Pápa és Vidéke, 29. évfolyam 1-52. sz. (1932)

1932-01-17 / 3. szám

Pápa és Vidéke 6 1932 január 10 TEflT vásároljunk MEINLNÉL Akár orosz chinai vagy angolindiai teát kiván, Meinl KözépEurópa legszakszerűbb teaüzlete, melynek aromás keverékei világhírűek. Válassza ki Ön is Meinl-tea-keverékét. 51 MEINL GYULA R.-T. Fióküzlet: Pápa, Kossuth-utca 20. Telefoii: S3, szám. 343 dásos időben, iögíőn feneksiíen sárba veszik a lábunk. Próbáljon valaki keresztülmenni a ligeten akkor, ha a természet jóvoltából szemergál az eső, vagy ha a déli nap hevében felenged a fagy. Csak próbálja meg, ha van bátorsága, mert ha nincs esetleg sárcipője, a cipőjét egy hétre nyugdíjba teheti, mert arról ugyan le nem tisztítja azt a vendégmarasztaló sarat, amely a ligetben, az utaknak nevezett szabad térségeken, mozog-pöfög, j mint Dante Poklában az eíkárhozottak alatt a talaj. Ez még csak a liget, melynek útjait a költségvetési tervezet szerint évenkint javítják. No de menjünk tovább. Most olyan helyre érünk, ahova a város atyai gondoskodása már nem terjed ki, nem a szeretet, hanem az anyagiak híján. Ezeket az utcákat már 1910-ben is utcáknak nevezték, még pedig elég hangzatos neveken, mint pl.: Zápolya-, Attila-, Dőbröntei-ulca. Ez a rész a város mostoha gyermeke, akire nem tartotta érdemesnek atyai szeretetét pazarolni a város. Pedig hányszor kérték, hányszor kilincseltek az itt lakók. Hiába volt minden, ígéretet kaptak százszor, de utcarendezést, vagy néhány kocsi töltést, azt egyszer sem. Ezekben az utcákban nyaranta a selymes füvet és méla bús virágát a szamár kenyérnek ringatja és simogatja az alkonyi szellő. Ez még a jobbik eset. Ez még költők által megénekelni való táj, de ősszel és télvíz idején felfordul a szűz anyaföld és meglábolhataílsn sártenger sötétedik a városba igyekvő pápai polgár előtt. Vájjon miért hanyagolták el eze ket az utcákat, vájjon miért nem törődtek ezekkel, kérdi nagy búsan számtalan polgár, már 20 év óta? Ezek a polgárok, annakidején, minden kártalanítás nélkül adták oda drágán megvett telkeikből az utcarészesedést, ezek a polgárok minden évben megfizetik az adót és ezek a polgárok szintén pápaiak! Miért, hát miért? Most talán azt válaszolnák a miértre, hogy nincs pénz, hogy üres a kassza, hogy nehéz a helyzet. Rendben van. Eiek a polgárok nem csak türelmesek, hanem belátók is. Ám de amikor ezek az ulcák kiépültek, még nem volt gazdasági összeomlás, még nem volt csonka haza, de még világháború sem. Idő, még pedig jó hosszú idö volt arra, hogy a városrendezési politika iit is érvényesüljön. No de menjünk tovább, Nem csak a Ligeten túl, nem csak a Felsöváro3ban iíyen áldatlanok a viszonyok, hanem a város másik perifériáján, az Alsóvárosban, a legifjabb városrészben, a Tókertben is. Tehát nem csak partikuláris, részleges mu'asztásról, hanem általános várospolitikai rendszertelenségről van szó. Évtizedek óta nincsen egy olyan hatalmas erő, nincsen egy célra törő akarat, mely előrelátóan a körülmények és az eshetőségek figyelembevételével a város feuitúrális és gazdasági érdekeit előbbre vitte volna. Minden vonalon pangás, vagy visszaesés mutatkozik. Körülöttünk kis Megtakarítja a postaköltséget, 99 ha nálam fizet elő a TÜNDÉRUJJAK"-». mert megkapja az ajándák szőnyeget a hozzávaló összes gyapjúval együtt költségmentesen. Mivel az ajándékok az előfizetés sorrendjében kerülnek forgalomba ajáplatos minél előbb előjegyeztetni. IFJ. STERN LIPÓT Pápa, Kossuth Lajos-utca 13. 265 Fontos! Minden előfizetőnket bebiztosítjuk az Anker Biztosító Rt-nál 1 évig 100 pengőre. falucskákból nagy községek lettek, addig Pápa megmaradt a század előtti nívón, sőt, némely tekintetben meg ez a nívó is sűlyedt. Mit jelent ez? Azt, hogy az a városi politika, ajTiely zászlójára látszólag a takarékosság jelszavát írta, s amellett fejetlenül inrentábilis módon költekezett, csődbe fúlt, vagy helyesebben, s talán a pápai viszonyoknak megfelelőbben, sárba fúlt. Ez a városházi rendszer nagyon lejárta magát, úgy, hogy ez sem fel nem újítható, sem tovább nem folytatható. Vagy szabsd lett volna megtörténni annak, hogy a város már félév óta színház és mozi nélkül áll ? Hogy a néha erre vetődő színészek a színjátszásra egyáltalában nem alkalmas Levente Otthonban kénytelenek meghúzódni. Egy életképes és okosan előrelátó városi politika ekkora kudarcoi nem vallhat. Habozás, nembánomság és egy vezérlő akarat hiánya, ezek a sebek égnek a mi városi politikánkon. És a városatyák is, vagy „mit bánom én" jelszóval az ajkukon, kurucosan megülnek székeiken anélkül, hogy hozzászólnának ä tárgyhoz, vagy pedig személyes természetű ügyeikkel derítik mosolyra az. unatkozó arcokat. Hiányzik a közügyekkel való törődés, a kel ő komolyság, s a helyzet élesazemű bírálata, mert ha ezek érvényesültek volna a városi politikában, akkor nem jutottunk volna oda, ahol most vagyunk, akkor nem nyomná annyi adósság a várost és nem kellene minden szép törekvést, vagy kérést azzal leszerelni, vagy spirituszba rakni, hogy nincs fedezet, nincs pénz. Ez a felelet nem nyugtat meg minket, ez a felelet csak még egy kellemetlenebb kérdést szül, azt, hogy miért nincs? És erre ki ad feleletet? A szegény, elhagyatott pápai űtcák ilyeneket susognak, ilyeneket regélnek az est csendjében már régóta. Ezekről az utcákról nem szabad megfeledkezni, mert a susogásuk esetleg dörgérsé erősülhet és mi lesz akkor ? Dr. N. i. A Pápai Iparosok B:íegsegélyző Egyesülete jan. 24-én délután 3 órakor az ipariskolában közgyűlési fart, amelyre az érdeklődőket ezúttal hivja meg az elnökség. Tárgysorozat : Az egyesület alapszabályainak módosítása és a tisztikar kiegészítése. Külön meghívót nem bocsátanak ki. A falu rossza. — Visszaemlékezés. — (Folytatás.) A rákövetkező napok egyikén Kerekes Jóskát megidézik a községházára. Áz épület, melyben magam is többször megfordultam, emlékszem, úgy volt berendezve, hogy a kapuszinböl az ember először egy kis előszobába nyitott, mely oly hosszú volt, amilyen széles maga az épület. Az utcai fronton volt két szoba, egyik a segédjegyzőé és a két imoké, a ] másik a főjegyzőé. Az udvari fronton volt a tanácsterem, maga akkora, mint a két utcai iroda. Kerekes Jóska benyit az előszobába. Nem nagyon biztató volt, amit látott: két csendőr, szolgálatban... De hát ő nem az az ember volt, aki meg szokott ijedni a maga árnyékától. Bekopogtatott az irodába és bement. O.t bent már várta az őrmester, aki megkérte a bent levő urakat, hogy ne vessenek ügyet a belépőre. Mintha ott sem volna. Kerekes köszönt. — Hivattak kérem, megjelentem. Csend. A két irnok föl sem néz az asztala mellől, az aljegyző az álló íróasztalnál vonaloz, az őrmester belemerül a falon lógó főispáni képek szemléletébe, mintha most látná őket először. Kerekes Jóska váltogatja a lábát, csoszog, köhécsel, unja a várást. — Megjöttem. Az őrmester megfordul, mintha nem is tudná, ki és miért van itt. Aztán lassan, kimérten, hátratett kézzel a legény elé lép, ki jó egy fél fejjel magasabb volt nála. — Ki kérdezett ? Nem tudsz várni a sorodra? Azzal arcul ütötte a legényt. Ám ha a régi Btk. szerint egy pofonért öt békebeli korona biraág járt, akkor ezért a pofonért nem tudora, mennyit kellett volna kivetni. Mert ez a pofon testvérek között is megérte a tripláját. Mert ilyen pofont Kerekes Jóska sem nem látott, sem nem hallott életében, pedig elég pofont adott és kapott már ő is. Mert ettől a pofontól egyszerre sem nem látóit, sem nem hallott. Az a pofon egy valóságos knock out volt, pedig negyven évvel ezelőtt ezt j a sportműszót még nem ismertük. Az őrmester t. i., mielőtt katona lett, pincér volt, és ezt a derék fogást vagy ütést Scheveningenben tanulta egy angol pincérkollégájától, kivel egy nyáron át egy helyütt szolgált. A jobb öklével, a négy ujj legalsó percével, tehát nem a bütykével, hanem az alsó perc hosszával, odavágott Kerekesnek jobb állkapcsára, közel a fültőhöz, rá a csontra. Ez az ülés rettenetes. Az egész fej mintha ki akarna fordulni a nyakból, a jobbról mért ütést az agyvelő balról érzi, a szemeket elönti a könny, 8 a rémes fájdalomtól még a fogak is vacognak és a halántékon megdagadnak az erek, mintha meg akarnának pukkadni. És ami ennél a pofonnál szintén nem utolsó szempont, a helyén alig marad egy kis vörös folt, az ís hamar elmúlik. De fejfájás, az marad még másnapra is elég. Csakhogy annak nincs látható nyoma ... Kerekes Jóskának torkán akadt nemcsak a szó, de még a jajkiáltás is. Attól az egyetlen ütéstől úgy elterült a földön, mint a darab fa. Aztán fetrengett jobbra-balra, majd összehúzta magát, majd újra kinyújtózkodott, csak halkan tudott nyöszörögni: Jaj... jaj ... a fejem .. .! Aztán kinyújtotta keservesen: A fe je em ! A fe je-em ! Az őrmester közben leakasztotta az ajtó mellől a jegyző özláb-kutyakorbácsát és egy pár hegyeset odacserdített a földön fetrengő Kerekes Jóska felé, kivált olyankor, mikor össze volt húzódva, és oda, ahol a költő szerint nem fészkel az agy ... Minden ütés amúgy viszA keresztény sajtó minden barátja