Pápa és Vidéke, 26. évfolyam 1-52. sz. (1929)

1929-11-17 / 46. szám

VID oiitikai hetilap. egjeienifet minden vasárnap laerkesztőség és kiadóh. Fő-u. 12. Tel. 151 Előfizetési árak: negyedévre 2 pengő, sgész évre 8 pengő. Egyes szám ára 20 fillér Hirdetésekmiliméteres díjszabás szerint; hasábmiiiméter a hirdetések Mzött 4 fillér, a szöveg között 5 fillér. Főszerkesztő: DR. BEBZSMYI FABIM. Felelős szerkesztő: BOKSÁIT ENDRE. Előfizetése ket és hird etéseket felvesz : Akiadóhivatal (Fő-utca 12. Telefon 151.). A Ker.-szoc. párttitkárság (Szentilonai-utca 12.). A „Pax" könyvkereskedés (Fő utca 9.). A Ker. Nemzeti Nyomdavállalat (Török Bálint u. 1. Telefon: 157,). Búcsúi emlékek. (k. b.) Az elmúlt napokban a pápai járás több községében volt búcsú, a falú népének e legrangosabb és leghangosabb ünnepe, szörnyű sütésfőzéssel, népvándorlásszerű vendéglátással, két nap két éjjel tarló táncmulatsággal, itt-olt egy kis fejbeveréssel és a korcsmából való kiebrudalással egybekötve, ahogy már szokásban van ilyenkor. Nem is erről szól a nóta. Nem mintha nem lehetne egy szót kettőt S2Ólni arról, hogy mostanában, a nagy gazdasági pangás idején, amikor a fékebomlott vonat sebességéve), szinte föltartóztathatatlan erővel rohanunk a tönkremenés végzetes iej őjén, nem áríana, ha a falu népe is megértené, hogy mindennek, tehát a vendéglátó szívességnek és a heje hujának is van határa. Mondom azonban, hogy nem akarok pálcát törni egyetemlegesen a búcsúk fölött és nem kívánom, hogy minden falusi búcsút átiegyenek október 31-re, az Országos Takarékoss gi Nepra. Elvégre gazdaságilag a falusi ember nem taksálja olyan magasra búcsúi kiadásait, mert ami az asztalára kerül, annak legtöbbjét és legjavát nem pénzen vette, hanem maga termelte. És ami a mulatságot illeti, megmondta már az ősök nótája, hogy Nem lehet az ember fából, Ki kell rúgni a hámfából .. . Az a városi ember, aki, ha teheti és akarja, akár naponként is elmehet színházba, moziba, zenés kávéházba, kaszinóba, korzóra: ne irigyelje a falusi embectől, ha kétszer egy esztendőben, farsangkor meg búcsúkor szintén mulat egyet a maga módja szerint. Egy-két más gondolatot szeretnék megpendíteni, egy-két tapasztalatot papírra vetni. * Nagyon gyakori faluhelyt búcsú közeledtére a különböző lopás. A padlásról, a kamrából, az ólakból, sőt magáról a szántóföldekről eltűnik ez is, az is, ami r;incs odaszögezve, vagy odagyökerezve. Ma egy zsák termés, tegnap egy féltucat kövérliba egyetlen éjszaka, tegnapelőtt a seriésói körül ólálkodó ismeteílen két alakot riasztottak el az éjjeli őrök. Egy gazdaembernek a fáját dézsmálták meg, a másiknak a kukoricáját, a harmadiknak elvitték a földön, lábon álló egész káposztatermését, a negyediknek a háza fedéséhez beszerzett léckötegekből reg gelre hiányzik két köteg és így tovább. Mert sajnos, ez tovább is van még, ez így búcsú táján valóságos járvány, endémikus tünet, mondja a tudomány. A tolvaj igen sok esetben a fiatalság, mely ily módon akar pénzt szerezni a mulatságra. Sokszor a szolgalegény, de sokszor a gazdának tulajdon fia is. Szó se róla, hibás a fiatalság és ha soha ki nem is tudódik a bűne, saját lelkiismerete előtt még 70 éves korában is szégyelheti, hogy vslaha tolvaj volt, becstelen kezű ember. Mert az volt, hiszen lopott, betört és ha később elöljáró lesz is, vagy bíró, vagy állami altiszt, vagy katona: a víz se törli ki emlékezetéből ezt a szégyenfoltot. De a megtévedt fiatalságnál tízszerte bűnösebb az orgazda. Igaza van a német közmondásnak, hogy ahol orgazda nincs, tolvaj sincsen. Ezeket kellene a hatóságnak kinyomoznia, ezeket kellene könyörtelen szigorúsággal pellengérre állítania és igazságos büntetéssel sújtani, hadd szolgáljanak elrettentő például az egész község népének. Itt nem szórványos esetről van szó, melyet el lehetne intézni azzal a cinikus mondással, mellyel egy helyen kifizették a nyomozást kérő föl jelentőt, hogy vigyázott volna a jószágára. Ez egy állandóan visszatérő erkölcsi betegség tünete, melyet nagyon komolyan ajánlunk az arra illetékes hatósági közegek lelkiismeretes figyelmébe. * A tankötelesek korcsmába járásáról, a kiskorúak alkoholfogyasztásá tői van országos törvény, régi és új szabályrendelet, miniszteri rendelet, megyei rendelet, községi rendelet, iskolai rendelet, szolgálati szabályzat, hogy annál többet és szebbet kívánva sem kívánhat magának az ember — papíron. De a valóságban? Menjen el valaki a korcsma környékére farsangban vagy búcsúkor, majd szerez ott tapasztalatot eleget. A „báld" a korcsmaudvaron, sátorban folyik, sőt láttam már sátrat az utcán is. A sátor környékét ellepi a gyerekhad — meg az a pár mama, aki haragtól villogó szemmel ellenőrzi legényfiát, hogy nem táncol-e a Vargáék Marcsájával, kitől eltiltották, mert öt testvére lévén, kevesebbet fog jussoini. Ismétlő-iskolás fiúk is akadnak, mert az nem akar a fejükbe férni, hogyha a leventegyakorlatokon részt kell venniök, miért ne lehetnének ott a levente bálon is ? Az ismétlős leányok persze mind egy szálig ott vannak, pláne olyan helyen, ahol — mint a pápai járás német községeiben — a hányok fizetik be a legényeket. Ott tehát a leányok számának szaporodása kész költségkíméiet. És mikor egyszer gazdák társaságában rámutattam ennek a korai korcsmázásnak erkölcsi káraira, az egyik gazda azt felelte: nem hozathat Pestről táncmestert a leányainak, hol tanuljon meg táncolni, ha nem a korcsmában. És ez az apa éppen — az iskolaszéki gondnok volt! Az egyetlen, aki ennek az üdvö3 törvénynek érvényt szerezhet, maga a korcsmáros, mert ő ismeri a falujabelieket, ő tudja, ki a tanköteles, ki nem. De ha ő lehet Iegköny nyebben őre és végrehajtója e törvénynek, akkor kézzelfogható igazság, hogy első sorban ő a felelős azért, ami saját helyiségében történik. Majd ha az első korcsmárostól a kiskorúaknak kocsmázása és alkoholfogyasztása miatt megvonják a korcsmaengedélyt : egy csapásra komo Jyabban veszik majd mindenütt ezt SOUCHONG a földrajzban mint a Jang-tsekiang forrásvidéke szerepel. Ott mindenütt teát termelnek. A Jang-tse-kiang sárga vizén hatalmas vitorlások szállítják a teát a kiviteli kikötőbe. Ennek a vidéknek a teája jellegzetesen füstös, üdftö ízű, amit a hozzáértő nagyon értékel. Ilyen jellegű a mi CHIHA SPEClAL-HEUERERŰHK 5 dkg . . . . P 1-30 MEINL GYUL& R.-T. az egyébként épp oly bölcs, mint szükséges törvényt. Addig is azonban nem ártana egy kis rendőri vagy csendőri „tapintat" a korcsma környéke kőről ... * A pápai járásban az elmúlt napokban egy szegedi borkereskedő cégnek a vigéce jelent meg, aki balatoni borokat kínált megvételre. Tekintettel a közelgő búcsúra, többen ren~ deltek is, de mind 30—40 literrel többet kapott, mint amennyit rendelt, s azonfőlül nem is érkezett meg a búcsúra, noha a vigéc erősen ígérte, hogy négy nap múlva itt lesz a bor. Még mindig sok ilyen megbízhatatlan elem járja a falut és él vissza a hiszékeny nép tapasztalatlanságával. Ez ugyan mindig hol kisebb, hol nagyobb kárt okoz népünknek; de a baj nem volna oly nagy, ha legalább okulnának a káron. A falu népe még mindig kelleténél bizalmatlanabb éppen azokhoz az intelligens emberekhez, azokhoz az u, n. úri osztályhoz tartozó emberekhez, akik közte élnek, akiket ismerhetne, akikről tudhatná, hogy javát akarják, akik sok esetben Legszebb és legolcsóbb ajándék a FÉNYKÉP. Színes nagyításokat olcsón készít „KRRCZRGHY" fényképészeti mííterem PrtPn, RROK-ÜTCR 4. SZ. 621