Pápa és Vidéke, 27. évfolyam 1-52. sz. (1930)
1930-04-13 / 15. szám
f La, TARC A , C1 i TÉGED VÁRLAK. Ha szellő simítja lágyan hajamat, Ha napfény csókolja sápadt arcomat, Téged látlak. Ha vihar verdesi éjjel ablakom, Ha verejték gyöngyöz végig arcomon, Téged várlak. Te vagy a meleg, a lágyság nekem, Te vagy a világ, éltem, mindenem, Téged szeretlek. Érted ég a szivem, sápad ajkam, Ha álmodom (ritkán még álmom is [van), Veled csevegek, örrökké várlak. Meleg József. A fehér rózsa. irta; Doroszla/ István. t^A Pápa és Vidéke irodalmi pályázatán dicséretet nyert pályamű.) I. A kis faluban már legtöbb helyen elaludtak a lámpák. Még egy ideig hangzott a parasztlegényecskék be szédje, nevetése a lombos gesztenye fák alatt, a házak ablakai előtt, de azután ők is aludni tértek s csak a strázsák csavarogtak már. Ketlen vannak, kezükben egy hatalmas stázsabot van, egy hosszabb bárdalakú szerszám. Az egyik csendes Kis u cában egy ifjú sietve halad. Figyeive megáll egy villaformájú ház előtt, amely nagyon eiüt a f alu többi parasztházailó!. Csendesen kinyitja a kiskert ajtaját és félve belopódzkodik. Szorongva körülnéz. Sehol senki. Odasompolyog a zöldrácsos ablakhoz, amelynek még a szemei nincsenek álomra csukva és égő szemmel bekukucskál közöttük. — Ah ! bent van 1 — susogja bol dogan — csak jönne ide az ablakhoz. Szívszorongva várt, figyelt. A szobában azonban nemcsak a virágok öntöző barátja volt, hanem az anyja is, aki egyetlen leányát még a kis kutya ugatásától is félteUe. Szerette őt az igaz, de mindig beleavatkozott ieSkí és szívügyeibe, amit a leány nem szeretett s emiatt bizo nyos huzódozást, hidegséget érzett iránta. Egy darabig csend ült a szobában. Az anya valamin töríe a fejét. — Jolán 1 azt hallottam valakitől, hogy holmi szegény parasztfajzat jár utánad. Na, hisien csak az kellene 1 A leány elpirult, a leszól íra gondolt, aki oly közel volt ott kinn az ablak alatt, akinek még jobban fel dobbant a szive szégyene miatt. — Édesanyám, mért mondod, hogy parasztfajzat, hisz ő egyetemet végzett és most majd kimegy Törökországba, hogy ott keresse meg a kenyerét. Az anyának rosszul esett e szelíd figyelmeztetés és még hevesebben folytatta. — Pedig abból nem lesz semmi, hogy ti szeressétek egymást. Ahhoz én is, a te anyád, hozzá fogok szólni. — Jól van anyám, nyugodjál meg, arra nem kerül sor sohase, szólt szelíden Jolán, valójában azonban egész mást gondolt. Az anya megnyugodott, ellenben az, aki búcsúzni jött, úgy érezte magát mint egy letépett virág, mikor a szemétdombra dobják, ha érezni tudna az. Nem látott a leány szívébe s ő azt gondolta, hogy meggyőződése szerint beszélt és az önérzete, meg a szégyenérzete nem engedték, hogy tovább is ott maradjon. Elővett egy kis papírt és hirtelenében ezt firkantotta rá, amennyiben az éji homály engedte: „Eljöttem Hozzád búcsúzni, mert mór hoinep fontos ok miatt utaznom kell, el messze, messze. Bemenni nem akaitam, mert íudom, hogy anyád nem jó szemmel néz rám. Itt álltam az ablak előtt, hogy majd beszélhetek veled, itt könnyeztem, amikor meghallottam komoly szavaidat, hogy a szerelmünkre sor sohasem fog kerülni. Én csak egy rózsát viszek innen magammal, mást mindent elfelejtek örökre. Te akartad 1 Most pedig sírva írom: Isten veled, Isten veled 1" És a cédulát egy virágcserép aljához illesztette gyengén Azután elment vissza a jött úton. Nemsokára hűvös csapodár éji szél támadt, amely addig addig incselkedett a cédulával, mig csak egy rózsabokorba nem fújta le. II. Elmúlt a nyár. Elszáradtak, lehullottak a lóíssbokrok levelei is. Jolán egy este, amidőn a kiskertben az elszáradt virágokat szemlélgette, sajnálgatta, egy cédulát pillantott meg, egy poros, sárgás cédulácskát, amit csupa kíváncsiságból felvett, elolva sott, gyorsan keblébe rejtette, besurrant szobájába, magára zárta az ajtót, de arra kitört belőle a könnyzápor s vadul a díványra vetette magát és ott omlottak a könnyei, ott szenvedett, ott akarta kisírni az életét. Eszébe jutott az a fájdalmas nyári éj, eszébe a szeretett Endre arca, aki őt félreismerte miqdjárt szerelmük hajnalán. Mindez szinte facsarta szeméből a könnyet. De hiába minden már. Hosszú percek után erőt vett magán s felkelt és odatámolygott az asztalhoz. Volt egy szép rózsája, amit a kertésztől hozatott és ott pihent egy gyönyörű vázában az asztalon. Vakító fehér arca mély varázst hintett az Őt nézőnek a szívébe, oly szép volt. Jolán magállt előtte, s nézte elmerengve, s lehajtotta búsan a fejét. Közben hullott, hullott égő könnye a virágra. Hirtelen gondol égyet s kiveszi a virágot a vázából s letépi róla lassan az első könnyes süiromleve'e':: — Fog-e szeretni mindhalálig? — s az első szirom hull, hull a padlóra. — Fogok-e élni boldogul? — s hull a második íp. — Gondol e rám ? — hull a harmadik pártalevél. — Valaki .mindent" elfelejtett ? — lehullott a negyedik is. Hullanak, hullanak a rózsa szirmai s Jolán ismétli kérdéseit. Jön a nyegyedik kérdés: Valaki „mindem* elfelejtett ? s az utolsó szirom is lehull. Jolán felzokog: valaki „mindent* elfe!ej<ett! 3 az „UstötíOS" törv. védett folyékony bőrápoló felülmúlhatatlan jóségat. Puhára varázsolja, festi, konzerválja, vízhatlanítja a lószerszámot, csizmát, bakkancsol. bőrknbálot. kocsibőrt. Kapható minden jobb fűszer-, vas-, bőrüzletben és szíjgyártónál. Gyártja : Sárkány Vegyiterméü Vállalat Budapest, VII., Damjanich-utca 2&/A A SINGER V4RRÓGÉFEK MÉGIS A LEGJOBBAK I Eladó telek. A vasút és a gyárak közelében házhelyeknek alkalmas telek eladó. Érdeklődni lehet a Mestermalomban a tulajdonosnál. 179 PRPRI TRKRREKPENZTRR R MRGYRR NEMZETI BRNK MELLÉKHELYE. Rlaptőke és nyílt tartalékok : Fél millió pengőn felül. :•: Alapíttatott 1865-ban. A legalkalmasabb nászajándék, születésnapi, névnapi vagy jó iskolai bizonyítványt honoráló ajándék a Pápai Takarékpénztár által kibocsátott Jubileumi betétkönyvecske, amelyért választása szerint 5 vagy 10 év múlva felmondás és levonás nélkül a Pápai Takarékpénztár 1000 pengőt fizet. Ilyen jubileumi betétkönyvecskét igen kis, tetszés szerint heti, havi, negyedévi vagy félévi részletfizetéssel lehet váltani a Pápai Takarékpénztárnáfl. Bővebb felvilágosítást ad az üzleti órák alatt a PÁPAI TAKARÉKPÉNZTÁR. 5 I.