Pápa és Vidéke, 29. évfolyam 1-52. sz. (1932)

1932-10-16 / 42. szám

Pápa és Vidéke 2 1932 november 13 Érlesitem a nagyérdemű közön séget, hogy üzletemet októ­ber hóban Hossuth-utca Zl. szám, alá helyeztem át. Ez alkalommal raktáromon lévő összes árúimat olcsán kiárusítom. Áraim kirakataimban megtekinthetők GUTH NÁNDOR divatárúháza Pápa, Fő utca 19. szám. 459 mályba vész, de tudjuk, hogy ezen a helyen már fontos telepe volt a nyugati avarságnak. Krónikáink 1051­ben emlékeznek meg először Pá­páról. A XIII. században már főes­peresi székhely, élénk vám- és vá­sárhely. 1398 ban pedig civitas szá lesz, azaz városi rangra emelkedik. Neve most már mind gyakrabban szerepel a történelemben, Z aigmond Király a városban országgyűlést tart, Aiberi királytól pedig kiváltságle velet nyer. Igazi történelmi szerepre azonban akkor emelkedik, mikor Páp3 György 1430-ban a várat felépíti, s ettől kezdve „cppidum Pápa" jelentősége állandóan növekedik. A kővetkező évszázad egyik törvénye (1559: XXXlí, t.-c.) már „az összes dunán­tuli helyek között legfontosabb" vár­nak nevezi. Fekvése ugyanis épen a török hódoltság korában avatja vég­várrá, mert a mohácsi vész után a törökök hőditási vágya mindig na­gyobbat szakít le az ország testéből. A törökök harcai egyre több gondot okoznak a dunántúli váraknak, s minthogy az országos főkapitány, Báthori nem képes azoknak is kellő képen gondját viselni, az 1547: XX. t.-c. elrendeli, hogy Dunántúlra még egy főkapitányság létesíttessék, melynek betöltője „Pápán, Szigeten vagy Kanizsán székeljen, amint a szükség kívánni fogja." A török félszemmel mindig az exponált fskvésü Pápa felé kacsint, tehát, hogy állandóan ostromálló le­gyen, törvényeink szinte évenkint 3—4 vármegye jobbígyait rendelik a vár megerősítéséhez. De a török hódoltság alatt nemcsak a törökök harcolnak a vár biriokolásáérí, hanem rajtuk kivül labancok, kurucok, svá­bok, vallonok, osztrákok, pápai se­gédhadak, később franciák véres ostromai viselik meg a várost, pusz­títják lakosságát, s a város kézről­kézre jár. Mindez dokumentálja a vár stratégiai fontosságát. Ha tehát történeti becsű vagy épí­tészeti szempontból értékes épüle­tünk a XVIII. század előtti időkből — az egy Corvin ház kivételével — nem maradt, ez a véres történelmi mult szomorú következménye, s egy­b.-n legértékesebb emléke. 1752-ben aztán királyi rendeletre a várat és a várfalakat lerombolták, ezzel Pápa mintegy befejezte egyik történeti hivatását, azaz megszűnt országvédő végvár lenni. A templomokkal, kolostorokkal, középületekkel farkasszemet néző kastély mást is mond nekünk. A középkori kuMúra kolostorokban, káptalanokban és várkastélyokban virágzott. Földesuraink, így a pápai öldesurak udvarai is tudósok, mu­zsikusok, poéta lantosok otthona volt. Kí másnak lett volna a nagyűri fényűzésre pénze ? Hogy mindennek kevés nyoma maradt? Bizony nem­csak a várharcokban pusztultak el a levéltárak, mindezekhez járult a XVIII, század második filébsn három ha­talmas lűzvész; kő-kövön nem ma radt. De Thurzó Elek országbíró és Török Bálint pápai földesurak ud­varáról maradtak fönn feljegyzések, s eleven emlékek. Az előbbi igen nagyműveltségű föur volt, az iskolák pártfogója, ő hozat a udvarába Bá lint p3pot, aki a reformáció pápai terjesztője lett. Később Török Bá­linték udvari káplánja. Tőrök Bálint pedig iródíákul vette maga mellé Tinódi Lantos Sebestyént, a nagy­hirü poétát. A kolostor volt a középkori kul­tura másik melegágya, tudományok, betűvetés, egyházi muzsika müvelé­sének otthona. így a pápai francis­kánusok kolostori iskolája a ref. kol­légiumot félszázaddal előzte meg, s tudjuk, hogy 1542-ben még műkö­dik. A reformáció elterjedésével a pataki, debreceni és marosvásárhelyi ref. kollégiumokat a ferences és au gusztinus barátok kolostori iskolái­nak átszervezésével teremtették meg. Da Pápán valőszinüleg a franciská­nusok iskolájával egyidőben működő városi iskola alakul át — úgy lát zik Bálint pap vezetésével — ref. kollégiummá. Tehát a XV—XVI. szá­zadban élénk kulturéletet látunk vá rosunkban. A mohácsi vész idején a város lakóinak lélekszáma — hoz­závetőleges brcslés szerint — 2500— 3000 re tehető. 1574 ben Huszár Gálnak már nyomdája van. Ennek jelentősége akkor tűnik ki, ha figyelembe vesz­szük, hogy ez időben alig 4—5 nyom­dája van az országnak. E nyomdá­ban jelent meg magyar nyelven a „Heidelberg! Káté". 1638 ban telepíti meg a város földesura, Csáky László gróf a pá­losokat, az ellenreformáció harco­saiul, akik iskolát is állítanak föl, mely hamarosan jó hírnevet szerez. Gon­doljuk meg, mit jelent az, hogy a tizenhetedik század közepén már egy főiskola és két középiskola műkő dik városunkban. De níhány évtized múlva az élénk kulturéletnek állandó kerékkötőjévé válnak a gyakori vár­harcok, sőt a XVIII. század elején már végveszély fenyegeti. Mfgért hetjük a helyzete*, ha tekintetbe ve3z­szük, hogy a mohácsi vész idején 2500-3000 lakosú város kétszáz esztendő leforgása alatt (az 1720 as népszámlálás idején) alig 700 lélek­számra apadt. A legjobb időben jön az 1752 i királyi rendelet, melynek értelmében a várat lerombolják, ami hatalmas lökést ad a kulturális, gazdasági és városképi fejlődésnek. Élénk lesz a szellemi vérkeringés a pálosok iskolájában (melyet 1802­ben a király a bencések vezetésére biz) és a reformátusok kollégiumá­ban. A pálosoknál játjuk Ányos Pált, a híres pesszimista költőt. Európai tudásu és látókörű professorok ta nítanak, Kantot, a német filozofust a ref. főiskola tanárai, Márton István és Sipos Pál hirdetik Magyarorszá­gon először. Ezek az iskolák tudo­mányos hírnévben egyre nőnek, or szágszerte nagy tekintélyre tesznek szert. Később olyan szel emeket vall­hatnak tanítványaikul, mint Deák Fe renc, Pe'őfi Sándor és Jókai Mór. Ezek szellemei viszont termékenyt­tőleg hatnak a mai diákság szelle­mére. Nemcsak ez, de az a tény, hogy a város iskolakultúrája ötödfélszáz­éves múltra tekint vissza, a magyar kul.ura szempontjából rendkívüli nagy jelentőségű. (Folytatjuk.) HÍREK. Dr. Konkoly-Thege Sándor unnepeltetése. Vasárnap délelőtt a gyönyöiűen feldíszített Levente­otthonban adta át dr. Konholy Tnege Sándor kir. közjegyzőnek a kormány főtanácsossá való kinevezéséről szóló okmányt Kenessey Pongrác dr. főis­pán. A meghitt ünnepélyre szép szám­mal gyűlt össze városunk közön­sége. Dr. Uzonyi Kálmán h. po'gár­mester magasröptű, költői szárnya­lású beszéd keretében üdvözölte az ünnepeltet. Karsay ny. ezredes a le­vente intézmény tisztikara nevében, dr. Takács Lajos főoktató levente­oktatói nevében, s Rozsnyai Jenő levente pedig a pápai leventék kép viseletében köszöntötték Konkoly Thege Sándort. A Kaszinó nevében vitéz Draskőczy altábornagy üdvö­zölte, a veszprémi leventék képvi­seletében Csiba Mór pénzügy­igazgató köszöntötte melegen. Kon­koly Thege Sándor meghitódottan köszönte meg az ünnepi ovációkat, s a kedves ünnepeltetést, mely — úgymond — csak ösztönzést ad neki a jövőre nézve, hogy még többet dolgozzék, a íeveníeintázményért, s Magyarország integ itásáért. Az ün­nepély előtt a Magyar Hiszekegyet, utána pedig a Himnuszt a levente­zenekar játszotta szép összetanulás­ban. Gyurátz Ferenc ev. püspök szobrának leleplezése. Szerdán d. e. 11 órakor kezdődő ünnepély keretében leplezték le az ev. egyház elhunyt szeretetreméltó püspökének az evangélikus temp 1om előtt felál­lított mellszobrát. Az ünnepély a pápai ev. gyülekezet vegyeskarának énekével kezdődött, amely után Schökk Gyula pápai lelkész adta elö erre az alkalomra irt gyönyörű ódáját. A ÉN TUDTAM . . . Egy szegény kis fiút találtak Összefázva az út sarába' És azt kérdezték, hogy „Kié" ? Megnyugodtak, hogy Senkié. . . Honnan jött ? Merre van hazája ? Kérdezték, volt-e nyoszolyája ? Hogy lelke van ? És az kié ? Nem sejtették, hogy Istené . . . Ruhája rongyban lógott róla, Beszélni nem is tudott volna. Az emberekben nincsen Hit, Megtaláltak egy Kis senkit. Mert csak a rongyot látták rajta, A rongy a lelket eltakarta, S a lélek ? Mit tudod, kié ? Egy sápadt, szegény Senkié . . . Egy szegény kis fiút találtak Összefázva az út sarába' És azt kérdezték, hogy „Kié"? Én tudtam, hogy az Istené... ZSILINSZKY MARGIT. szoboravató beszédet dr. Kapi Béla a dunánsuli egyházkerület ev. püs­pöke mondotia, melyben méltatta Gyurátz Ferenc érdemeit, aki külö­nösen az egyszerűbb embereknek valóságos atyja volt, aki úgy lelki­ekben, mint anyagiakban tőle telhe­tőleg mindig segített a rászorultakon. A szobrot, mely Lux Ede jónevfi magyar szobrászművész remeke, Mi­hályi Sándor adta át vitéz Draskőczy István altábornagy, gyülekezeti fel­ügyelőnek. Az ünnepi énekszám után következett a szobor megkoszorú­zása, több mint 30 koszorút helyez­tek el az egyesülelek és egyházak nevében, ez a tény maga is mutatja, hogy mennyire szerelelieméitó volt az elhunyt püspök mindenki szemé­ben. Dr. Uzonyi Kálmán h polgár­mester a mult hét folyamán Veszp­rémben, majd pedig Budapesten, a belügyminisztériumban tárgyalt az inségmunkával kapcsolatosan. Eljá­rása eredményéről jövö számunkban adunk tudósítást. A bencés reálgimnázium ifjú­sága a nagy kultuszminiszter, Kle­belsberg Kunó gróf lelkiüdvéért pén­teken gyászmisét mutatott be. A rekviemet Balogh Albin dr. igazgató celebrálta és ugyanő méltatta szom­baton az egész ifjúság előtt a kiváló kulturpolitikus nagy érdemeit. Üres a kassza, már tudniliik a város kasszája. Csütörtökön akarták megkezdeni a Veszprémi út építését, mint már a mult heti számunkban jeleztük, azonban azon sajnálatos ok, de érthető ok miatt, hogy a vá­rosnak jelenleg pénze nincsen, a munka megkezdése bizonytalan időre elmaradt. Reméljük, hogy ez a bizony­talan idö nem nyúlik hosszúra, mert ez végzetes hiba lenne a város ré­széről, a már e helyen többször elő­adott okoknál fogva.

Next

/
Thumbnails
Contents