Pápa és Vidéke, 27. évfolyam 1-52. sz. (1930)

1930-01-12 / 2. szám

ES VID Politikai hetilap. — IBegj elenik minden va isárnap. Szerkesztőség és kiadóh. Fő-u. 12. Tel. 151 Előfizetési árak: negyedévre 2 pengő, egész évre 8 pengő. Egyes szám ára 20 fillér Hird etések miliméteres díjszabás szerint; hasábmiliméter a hirdetések kizött 4 fillér, a szöveg között 5 fillér. Főszerkesztő: DK. BERZSENYI FABIAX. Felelős szerkesztő: BOKSÁT ENDRE. Előfizetéseket és hird etéseket fel­vesz : A kiadóhivatal (Fő-utca 12. Telefon 151.). A Ker.-szoc. párttitkárság (Szení­ilonai-utca 12.). A „Pax" könyvkereske­dés (Fő-utca 9.). A Ker. Nemzeti Nyomda­vállalat (Török Bálint u. 1. Telefon: 157.). A felekezeti békéről sokat írtak és teszéltek az újabb időkben. A katolifcusság ismételten olyan arculcsapásokat kapott a re­formátusság egyik vezérférfia, Balta­zár Dezső püspök részéről, amelyek után bizony nagy önmegtagadásába került az óhajtolt és sóvárgott fele­kezeti béke fenntartása. Azonban a katolikusság ezen támadások, inzul­tálások ellenére sem vesztette el higgadtságát. Imponálók és higgad­tak, a felekezeti béke fenntartását szolgálók voltak mindig azok a meg­nyilatkozások, amelyek a magyar katolikus nagygyűlések részéről a protestáns támadásokra feleletként elhangzottak. A magyar katolikusság ezen hig­gadt állásfoglalása több okra vezet­hető vissza. A legfőbb ok az volt, hogy az ország mai nehéz helyze­tében bűn lett volna országunk ellen bármilyen bel6ő villongás felidézése, illetve ápolása. Azután ok volt az is, hogy ebben az orsiágban a katolikusság több­ségben van, mégpedig imponáló többségben. A többség kötelessége volt mindig a kisebbségek iránti méltányosság, jogos kívánságaik ki­elégítése. Ezért tűrte nyugodtan a katolikusság, hogy a másvallásű in­tézmények vele egyenlő segélyekben, elbánásban részesüljenek, hogy a másvallásúak számarányuknak meg­felelően helyezkedhessenek el a po­litikai, közgazdasági és társadalmi élet minden fokozatán. Sőt nemcsak tűrte, hanem sokszor egyenesen kí­vánta és munkálta ezt az egyenlő elbánást a magyar katolikusság. A pápai katolikusság szintén ilyen utakon járt a legközelebbi múltban. A városi választások alkalmával bele­nyugodott a felekezeti béke érdeké­ben abba, hogy számarányánál va­lamivel kisebb arányszámban legyen képviselve a közös listán. Nem zú­golódott akkor, amikor egy kerü­letben a szociáldemokrata lista az ő kárára győzött. Katolikusok javasol­ták és egyhangúlag meg is szavaz­ták azt az indítványt, hogy Pápa városa a dunántúli reformátusság reprezentánsát, dr. Antal Géza püs­pököt díszpolgárává válassza. Míg imigyen Pápa városában a felekezeti béke ápolása sikerrel járt, a nagy katolikus többségű Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsági gyűlésén a kisgyű és összeállításá­ban a számaránytól a katolikusok kárára nagyon eltértek. Erre a tényre volt felelet a Veszprém városi köz­gyűlés összeállítása és a Veszprém városi tisztújítás, elsősorban a polgár­mesterválasziás. Most pedig újabb veszélytől tar­tanak a másvallásúak. A napokban lesz a főrendiházi tagok választása. Veszprém vármegyét a főrendiházban eddig dr. Antal Géza és dr. Óváry Ferenc képviselték. Félő, hogy a megyebizottsági tagok imponáló kat. többsége a kisgyűlés összeállítása miatt nem lesz hajlandó belemenni abba, hogy a jövőben mindkét tag ne katolikus legyen. Hivatalos helyen mindent elkövetnek arra, hogy a vár­megyei közgyűlésen a felekezeti béke fel ne boruljon s hogy a főrendiházi tagok választásánál ne a felekezeti szempont legyen irányadó. A katolikusság, mint a múltban, hisszük, hogy ez esetben is haj­landó lesz méltányossággal viseltetni a másvallásúakkal szemben az eset­ben, ha a múltra orvoslást, a jövőre nézve pedig megfelelő biztosítékot kap. Baltazár Dezső újévkor nyilatko­zott. Ezúttal a felekezeti béke fenn­tartásának szükségességéről beszélt. Nyugodt lehet a püspök úr abban, hogy erre a békére a hajlandóság a katolikusságban mindig megvolt és meg is lesz. A hét eseményei. Idehaza. Nem engedhetünk. A hágai konferencia heves előcsatá­rozások után összeült, hogy a német jóvátétel bonyolult kérdését az úgy­nevezett Young-tervezet alapján vég­leg megoldja. A kisantant mesterke­dése ezt az alkalmat arra akarja ki­használni, hogy Magyarországból to­vábbi jóvátételeket csikarjon ki, leg­alább is olyan összegben, amelyből kikerülne az utódállamok jogilag két­ségtelen tartozása a magyar állam­polgárokkai szemben, a békeszerző­dés ellenére elkobzott vagyonok meg­térítése fejében. A kisantant ebből az alkalomból magát a bókeszerződést is Magyarország kárára óhajtja meg változtatni és pedig akép, hogy Ma­gyarország mondjon le a békeszer­ződés 250 ik szakaszáról, amely a magyar állampolgárok javainak min dennemű elkobzását az utódállamok­nak megtiltja. Már Párisban vissza­utasította a magyar delegáció ezt a követelést. Azóta a magyar kormány alaposan felvilágosította és meginfor­málta a külfötdi közvéleményt, vala­mint a hágai konferencia résztvevőit és a felvilágosító munka alapján ma már egészen máskép látja a nemzet­közi diplomácia a románok és csehek szemérmetlen és jogosulatlan köve telözést, mint pár hónappal ezelőtt Párisban. A magyar álláspont igaz­sága mellett az olaszok is sikraszál lannak és az angol sajtó állásfogla­lásából is kiderült, hogy a nagy hite­lező államok semmi esetre sem men­nek abba bele, hogy a kisantant a Young tervezethez való hozzájárulása fejében Magyarországot megzsarolja. A hágai konferencián Bethlen Isiván miniszterelnök változatlanul és szilár­dan képviseli azt az álláspontot, hogy Magyarország 1943 éven túl nem fizet további jóvátételi részleteket, mert az ország teherviselő képessége ezt kizárja. Másodszor a leghatáro­zottabban megtagadja a magyar kor­mány a békeszerződés 250 ik szaka­szának elejtését és ezzel kapcsolat­ban a jóvátételi kérdésnek az optáns­kérdéssel leendő összekeverését. De a magyar kormány abba sem megy bele, hogy a Magyarországnak járó igen nagy követelésekről kompenzáció cimén az ország lemondjon. Ha a kisantant végleg rendezkedni akar, úgy hajlandók vagyunk elszámolni a tartozások és követelések teljes érvényesítésével. De ez esetben Ma­gyarországnak a jóvátételi számlája í javára kell írni az utódállamokban fekvő régi magyar államjavak sok milliárdnyi értékét, amely esetben Magyarország követelése óriási mér­tékben meghaladja valamennyi kép­zelhető tartozásunkat. Bethlen István Pápai Hitelbank Részvénytársaság szerződéses viszonyban a Magyar Általános Hitelbankkal. Alapíttatott s 1878-ban. Távbeszélő: Táviratcím : Hitelbank. Igazgató : 83. — Üzlethelyiség : 29. HIRDETMÉNY. 9 Pápai Hitelbank Részvénytársaság 1930. évi január hó 1-én megalakította VI. ÉVTARSULATI önsegélyző-egyletét három és öt évi időtartammal, részletenként és hetenként 1 pengő befizetéssel. Ez a legkönnyebb és legkedveltebb módja a takarékosságnak, mert heti egy pengőt mindenki könnyen nélkülözhet, aki pedig kölcsönre szorul, minden heti egy pengős részletre 156, illetve 260 pengő kölcsönt igényel­het, mely a harmadik, illetve az ötödik év végén a heti betétekkel kiegyen­lítést nyer, de közben i3 bármikor visszafizethető. Mindenki tetszése szerinti heti részletet jegyezhet. A betétek havi részietekben is fizethetők. A bank a résztvevőknek részleteik után a Magyar Nemzeti Bank váltóleszámitolási kamatának megfelelő kamatot térít, a heti betétek alapján folyósított kölcsönök után pedig a Magyar Nemzeti Bank váltóleszámítolási kamatát 3 százalékkal meghaladó kamatot számit. Minden egyéb feiiételre nézve készséggel ad kimerítő felvilágosítást 712 a Pápai Hitelbank Részvénytársaság.

Next

/
Thumbnails
Contents