Pápa és Vidéke, 26. évfolyam 1-52. sz. (1929)

1929-03-03 / 9. szám

Politikai hetilap. — isgj ©leitik minden vi isárnap. Szerkesztőség és kiadóh.Fő-u. 12. Tel. 151 Előfizetési árak: negyedévre 2 pengő, egész évre 8 pengő. Egyes szám ára 20fillér Hird etések millméteres díjszabás szerint; hasábmiliméter a hirdetések között 4 fillér, a szöveg kőzött 5 fillér. Főszerkesztő: DR. BERZSENYI FABIM. Felelős szerkesztő: BOKSÁT EHIDBE. Előfizetéseket és hird etéseket felvesz : A kiadóhivatal (Fő-utca 12. Telefon 151.). A Ker.-szoc. párttitkárság (Szentilonai-utca 12.). A „Pax" könyvkereskedés (Fő utca 9-). A Ker. Nemzeti Nyomdavállalat (Török Bálint u. 1. Telefon : 157.). Hó tanulságok. „Egy magányos árva szfv" elmélkedései. Ég a megmondhatója, de azok a régi, falusi, tapasztalati időjóslások még sincsenek híjával az igazságnak, van valami reális alapjuk és prog nos2tikus erejük, hiszen talán sok évszázadnak megfigyeléseiből, tapasztalataiból szűrődtek !e. Itt van pl. a jégtörő Mátyás-nap, mely csakugyan megenyhítette az időjárást és remélhetőleg meghozta azt a fordulatot az időjárásban, mely után igazán oly hő imádság epedezett százezrek ajakán, hogy annak hevénél is már helekkel előbb olvadni kellett volna a rengeteg hómasszának. A nagy hó még nem a múlté ugyan és nem is kívánatos, hogy egyszerre és átmenet nélkül azé legyen, de azért máris annyi megfontolni valót, annyi jó eszmét szolgáltat, hogy érdemes azokból néhányat a tollúnk hegyére vennünk. Hó és közigazgatás. A kettő összetartozik. Nagyon is Összetartozik. A hó is, mint minden természeti jelenség, mind arányaiban, mind pedig hatásaiban „vis major'-rá, elemi csapássá hatványozédhatik és mihelyt a természet erői átlépik jótékony hatásuknak rendes korlátait, kell, hogy a közigazgatás, mely az élet- és vagyonbiztosításnak hivatott őre, föllépjen a gátra és megtegyen minden tőle tellhetőt részben avégre, hogy a fékevesztett veszedelmet visszaszorítsa szokott medrébe, rész ben avégre, hogy a jövőbtn hasonló veszedelemnek elejét vegye. Tagadhatatlan, hogy a hónak, legalább nálunk, hogy a lavinák veszedelme nem fenyeget, csak közvetett veszedelméről lehet szó. Más szóval m?ga a hó az embert nem sújtja agyon, mint a villám; a föld jét nem önti el, mint az árvíz; a termését nem veri el, mint a jég; a házát nem égeti föl, mint a tűz; az egészségét nem támadja meg, mint a járvány — de bajt azért okozhat eleget Megbénítja a forgalmat és nem kell a modern embernek mondanunk, hogy ez mit, mennyi bajt és kész veszedelmet je lent. Csak egyre, kettőre akarunk rám utal ni: a városok élelmezésére és tejellátására — kórházak, csecsemők —, a falvakban pedig a köz egészségügyi szolgálatra. Képzeljük el, mit jelent az, ha ilyen járványok ka! telített időben egy 10—12 kilométeres körzetben a falu népe, a szülő asszonyok, a hirtelen megbetegedések vagy sebesülések orvosi kezelés nélkül kénytelenek maradni! A közigazgatásnak elméletben természetesen megvan az ilyen eshetőségekre is a maga kádenciája, üdvös rendeletekben nincs is hiány, de hogy ezek a rendeletek miként festenek a gyakorlatban, az persze más kérdés, mégpedig oly kérdés, melyről igazán lehetne csevegni... Sajnos, de igaz, hogy a falu népe még ma is indolens, érzékeíien a más ember baja iránt. Az a csapás, mely csak a szomszédot fenyegeti, őt hidegen hagyja. Ezt tapasztaltuk a múltban, a háborúnak és az azt követő nyomorú ságnak napjaiban, ez tette szüksé gessé az áldatlan emlékű rekvirálásokat, ez idegenítette el egymástól a falu meg a város népét, ezt láttuk magukban a községekben is, a gazdák meg a zsellérek osztálya között fölburjánozni — de elég szomorúan kell konstatálnunk, hogy a nagy hózuhatag napjaiban ugyanezzel a közömbösséggel kellett ittott találkoznunk. Voltak falvak, melyeknek népe csak immel-ámmal, csak csekély részben, csak a legprélyesebb kényszernek fenyegető parancsára és csak nagy későn teljesítette a hóelhányás kötelességét. A vasú hoz nem akartak utat hányni, mert ők úgy sem utaznak; a postajáralot nem akarták szabaddá tenni, mert ők úgy sem járatnak újságot; az országúton nem akarták elhányni a havat, mert az az utász dolga stb. Amig a falusi vaskalaposság, a közmondásos maradiság csak magának az egyes falusi embernek jelent bajt és veszedelmet, még hagyján, ha nem törődik vele, bár példás állapotnak ez sem mondható. De mikor ezen nemtörődömség már ezreknek és ezreknek okoz esetleg pótolhatatlan károkat, akkor bizony már nem elég a rendelet, nem elég a paragrafus, hanem elő kell venni a régi rigmusos jogszabályt: „Hol nem gyŐ2 8z szókkal, bátran vágj közbe botokkal.. / Lehet és adja Isten, hogy úgy legyen: tán 100 esztendeig sem lesz ilyen veszedelmes hótömegünk; lehet, hogy az akkori közlekedés már független lesz az időjárástól, de addig is vitális közérdek és súlyos felelősségű kötelesség, hogy az illetékes hatóságok a legerélyesebb eszközöknek kíméletlen alkalmazásával azonnal kényszerítsék a népet az egész vonalon, hogy egyesült erővel állja útját a fenyegető veszedelemnek. Hó és kultúra. ... és kibírtuk. Napokig kibírtuk posta nélkül, újság nélkül. Nem tudtuk, vájjon a parlamenti bizottság mit határozott az új sajtótörvényről, sőt — kérem, bevallom és nem tagadom, itt a nagy nyilvánosság előtt bevallom — azt sem tudtam, hogy új sajtótörvény készül és mégis nyugodtan aludtam napokon, akarom mondani éjszakákon keresztül. Nem tudtuk, megvannak-e még minisztereink, nem tudtuk, mi van a Daves-féle egyezménnyel, Benessel, Maniuval, Kelloggal és kapcsolt részeivel — és kibírtuk. Nem volt mu aíványszám valami új folyóirat ból, nem volt kérvény, gyüjtőív, előfizetési fölhívás, sürgetés, nem volt gratuláció, nem is kellett írni — és kibírtuk. Jobban kibírtuk, mint a hideget, pedig azt is kibírtuk valahogy. Mi ebből a tanulság ? Az, hogy kul'úráüs javainknak és azok eszközeinek is csak relatív az értéke és sok olyan úgynevezett életszükségletünk van, melyről azt hisszük, meg sem tudnánk már lenni nélküle — és mégis csak megvoltunk valahogy. Jó tehát, ha azokat a kultúrkövetelményeket nem taksáljuk túlon túl magasra, jó tehát, ha azokat az életszükségleteket lejjebb szállítjuk, jó tehát, ha hozzáedződünk ahhoz a gondolathoz, hogy szerényebben is lehet élni, hogy olcsóbban is adhatjuk, hogy az a sokat emlegetett életstandard kevesebbel is beéri. A természet megengedte magának azt a lukszust, hogy fehér menyasszonyi ruhába öltözzék és téli álmát fehér pehelytakaró alatt aludja végig ; de tán csak azért, hogy minket is egyszerűbb életfölfogásra és életberendezésre tanítson és hosszú, kényszerű álom helyett élénkebb tevékenységre serkentsen. Ha meg is fogadnók e buzdítást, nyájas olvasóm, te is, meg én is... S Hó és közgazdaság. A közgazdasági élet olyan, mint az én kerekes kutam, mely két vödörre van berendezve. Ha az egyik vödör lemegy, a másik följön és ha mindkettő egyformán állana, akkor a házam népévej, a sátram-alja magyarokkal, a nyájaimmal és igavonó barmaimmal és minden lelkes állatommal egyetemben szomjan kellene pusztulnunk. Csak hadd járjon tehát az egyik vödör föl, a másik le, hore dolu, most és mindenkoron. Bajnak baj a nagy hótömeg és a városok törvényhatósága, a MÁV és magánosok költségvetésébe olyan póttételeket állított be, melyektől a mérleg ugyancsak éktelenül elkezdett ingadozni, ha ugyan föl nem borult egészen. De hát csakugyan olyan nagy baj ez mindenképpen? Nincs ennek a bajnak is, mint általában minden földi bajnak valami jó oldala is? Dehogy is nincsen és hála IstenNagy választék i Férfi és női fehérnet itiekben. — A legdivatosabb harisnyák, íyakkendők, bőrkeztyűk, sapkák, eső- és napernyők, sétabotokban. — Csipkék, him :ések és szalagokban. — Kötött, szövött és 13vidNEUBAUERFERENC uri és nöi divatárúháza PÁPA, KOSSUTH LAJOS UTCA 32. SZAü. (A postapalotával szemben.) árúkban. — Menyasszonyi koszorúk és fátyolokban. — Bőröndök és bőrdíszműárúkban. :-: Nagy raktár kalapokban. :: Szabott árak. — Szolid és pontos ki:-: :-: :-: szolgálás. :-: :-: :-: