Pápa és Vidéke, 29. évfolyam 1-52. sz. (1932)

1932-09-04 / 36. szám

Pápai 1982 szeptember 4.

y vasárnap. Ara 16 fillér. XXIX. évfolyam, 36. szám. Politikai hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Sterkesztöség és kiadóhivatal: Fő-utca 12. Telefon 151. Előfizetési árak: negyedévre 2 pengő, egész évre 8 pengő. Egyes szám ára 16 fillér. Hirdetések miliméteres díjszabás szerint: hasábmiiiméter a hirdetések kőzött 4 fillér, a szöveg kösött 5 fillér. Felelőt szerkesztő: IFJ. SÁGHI TAMÁS. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz: A kiadóí hivatal, Fő-utca 12. Telefoü 151. A Ker.-szoc. párttit| kárság, Szentilonai-utca 12. Telefon: 121. A Pax kőnyv! kereskedés, Fő-utca 9. Telefon 171. A Ker. Nemzeti Nyomdavállalat, Török Bálint utca 1. Telefon: 157 Orvosokat a perifériákra. Egyik előkelő fővárosi napilapunkban ezzel a címmel két cikk jelent meg arról, hogy a székesfőváros szé lein, kültelkein növelni kell az orvosok számát, ha másképpen nem, legalább bizonyos ambuláns-rendszerrel, egy-egy rendelő helyiséggel, hogy a hét bizonyos napjain s a nap bizonyos óráiban az orvosi kezelésre szoruló közönség tudhassa, hol és mikor találhatja meg az orvost. Érintetlenül hagyva azokat az érveket, amelyeket e javaslat melleit és ellen fölsorakoztattak a fővárosi ákkezők: mi inkább vidéki, sőt éppenséggel falusi szempontból kívánunk e kérdéshez hozzászólni. Egy angol közmondás szerint a szappanfogyasztás a kultúra fokmérője. Lehet, hogy az angol szappanfogyasztás fejkvótája nagyobb a kon {mentálisnál, amiben bizonyára része lehet annak is, hogy az angol lakosságnak nagyobb százaléka gyári munkás, mint más országoké, tehát jobban rászorul a szappanra. A magunk részéről azonban hajlandók vagyunk ezt a tételt oda módosítani, hogy a kultúrának fokmérője, hogy a nép mennyire veszi igénybe az orvos segítségét. Ahol a nép idejében megy orvoshoz, ahol a beteget nem javasaszszonyok és kuruzslók kezelik, ott mindenesetre már magasabb a kulturális nivó, ott már nyitva az út a még magasabb műveltségi fokozat felé, t. i. a higiénikus életberendezkedés felé, a közegészségügyi szabályoknak ismerete és gyakorlati betartása felé, hisz ez utóbbi szempontból sokhelyütt még igen elmaradt a mi népünk. Tagadhatatlan, hogy a túlhajtott takarékosság, a krajcároskodás is belejátszik az orvosi kérdésbe. Hiszen szinte közmondásszerü szólásmondás, hogy a falusi ember előbb hivat orvost a beteg borjújához, mint a beteg gyermekéhez, bár természetesen ez manap így, ilyen ridegen és általánosan már nem igaz. De ha egészen igazságosak akarunk lenni, be kell vallanunk azt is, hogy sok orvosi és patikaszámla láttára érthető is a közönséges embernek idegenkedése az orvosi segitség igénybevétele körül, és tudunk eseteket, Istennek hála csak szórványosakat, amikor nemcsak a gyógyszerben, de magában az orvosban is busásan meg kell fizetni ... a csomagolást, vagyis az illető tanárnak ; hírnevét. Ahhoz tehát, hogy az orvosi segitség faluhelyen is, az igazi perifériákon is mind tökéletesebben hozzáférhető legyen, három tényezőnek kell összefognia: a hatóságnak, az orvosi karnak is a falusi társadalomnak. Egyik a másik nélkül meg nem oldhatja ezt a beláthatatlan fontosságú, nemzeti érdekű és napról-napra halaszthatatlanabb kérdést. Mit kérünk a hatóságoktól ? Azt, hogy ne tűrje egész vidékeknek orvos nélküli közegészség! ügyi tengődését. Azt, hogy ne várja, mig az arougy is nehézkesebb mozgású falusi társadalom maga kéri az orvosi ellátás rendszeresítését. Azt, hogy kellő körültekintéssel állapítsa meg, hol kellene szaporítani a községi vagy körorvosok számát, s hogy ehhez mérten meg is indítsa az erre vonatkozó eljárást. Azzal, hogy emiatt akár a nép, akár a közelebbről érdekelt orvosok talán egy kissé berzenkednek, nem szabad túlontúl sokat törődni. Ha egy vasútvonal kiépítéséhez a szükséges területet ott, hol szépszerével el nem adják, kén yszerkisajátitás útján is meg lehet szerezni; ha a közutak karbantartására szükséges anyagi és munkaerőt hivatalból is lehet biztosítani; ha egy felekezetet vagy községet szükség esetén kényszeríteni lehet egy új tanterem építésére ; ha ránk lehetett erőszakolni a villanyos közvilágítást; szóval, ha mindeme kultúrvivmányokat hatósági úton is el lehetett juttatni a köztulajdonba: akkor csupa formai okok miatt nem szabadna megakadnia az olyan életbevágó kérdésnek sem, aminő a közegészségügyé, a gyors orvosi segítségé. Ez a kérdés másodszor az orvostársadalomé, még pedig kétféle szempontból : egyrészt azért, mert az orvosi állások szaporítása biztosítaná a fiatal orvosnemzedék könnyebb elhelyezkedését, másrészt azért, mert — és ha őszinték akarunk lenni, rá kell erre Is mutatnunk — a konkurrencia a haladásnak egyik hathatós rúgója minden téren, tehát a közegészség terén is. Ha csak egy harcsa van a halastóban, meghízik és ellustul, de ha kettőt-hármat bocsátanak bele, mindegyiknek fürgébb lesz a mozgása. Sőt szakértők mondják, hogy maguk a pontyok is mozgékonyabbak, erősebbek, tehát egészségesebbek. E hasonlat ugyanúgy áll az egyetemi orvosprofesszorokra, mint a falukat járó tojáskereskedőkre. A konkurrencia nem árt, csak használ. Végül meg kell mozdulnia a falusi társadalomnak is. Valaha a mindennapi postajárattól is fázlak a falu lakosai, meg sok egyéb kulturális újdonságtól, melyet az öregek maradisága egy kézlegyintéssel intézett el: öregapám is meg volt nélküle holtig. De most már faluhelyen is egyre szaporodnak azok a világos fejű, értelmesen gondolkodó emberek, akik nem zárkóznak el mereven minden újitás elől csak azért, mert pénzbe kerül. Főképpen az a belátás növekszik már faluhelyt is, hogy legdrágább földi kincsünk nem a pénz, hanem az egészség, mert mit ér az amerikai multimiliomosok vagyona, ha mellette a gazdája vak, vagy sü ket vagy ágyhoz szegezett beteg ? És kezdi belátni a falusi ember az idő értékét is, mely az angol „time is money, közmondás szerint ha többet nem is, annyit mindenesetre ér, mint a pénz. Orvosokat a perifériákra! Ezt a kérdést fölszfnen fogjuk tartani, ezt nem engedjük elaludni, mert óriási fontosságáról meg vagyunk győződve és meggyőződésünkért mindenkor síkra is szállunk. Szeretnők azonban, ha a föntebb emiitett hármas érdekeltségnek, a hatóságnak, az orvostársadalomnak és a vidék lakosságának köréből is mennél többen szólnának e kérdéshez, hadd tisztuljanak a fogalmak s hadd érjen az eredmény. Falusi» kiscelli bencés apátság elérkezett fennállásának 800. évfordulójához. A jubileumot az apátság és község nagyszabású ünnepségekkel üli meg, melyek most szept. 8 án kezdődnek és 1933. szept. 8-ig tartanak. Szept. 8 án ünnepli a celldömölki tűzoltótestület 50 éves jubileumát, ugyanekkor tartja a „Voge" is évi közgyűlését Cellben, melyre a vasutasság tömeges megjelenését várják és ezen a napon szentelik fel az apátsági templom előtt az újra visszaállított kegykűtat is. Az ünnepségek délelőtt 9 órakor kezdődnek, tehát a pápaiak a reggeli %8 as vonattal utazhatnak és vissza is kényelmes az Összeköttetés, mert Cellből délután 2 óra 38 p., 5 ó. 32 p, este 10 ó. II p. és éjjel 11 ó. 55 p kor indulnak vonatok Pápa felé. Az ünnepségek egyházi részét Jándi Bernardin dömölki apát, Bürchner László soproni prépost, Boros Alán dr. bencés plébános és Kühár Flóris df. pannonhalmi esperes végzik. Az átutazás olcsobbá tehető azáftal, ha csoportok alakulnak, melyek díjkedvezményben részesülnek. Villanyégök és villanycsillárok a legszebb kivitelben és a legolcsóbb árban — felszerelése díjtalanul — kaphatók IFI EISLER MÓR üveg- és porcellánkereshedésében Pópa, Fo-tér 19. Alpacca evőeszközök nagy választékban jutányos áron. Telefon: 53. szám