Pápa és Vidéke, 29. évfolyam 1-52. sz. (1932)

1932-12-11 / 50. szám

11932 december If 5 Pápa és Vidéke az a kíméletlenség, mellyel az intézet az ő ügyüket intézi. Nem méltányol, nem nézi azt, hogy a hátra lékban levő iparos nem akar-e fizetni járulékot, vagy pedig nem tud. Egyformán, kíméletlenül bánnak el a notórius nem fizetőlrkel és a vagyonukból kifosztottakkal. Nem lehet helyeselni ezt a politikát. A présnek nem lehet az a célja, hogy ezt a szerencsétlen adóalanyt teljesen agyonszorítsa A présnek egy bizonyos ponton meg kell állni, rrert hiába szorítják, többet nem lehet kisajtolni. Ez a politika tönkreteszi még azt a kevés iparost is, akik valamiképen tengődtek még a sanyarú viszonyok mellett, akik ha tehették, még a betévő látat megvonásával is befizették a járulékaikat. De vájjon mi lesz akkor, ha elárverezik a szerszámaikat, a bú orsikat, a ruháikat ? Talán ttizetőképesebb lesz ez a társadalmi réteg ? Ugy-e mindenki látja, és kell is látnia, hogy nem. Egymásután mennek tönkre régi, neves iparosok, mert nem bírják a vesszőfutást az adók és jutalékok sói fala között. A tönkrejutottaktól pedig nem lehet bevasatói az elmaradt jutalékokat, elég annak a maga baja is. Így esik mindig lejebb az egykori adófizető polgárság, s növeli az állam által eltartandó proletárok, elégedettlenek táborát. Ez a politika visszaüt, s a célját nem érheti el, mert nem veszi figyelembe az éle állította követelményeket, rövidlátóan negligálja a gazdasági élet leromlása által előidézett bajokat. Séma szerint, gépiesen dolgozik, s így nem is csodálatos, hr balul üt ki. Méltányosságot kér az iparostárssdalom. Engedjék lélekzethez jutói, s ne fojisák meg az ambícióját, életkedvét kíméletlen végrehajtások sorozatával. — th. Munkásmozgalom. Rovatvezető: Szalay Lajoa. Munkát a munkásoknak. A nincstelenség sötét réme vigyorog sok szegény munkáscsalád felé. Hideg a szobájuk, terítetlen az asztaluk és rongyos a ruhájuk. Mi lesz a télen ? Ez a kérdés vetődik fel napról-napra a gondoktól elcsigázott munkásapák és édesanyák ajkán. Szeretnénk el harsogni, hogy azok is meghallják a nyomorral küzdők panaszát, akik szándékosan bedugják fülüket a szerencsétlen embeipáriák jajszavának hallatára. Borzasztóan komorak ezek a megállapítások, de nincsen bennük semmi túlzás. A valóság még sokkal megrendítőbb, mint ahogy azt leírjuk. Aki egyszer járt a munkanélküli munkások lakásában, aki tapasztalta a munkáscsaládok lerongyoiódását, a kisiparos vergődését, . a törpebirtokos és földmunkás pénztelenségét, az cask egyre képes: csodálkozni azon, hogy még egyáltalán élnek ezek a jobbsorsra érdemes emberek. Tiizifa

y szén és épületanyagok! legjutányosabb beszerzési forrása a gróf Esterházy fatelepen működő Rauscher és Bodó cégnél Í

" TELEP: GYŐRI-ÚT 26. SZAM. TELEFONSZÁM: 124. Városi rendelésfelvétel! iroda: Fő-utca 3. szám. Élnek. De micsoda élet ez! Ha akadna valaki, aki nem hiszi el, jöjjön el velünk a nyomortanyákra, vagy menjen el az iskolába és nézze meg a rongyokba burkolt emberpalántákat és kérdezze meg tőlük, hogy mit ettek ebédre, vagy vacsorába. Biztosan megborzad a felelettől. Pe dig a szegény ember szereti a gyermekét, hiszen minden bizodalma abban van, hogy öreg napjaira talán nem hsgyja elveszni egy falat kenyér nélkül. Hányszor találkozunk szülőkkel és jönnek hozzánk sírva panaszkodni, hogy nincsen a házuknál egy karéj kenyér, amit a gyermekek kezébe adhatnának. Szörnyűséges kép ez, de mert sajnos Így van, nem lehet azt mordani. hogy demagógia. Mi sem áll tőlünk távolabb, semhogy a tömegek elkeseredett hangulatát fokoziuk, sőt ellenkező eg mindenkor a józanságra és komoly megfontolásra intjük és figyelmeztetjük a sorsukkal elégedetlenkedő munkások százai', de mégis rá kell mutatnunk a való tényekre, mellyel szembe kell nézni és az elkeseredett hangulatot helyes irányba kell levezetni. Merjük állítani, hogy a magyar munkásság pártállásra való tekintet nélkül becsü'etes magyar gondolkozású, aki békét és nyugalnat akar és ép úgy szereti hazáját, városát, mint azok, akiket a Gondviselés megkímélt az élet kegyetlen szenvedésétől. Nehéz időket élünk. Mindenki érzi a gazdasági helyzet nyomását, de azért a hatóságnak és a társadalom össze fogásának el kell érni, hogy a nélkülöző munkások kenyérkeresethez jussanak. A város megtette a maga kötelességét azáltal, hogy 110 ezer P-t fordítóit inségmunkára, szegényügyre, gyermekek és felnőttek cipőellátására stb. A nyomorúság láttára tegyék meg kötelességüket azok is, akiknek az Isten adott földijavakat s hozzanak áldozatot anyagi erejüknek megfelelően és tegyék lehetővé, hogy ne legyen egyetlen éhező ember se városunkban. Mi csak azt óhajtjuk, hogy minden dolgozni akaró és arra rászoruló munkás dolgozhasson. Gömbös Gyula miniszterelnök mondotta, hogy munkanélkülisegély nincs, csak munka. Hát lássuk 1 Társasvacsora. A vasutasok egyesülete f. hó 10 én este 8 órakor a ker.-szoc. egyesület helyiségében di8znótóros vacsorát rendez. Egy. teríték ára 1 20 P. A vacsorán résztvenni szándékozók a Ker. szoc. Párt irodájában is jelentkezhetnek. SZÍNHÁZ. ••• Dec 2-án, pénteken este Marcel Pagnol: Máriusz c. színjátéka került színre. A darab a tipikus francia darabok egyike, bíz nem a legjobbakból. Sekélyes tartalom, szeníimentálizmussal fűszerezett nyárspolgári élet rajza. A közönség azonban jót mulatott, mert Miskei a bértulajdonos szerepében egész komikai művészetét elénk tárta és vitte a darabot. Polgár Margit tipikus kofája, Nemes Jolán megjátszott Fannyja igazán tetszett. Szirmai a címszerepben, Deák Ferenc Panisse komikus figurájában művészi játékot nyúj'ott. Dec 3-án Molnár Ferenc Farsang c. darabja ment közepes számú közönség előtt. A darab maga nem valami mély, mint általában az újabb Molnár darabok egyike sem. Miskey József, Nádor Olga, Nemes Jolán és Deák Ferenc kihasználva a darab nyújtotta hálás szerepeket szép sikerrel alakítottak. Dec. 4 én, vasárnap este H. v. Hoffmarnstóal: Jedermann c. játéka került színre. A dar8b a keresztény erkölcs himnusza. Nagyszerű alapeszme költői megjelenítése, mely a lélek n?gy épülésére szolgál. Ha azonban komolyan szembe nézünk a darabbal, azt látjuk, hogy a költői ség fénye árnyékot vet az életteljességre. Nincs drámai ereje, mert nincs olyan felépítése, amelyet tragikus kifejlet követhetne, nem látunk drámai összeütközést, erkölcsi félrelépést, melyet a bűnhődés okszerűen követ. A megszemélyesített Halál, Sátán, Pénz, Jóteit nem ludnak élelet pótolni. Tehát igazi erkölcsi okulást nem nyújt; költemény, de nem dráma. A Kamaraszínház elsőrendű rende zésben, az együttes oly tökéletes összjátékában adta a darabot, amely maradéknélküli művészi produkciót és élményt jelentett. Minden színész játéka pompás volt de ki kell emelni a címszereplő Szirmai Györgyöt, ki magas színészi kultúrájával felejthetetlen alakítást nyújtott. Dec. 5-én vígjáték-est keretében búcsúzott városunktól a Kamaraszin ház. Vér, bőr és idegbajosok a természetes „Ferenc József

u keserüvizet mint igen jó béltisztító szert eredményesen használják. Találtak egy pár kabátújjat; egy drb. váltópénzt és egy szemüveget. Igazolt tulajdonosaik a rendőrségen átvehetik. Irodalom. A lélek szemével. Irta: Dr. Kühár Flóris. Budapest, 1933. Dom kiadása. Ára egész vászonkötésben 6 P. Kapható a Pax könyvkereskedésben. IrGdaimunk legelhanyagoltabb műfaja az essay. Érthető is. Egyik műfaj sem kiván nagyobb felkészültségei, amihez még értékesebb tulajdonságoknak, a problémaérzéknek s a lá ás friss eredetiségének keli járulnia. A hittudomány, legalább nálunk, szinte teljesen elhanyagolta ezt a műfajt. Kár lenne azt hinnünk, hogy épen ennek a területnek ke'Iene elzárva lenni a modern közönség előtt. Íme Kühár Fióris dr. könyve éppen ebbe a problémakörbe vezet. A kiirdulópont változatos, művészi élmény (Két K isztuiarc), az itáliai természet képei (Mysterium fontis), vagy a bencés mult legnagyszerűbb emlékének, Cassino ősmonostorának szemlélete. De ami a maghoz kapcsolódik, belőle kicsirázódík, az új még legműveltebb közönségünk előtt is. A változatosság ellenére is megvan a legharmonikusatb egység a részek között. A vallásfilozófia kérdései, a keresztény világkép értelmezése, korok szellemének feltárása, újszeiü beállításban egységbe fűzve lepik meg az olvasót. Valami egészen különös értéket ad a könyvnek, hogy a gondolat, az essay lényege, az egyéni élmény erejével hat. A tanulmányokból diszkrét vonásokkal rajzolódik ki a szerző képe, a mélyenlátó-érző lélek, mely megérzi a misztériumot ott is, hol más vakon megy tova és oda irányítja a katolikus igazság reflektorát. A könyvet nemcsak a finom problémaérzék s a biztos kritikai szellem teszik eseménnyé szegényes karácsonyi könyvpiacunkon. Az essay lényeges eleme a művészi forma. Szerzőnk ebben is mesternek mutatkozik. Az élmény nála nem merevedik leírássá, átéleti velünk őket, Montecassinó lelkét, a ravennai templomokat, a tivoli parkok zengő 8zökőkutait. Gondolatfejtése tovara gad, az olvasó sajnálja, hogy vége van egy-egy tanulmánynak. Bizalommal ajánljuk Kühár Flóris dr. könyvét mindazoknak, akik sze retnek szép és mély könyvet olvasni s kik a könyvek árát a tartalom, s nem a lapszám szerint ítélik meg. —* — d*