megértik a szeretet sürgető sza­vát, mely minden törvénynél szebben, minden rendeletnél hathatósabban, minden kényszernél állandóbban tudja megalapozni, megépíteni és megőrizni a jó Isten karácsonyi ajándékát, a bé­kességet. Van még szeretet a világon, lesz tehát békesség is. És akit ez a sze­retet arra ösztönzött, hogy ka rá csonyra örömöt szerezzen hacsak egy szegénynek is, kinek e nélkül talán nem lett volna semilyen öröme ; akit ez a szeretet rávett arra, hogy kibé­küljön ellenségével, hogy ne kritizálja örökösen embertársait, hogy ne zár­kózzék el másek elöl: annak lesz is karácsonyi békéje, de legyen is, vi­gasztalásul az egész mult esztendő minden bajaiért és erősítésül a jövő esztendő küzdelmeire. De aki nem hallja meg a Kis Jézus kopogtatását, a szeretet eljövetelét és kérő, intő, követelő szavát: nem tudja, de ne is iudja meg sohasem, mi az igazi karácsony és annak öröme, békéje, boldogsága ! Gömbös Gyula látogatása Pápán. Egész Pápa kivonult a kormányelnök fogad­tatására. — Harcos ember békét hirdet. — Pápa jelentősége a mai kormány programmjában. Nagy jelentőségű látogatásra ké­szült Pápa a mult szombaton. Göm­bös Gyula volt a várt vendég. Érke­zését csak este 5 órára ígérte, de már délelőtt megelevenedtek az egyébként csendes pápai utcák, s az emberek arcát az izgalom fűtötte. A házak tetején egymásután jelentek meg a háromszínű zászlók, úgyhogy délutánra ünnepi köntösbe öltözött Pápa. Alig kezdett szürkülni, 4 óra táj­ban már tömegesen siettek az em­berek a Levente-Otthonba, ahol a népgyűlés megtartandó volt. Négy után már zsúfolásig megtelt a hatal­mas terem, úgyhogy a később jövök ! már csak az udvaron és az utcán helyezkedtek el. Fél hat óra tájban felhangzott a régen várt jel: Jön Gömbös, itt van Gömbös. Az autójából kiszálló mi­niszterelnököt harsány éljenzés fo gadta, aki mosolyogva, barátságosan köszönte meg a lelkes ovációt. A Levente-Olthon udvarán a veszprémi püspök nevében dr. Wéber Pál kanonok, a vármegye nevében Kenessey Pongrác főispán, a váró» nevében pedig dr. Uzonyi Kálmán üdvözölte a miniszterelnököt, ezután a Levente-fiúk soifala között az 0 thon színpadán feJállltottemelvényre sietett. A zöld posztós asztalnál fog­lalt helyet kíséretével, akik között ott volt Hóman Bálint kultuszminisz­ter, Lázár Andor igazságügyminisz­ter, Sztranyavszky Sándor pártelnök, dr. Antal István sajtófőnök, dr* Ángyán Béla képviselő, Kenessey Pongrác dr. Veszprémvármegye fő­ispánja, s több fővárosi politikus. A teremben szorongó hatalmas: tömeg hangos éljenzése uián Kar­lovitz Adolf kormányfőtanácsos, a. pápai egységespárt elnöke üdvö­zölte a miniszterelnököt és kíséretét meleg, fenbölt szavakkal. Üdvözölte Gömböst, mint vezért, mint zsenit» akitől a nehéz magyar élet felszaba­dítását várják. Antal Géza püspök, a népgyűlés elnöke azután Gömbös Gyulát kérte fel beszédének meg­tartására. A miniszterelnök beszéde. Még most is a pannonhalmi be­nyomások hatása alatt áll — mondta a miniszterelnök — még mindig a lelkében égnek a látottak, amiket nem akar elfeledni. Pannonhalmi és pápai utja összefügg egymássá', nem a véletlen okozta az utak ilyen össze­kapcsold dásáí. Püspöktől püspökhöz jött. Protestáns ember Ponnonhalmá­ról Pápára. Egységbe akarja hozni a magyar nemzete», mert az egység fenntartása a nemzet fennmaradása érdekében feltétlenül szükséges. Sze­gények vagyunk, s egy csonka nem­zet nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy akármilyen címert pártokra szakadva egymást tépje. (Élénk helyeslés.) Harcos ember békét hirdet. Harcos ember volt és marad örökre — mondja —, de most mégis békét hirdet, mert minden magyarnak ke­zet keli fogni egymással, minden magyarnak testvért kell látni egy­másban, s a testvérharcoknak ideje el kell, hogy múljon. Nincsenek ki­váltságos állások, sem foglalkozásé k^ egyformák vagyunk, testvérek va­gyunk, magyar sorsközösségben élünk. Pápáról üzeni külföldre az acsarkodóknak, az ellenségnek, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents