Pápa és Vidéke, 28. évfolyam 1-53. sz. (1931)

1931-11-08 / 46. szám

Politikai hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fő-utca 12. Telefon 151. Előfizetési árak: negyedévre 2 pengő, egész évre 8 pengő. Egyes szám ára 16 fillér. Hirdetések mili­méteres díjszabás szerint: hasábmiliméter a hir­detések között 4 fillér, a szöveg között 5 fillér. Felelős szerkesztő: IFI. SAGHI TAMÁS. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz : A kiadó­hivatal, Fő-utca 12. TelefoD 151. A Ker.-szoc. párttit­kárság, Szent ilonai-utca 12, Telefon: 121, A Fax könyv­kereskedés, Fő-utca 9. Telefon 171. A Ker. Nemzeti Nyomdavállalat, Török Bálint utca 1. Telefon: 157. Kátyúban a szekér. Ezelőtt több mint tíz esztendővel elindult egy szekér, egy diadalmas szekér a vesztett harc okozta chaos­ból, az októberi őszirózsás forrada­lom ingatag talajáról, s a vörös rém­uralom vérpárás kődéből — egy új élet, egy boldogabb jövendő felé. Minden reményűnket, minden fel­támadás utáni vágyunkat erre a sze­kérre raktuk és bíztunk a kocsisban, hogy a sok-sok lelkesedésből izrno sodó lovakat egyszer majd diadalra hajtja. Tíz esztendőnél tovább tartott ez a hajsza és a nagy versenyben min­denünket odaadtuk, mindenünket fel­áldoztuk. Csalódtunk százszor, mégis hittünk még százegyedszer is. Le rongyolódtunk, de odaadtuk az utolsó garasunkat is. S a cél, a feltámadás mindig messzebbről integetett, mely felé minden bús magyar szeme szinte eszelősen meredt. Valahol a szekér rossz útra tévedt. Vájjon ki volt a hibás? A kocsis volt gyenge, vagy a lovak voltak túl­erősek, hogy elragadíák a kocsit ? Mi ezt nem bíráljuk, mi ezt nem döntjük el se jobbra, se balra. El­döntötte ezt helyettünk a Népszövet­ség által kiküldött bizottság. Súlyosan elítélte a volt kormány pénzügyi gazdálkodását és ráütötte elitélő bélyegét a csődbe jutott rend szerre. Nemzetközi gyámság alá he­lyezte az országot. Kiskorúaknak nyil­vánított bennünket és némi alappal kétségbevonta nemzetfentartó erőin­ket. Szomorú megállapítás ez szá­munkra. Szomorú ébredés ez a tíz­éves álomból. Mennyi sok drága ener­gia górálódott el, mennyi sok szép bizakodás fonnyadt el a csalódásban? Pedig-pedig, de nagy szükség lenne most ezekre, amikor újra kell feez­deni a vesszőfuttatást a Balkán, a hólyagra duzzadt kisántánt guny­hahotaja közt. S lehet-e az elnyomorodás pos­ványában fetrengő szegény magya­roktól új hiiet, új áldozatkészséget várni, amikor legszentebb reményei, mint a huüó rózsaszirmok, a sárba estek ? Rossz útra tévedt az egykor sok bizó sóhajtással útnak indított szekér és az egyéni érdekek kátyújában megrekedt. A párteszme diadalmas­kodott a nemzeti eszme felett. A haza, az elnyomorított drága magyar föld létérdeke háttérbe szorult és másod­rangú kérdés lett az érdekek har­cában. Vagy az állameszme kedvéért ment tönkre a földmüvesosztály, az iparosság, a kereskedők sok ezre ? S itt nem az infláció korabeli spe­kulációra alapított és könnyű nyere­ségért gombaként megnyílt kereske­dőkről tétetett említés, hanem év­százados kereskedő cégekről, akik egykor az erős polgári osztály alap­ját képezték. A szekér megakadt s a régen nagy hűhóval megkezdett megújhodás esz­méje porba hult. Kezdhetjük előröl a mostani sötét viszonyok közt bizony meddőnek látszó harcot. De más rendszerrel, más elveken felépített kormányzással. Az elmúlt évek rend­A hé\ eseményei. idehaza. Horthy Miklós kormányzó tisz­teletdíjának 15 százalékáról lemon­dott, ami 18000 pengőnek felel meg. Az angol Bruce lesz a Magyar Nemzeti Bank külföldi tanácsadója, akit a Nemzetközi Fizetések Bankja küld Budapestre. Nov. 10 én, Prágában újra meg­indulnak a magyar-cseh kereskedelmi tárgyalások, amelyeknek célja új ke­reskedelmi szerződés megkötése, pre­ferenciális vámok és kontigens- rend­szer alapján. Bor ah szenátor üdvözlésére egy­müiió aláírást gyűjt a Revíziós Liga, szere megbukott jogerősen és a cí­merét megfordította már a népszö­vetségi bizottság, amikor elitélte kormányzását és gazdasági politi­káját. Jöjjön tehát egy, a közérdeket és a magyarság jövőjét megbecsülő kor­mányzat, mely megfelelő külpoliti­kával és a lezüllött belső viszonyok reorganizációjával kivezeti az ország kátyúba jutott szekerét arra az útra, [ ahonnan tiz és fél évvel annyi friss erővel és olyan merész bátorsággal elindult. D r, M. u hálából azért a nyilatkozatért, melyet Laval amerikai látogatása kapcsán a revízióért tett. A belügyminisztérium elkészítette az új választójogi törvény tervezetét, a titkosság és lajstromos rendszer alapján. Az új törvényt hír szerint még karácsony előtt letárgyalja a Ház.. Teleszky János a 33-as bizottság ban beszédet mondctl, amelyben a következő kijelentést tette: „Ne azt kutassuk, mit csináltunk tegnap rosz ­szu, hanem azt, hogy mit kell csi­nálnunk ma jól * Magyarország fi ­zetni akar, de a külföldi hitelezőknek időt kell engedniük arra, hogy fize­tési kötelezettségeinknek eleget te hessünk. TÁRCA. ••• BIMBÓFAKADÁSKOR. Irta : Németh István. Tegnap még tompán hallgatott a lelke. Kacéran vet ma habcsipkét a tó. Ezer bilincselt rabnak hull a lánca, S rejtelmes útra kél a vágyhajó. * Tegnap még lepkét kergetett a réten. Pillangó gyanánt ma már ő repül Szivárványmezben. Sóvár férfikéznek Bandita kedve nyomába feszül . .. Tegnap még halkan suttogott az álom. Ma már a párna könnyeket takar. Miért? Az asszony harcmezőre lépett, Tüzet fogott a száraz szívkazal. Tegnap még apja s anyja volt a minden. Ma már szerelmes martalócra vár, Hogy a szárnyait valaki levágja. Szegény vergődő, naptollú madár. Kicsi hugocskám ne menj most a rétre, Garázda méhhad, zümmög, nyargalász, Szedik a dézsmát, friss sziromra várnak, Lázas a csókjuk és halál a láz. Álomnyiláskor imádkozzál szépen, S ha hull a könnyed : hulljon, kincset ér. Aranyló porát lemossa a vérnek. Így légy kibomló: asszony, de fehér. Magyar sors nyomában. Dobrudzsától Pápáig. „... Azt, ami itt történt, emberi nyelv ki nem beszélheti... Ilyet csak bomlott agy talál ki." (Székely M.: Zátony.) A monda szerint, amikor a széke­lyeket nagy veszély fenyegeti, Csaba királyfi seregével segítségükre siet a Hadak útján (A csillagos Tejúton), melynek sok ezer csillaga az 6 lovaik patkószegétől szikrázik. Azt hiszem, ez a rövid kis írás is ilyen szikra. Szikra, amely egy ve­szendőnek indult székely lélek meg­mentesére lobbant fel az emberek előtt. Hogy lássanak és ne felejtse­nek. Hogy az ő sorsában ismerjenek sajátmagukéra, mindannyiunkéra. Mondjuk, Bihari György a neve. A hegyvidéki emberek zárkózottsága jellemzi. Röviden, szaggatottan beszél. És csak akkor, ha kérdezik. Néha­> néha neki lendül, de azután várat­lanul megáll, mintha úgy gondolná, hogy máris sokat árult el magáról, bánatáról. Keze kérges, véraláfutásos; ruhája rongyos; szeme révetegen tekint egyik sarokról a másikra. Mintha a megkinzott, küzdelmeiben magárahagyott Transsylvaniát szim­bolizálná ... * * * Családom székely eredetű. Bihar megye egyik falujában laktam szüle­immel, a trianoni határtól alig pár kilométerre, s a kovácsmesterséget tanultam ki. 1929 márciusában Nagy­váradon az oláhok besoroztak kato- , nának, s a dobrudzsai Silistrába vittek, ahol a 36-ik gyalogezredhez nyertem beosztást. Katonáskodásom első hetében jó dolgom* volt, de már a második héten minden megváltozott. Az ai­tiszíek és tisztek ütöttek, vertek ben­nünket, s különösen mi magyarok szenvedtünk sokat kezük alatt. Nyol­can voltunk erdélyiek egy század­ban, s egyikünk sem tudott eleinte egy szót sem románul. Természete­sen nem értettük a románul kiadott parancsokat, amin kezdetben neveti tek, de később valósággal belénk po­fozták és rugdalták nyelvük ismere­tét. Ebbeli igyekezetükben kapitányunk járt elöl ,jó" példával. Számtalan­szor megtette, hogy a gyakorlótéren, pihenő alatt, minket magyarokat félre állított és 50—100-szor meg­fektetett bennünket, vagy 6 km-t teljes felszereléssel futtatott asszerint, hogy mennyi pihenési időt szánt a többieknek. S ha azután a fáradt­ság jelei mutatkoztak rajtunk, lovagló* ostorával arcukba vágott. Nem voltunk gyenge legények, de az éjjel-nappal tartó hajsza teljesen

Next

/
Thumbnails
Contents