Pápa és Vidéke, 28. évfolyam 1-53. sz. (1931)

1931-08-16 / 34. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fő-utca 12. Telefon 151. Előfizetési árak: negyedévre 2 pengő, egész évre 8 pengő. Egyes szám ára 20 fiilér. Hirdetések mili­méteres díjszabás szerint: hasábmiliméter a hir­detések között 4 fillér, a szöveg között 5 fillér. Felelős szerkesztő: MARTOM GYŐZŐ. Előfizetése ket és hirdetéseket felvesz : A kiadó­hivatal, Fő-utca 12. Telefon 151. A Ker.-szoc. párttit­kárság, Szentilonai utca 12. Telefon : 121. A Fax könyv­kereskedés, Fő-utca 9. Telefon 171. A Ker. Nemzeti Nyomda vállalat, Török Baíint utca 1. Telefon: 157. Politikai hetilap. — megjelenik miniden vasá^na^ Szociális nevelést! Herczeg Ferenc a .Pogányok" c. halhatatlan regényében „denevér­hitűek"-nek nevezi azokat a pogány magyarokat, akiknek a régi, öreg istenben való hitük megrendült mar a „fekete" papok munkája következ­tében, de az ,új" istenre is idegen­kedve néznek, mert Iránta való bizal­muk még nem elég mély. A meg­szokást már kikezdte bennük a kez tíelleges tudás, de nem tudott még rejta döntő diadalt aratni; két Kor hatáimesgyéjén állott ekkor a ma­gyarság: a pogányság alkonyán és a kereszténység hajnalán. Nem tévedünk, amikor azt állít­juk, hogy napjaink egy új világ kü­szöbén kopnak el; egy új világrend bontakozik ki előttünk, amely világ­nézeti szempontokból nem mutat fel ugyan olyan különbözőségeket a mult és a jövő között, mint Szent István kora, de jelentőségében két­ségtelenül megközelíti azt. Ma a társadalom és gazdasági élet megy nagy átalakuláson keresz­tül. A liberalizmus fojtogató karjait kezdi lefejteni magáról a mai nem­zedék és egy egészségesebb, szociá­lisabb világnézet van kialakulóban. Ez utóbbinak a szekere még nagyon csikorog, meg-megzökken a rossz ú on, sőt néha árokba is fordul, mert hiszen a kocsisa a mai ural­mon lévő generáció képviselője, a XX. század denevérhi'ü magyarja, akit a kapitalizmus emlőin neveltek naggyá, de akit közben az élet olyan problémák megoldására kényszeríieít, amelyet a kapitalizmusnak, mint a liberalizmus függvényének módsze­rével megoldani nem tudott. Ward Price, a Rothermere lapok főszerkesztője mondotta a magyar ifjúság egyik képviselőjének, hogy a háborúelőtti nemzedék a háború­utáni problémák egyikét sem tudta sikeresen megoldani. És épen ezért elvesztette a tömegek bizalmát, a-nely éles ellentétekhez veie ett. Esek közül az ellentétek közül kétségtelenül a szociális ellentétek ör­vényei a legsötétebbek. Gondoljunk csak a nemrég lefolyt választásokra 1 A római rabszolgáját „res"-nek, dolognak tekintette, tehát nem vette emberszámba, mert nem lehet neki, mint dolognak lelke. Nem is köve'elte rabszolgájának a lelkét,{ csak a testét: dolgoztatta, mint egy állatot, eladta, vagy megölte, de a lelket nem kutatta benne. A XX százedbeli nagytőke képviselője azonban a római patríciusoknál is tovább ment: a munkásnak nemcsak a testét VE Í ja magáénak pár fillér bérért, hanem a választások alatt a lelkét, a megyőződését is elvette, követelvén, hogy az ő jelöltjére sza­vazzon. S ha még hozzávesszük, hogy ezeknek a munkásoknak nagy része ennek a nagytőkének árnyé­kában nyomorog, emberhez méltat­lan körülmények között él, nem tu­dunk ép erkölcsi érzékű embert el­gondolni, aki minden tekintetben azonosítja magát a kapitalizmussal, vagy akár a szociáldemokráciával, amely épen olyan lélekgyilkolásl foly­tat, mint a kapitalizmus, csak a jővö delem felhasználása tekintetében el­lentétes ezzel Tiszteljük a tulajdon szentségét, de végeredményben a tulajdonnak kijáró tisztelet sem lehet korlátlan. Ne engedjük a munkást szembe­állítani az értelmiséggel, töröljük ki a köztudatból a szocializmus szo­kásos értelmezése szerinti burzsoá fogalmát, de ugysnakor töltsük meg új tartalommal a „szocialista" szőt, amely a lelket tagadó materializmus­sal nőtt össze az idők folyamán. Vi­gyünk bele vallásosságot, lelkeket termékenyíiő és érlelő emberszeretet, de ugyanakkor követeljük, hogy min­denki megkapja a föídi jótéthez szük­séges darab kenyerét is. Csávcssy E'emér jézustársasági atya mondja híres röpiratában: „Amig meg nem értjük, és az egész társadalom vé­rébe bele nem oltódott az a meg­győződés és tudat, hogy a fö'di javak bizonyo3 kvantumára minden ember­nek joga van, mert az mindenkire erkölcsi szempontból is egyaránt szükséges, addig a szociális prob­léma megoldásától távol állunk." Moszkva farkasszemet náz Rómá­val... Pedig a szociális ellentétek megoldására a forradalom nem al­kalmas, a marxizmus képzeletbeli társadalma a gyakorlati élettől távol áll, megvalósíthatatlan. És az ural­mon lévők denevérhitüek ... De egyre talán még elég erősek: neveljenek olyan magyar értelmiséget, amelyet áthat a szociális felelősség tudata (szociális téren képtelen tu­datlansággal állunk ugyanis szem­ben), amely fel tudja magához emelni a munkást, mert egynek érzi magái vele. Lássák már végre be, hogy az általuk képviselt rendszer már öreg, nem eléggé ruganyos s hogy egyszer mégis csak át keil adniok a fiatal nemzedéknek a gyep­lőt, amely ha nem lesz a kor köve­telményeinek megfelelően képzett és felkészüli a kormányzásra, menthe­tetlenül belepusztul egész társadalmi és gazdasági életünk 1 A hé! eseményei. Idehaza. Bethlen és Wekerle tanácskozásai. A 33 as bizottság csütörtökön gyű­lést tartott. (Eriől lapzárta miatt jövő számunkban.) A gyűlés anyagának előkészítésére Bethlen és Wekerle tanácskozásokat folytattak. Megtár gyslták azokat a pénzügyi vonatko­zású intézkedéseket, amelyeket a kor­mány szanálási tervévei kapcsolato­san kíván életbeléptetni. Megtárgyal­ták továbbá azokat az intézkedése­ket is, amelyeket a kormány az eddigi korlátozó intézkedések megszünteté­sére akar kiadni, valamint a kormány­nak azt a tervét is, hogy a törvény TÁRCA. Svájci levél. Mintha ezen ország is vénült volna. Bánatos lett az arca, pedig nem lá­tott annyi vézna, beteg napot, mint mi keletiek. Évek óta járom hegyeit, páratlan vasutjainak gigászi csodái most is lenyűgöznek. Autóvonalainak mesés szerpentinjei és bérceinek háló­sipkás fehér tetői első látásra elbű­völnek, a szunnyadó hómezők ezüst csíkokban és örökké csacsogó erek­ben izzadják ki kimeríthetetlen ener­giáikat, hogy hajtsanak vasutat, fűt- 1 senek lakásokat, világítsanak fényes palotákat és havasi kunyhókat. Mégis minden természeti csoda­kincs mögött meghúzódik az öregedő lélek sok—sok aggodalma, bizonyta­lanságok előresejtése. Pedig biztos a svájci frank, állja a körülötte zajgó valutaviharok csapkodásait és éltető erejét szívja a svájci nép becsületé­bői, józanságából, erkölcsi megbíz­hatóságából, népszerűségének, nem­zetközi megértékelésének forrásából. A munkanélküliség itt is nagy. A svájci szakmunkás kivándorol s viszi magával ügyességét, hogy küiföidi gyárak szolgálatában — saját hibá­ján kívül — veszedelmes versenytár­sat állítson saját hazája iparának, így fogy a lakósság, az óragyártás mesteri patentje sokat veszít ragyo­gásából, a faüzlet az orosz dömping fojtogató szorítása alatt kínlódik, az in­telligencia túltermelése pedig apasztja a svájci paraszt Ősi erényeinek erejét, proletarizál, vörösre fest. Pedig meg keil fizetni a tandíjat a nagy leckéért, hogyan kell meg­tennie egy modern nemzetnek a mai demokratikus átalakulás útját zökke­nők és kisiklások nélkül. A havaso­kon száguldó vonat ha kisiklanék a viadukton, pozdorjává zúzódnék. Jól meg kell építeni a szociális átalaku­lás útjait, ami nem is olyan nehéz. Csak át kell nézni kissé keletre — akár mifelénk ntagyarok felé — és könnyen megy a lecke azonnal. Aztán világos, tiszta szemüveget kell viselnie a hegylakóknak, ha sze­mük gyengül. Na tévesszék össze a glecsert a réttel, a bérci hóteíőí a felhővel, az árnyékot a szakadékkal. Mert sajtójuk egy része nem akar mást látni az európai problémák kö­zött, csak speciálisan francia igaz­ságot, francia érdeket; pedig az orosz helyzet internacionális problémák át­kos anyja, mely korcsivadékait viszi határokon át, hiszen vonaglik a hősi mult és hősi harcok alélt katonája. N:m kételkedem egy parányit sem ezen ország élesrevalóságábm. Nem merném hinni, hogy kisiklanék a svájci polgár józan észjárása. Mert egészséges konzervativizmus él a csa­ládokban, ahol megvetéssel beszélnek elválásról, polgári házasságról, gyer­mektelenségről, ahol bizalommal és szeretettel köszönti a munkás ember a teljesen idegen papot is, ahol a vallásos élet gyökerei mélyen a meg­győződés meleg talajában dmzad­j nak, ahol szent az Isten, a becsület, a tisztaság, a hűség, a jólelküség fogalma. Mert ilyennek ismertem meg a svájci népet és úgy látom, Teli Vil­mos nemzete nem méltatlan ma sem nagy őséhez. Sólymos* Vendel*

Next

/
Thumbnails
Contents