Pápa és Vidéke, 27. évfolyam 1-52. sz. (1930)

1930-04-06 / 14. szám

Külföldön. A lengyel kormányválság véget ért. Moscycki köztársasági elnök Slavik Sándort bizta meg a kormányalakí­tással, aki kabinetijét már meg is alakította. Az új miniszterelnök Pil­sudszki tábornagy legbizalmasabb embere. Középeurópai agrárblokkot akar létesíteni Románia Magyarország nél­kül. A tárgyalások már meg is kez­dődtek, megegyezni azonban még nem tudtak. A tanácskozásokon Ro­mánia, Lengyelország, Csehország, Lettország, Finnország és Görög­ország képviselteti magát. Kuijepov tábornok eltűnési rejtélye megoldódott. A tábornokot a szov­jet megbízottai rabolták el és egy orosz hajón Kronstadba, illetve Moszkvába hurcolták. Cosgrave ir miniszterelnök és kor­mánya lemondott. Lemondásának oka a parlament bizalmatlansági szava­zata. A német kormány lemondott s a birodalmi eluök Brüning dr.-1, a centrumpárt vezérét bizta meg a kormányalakítással. Brüning dr. pol­gári kormányt alakított. A francia kamara ratifikálta a Young-tervezetet. A flottakonferencián újra meghiú­sult a megegyezés, mert az olasz és francia megbízottak nem monda­nak le kitűzött tervükről. Az indiai fejedelmek törvényjavas­latot nyújtottak be, amelyben domi­niumi alkotmányt kérnek az angol kormánytól. Hajlékot Thalianak. E lap mult heti számának vezető helyén Sulyok Dezső dr. parentálta el szép és okos cikkben a hajlék­talan Thalia-t. Én most e cikk ha­tása alatt arról szeretnék néhány igénytelen mondatot fölsorakoztatni, hol lehetne a hajléktalanná vált Thalianak érdeméhez és hivatásához méltó, díszes hajlékot emelni. Nem foglalkoztam ugyan sem or szágos, sem városi politikával, de mint e kedves városnak immár több mint két évtizede munkás lakója, ki nemcsak obulusaimmal, hanem szel­lemi kincseimmel is íegtöbbet a mű­vészetek oltárán áldoztam, ha jogo­san nem is, de kötelességszerűen bátorságot veszek magamnak, hogy a színház kérdéséhez hozzászóljak. A ref. templomépítéssel kapcsolat­ban önkéntelen tör fel mindenki lel­kéből az a kérdés, hogy hová jön az új színház? Ennek a kérdésnek a megformulázásánál igen sokan nem annyira a színházra, mint ilyenre gondolnak, hanem a mozira. Mert a mi speciális helyzetünknél fogva ez a két kérdés szorosan összetartozik. Természetesen csak külsőleg, ameny­nyiben itt a színháznak és mozinak közős épülete van. Hogy jó-e így, vagy nem jó, annak eldöntése, meg' vitatása nem tartozik most ide. Szerintem egyenesen rossz 1 Színház is kell, mozgó is kell 1 Külön lokalitással! Speciális beren­dezéssel 1 De most egyszerre meg­építeni két artisztikus épületet jelen gazdasági adottságunkban szinte le­hetetlen, szerény véleményem szerint ismét a színházat kell előbb meg­építeni, mely ideig óráig helyet ad­jon továbbra is — bár korlátolt ke­retek között — a mozinak. Tehát építsünk hajlékot a kultúrá­nak, mely a civilizációnak is szíve­sen ajánlja fel vendégbarátságát. A színházépítéssel három főszem­pontot kell különösen tekintetbe ven­ni : szépészt tit, egészségügyit és biz­tonságit E három szempont már körülbelül megadta a feleletet arra is, hogy hol ne építsünk. Olyan he­lyet kell kiválasztani az építendő Thalia templom részére, ahol az ér­vényesül. Kiemelkedik díszes formá­jával a többi épület közül s a város díszére válik. Ez a megállapítás már előre perhorreszkálja azokat a kom­binációkat, amelyek a színház he­lyéül nem egy teret, hanem egy ut­cát szemelnek ki. Még egy széles utca sem igen alkalmas ilyenszerű épület elhelyezésére. Pápán pedig egy utca sem mondható szélesnek. A legtöbb levegőtlen, szűk. Az általam ismert és másoktól em­legetett hat hely közül tehát elesnék a Kossuíh utcai, a Jókai utcai és az Anna-térre nyitandó utcai terv; ma­radnának a terek. Ezek gazdasági­lag is legtöbb anyagi megtakarítást jeleníenek a városnak, mert saját telkei, melyekért nem kellene horri bilis kisajátítási díjat fizetni. A Vá­rosmajor telkét azonban nem aján­lanám (az inkább kultúrházzal kap­csolatos mozihelyiségnek volna jó), mert a város nem fog arra fejlődni sohasem. Ha ott épüine fel a szín­ház, úgy járhatnánk ve'e, mint a ta­nítóképzővel, melynek épületét száz évig hangoztatott sóhajok sem fog ják közelebb hozni sem a központ­hoz, sem a város fejlődő részéhez. A „Tízes malom" helye gyönyörű lenne színházépítésre, azonban azt hiszem kissé szűk, mert a színház épülete és mellékhelyiségei elfogul­nának rajta minden talpalattnyi he­lyetet. Pedig a színháznak hely kell; tágas, fásított, csendes és mégis fel­tűnő hely, hogy szépészeti szem­pontból érvényesülhessen, egészségi szempontból levegős legyen, bizton­sági (tűzbiztonságra gondolok) szem­pontból megfelelően építhető legyen. Ennek a hármas főszempontnak egye­dül a Tókertnek e célra fenntartott „színháztere" lenne alkalmas. Gyö­nyörű látvány volna a Főutcáról is, gyönyörű látvány volna a körüle létesítendő tágas parkból Is. Nagyvárosok ép úgy, mint a ki sebb városok a legszebb téren he­lyezték el színházukat. A kolozsvári, szegedi, kecskeméti, szolnoki, debre­ceni, győri, régi pápai színházak mind-mind egy diszes téren vagy annak közepén helyezkedtek el s tet­ték a teret díszesebbé, vonzóbbá és értékesebbé. A mi legnagyobb terünk a tókerti „színház tér ö, tegyük azt úgy a városiaknak, mint az idege­neknek is a legszebbé, legvonzóbb! és legdíszesebbé. Olyanná, amilyennel eldicsekedhetünk bárkinek, bármikor. Építsük oda a jövő színházát! Ez a terv, melyet illetékes körök­nek és a város ideális fejlesztését szívükön viselő tényezőknek bátor voltam felemlíteni, még az épí­tés pozitív lehetőségét is megkönnyí­tené, mert a saját telkén építene. Ez maga nemcsak pénzmegtakarítás, hanem időmegtakarítás is lenne a városnak. Mert ha valahol, úgy köz épületek emelésénél a priori ki kell zárni a magánérdekeket s egyedül és csupán a város és kuitura hasz­nát kell s<em előtt tartani 1 Ha pedig rövidebb, vagy hosszabb idő alatt megvalósul e mindnyájunk által hőn óhajtott terv, ha valamikor hajlékot (ud adni a város a hajlék­talan Thalianak, akkor e város veze­zetősége tegye meg a preventív intéz­kedéseket, hogy Thalia szentélyébe be ne tehessék a lábukat a tömegek ízlését romboló dekadencia hamis apostolai. Ki onnan az álművészet szagú kúfáraival! E város művészetekért rajongó és áldozni kész polgármestere s néhány vezető faktora garancia arra nézve, hogy ezek a tiszta művészetek deka­mm tmmitM um uccáfl, otthon, kertien, spor&os honion Un is cipéí Kapható szürke, fehér és fekete színkn, vörös gumitalppal, gtüaikéreggel 22—27 nagyság P3 1 •cípő kitűnő és tartós anyagokból késről, rendkívül olcsó és mindenki hordja, mert kényelmes és egészséges. Csak (Qoteú védjeggyel a talpán valódi! HORTOBÁGYI JIÍHTÜRÖ Mindenütt kapható Orsz Termeli az Magy. 200 Tejsiövelkexetl Központ Budapest, I., Horthy Miklós tit 119/131. denciájál, az ideálok destrukcióját előmozdító erők nálunk mindig meg­fognak semmisülni. Videant consules! Sándor Pál. HÍREK. ••• Dr. tőrössi Miklós Géza 1879-1930. Halála megdöbbenést, őszinte rész­vétet keltett városszerte. 31-én d. u. önkezével vetett véget életének. Szinte hihetetlennek hangzott, hiszen órák­kal, napokkal előbb még közöttünk járt városunk derűs kedélyű, jól is­mert alakja. 1879 aug. 1 én született Nagy­kanizsán, hol atyja a törvényszék elnöke volt, 37 éves korában — atyja halálakor — került Pápára, családja ősi fészkébe. Középiskoláit a ref. kollégiumban végezte, s már akkor kitűnt mint technikus zseni. De jogász atyja örökségeképen a jogi pályát választotta. A nagytehet­ségű fiatal ember itt is megállta he­lyé*, bár atyja igazságszeretetével erőskezüsége helyett anyja gyengesé­gét örökölte. A budapesti egyetem diplomájával joggyakornok lett, de nem tudott elszakadni az ősi talaj­tói, s visszajött Pápára, Ügyvédjelölt volt, a világháborúban katonáskodott, a helybeli lakáshivatat főnöke, majd városi aljegyző lett, 1921-ben vette feleségül Kiss Má­riát, régi pápai család sarját. Fele­sége igazi élettárssá szegődött, ki a a bibiiai asszonyok hitével, hűségé­vel és példaadásával harcolt vele, mert a nagy szellemű ember sokat küzdött, kereste önmagát, kereste életét; harcolt önmagával, harcolt életével. De amit célul tűzött ki, iga­zában sohasem érte el, mert bár nagy volt tehetsége, nem volt elég kitar­tása. Végül az ügyvédi diploma sem hozta meg élete megújúlását, s mi­dőn rózsás reményei sem a meg­áimodottak lettek, élete tragikumba fulladt. A derű, a jókedv alaptermészete volt, s jókedve szenvedélyesen tnula­tozóvá tette. D; ha szenvedélye néha elragadta is, meg nem vádolhatjuk, mert benne megvolt fajának minden erénye és minden gyengesége. S e hibák mellett igazi magyar volt, légivágású, nemességére büszke tal­pig magyar űr. Amint faját, városát is kimondhatatlanul szerette. Benne sokan tettek jóbarátra szert, kik meleg S2ivét, megértő barátságát, gavallé­riáját, örök humorát sohasem fogják elfelejteni; az eszes jogász mindig emlékezetünkben fog élni. Fájó szívvel mondunk „Isten hoz­zád«-ot.

Next

/
Thumbnails
Contents