Pápa és Vidéke, 27. évfolyam 1-52. sz. (1930)

1930-05-25 / 21. szám

Politikai hetilap. — Megjelenik i minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fő-utca 12. Telefon 151. Előfizetési árak: negyedévre 2 pengő, egész évre 8 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetések mi 11méteres díjszabás szerint: hasábmiliméter a hirdetések között 4 fillér, a szöveg között 5 fillér. Felelős szerkesztő: BOKSÁT EKDRE. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz : Akiadóhivatal, Fő-utca 12. Telefon 151. A Ker.-szoc. párttitkárság, Szentilonai-utca 12. Telefon : 121. A Pax könyvkereskedés, Fő-utca 9. Telefon 171. A Ker. Nemzeti Nyomda vállalat, Török Bálint utca 1. Telefon: 157. Segítség! Mikor a derűit égbolt pillanatok alatt elborul, megindul a vihar szele és percek alatt letarolja a jég egy egész határ reménységét, pusztasággá verve a viruló mező minden pompáját, vagy mikor az ár hirtelen elszakítja a gátat és a félrevert harangok kongásánál is sebesebben nyargal keresztül mindenen, amit hangyaszorgalom és nemzedékek munkája alkotott, vagy mikor a tomboló szélviharban a lángcsóva megjelenik a háztetőn és a szélvésztől űzve pár pillanat alatt már a túlsó falu végén lobog fel emésztő ereje: akkor érzi meg az ember a saját kicsiny, nyomorult és tehetetlen voltát, véges erejét és végtelen gyengeséget. Elszorul a szív egy olyan virágzó község romjainak láttán, ami'yen Takácsi volt még néhány nappal előbb. A gond, a fáradság és a küzdelem úgyis megülte ezt a községet is mint valamennyit manapság, ahol magyarul folyik a panaszkodás, vagy magyarul gügyög fel a remény szava az egyedül boldog és elégedett gyer mekajkakon. Ennek a falunak sem volt rózsás az élete, ennek a népe is küzdött és érezte a vállain annak súlyát, hogy most kell élnie és ebben a korban kell betöltenie a bölcső és koporsó közti űrt, mely „századoknak szolgál ugyan mesgyéül", de éppen ezért ezek a századok, melyek összeütköznek ezen a mesgyén, kímélet lenül és maradéktalanul le is tapossák azt a szerencsétlen nemzedéket, mely a maga életét köteles ilyen mesgyéül kiszolgáltatni. Küzdött és reménykedett, míg egy hétfő reggelre azután arra ébredt, hogy most már reménykednie sem lehet, mert elperzselődött még az az alap is, melyre jövendőjét építeni akarta. Leírhatatlan az első kétségbeesés, meiy a mindenét vesztett népet elfogta : úgy zokogott fel az elkeseredés a megrokkant emberekből, mint ahogy a madár zokog fel, ha gonoszok lerombolják a fészkét. Ebben a hangulatban, ami itt támadt, fel kell, hogy ébredjen az emberi szolidaritás érzése és amint az intézmények megtették a maguk kötelességét, nyomban az első perc ben és vállvetve siettek segítségére a mindenüket vesztetteknek, úgy kell, hogy a társadalom ís, mint egész, segítségére siessen azoknak, akik gyámoltalanul bámulnak a világba a megkormosodott ereszek alól. Szegény ez a társadalom maga is, terhe, baja több, mint amit elviselhet, de talán éppen azért kell, hogy j adjon, mert a nélkülöző ember sokkal jobb szívű és adakozóbb, mint az, aki dúskál a jóban és maga nem érzi, mit jelent a ,nincs". Nem az a fontos, hogy a pesti lapok kiknek a nevét hozzák a jótékonyság angyalaiként: mindennel úgy van ez az emberi élet, vannak, akik adnak és titokban áldoznak és vannak, akik learatják a babért és a világ színpadának reflektorfényében hajlongva fogadják a tapsot, az a fontos, hogy mindenki a maga lelkiismeretének be tudjon számolni akkor is, ha senki sem tudja mit tett és mit adott, ha emberrek érezheti magát emberi javaiból kifosztott testvére mellett. Átérezve és átgondolva a mélységes tanulságu igazságot: minket is érhet ugyanazon borzalom, tegye meg mindenki azt, amit tehetsége enged, mert egy fillér már jelentékeny pluszt jelent otf, ahol a semmihez kelt valamit tenni. Dr. Sulyok De»Ö. Takácsi fekete hétfője. Hatalmas orkán és testvére a borzalmas tűzvész, folyó hó 19-én reg gel 8 és 1 óra között rettenetes orgiát ült egy még pár nappal előbb virágzó és jómodu kisközség felett. Titán?, és legyőzhetetlen erővel egyik óráróS a másikra szinte eltörölte a földszínéről Takácsit és tette földönfutóvá annak dolgos lakosságát. Az elemek félelmetes ereje megtörte az ember gyenge elenálló képességét és az emberi akaratot passiv, megalázó szemlélődésre késztette. A tűzvészről szóló beszámolónk a következő: Ami megelőzte a tűzvészt. Az ulóbbi két hét leforgása alatt a község északi részén lakó Szele Ignác napszámos háza, illetőleg a közvetlen szomszédságába levő házakban három esetben fordult elő tűzeset. A község gyanúja Szelére irányult, úgy hogy a 17-én megismétlődő, de ismét szerencsésen eloltott tüzeset után Szelét a vaszari csendőr őrs előzetes letartóztatásba helyezte és leányával együtt hétfő reggel 8 óráig vallatták — eredmény nélkül —.mikor futótűzként terjedt a hír a faluba, hogy a Szele házához ragasztott pajta kigyulladt és a háza is tüzet fogott. Ég a falu! A helyzetet súlyosabbá tette az orkánszerü szél, amely százával szórta a tűzkakast a község déli irányában fekvő lakóházakra és gazdasági épületekre. Az emberek, jórészt asszonyok, öregek és gyermekek kétségbeesve és sikongva rohantak portájuk felé, hogy az égő zsarátnokok közül mentsék barmaikat, ingóságaikat és az önmagukkal lehetetlen betegek és gyermekek életét. Tíz perc múlva körülbelül 40 épület ég rtcsegve-ro pogva, de az orkánnak ez még nem elég. Újabb tűzcsóvákat kap az ég fe!é, hogy a következő pillanatba villámként dobja le egy-egy ház fedelére. A mezőn dolgozó emberek lélekszakadva rohannak a községbe, Czipott Rezső főjegyző pedig ugyanakkor kétségbeesve telefonál Vaszarra és a szomszédos községekebe: Segítség, ég a falu! 135 lakóház és 140 gazdasági épület lángokban. A tűz kitörésétől számított félóra leforgása alatt már 135 lakóház és 140 gazdasági épület borult lángtengerbe. Az óriási szélvihar magával sodort égő petrencéi, zsupptetői, gerenda szilánkjai itt is, ott is újabb tűzeseteket idéztek elő. A mentést megkísérlő emberek munkáját a tűzeső, a füst és porfelhő teljesen lehetetlenné tette, úgy, hogy mindenki csak a szélrózsa minden irányából Takácsi-felé robogó tűzoltók segítségében bízott. Hegérkezik a segítség. Menekül a falú lakossága. A segítséget kérő szóra egymás után érkeznek meg a vaszari, pápai (két motorfecskendővel), gecsei, gyarmati, alsó- és felsőgörzsönyi, acsádi, marcaltői, csikvándi, vanyolai, továbbá a ponyvádi, lovászpatonai és pálházi uradalmak tűzoltói. Gyors leszerelés után munkába állnak a tűzoltók. A Gerence patak és a kutak vize elegendő is lenne a tűzoltók számára, de az orkán szárnyain mind jobban és jobban terjedő tűz, füst és porfeileg lehetetlenné tesz minden oltási kísérletet. A tűzoltók kénytelenek kivonulni a faluból, s a lakosságot a közben alarmirozott és a helyszínen termett pápai honvédhuszárosztály tereli a védett helyen levő községháza környékére. Akik bennmaradtak az égő házakban. Az izgalmas mentési munka közben két halálos szerencsétlenség is történt. Az egyik szerencsétlen áldozat Császár Károly kovácsmester volt, aki hogy az égő istállójából csikóját kiterelje, berohant az istállóba. A csikó égési sebekkel meg is menekült, Császárt azonban a leomló gerendázat üszőkké égette. A másik áldozat a szomszédos ház lakója, özv. Síettner Györgyné lett, akit a leomló tűzfal temetett maga alá. A fenti haláleseteken kívül sok baleset is történt. Bakó Sámuel kezefején, Bakos Károlyné jobblábán, Somogyi Lajos egész arcán, fején és nyakán szenvedett súlyosabb égési sebeket. Könnyebb égési sebeket és kisebb sérüléseket mintegy 200 an szenvedtek, de a tűz és a hatalmas füst mindenkin ejtett kisebb égési sebet. Elül az orkán, s feltárul az üszőkké égett falú képe. Egynegyed II óra tájban a bömbölő orkán csendesedni kezdett. A tűzoltók eredményesebb munkához láthattak, de sajnos, már csak a füsB A iHűVFfil Csak gyógyszertárban kaphatók, E Aspirin felülmúlhatatlan. VR.