Pápa és Vidéke, 28. évfolyam 1-53. sz. (1931)

1931-12-25 / 53. szám

100 darab tiszta gyapjú, félgppjií, selyem is pamut kötöttkabáfol karácsonyig a kővetkező egységárakon bocsátók eladásra: Férfi mellény és pullower .... 6-50 P Női smoking és pullower .... 6-50 P Gyermek kabát és pullower . 3*80—4-50 P Saját érdekében használja ki ajánlatomat! Aki jelen hirdetésre hivatkozik, ingyen biztosítom életét ax Anker Biztosító Rt-nál.l évig 100 pengőbe. IFI. STERN LIPÓT Pápa, Kossuth Lijos-utca 13. 265 leíepíiéssel akarja megoldani. Még pedig úgy, hogy az állam egy fel­veendő nagy kölcsönnel földhöz és a földmiveléshez szükséges instruk­ciókkai látná el a munkanélküliek hatalmas táborát. A terv az egész világon nagy feltűnést és elismerést váltott ki. Az amerikai képviselőház megsza­vazta a Hoover-moratoriamot. A kér­dés csak az, hogy meg van-e ezzel oldva a Középeurópát fenyegető ka­tasztrófa. Fiatalok, előre! Ha kissé figyelmesebb szemmel szemléljük a mostani társadalmi éle­tet, akkor megállapíthatjuk, hogy annak a nagyfokú idegenkedésnek megszüntetésére, — amely a mun­kás és földmives osztály, továbbá az intelligens osztály között fennáll — történtek lépések. Hogy miért, mi okból tették meg az érdekeltek ezeket a lépéseket, azt bővebben nem szükséges tárgyalni, mert mindenki tudja, aki nézi az események u'ját. Megtették ezt a lépést egyszerűen azért, mert a történelmi szükségesség parancsolta, mert az érdekek közös célja, s ennek elérési lehetősége ki­kényszerítette. S ha figyelmesen szemlélődünk, azt is megláthatjuk, hogy csak az első lépés tétetett meg, csak a kez­deményezés gondolata született meg. S ez a gondolat még mindig cse­csemő korát éli és néz végérvénye­sen megmaradt csak gondolatnak, innen a Rubikonon ahelyett, hogy tetté izmosulva merészen átkelne azon. Miért? Kérdik ezt sokan. A felelet nem nehéz. Az ok a társadalmi osztályok tör­ténelmi múltjában van elrejtve. Azok a társadalmi rétegek, ame lyek a kurzus alatt könnyes szem­mel borultak egymás nyakába, s a felszabadulás mámora perceiben el­felejtették, hogy valamikor szembe­száltak egymással, csak percekig hordták a rózsaszínű szemüveget s utána jött a kiábrándulás. Hogy az a kibékülés ott a bitó­fák és haíálvonatok árnyékában nem volt igazi, azt bebizonyították a ké­sőbbi idők eseményei. S az a szegény néposztály önkény­telenül eltolódott a baloldal felé, mert mi nem törődtünk a bajával, hiába sírta el keserveit. S a balol­dal kapva-kapott ezeken az elhagyot­takon, mert negatív irányú politiká­ját ilyenformán pozitív adatokkal tudta még hangosabbá tenni. A baloldal ezen politikai sakkhú­zása, azután kissé észretérített ben­nünket. Rájöttünk arra, hogy nem elég csak saját önző érdekeinkei védeni, mert nem csak mi képezzük a nemzet testét. Rájüttünk, de azután tovább nem is mentünk. Örvendezzünk ennek a síép gon­dolatnak lelkei zsongító melegében és szónokiunk rendületlenül, mig torkunk ki nem szárad a nagy hév­től. Tartunk bizottsági üléseket he­tekig, hónapokig és kerestük a platt­[ formát, amely alapján a közeledést megtehetjQk, de nem érünk el érdem­leges eredményt. És eiI5gyulás pil­lanataiban suttogjuk édesdeden, hogy milyen szép lenne, ha így lenne, ha úgy lenne. Hát így bizony nem lehet az ellen tétek szakadékát áthidalni. A szavak bármilyen szépek, bármilyen zson­gítók, bármilyen sokatigérők legye­nek is, most már nem segítenek. Elmúlt a szónoklatok, a mérföld hosz ­szura nyűtt oráciciók kora. Tettekre van szükség. És — saj­nos de így van — a háború előtti nemzedék, az öregebbek erre nem képesek. A fiatalok — a mellőzött fiatalok —, a szociálisabb gondolkozású fiatal­ság tudja csak ezt a közeledést végbevinni. Ezt a fiatalságot nem köti a mult, ez a fiatalság a szociális téren nem konzervatív, nem maradi, mert a nyomorúságban megtanult ember­vezető és szegényt megértő lenni. Ennek a fiatalságnak kellene az együttműködést, a társadalmi kimű­velődést megvalósítani. Ez a fiatalság az öregektől nem várhat segítséget, amint a tapasz­talatok mutatják. Ennek a fiatalságnak a helye ott van a munkás és földmivesosztály élén, mert ezek adnak neki majd egykor kenyeret. Ennek a fiatal­ságnak az érdekei közösek a né­pével, mert mindkettő megélhetést és tisztességes megélhetést akar. Ezt a fiatalságot nem válaszíja el a néptől a multak hibája, s nincsenek meg azok az okok, melyek a köze ledést már előre illuzórikussá teszik. De ez a fiatalság is dobja el azt a koloncot, mely az aranyifjúságoi a szép reményben oly gyűlöletessé teszik. Ne legyen gőgös, fejét az egekbe vágó, ne az álmok honában éljen, s ne az legyen az egész gondja, hogy lesz-e pénze a délutáni vagy estéli kártyacsatákhoz. Ne a kávéházak borgőzös levegőjében élje ki fiatal­ságának dús energiáit, ne csak a korzón mutogassa meg unott, blazírt arcát és a sarki tereferéken csacsizza le az egész világot. A mostani magyar fiatalságra sok­kal szebb, de egyben sokkal nehe­zebb feladat vár. A mostani fiatalság, ha érvé­nyesülni akar, ha szebb jövőt akar, ilyen komolytalan, jobb időkben még megbocsátható gondolatokkal nem foglalkozhatik. Az üresfejüség, a pökhendiség, a dicsekvő — gesztusok — már ide­JÉZUSKA AJÁNDÉKA . . . Álmadozó fenyők között van egy kicsi árva, Zivataros fergetegben, reszket minden ága — Hófehérszín palást alatt mintha gyermek lenne, Dideregve fázik . . . reszket a szegényke. Hogyha a fák sejtelmesen összesúgnak, búgnak, És az égen a csillagok — álmosan pislognak, Boldogan hallgatja öreg fák meséjét, Karácsonyi álmok — legeslegszebbikét... De im . .. hallga, mintha szán csendülne messze . ,. Fehér erdő mélyébe a Jézuska jönne, A nagy égi szánkót kis angyalok húzzák, Nagyon vigyáznak rá, nehogy fölborítsák .. . Fölébred a sok fa a nagy fényességtől, A kicsi Jézuska drága szép szemétől. A nagy rengetegben keresi az árvát, A kicsi reszkető, álmodó fenyőfát. Odalép melléje, csöndben átöleli, Vigyázva, boldogan, a szánkóba teszi. .. Surran a szán gyorsan, int a kis seregnek, „Vigyétek e kis fát — a legszegényebbnek, Égi ajándékul egy kicsi árvának, Kékszemű, lenhajú, szegény Marikának, Díszítsétek majd föl minden drágasággal, Aranyszálakba font finom cukorkákkal." Koldusszoba hideg, kemény szalmaágyán, Lázas, nagybetegen fekszik egy kis leány. Didergő kis testén nincs meleg takaró, Fázik ... és a szeme láztól oly csillogó . . . De im, koccan az ablak és az angyalsereg Vigyázva, csöndesen a szobába lépked . .. Leteszik a kis fát és Marika látja .. . Kicsi szíve dobog . .. mosolyog a szája. Bámulva figyeli a nagy sürgést, forgást, Amint tisztogatják a kis rideg szobát, Az egyik tüzet rak . . . jaj de jó meleg van, A másik ruhácskát adogat rá nyomban. Csilingelő hanggal, boldogan nevetgél, Míg az éjszakában a téli szél mesél . . . Meggyógyult a kis leány, csillog a fenyőfa, Áldassék örökké a kicsi Jézuska I F.-né gRG. Nagy választék: Férfi és női fehérnemüek­ben. — A legdivatosabb harisnyák, nyak­kendők, bőrkeztyűk, sapkák, eső- és nap­ernyők, sétabotokban, — Csipkék, hímzések és szalagokban. — Kötött, szövött és rövid­NEUBAUER FERENC ttri ég női dlTatárúháza PÁPA, KOSSUTH LAJOS UTCA 32. SZAM. (A postapalotával szemben.) » árukban. — Menyasszonyi koszorúk és fátyo­• lókban. — Bőröndök és bőrdíszműárúkban. • S t-t Nagy raktár kalapokban, tt * Szabott árak. — Szolid éa pontos ki­• :-: :-: :-: szolgálás. :-: :-: :-:

Next

/
Thumbnails
Contents