Pápa és Vidéke, 27. évfolyam 1-52. sz. (1930)

1930-01-05 / 1. szám

1930 január 5 7 Pápa és Vidéke r L EMLÉKSZEL-E? Emlékszel-e, emlékszel e, a krizanfíiént ki tépte le, lenn, lenn a faluvégén ? S a hangom is hogy' reszketett, mig általadtam én neked pár sző kíséretében ? Azon az őszi éjjelen de boldogan suhantak el a drága, drága percek. Az órát hogy' felejteném? A legszebb lánytól kaptam én szerelemért szerelmet. Mint nem felejti a patak a vadvirágos partokat s a lenge rózsafákat, mik enyhe nyári ég alattt szelíd szinére hajlanak s halk csókokat dobálnak. Pápa, 1929. november 11. TÓTH GÉZA. A forgó kerék. Irta: vitéz Somfai László. (A Pápa és Vidéke irodalmi pályázatán dicséretet nyert pályamű.) Valahol a város szivében találkoz­tak. Oít, ^ho\ a gyárak működnek, az erő bkik, Ahoi megszületik a leg­első mozgás és megszüli, táplálja a löbhit, mindazt, amely vele együtt képezi az életet. Az egyik meghal, hogy helyet adjon áj, más erőnek, amely most kelendőbb, kívánatosabb, mint ő. A sziv dobogott itt, a város köze­lin, forgott a kerék, sok kerék, ... emberek rohantak, autők tülkölése lármás zavarral itatta tele a fojtott levegőt. Élt a város. Itt találkoztak hosszú, végtelen soknak tetsző idő után. Két nő. — Voltaképen olyan kevés mindaz, ami szinte lekívánkozik és lekiabál erről a két nőről és neki mégis — minden. Az élet, a levegő a kenyér... Ez a kevés valami is elárul sok-sok min­dent. Örömet, boldogságot, hivő vá­lást, küzdelmet, csalódást. .. nagy­nagy elfáradást... Két életet. Egyforma idősek lehettek. Istenem, hát két nő i Talán valamikor egy padban hallgatták a szakállas tanító­bácsi magyarázatait, együtt építget­ték és álmodták féltéssel, gondos­ságai azokat a várakat, álmokat, ame­lyekből igen rövid idő alatt a száraz valóság, a tompa jelen reggelére ébredtek. — Jaj, de régen nem láttalak ked­vesemi Óh Istenem ... Igen, emlék­szel, régen, amikor gyerekek voltunk? Az iskola, a barátnők, a korcsolya­pálya, a kis város melegsége, sok­sok régi emlék ... Hát persze, emlékeztek. Mindenre. A tánciskolái boldog és szorongós­levegőjü estékre, á ligetre, a sarki cukrászdára, a nyári kirándulásokra... a boldogságra! Hogy mindez már csak volt ? Iste­nem, tehetünk róla ? Ki intézheti 1 D J sorsát? Ki állít meg felhőket, ki gyujta ki a csillagok megszámlál­hatatlanját... ? — Jól nézel ki. Boldog lehetsz. — Boldog ?... drágám,... bol­dog ... Furcsa szó ez, tudod. Bol dog,., . milyen különös csengése van e szónak. Olyan, mint annak az ezüstpénznek, amelyet előtted leejte­nek a márványasztalra, hallod a hang­ját, tisztában vagy az értékével és tudod, hogy nem a tied. Hogy bol­dog vagyok-e? Hát jól nézek ki, ez igaz. Es ez talán boldogságot jelenti ? Azt gondolod? A másik csak állt, nézte a beszélő szőkehajú barátnőjét. Fekete szemét belefúrta szőke barátnője kék sze­mébe és megállapodott szeme-sugara. Kereste ott a vidéki élet, a falusi kastély, a jólét, a pénz tükörképét. Mindezt meglátta. Csak valami egé­szen lényegtelennek fe»szőí, az ember­elismerte boldogság tükröződését nem találta. Mintha panaszforma gondo­lat lapult volna meg a szavak mö­gött. Nem tudta ezt megérteni a feketeszemű asszony. Lehetetlen volt előtte, hogy valaki ne legyen boldog, amikor mindene megvan. — Nem értelek Olgám — fordult a vidéki szőkéhez, — nem egészen ... — Drágám, ráérsz egy negyedórács­kára ? — vágott közben amaz —... Rá? Helyes. Gyere Ilonkám vala­melyik csendesebb, féheeső helyre, ahol nyugodtabban elbeszélgethetünk, mint itt, ebben a pokoli lármában. Tudod, azt hiszem, sose tudnám megszokni ezt a pesti idegromboló forgalmat és jövés-menést, tudod .. . Csöndes elhagyagyott térre értek. A nap vigyorgó arca a vár fölött ült és onnan nézett vissza a városra. Nyárvégi délután volt. Padra ültek. Az, akit Ilonkának szólított amaz, zavartan kotorászott maga előtt a földön napernyőjével. Piros volt az arca és látszót rajta, hogy nem a naptól, hanem mert elpirult. Fejébe kergette a vért akaratlanul az a tu­dat, hogy ő, a szegény festő fele­sége mennyivel kopottabban van öl­tözve, mint a vidéki asszony, Dshát ő tehet erről? Hogy őt nem valami vidéki földbirtokos vette el, mint amazt? Hogy ő csak a nyomorgó, éhenkórász festő telesége, aki maga is sokat dolgozik, hogy legyen betevő falatuk a gyerekeknek ? 1 Nem, nem erről sem ő, sem Olga nem tehet, ez a sorsa .. . (Folyt, köv.) Ha olcsón jót akar, ha a világ eseményeiről a leggyorsabban és leg­megbízhatóbban akar értesülni, ha szépirodalmi tájékozottságát akarja növelni, úgy olvassa a Nemzeti Új­ságot és az Uj Nemzedéket. Minde­nütt követelje 1 A SINGEK. VARRÓGÉPEK MÉGIS A LEGJOBBAK I® SPORT. ••• Durva játék a szabályokkal. Ott él még minden lila-fehér szí­vében az őszi Kinizsi—Z. MOVE mérkőzés. S bizonyára ott él min­den pápai sportember emlékében a mérkőzésnek azon kellemetlen pil lanata, melyben egy zalaegerszegi — illetve budapesti — játékos a lábát törte. Mart bár tagadhatatlan, hogy a szerencsétlenül járt játékos balesetét tisztán túlbuzgó, mindenbe belemenő játékának köszönhette, de ugyanekkor az is tagadhatatlan, hogy egy egy ilyen baleset kellemetlen be­nyomásként soká ott él úgy a játé­kosok, mint a nézők szivében. Kisért, bizonyos ellentéteket vált ki, sőt nem egyszer viharrá is fajul, amely vihar azután fel-fellebbenti azokról a beiső visszaélésekről a leplet, amelyet egyes, meggondolat­lan egyének a legszebb férfiúi küz­delemben követnek el. Nem számol­nak ugyanis a bűnös, pakiizó klub drukkerok tettük elkövetésének alkal ­mával annak következményeivel, ma gukon kívül vannak, s ha rajtvssz­tenek, mindiárt ezzel is jönnek elő: Nem tudtam, azt gondoljam stb. így történt ez a fenti mérkőzés uián is, mikor kiderült, hogy a mér kőzésen szereplő 22 játékos közül egy játékos, akivel a baleset töriént, jogosulatlanul szerepelt a mérkőzé­sen. (Beigazolást nyert, hogy más néven, más fényképével, hamis ada­tokkal játszott.) S ho y ennek da­cára mégis megindult ellenük az eljá­rás, s hogy a mérkőzést a kerület nem mérlegelő, de igazságos intéző bizottsága megsemmisítette, s annak újra való lejátszását elrendelte, mindenki előtt természetesen hatott. Voltak ugyan olyanok is, s talán igazuk is volt, akik a hatalmas visszaélés, rosszhiszemű eljárás miatt kezdetben zúgolódíak és a mérkő­zésnek a Kinizsi javára történő jóvá­írását követelték, de végül ezek is megnyugodtak. Megnyugtatta őket az igazság tudata, s az az isteni megnyilvánulás, amely a vétkes fe­lett — Z. MOVE — az általa meg nyert mérkőzésen utolérte. (Éppen annak a játékosának történt baja, aVinek nem volt joga a mérkőzésen résztvenni.) Ily körülmények, s durva szabály sértések között érkeztünk el decem­ber 22 höz, mint amely napra volt kisorsolva a mérkőzés újbóli leját­szása. A Z MOVE-ra azonban hiába vártunk. Helyettük csak két távirat jött, amelyben közölték, hogy nem jön­nek. Nem lesz bevétel, nincs téli fel­szerelésük, a munkatilalom fel van függesztve, s még számtalan hasonló bombaszt veit az indokuk. Az erélyes lila fehér vezetőség pedig hiába ra­gaszkodott a mérkőrés lejátszásához, mert a Z. MOVE ennek dacára sem sem jött. S így a Kinizsi legénysége és 800 ember hiába várt vasárnap a nagy derbire. A derbiből ugyanis csak egy kényszermérkőzés lett, melyen a Ki­nizsi a PFC és Testvériség kombi­náltját 2x30 perces küzdelem után 6:2 (5:2) arányban legyőzte. Azzal, mint természetessel, hogy a nézők a pénzüket visszakövetelték, s hogy az idő a legjobb fuiballidő vol', vala­mint azzaí, hgy a pálya príma álla­potban volt, nem foglalkozunk. Kitérünk ellenben arra a szabály­tiprásra, amelyet a Z. MOVE egy mérkőzéssel kapcsolatban immár má­sodszor követ el. Olyan kitétel, hogy téli felszerelés, vagy munka tilalom felfüggesztése nincs a sport alma­nachban. Benn van ellenben az, hogy a mérkőzés napján köteles a vendég­csapat a mérkőzés színhelyén meg­jelenni, s ha netán nem tudna meg­jelenni. úgy ezt a körülményi ha módjában áll, tartozik kellő időben a kerület intézőbizottságánál beje­lenteni, melynek jogában áll a kére lemnek helyt adni, vagy elutasítani. Azt, hogy módjában állott a Z. MOVE­nak a mérkőzés elhalasztását kérni, ahhoz kétség sem fér. Mert tagadva ugyan indokainak helytállóságát, nem tudta e a Z MOVE ezelőtt két hét­tel, hegy nincs téli felszerelése, vagy nem tudta-e a Z. MOVE, hogy december 22-én a munkatilalom fel van függesztve? Tudta! S hogy ennek dacára még sem élt úgyis elutasítandó kérelmével, ezt csak azért tette, mert nem akarta, hogy a kerület a mérkőzés lejátszására uta­síthassa és sportszerű viselkedésre kényszerítse, A munkatilalom fel­függesztéséhez egyébként csak any nyit fűzünk, hogy szeptember 8 és november l is hasonló a december 22-höz, sőt csak katolikus ünnep és érdekes, hogy e napon mégis csak kell minden kisorsolt amatőrcsapat­nak bajnoki mérkőzést játszani. Bi2unk a kerület intézőbizottságá­ban, s reméljük, hogy a Kinizsinek az őszi bajnoki mérkősését javára írják. Nem szabad ugyanis megen­gedni azt a játékot, amit a Z. MOVE űz, (Mit csinálna és szólna a kerü­let ahhoz, ha az alosztályába tar­tozó csapatok hasonló módon tapos nák lábbal a futballszabályokat és az ő határozatait ? Ha pedig ezt to­vább is tűri és megtorolatlanul hagyja, akkor nincs szükség futballszabályra, intézőbizottsági büntetésre, hanem engedje a dolgokat fejlődni tovább, ami a bábeli zűrzavarban ér véget.) mert ez a kerületre és az egyetemes sportérdekre csak károsan hat. Fér­fias eljárást és sportszerűséget ké­rünk. Csizma-, hó- és sárcipők 71 8 javítása lakk, drapp és szürke színes vulkanizálással. Szebb és jobb, mint az új. Ingyen lakkfesték. Kemény Gyula Pápa, Celli-űt 4., I. em. Olvassa a „PÁPA ÉS VIDÉHÉ-t! TARCA

Next

/
Thumbnails
Contents