Pápa és Vidéke, 29. évfolyam 1-52. sz. (1932)

1932-02-07 / 6. szám

Pépa f 1932 február 7., vasárnap. írSI* Ara 16 fillér. XXtX, évfolyam, G. szám íFimffflnnfrTT^'iirBi ^«HÍMP»«»™«™«^!»«^^«»««^ Politikai hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fő-utca 12. Telefon 151. Előfizetési árak: negyedévre 2 pengő, egész évre 3 pengő. Egyes szám ára 16 fillér. Hirdetések mlli­méíeres díjszabás szerint: hasábmilimáíer a hir­det ések között 4 fillér, a szöveg között 5 fillér. Felelős szerkesztő: IFJ. SÁGM5 TAMÁS. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz : A kiadó­hivatal, Fő-utca 12. Telefon 151. A Ker.-szoc. párttit­kárság, Szentílonai-utca 12. Telefon: 121. A Pax könyv­kereskedés, Fő-utca 9, Telefon 171. A Ker. Nemzeti Nyomdavállalat, Török Bálint utca 1. Telefon: 157. az igazság Margójegyzetek a pápai (irodalomról szóló hírlapi cikkekre. A hivatása magaslatán áüó sajtó­tól senki sem veheti rossznéven, ha nemcsak piláiusi nonchalance-szal kérdi, hogy hol az igazság, hrnem lelkiismeretesen kutatja is és ha meg­találja, bátor és férfias meggyőző­déssel be is meri vallani. Az elmúlt hetek folyamán több fővárosi lap foglalkozott Esterházy Tamás gróf vagyoni állapotával és vagyonkeze­lésével, valamint a devecseri és pápa-ugodi - utóbbi hitbizományi ­uradalmak gazdasági válságával. Kije­lentjük, hogy senkinek magánügyeibe azelőtt sem avatkoztunk és ezután sem kívánjuk magunkat beleártani. Bennünket nam érdekelnek Esterházy Tamás grófnak anyagi nehézségei, sem azoknak okai, sem a mentő­akciók és azoknak akár kedvezd, akár kedvezőtlen kilátásai. Mindez éppúgy magánügye a tulajdonosnak, mint akármelyikünknek, ki nagykorú lé­tére szabadon rendelkezik a maga nagy, vagy kicsiny, tehermentes, vagy agyonterhelt vagyonkájával. Mi nem kritizálunk, mi az igazsá­got keressük. Mi nem magánügyeket feszegetünk, mi általánosabb és ma­gasabb szempontból, közérdekből, országos érdekből tesszük szóvá a pre- és kontra sajtóhadjáraíol Ester­házy Tamás gróf vagyoni gesztioja körül, A szempontok pedig, melyek a közérdeknél és az igazságnál fogva följogosíianak bennünket néhány őszinte megjegyzésre, a következők : Mindenekelőtt elvitathatatlan, hogy minden olyan cikknek, amely mág­násaink anyagi válságával foglal­kozik, — mindegy, akár tendenció­zusan, akár nem — az a mellékíze van, hogy a kötött birtokok fel­szabadítandók, hogy a hitbizomá­nyok elavultak, sőt károsak, s még jó, hogy egy-egy szélsőséges cikk nem osztogatja a hatvágásokat az összes nagybirtokok felé és föld osztó jelszavukkal nem szítja a kom­munizmus parazsát. Ezzel nem azt mondjuk, hogy a nagybirtok mindenkor hivatásának magaslatán áll s nemzeti, kulturális, társadalmi, vallásos vagy jótékony célokra meghozza azokat az áldó zatokat, melyeket méltán el lehetne tőle várni. De ez még nem ok és nem jogcim arra, hogy a vagyont elvegyük jogos és pedig méltatlanul is jogos birtokosaitól. A birtok jog­nak szentnek és sértetlennek ke l maradnia, még ha a birtokost az ő javainak kezeléséért és elkezdéséért méltán érhetné is gáncs. A tulajdon­jog a tabu, a tulajdonos nem az. Ne olyan törvényt hozzanak tehát, mely válogatás nélkül dobja sutba az évszázados tulajdonjogot, hanem ha kell, új törvény u?ján is szorítsák a tulajdonost, hogy vagyonával, mely egyúttal nemzeti vagyon is, ne bán jék meggondolatlanul. A szabad ren­delkezési Keil megszorítani, ha nyilván­valóvá lett, hogy valaki csak a saját, a családja s így közvetve a nemzet kárára gazdálkodik. Egy másik szempont, hogy egy eminenter gazdasági kérdésben jogász­ember nyilatkozik és nyilatkozatában a szó teljes értelmében keresztülgá­zol a gróf eddigi gazdatiszti személy­zetén, elvitatva tőle, ha nem is a becsületei és hűségei, de legalább is a szakértelmet és takarékosságot. Egy újév napján megjelent cikkre gondolok. No?, ennél olcsóbb, ennél köny­nyebb fajsúlyú kritikát el sem lehet j képzelni. Vádolni könnyű, kivált ha a megvádolt testület haligatagon kénytelen tűrni ezt a nyilvános pel­lengért, hiszen ha tiltakozik, a kenye­rével játszik, a kenyér pedig soha­sem volt szentebb, mint manapság. Interjuvokkal, rekrimináciőkkal, „alapvető hibák" szélnek bocsátásával sem Esterházy Tamás grófot, sem más bajba jutott bús magyart sohasem lehet szanálni. De viszont azzal sem használunk a köznek, hogy egyetlen személy egyéni hibáiért az egész nagybirtokos osztályt hibáztatjuk. Hol az igazság? Középütt, mint mindig. Ne kongassunk vészharan­got, ne keserítsük el a kedélyeket, de ne is áltassuk magunkat, ne fes­sük rózsásnak azt a helyzetet, mely sohasem volt nehezebb és válságo­sabb, mint mostan. Mondjuk meg az igazságot mindenkinek, nyíltan, szé­pítgetés és túlzás nélkül, kéretlenül ii, kellemetlenül is, aztán nyujtsunk kezet egymásnak, fogjunk össze ön­zetlenül, őszintén, áldozatokra is ké­szen, ha kell, s így mentsük meg, ami még megmenthető: a vagyont is, meiy egyúttal a nemzeté is, és a nemzet bizalmát is a vagyon tulaj­donosaiban és kezelőiben, mert ez még a vagyonnál is fontosabb szem pont. Ha hit nincs többé, mit ér a a hitbizomány ? Cato. A hét eseményei. Idehaza. A Népszövetség pénzügyi bizott­sága szoros gazdasági érintkezést ajánlott Magyarországnak a szomszéd­államokkal. A költségvetésünket szük­ség esetén 830 millió pengőnél is lejjebb szállítják. Borah szenátor újabb nyilatko­zatban sürgette Trianon revízióját. Harminc feljelentés érkezett a budapesti ügyészségre a népjóléti minisz'ériumban történt visszaélések miatt. A kereszténypárt február 3 iki ér­tekezletén a vidéki inségakciő fejlesz­tése mellett foglalt állást. Havonta is lehet fizetni ezután a lakbéreket. A február 4 iki hivatalos lap közli a kormány rendeletét, amely lehetővé teszi, hogy a lakások, üzle­tek, műhelyek és irodák bérét a bér­lők havi részletekben is fizethetik. Ez a rendelet azokban az esetekben is hatályos, amelyeknél a bérieti szerződés másként intézkedik. A részletfizetési kedvezmény nem ter­jed ki azokra, akik negyedévenként kapják lakáspénzüket (tisztviselők). Külföldön. Ausztriában kisebbségi kormány alakult Buresch vezetése mellett a keresztényszociálistákből és a gazda­szövetségből. A német elnökválasztás Hinden­burg és Hitler között dől el. A nem­zeti 8zociálista párt ugyanis Hitlert jelölte az elnöki méitőságra. A leszerelési konferenciát február 2-án nyitották meg Genfben. Az álta­lános vita azonban csak február 8 án kezdődik meg. Keleten tombol a harc. Az elmúlt hét végén a kínaiak és japánok kő­zött kitört a harc Sanghaiban. A harc a sanghai nemzetközi zóna terü­letére is átcsapott. Anglia és Ame­rika gazdasági blokádot és flotta­tüneteíést tervezett Japán ellen, amely a szovjettel is összeütközésbe került, mert japán csapatokat küldött Kar­binba. Később a szovjet hozzájárult a japán csapatszálütásokhoz. Kina elhatározta a hadüzenetet Japán ellen, de nem hozta tudomására, hanem hadüzenet nélkül és a Népszövetség erélyes állásfoglalása ellenére is to­vább küzdenek egymás ellen. A japá­nok bombázzák Nankingoí és meg­kezdték a partraszállást, mert meg akarják szállni az összes kínai ki­kötőket. Fegyverszüneti tárgyalások is voltak, de eredménytelenül vég­ződtek. Február 1-én mozgósították az amerikai flottát; a nagyhatalmak flottái a koncessziós területek meg­védésére indulnak. A vuszungi erőd bombázásával a japánok megakadá­lyozták az amerikai hajók kikötését a sanghai öbölben. J2pán elutasította a közvetítő javaslatokat. A prágai asztali tennisz világ­bajnokságok minden egyes számát a magyarok nyerték meg, az egy csapatbajnokságot kivéve. A sanghai csomó. Sanghaiban dörögnek az ágyúk. Sanghaiban az égő házak felcsapódó lángja festi vörösre az egei. Sanghai­ban, a messzi Kelet modern Bábe­lében, most a rémület lett úrrá. Az a banditaharc, amelyről már évek óta olvastunk a tapok aprő­befűs rovatában, most ökölnyi betűs szenzációvá, s a nagyhatalmakat is élénken izgató véres problémává da­gadt. A távol Kelet sárga népcinek két hatalmas nemzete, az ősrégi kultú­rájú és méreteiben oly hatalmas Kina és a modern technika minden vív­mányát okosan felhasználó és a fehér népfaj leghatalmasabb nemzeteivel versenyző Japán néznek egymással farkasszemet. Talán csak órák kér­dése, hogy megtörténjék az ultimá­tum s megkezdődik a föld keleti felének gigantikus harca. S miért? Mert Japánnak megjött az étvágya, mert az időt alkalmas­nak találja arra, hogy világhatalmát a bomladozó, s csendben szenvelgő Kína testén kiépítse. Japán jól tudja azt, hogy a gazdasági válságtól meg­tépázott és saját bajukkal is eléggé elfoglalt európai nagyhatalmak, addig

Next

/
Thumbnails
Contents