Pápa és Vidéke, 28. évfolyam 1-53. sz. (1931)

1931-07-05 / 28. szám

Csipkék, szalagok és rövidáruk kaphatókj ü Legnagyobb választékban női és férfi i fehérnemük, harisnyák, keztyük, er­RAIDLFERENCNÉL Pápán, Kossuth-utca 6. Telefon: 174. nyők, botok, sapkák, kalapok, nyak­kendők, ridikülök és bőröndök stb. j • 1 Az 1925. évi XXVI. íc. 91. §-ának 4. bekezdése alapján a pótválasztáson azok a választók is szavazhatnak, akik az alapválasztáson nem szavaztak. Zzitvay Tibor igazságügyminisz­ter mult szombaton dr. Ángyán Béla íámogatására városunkba érkezett. Látogatásokat telt a négy vallásfeie kezet lelkipásztoránál és az egysé­ges párt helybeli elnökénél. Tiszte­Jetére a Griffben népes bankett volt, ahol több érdekes felköszöntés hang­zott el. A mult. Vájjon ki ne emlékezne arra az országra szóló küzdelemre, amikor az iparosok sorompóba álltak önálló érdekképviseletük érdekében. Hogy min bukott meg a harc, köztudomású. Az évek óta folyó kilincselés az ipartörvények módosításáért mennyi energiát követelt már. Az 1922 es ipartőrvény mennyi bosszúságot oko­zott az iparosoknak és mennyit fog még ezután is okozni. Az építőipari törvénytervezet tengeri kígyója, a közszáliítási szabályrendelet hiányos­sága, a forgalmi adó labirintusa s az Orsz. Társadalombiztosító Intézet páncéltornya hány egzisztenciát nyo mott agyon. A közüzemek légiója és az olcsó nyersanyagot feldolgozó drága kartelok az utolsó tíz év al­kotásai. Mikor lesz már vége e féktelen alkotásoknak s ki meri kezdemé­nyezni a leépítést? Bizony ez egy nyilt kérdés, ami­re nem is kell adnom választ, azon­ban tény az, hogy igen kevés azok­nak a száma, akik szakértelem nél­Sküli alkotásukat romba tudnák dön­teni. | Adjátok vissza azt, amit elvettetek I — hiába hangzik el nap-nap után, a párnás ajtókon keresztül be nem hatol. Mig oda belépés sincs, addig minden hiába. A jó akaratban nincs hiány, azonban a megszokott kénye­lem parancsol. Ez volt a múltban, és ha kérdem, mi lesz a jövőben? — bizony egy sötét függöny takarja el szemünk elől azt. Titokzatosságának teljében nem sokat várhatunk a jövőtől, egyet biz­tosan — ha ez továbbra is így. megy — az agonizálást, a végelszen­derülés követi, mert az iparosság egy részét apatikus nemtörődömség szállta meg. Most, mikor a cselekvés órája ütött, tegye meg minden iparos kötelessé­gét, ha a hatalom osztotta morzsák elfogynak, fájdalmasabb lesz a nyo­mor. Egy Iparos. Kedves laptestvérünknek! Megint haragszik ránk I Jaj, meny­nyire haragszik 1 M gint oktat. Pedig egy évben születtünk mindketten, 28 ik évfolyamunkat tiporjuk, a pápai olvasótábor ikergyermekei vagyunk, ne oktassuk egymást. Bizony, mi is igazat írunk, nekünk : sem volt még sajtópörünk, amennyire visszaemlékezünk. Erről jut eszembe, hogy mi nem mernénk magunkról oly hévvel írni, mondván, hogy a Pápai Hirlap „soha mást nem írt, mint a színtiszta igazságot". Mert ez veszedelmes megállapítás és fesze­getni még veszedelmesebb pont a választás előtt, mikor arra oktat lap testvérünk, hogy ne játszunk a tűzzel. Az a tűz, amivel „játszunk" a jogos nemzeti elkeseredés tüze. Korántsem olyan csúnya tűz, mint amellyel a „Pápai Hirlap" 1919. ápr. 26-ik szá­mában játszik. Szedjük csak elő az elfakult, 4 oldalas lapocskát, a kom­munizmus vigan élő sajtótermékét, melynek akkori laptestvérét, minket a vörös téboly egyszerűen megsem­misített, mig ő nyugodtan működ­hetett. Abban találunk egy cikket, Ilyen címmel: „Komoly órákban". (Érdekes rokonság a Pápai Hirlap mult vasárnapi vézércikkének fogal­mazásához „Sorsdöntő időszakban".) Annak is, ennek is Dr. K. E. alá­írása van. Szerkesztősége akkor is, most is Liget-utca 6 Egyelőre ele­gendőnek tartjuk idézni a mindig igazat író Pápai Hírlapnak és a közis­mert t. cikkírónak vezércikkéből ezen kis Ízelítő igazságot: (2. old. 1. ha­sáb. 4. bekezdés.) „A szociális forradalom az egész világon győzni fog. Erő van benne, leküzdhetetlen, eleven erő és ez az erő akarat, mely előbb-utóbb diadalt arat. Jöhetnek reánk súlyos megpró­báltatás napjai, amint már íme itt is vannak, amikor a fegyvert elvi állás­pontból utáló szocializmus fegyver­rel, vörös seregével kénytelen védeni mindazt, amit eddig elért és amit a jövőben megvalósítani akar. De jöj­jön reánk bármi, rendüljön bár az ég boltozatja, mindenkinek, aki egy­szer a szocialista zászló alá eskü­dött, kötelessége csupán ez az egy: híven, becsületesen, rendületlenül rnel ­lette kitartani 1 Dr. K. E." Mert a Pápai Hirlap mindig az igazat írja, ahhoz nem füzünk kom­mentárt. Csak még egyet: a kormány kritikája még nem játék a tűzzel. A kormány nem az állam, nem a haza, annak csak szerve. Ha a soffőr rossz, az autónkat másra fogjuk bizni. Hiába veri mellét a soffőr és dicsekszik. Mi is értünk a géphez és nem kell attól tartani, hogy nincsen ember, aki ne tudná pótolni a sok defekt miatt megunt vezetőt. Szinte beleszuggerálták a nemzetbe, hogy Bethlen István kormánya nélkülöz­hetetlen. És mi lenne a hazából, ha a sors kifürkészhetetlen könyvében meg volna már írva, hogy néUülöz­nünk kell az elnököt. Tán mindjárt összedölne az ország ? Szomorú volna és nem hisszük. Aztán azt mondja nekünk a lap testvér, hogy mi a kormányt annyi szor magasztaltuk. Igen, néhányszor. Mert objektívek vagyunk és voltunk. A jót elismertük. De mikor jobbat választhatunk, nem volna őrültség ennek lehetőségét elhanyagolnunk, amikor tudjuk, hogy titkos szavazás esetén feltétlenül és fölényesen mienk a diadal Pápán 1 Köszönjük tehát az oktatást és kérjük laptársunkat, hagyják abba a leckéztelést, nem akarunk mi sem a régiségből olcsó, de veszedelmes fegyvereket előkeresni, minthogy ez­zel csak ártanánk egyébként nagyra ­becsült laptársunknak. Nyújtsunk te­hát baráti kezet és dolgozzunk a választások lezajlása után békés munkával egymásnak, az olvasó­közönségnek és a szegény hazánk érdekében. Ha Pápai Hirlapék is így akarják,, részünkről szent a béke I 9 dohánygyári munkások figyelmébe! Az a minden önérzetet megcsúfoló, eljárás, amelyben a választásokkal kapcsolatban a dohánygyári munká­sok részesültek, arra kényszerítette a keresztényszociálista párt vezetősé­gét, hogy ez eljárás ellen a legille­tékesebb tényezőknél tiltakozzék és védelembe vegye a dohánygyári mun­kásokat. Minthogy a terrorizálásnál mindig a Dohányjövedék Központi Igazgatóságára történt hivatkozás, Szabó József képviselőjelölt fölke­reste Benkő államtitkárt, a dohány­jövedék vezérigazgatóját, aki előtt tiltakozott a dohánygyári munkások terrorizálása ellen. Benkő államtitkár kijelentette, hogy a központ ilyen irányban semmiféle utasítást nem adott a pápai dohánygyár igazgató­ságának és nem is kívánja a mun­kásokat politikai állásfoglalásukban befolyásolni. A dohánygyár minden alkalmazottja meggyőződéséhez híven szabadon gyakorolhatja állampolgári jogait, szavazhat ide vagy oda, ahova meggyőződése viszi és ebből kifolyó­lag őt semmiféle kellemetlenség nem érheti. Szó sincs róla, hogy bárkit is azért, mert ide, vagy oda szavaz, állásából elbocsájtsanak, nyugdíjaz­zanak, üzemredukciót vagy üzem­szünetet rendeljenek el. Eddig a nyilatkozat. A pápai dohánygyári munkásokat bizonyára megnyugtatja a vezérigaz­gatónak ez a kijelentése és remél­jük, hogy ezekután a gyár igazga­tósága is be fogja látni, hogy amit | az első választás alkalmával tettek, az megszégyenítő volt nemcsak a gyár alkalmazottaira, de a dohány­jövedékre és a dohánygyár igazgátó­jára nézve is. Hagyják az alkalma­zottakat magukra, elég érettek ők ahhoz, hogy választójogukkal okosan és meggyőződésükhöz hiven éljenek. Még csak annyit, a keresztényszociá­lista párt a jövőben is meg fog vé­delmezni minden egyes alkalmazottat és biztosítja, hogy politikai állás­foglalásuk miatt senkinek sem lehet kellemetlensége. Pártvezetllség. Csendben és rendben vonuljatok fel az urnákhoz, mert a rend fél ellenzéki győzelem! Kitüntetett erdészeti altisztek. A m. kir. földmivelésügyi miniszter Duschanek Adolf marcaltői és Szili József döbröntei lakos, uradalmi szak­képzett erdészeti altiszteknek a mar­i caltői Gróf Esterházy uradalom illetve a pannonhalmi főapátság szolgálatá­ban hosszú időn át becsülettel és hűséggel teljesített szolgálatukért el­ismerő oklevelet adományozott Az

Next

/
Thumbnails
Contents