Pápa és Vidéke, 28. évfolyam 1-53. sz. (1931)

1931-06-21 / 25. szám

Politikai hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fő-utca 12. Telefon 151. Előfizetési árak: negyedévre 2 pengő, egész évre 8 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetések miliméteres díjszabás szerint: hasábmiliméter a hirdetések között 4 fillér, a szöveg között 5 fillér. Felelős szerkesztő: MARTON GYŐZŐ. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz A kiadóhivatal, Fő-utca 12. Telefon 15S. A Ker.-szoc. párttitkárság, Szentilonai-utca 12. Telefon : 121. A Fax könyvkereskedés, Fő-utca 9. Telefon 171. A Ker. Nemzeti Nyomdavállaíaf, Török Bálint utca 1. Telefon: 157. Programmbeszédek vasárnapja Pápán. Nagy és lelkes közönség előtt mondotta el programmbeszédét Szabó József, a keresztény ellenzék képviselőjelöltje. Kiléptünk a küzdőtérre, nem elégszünk meg a krónikás szürke helyével. Nem akarunk fenegyerek lenni, a kormányt nem akarjuk komolytalanul piszkálni, leszólni. Nem. Minek ? De hallgatni annyi lenne, mint fejbólintőjánoskodni hosszú évek tunya úrhatnámságára, horhadó kényelmességére, mely az éltalános európai krízis vásott kőikére kenne most minden nyavalyát. Nem 1 Ma beszélni kell higgadtan, de határozottan. Jötie'nek idők, amikor a romokon sírók (etemre hivják a mai nemzedéket, azt a szavazótömeget, mely kenyérés lelkiismeret harcában elbódultan csak már eszközzé lelt és nem a nemzeti akarat irányítója. Mert, kérdem tisztelettel, választás ez ? Választhat a magyar állampolgár, hogy kit tart alkalmasnak a nép képviseletére? Nem azonosé mai helyzetűnk a diktatúrával? Meri ma megmondani állami tisztviselő, nekem Ángyán nem kell, ezért és ezért? .Hiszen holnap áthelyezhetik, kellemetlenkedhetnek neki, itt hagyhatja keservesen szerzett házát, kertjét. Rázúdíihalják az árverés rémét, az adóhátralék behajlását, s.b. Pedig talán nem is ö tehet arról, hogy nem tud adózni. S most arra kell szavazni, aki exponense azon rendszernek, mely vele nem törődött, mely kiszívta az adóalanyokat, hogy festett kuliszák között kérkedjék potemkin falvakkal külföldnek — s önmagának. Az orvos ugyan él, de a beteg kiszenvedett. Az állam, — a haza, annak népe. Ha a népiéteg pusziul, a kormány ereje csak görög tűz. Nem bölcsebb dolog volna e okos és megfontolt módon titkos szavazással megtudni a haza népének óhaját ? Mert a mostani választással meg nem tudja senki, legfeljebb a •külföld kémjei. A művelt nyugat már régen rájött arra, hogy agyonhallgattatok, szájon ütött népet vezetni veszedelmes kísérlet — robbanás szokott a vége lenni. Demokratikus fejlődés kell. Ne higyjük, hogy mindenki gazember, hazafiatlan, mert nem lelkesedik a kormányért. A szabad véleménynyilvánítás teret ád az eszmék tisztulásának és megteremti az egészséges politikai atmoszférát. Enélkül modern rabszolgaságba sülyed a tömeg, mely csak kormánykegyet lát s értékét az ahhoz való közelség, vagy távolság alapján itéli meg. Mi lesz ilyen néppel? S mi lesz olyan kormánnyal, melynek exponensei olyan hangon mernek választások idején önérzetes és becsületesen gondolkodó állampolgárokkal tárgyalni, hogy arcpirító ? Rossz ú'oti járnak, jó urak ! Ním akarjuk kortesfogásoknak felhasználni j gyengéiket. De szörnyű felelősséget » viselnek, kik ma terorral, fenyegetéssel, trükkel és sok mindenféle módszerrel — ne beszéljünk róla — kényszerítik a legjobbakat a meggyőződésük megtagadására— s mégis választásról mernek beszélni. Nem jósolunk nagy jövőt az új magyar parlamentnek. Ismerjük a közeledő krízis szimptómáit. Lehet, hogy utoljára játsszuk el ezt a választásdit ilyen rendszerrel, nyilvánosan, ajánlásokkal, huncutságokkal. Pedig nekünk át kell alakulnunk, fenn kell maradnunk, személyi hiúságok és érvényesülések moslékján meg nem ! élünk. Uj válság van keletkezőben, a próféta pápa szavai szerint Moszkva és Róma lesz a világelipszis fókusa, amikor a parlamentek csak porostokok ócska zsuzsuja lesznek már. Mi tudjuk, hogy a mai ker. szoc. párt, ha nevét ma még sokan nem is értik meg, a jövő menseviki része a baloldallal szemben. A kapitalizmus nem rossz, de bűneit nem tudta levetni, megbánni. Pedig e nélkül nincs kiút. Ne akarja tehát az elvakult hatalom ezeket meg nem látni. Ne akarja a mai szomorú, sokaknak azonban édes állapotokat petrifikálni, megrögzíteni. Ne mondja a kormányelnök mindig azt, hogy a királykérdés nem aktuális — únjuk már, mert tudjuk, hogy neki kellemetlen, hogy aktuálissá legyen és még kellemetlenebb, hogy vannak, kik rájöttek már ezen frázis értékére. Hol lennénk már, ha a kormányelnök félredobva ellenszenvét a Habsburgok iránt és tisztára a nemzet ügyét nézve és meg nem látva semmiféle párt és felekezeti titkos óhajokat, melyek a mai állapot fennmaradását óhajtják, tárgyalni kezdene azon külügyi erőkkel, melyek a restaurációt szeretnék, sürgetik. Mert ma — az osztrák-német vámunió és a pángermán veszedelem idején — már lehet és szabad nekünk erről beszélni. Ha savanyú is a falat, harapjon bele, mert muszáj, különben meghúzzák e törpe ország lélekharangját. Félre az érzelmi politikával, a n?gy hang gal. Elő sz ésszel, kinyítani a szemünket, lássuk meg a pusztulást és — mindent a népért. De ne kartellt, ne árverést, ne álláshalmozást, ne pénzpocsékolást és fenn az ernyő nincsen kas divatpolitikát, mert ez elszívja a nép szívének véré!. — Ennyit egészen röviden, minden rossz akarat és korteskedés nélkül a tisztej letreméltó Ángyán Béla dr.-tól képviselt magyar kormánypolitikáról. Pascal. Verőfényes vasárnapra virradt június 14-én Pápa város közönsége. Az utcákon izgatott emberek, kerékpáros kortesek szaladgálnak; ünneplőbe öltözött gazdák, iparosok csoportosulnak a Szent Imre Főtéren, hogy pipaszó mellett elpolitizálgassanak. Általában tartózkodóak a véleménynyilvánításban, de szemük mégis jobban fénylik, ha annak a jelöltnek a neve kerül szóba, akinek alkalomadtán helyeselni tudnának. Márpedig erre ma bőven nyílik alkalom: 11 óra felé a tömeg oszladozni kezd és az utcákból elősiető polgársághoz csatlakozva, a Ruszék utcán keresz tfil, megindul a Belvárosi Kath. Kör kerthelyisége felé, hogy meghallgassa Szabó József keresztényszociálista ellenzéki jelölt programmbeszédét. A nagygyűlés képe. A kerthelyiség bejárójától jobbra, a földemelkedésen lévő kerti lugasban foglal helyet a pártvezetőség. A lugas előtt a rendőrség asztala van, a szónokok közvetlen e mellől az asztal mellől beszélnek majd a mélyen fekvő kuglizó előtt gyülekező néphez. 11 órakor már teljes a kép. Egy házi és világi vezetőembereken kívül kisgazdák, kisiparosok, kistisztviselők gyári munkások, napszámosok, kereskedők tarka tömege hullámzik alattunk s amikor megjelenik Szabó József képviselőjelölt karcsú alakja előttük, viharos lelkesedésben tőrnek ki és tapsorkánnal köszöntik feltétlen bizalmuk megszemélyesítőjét* Lehetnek ekkor már vagy 1200 an. A sok napsütött fő egy szebb öt esztendő minden reménységével tekint fel a földemelvényre és szerető melegséggel és várakozással cirógatja körül képviselőjelöltje alakját és mindazokét, akik őt Pápára hoz-ták, hogy majd a képviselőházban atyai szószólója legyen a szegény nép minden bajának, bánatának. Szabó József beszéde* Pár perccel múlott el 11 óra, mikor Grátzer János igazgató, a ker.szoc. párt helybeli elnöke, a nemzeti Hiszekegy elmondása után megnyitotta a gyűlést. A pápai választókerület szavazó polgárainak a bizalmába ajánlotta Szabó Józsefet s egyben felkérte őt, hogy mondja el a programmbeszédét. Altalános figyelem közepette emelkedett szólásra Szabó József. Alig egy héttel ezelőtt — kezdte meg beszédét Szabó József — a kormányzó úr Őfőméltósága feloszlatta a parlamentet Azt a parlamentet, amelynek munkásságában nem sok öröme volt az ország választó polgárságának. (Úgy van — zúgja • a tömeg.) Ennek a csöndben, minden nagyobb emóció nélkül meghalt parlamentnek a legnagyobb baja az volt, hogy születési hibában szenvedett, mert nem a nép képviselete volt. Tagjait a kormány nevezte ki