Pápa és Vidéke, 28. évfolyam 1-53. sz. (1931)

1931-12-25 / 53. szám

Testvérek. Irta: Harangi Láizló. Guszti leugrott a vonatról. Táguló kebellel szivta be a bányatelep szénporos levegőjét. Felüdült tőié, hiszen hazai levegő volt. A kis bányászkunyhóig futólépésben tette meg az utat. Még arra sem szakított időt, hogy bezörgessen. Egyszerre csak berobbant az ajtón. Biztosra vette, hogy várják. Hiszen megírta, hogy a szünidőre hazajön. Megtakarította a pesti műhelyben az útiköltséget. Választ nem kapott, de hisz az* idő úgyis repült, otthontermett egy kettőre. Most itt volt. Nagy csend fogadta és a csendből halkan előszivárgott a nyöszörgő sírás. — Édesanyám. Az Istenért! Csak nem beteg ? A fiú már ott térdelt a síró aszszony mellett. Lesíe a feleletet. De a szegény asszony meg is rebbent, ahogy a fia hirtelen előtűnt, azután meg a S2Íve megtelt forró szeretettel, attól még bővebben omlanak a könnyek. Betegség? Szerencsétlenség? Munkahiány? Házi perpatvar? Guszti sorba vette a bajokat, amiket el tudott képzelni. Az anyja mindenre csak a fejét rázta. Legyintett is, de úgy, mint aki azt mondja: „Bár ez volna. Ez mind semmiség, A valóság rosszabb.* — Koldus a falu fiacskám. Kenyér nélkül maradiunk 1 Mindennek vége 1 Sóhajtott fel az első mély lélekzettel, melyet a könnyek árja megengedett. — Hol van apám? — kérdezte riadtan Guszti. — Hol van Péter? — Gyűlésbe mentek. A kocsmában van a gyűlés. De te bizonyosan éhes vagy. Maradt még délről valamicske. Majd tüzet rakok. Ne maradj éhen. Ez a gondolat erősebb volt benne minden bánatnál. Nekifohászkodott. Fel akart kelni, de Guszti nem engedte. Nem azért volt cserkész, hogy anyját fáradozni hagyja. Inkább ő segített. Volt is dolog bőven, mert a sírás nagy darab időt elrabolt az asszonytól. Elmaradt a munkával. Most a házi tevés vevés lassan megkönnyebbítette a bánatát. Guszti is azon volt, hogy elfelejtesse vele. Legyőzte a iudnivágyást, nem kérdezősködött tovább. Inkább a pesti életéről mesélt inas históriákat. Persze csak vidámabb fajtát. Meg a cserkészetről meséli sokat. Az inascsapat gyakran ment közös kirándulásra a gimnazista cserkészekkel. — Volt kőztük egy magas, szőke, Ferinek hivták. Azzal igen összebarátkoztunk. Őt nagyon érdekelték a gépek, szerelésre is tanítottam. Ő meg annyi érdekeset tudott a régi népekről, a csillagok járásáról, nagy Írókról. Mi a kirándulásokon jóformán egyebet sem tettünk, mint csak félrevonultunk, mikor csak lehetett és beszélgettünk. Pompás fiú az a Feri. Az asszony gyönyörködve nézte a fiát, ahogy ette a szerény ételt. — Micsoda Feri ? — kérdezte halkan, csakhogy valamit kérdezzen. Pedig mindegy volt neki, mit beszél a fia, csak hangját hallhassa. Mindjárt könnyebb lett a szíve. Hiszen annyit sírt, mikor Gusztit Pestre kellett adni a rokonokhoz, hogy bejárjon a gépgyárba. De bányásznak mégsem akarta nevelni, ki akarta szabadítani a föld alól. — Micsoda Feri? —• ismételte a fiú. — Nem tudom a nevét. Magánügyekről nem beszéltünk. Nem értünk rá. Evés után Guszti ellopódzott. Nagyon rövidek a téli délutánok. A kocsma felé ment. Látni akarta az apját, meg a bátyját. Tudni akarta, hogy mi törsént." Férfiak gyorsabban elintézik az ilyesmit, aztán majd hárman szembenéznek a veszedelemmel. Nem volt szükség egészen a kocs máig menni, hogy az ember meg tudhassa: mi történt. Az utcán zilált őiíöietü asszonyok topogtak a hóban. A kis bányáS2telep felzudult, mint a megbolygatott méhkas. A félhomályban szánkó suhant át a keskeny utcán. Öklök emelkedtek felfelé, szitkok repked ek. — A vérszopó I Az Isten verje meg 1 Elnyomja a munkásait. Kiszívja a vérünket, aztán ha szólni mer a szegény ember, elbocsátja, kiüti a kenyeret a szájából. A parádés kocsis a bakon mélyen behúzta nyakát a bunda gallérjába. Tartott tőle, hogy megdobálják. A lovak hőzé vágott. GUSZM éles szeme hiába kereste a szánkón a bányatulajdonos erős, magas alakját, csak egy barna köpenyegbe burkolt árnyékot látott tlsuhanni. Az u cagyerekek visongva iramodtak a szán után. Egy bátrabb fel is kapaszkodott hátul. A kocsis rá akart suhintani az ostorával, de az utas megragadta a karját. A kapaszkodó fiúcska később lemaradt és vígan hempergett a hóban. Alma volt a kezében. — Aííól a gyerektől kaptam 1 — magyarázta és a szán után bökött az ujjával. Az anyja vadul rárivalt: — Dobd el 1 Nem kell 1 Azoktól nem keil ajándék. Nem hagyjuk magunkat lekenyerezni. A jogainkat követeljük. Kiharcoljuk. Sztrájkba állunk. Le a kizsákmányoíókkal 1 Sztrájk. Bérharc. Gyűlölet. — Ezek a szavak világosítva lobogtak át Guszti agyán Most már mindent tudoti. Meggyorsította lépteit. * A kocsma párás ablakai mögött összebújtak a fejek. Görnyedt hátak, izmos vállak, komor arcok tolultak egybe. A küldöttség most jött vissza a „kastély*-bóí. Ez az utolsó tárgyalás volt. Egy ősz munkás borospohár mellett tartotta a beszámolót. A nyelve már kissé botladozott, de szeme vad tűzben lángolt. — Hogy mit végeztünk ? ... Szépet, sokat l Kidobtak bennünket, ki... dobtak. Le a lépcsőn, a szép komfortos lépcsőn. Cifra szőnyegek, meg délinövények között. Píperés inasok tuszkoltak ki bennünket. Ezt érdemii az ősz fejem, ötven év óta szolgálom az urat, ötvsn éve dolgoiom a bányában. Hát ez a köszö net. Iszákos vagyok. Szemtelenek vagyunk. Lehordtak mindennek. Aztán kidobtak. Maga az úr dob/»tt ki 1 Néhányan az asztalra csaptak, a poharak csak úgy táncoltak bele. — Gyalázat I így megalázni a becsületes, dolgo/ó népet. Ez harcot kíván 1 Bosszút I Éhen döglünk, de nem állunk többet az igájába. Adjon embernek való fizetést I Adjon tisztességes lakást 1 Betelt a mérték. Nem tűrjük tovább. Az öreg bólogatott. Alácsukló fej je! v*r>e, verte rá a taktus. — Megmondtam én is neki „. . mindent. .. Igaz e fiúk ? Nem válogattam a szót... Az ital is dolgozott bennem ... így megcsúfolni egy ilyen vén fejet... A dicsekedve kezdett beszéd hirtelen panaszosra fordult. Az öreg lehajtotta a bortól és bánattól nehéz kjét és könnyezett. Megilletődött csend vette körül. Valaki suttogott a küldöttségből*. — Meggyalázták . .. Arcul ütötte ott a szolgák előtt, mi előttünk. Komor csontos legény ugrott a beszélőkhöz. — Előttetek ? És hagytátok ? Nem tépjétek darabokra a vérszopót. Ha én otí lettem volna. Az apámat^! Merte 1 Ez ... ez ... ezt számon kérem. Lefogiák, cs tították, de kitépte magát. — De Péter 1 Legyen eszed. Mit akarsz ? — Azt csak bízzátok rám. Felragadta csákányát és kirohant a sötét, havas utcára. A többiek megdöbbenve néztek utánna. — Eszeveszett — dörmögte valaki. — Meglátjátok, ebből nem jó lesz. Vér folyik még ma. Vér. — Vér, vér — járt közbe a szó halkan. Szorongva és tehetetlenül gubbasztottak a vén lócákon. Egyszerre új hang csendült meg közöttük. — Apám, édesapám 1 Guszti ott térdelt az öregember mellett. Az már alud két karjára dőlve. Nem ébresztette fel. Megint talpra állott. — Hol a bátyám? — kérdezte suttogva. Az emberek hallgattak. Végre az egyik megszólalt. — Hát bizony jó lesz, ha utánanézel. Alighanem az urasághoz ment. Még valami bolondot csinál. — Az urasághoz ? — Guszti riadtan kapta fel a fejét. Ismerte a bátyját, sötét elszánt ember volt. A fiú megdöbbent. — Régen elment? — Az elébb. Gusztit hatalmába kerítette az izgalom. Megfordult és ment. Ismerte jól az utat, mely az uraság házához vezetett. De ez az út hosszú és kanyargós. Most azon kellett igyekeznie, hogy bátyját megelőzze, ha még lehet, A patak befagyot ágya simán és egyenesen vezetett a völgyön át a túlsó dombig, melyen a bányatulajdonos kivilágított nagy ablakai fénylettek. Guszti egy faoduhoz ugrott, bele • nyúlt és kotorászott a hó között.. Megvan, itt van I Még tavaly télen rejtette ide. Kéi erős fatalp volv maga faragta. Felkötötte és nyilaebesen repült tova a folyócska hátán. A dombot is rövidebb uíon mászta meg. Csak mikor fent volt a kivilágított lépcsők előtt, akkor kezdett erősebben dobogni a szíve. Hát most mit és hogyan ? Azt tudta, hogy a bátyja nem erről foj-j jönni. Hiszen a főlépcsőt mindig őrzik. A pálmafákkal díszített elő csarnokban most is ott őgyelegtek a dologtalan inasok. Balra suhant a fenyőfák közé. Éppen ideje volt. A lépcső felöl kiáltás hangzott. — Hahó ? Ki az ? Mit ólálkod tok üt? Uj vulkanizáló üzem Tisztelettel értesítem a nagyérdemű közönséget, hogy cipészlparomsft hú- ÉS sarcipő vulkanizáló üzemmel Bővítettem bi. A 15 éves szakmai múltom garancia arra, hogy ezen a téren is a legkényesebb igényeket kielégítve fogok: továbbra is működni. — Vállalok jutányos áron m$rtékszeffinti cipőkéssit&st és javttást, valamint hó- és sárcipő vulk&nizálását. Az eddigi szíves pártfogást és nagybecsű megrendeléseiket továbbra is kérve, maradtam kiváló tisztelettel; Bakos Sándor cipészmester PÁPA, SALÉTROM-UTCA 7* Cipőt csak cipész hivatott készíteni, javítani és vulkanizálni. CS9LSD1 HÁZHOZ

1 juttatjuk építő takarék rendszerű . kamatmentes B. 1. B. kölcsön- I ne!. — Előp.yös feltételek. — Díjtalan felvilágosítás. Budapesti Ingatlanbank R.-T. Budapest, VII., Rákóczi-út 10. Alapíttatott: 1906-ban. Telefon: 34-6-05. 579 Női divatszalon nyitás. Tisztelettel értesítem Pápa város és vidéke nagyérdemű hölgy közönségét, hogy Pápán, Széchenyi utca 14. sz. alatt női divatszalont nyitottam. Hivatkozva a női szabóságban szerzett sok évi tapasztalataimra, azon leszek,- hogy az igen tisztelt hölgyközönség legkényesebb igényeit úgy angol-, mint francia-, gyermek és mindennemű toalettekben kielégíthessem. Kérve szíves párifogásukat, vagyok kiváló tisztelettel: Németh Margit nöi szabó. 581