Pápa és Vidéke, 26. évfolyam 1-52. sz. (1929)

1929-11-10 / 45. szám

r I ta. TARCA "h 0 Mari. Irta: Rlmpek Jenö. ^A Pápa és Vidéke irodalmi pályázatán első 3ijat nyert pályamű.) A nagysága, szép, virágos pon­gyolában ott ül a diványon. Szoro­san mellette az idegen úr, akinek levelet vitt Mari. Mindkettőnek na­gyon piros az arca, s zavartan, ijed­ten néznek Mari felé. Pillanatig csönd. A nagysága hangja hirtelen élesen fölcsattan: Mit akarsz? Miért jötte­tek vissza? Nem mondtam, hogy délig maradjatok 1 Te ostoba libal Hát a gyereket mi lelte, miért sáros ? Nagysága kérem — szepeg Mari — elesett a Lacika, én igazán nem tehetek róla. Az asszony fölugrik, szeme lán­gol, mint a gyertya, oda siet a két megrémült gyerekhez és egy csinos pofont utal ki Marinak: Te, te os­toba, semmire sem használhatlak már? Mari sírni kezd, a gyerek is. Az idegen úr idegesen fölkel, az ablak­hoz lép és cigarettára gyújt. Az asszony kissé elrösteli magát: Ne pityeregjetek itt nekem. Menjetek a gyerekszobába, öltöztesd át Lacit. Azután jöjjetek vissza. Mari úgy tesz, ahogy parancsol­ják, közben folyton szipog, hüppög. A gyerek is, vele együtt. Mikor visz­szamentek, még mindkettőnek köny­nyes volt a szeme. Az asszony oda­adott Marinak 45.000 koronát. Nesze, menj el a fűszereshez és hozz ilyen likőrt, amilyen erre a papirosra föl van írva. De siess és el ne veszíts semmit 1 Lacika, te pedig menj addig a gyerekszobába és játszál. De jó légy ám, mert nem szeret anyuci. A gyerek nyafog: anyuka, én nem szejetek egyedül játszani. Anyuka, hadd majadjak nálad, anyukám! S átöleli anyja térdeit. Az asszony bosszús, türelmetlen. Látja, hogy nem lehet a gyerekkel bírni, s nem akar újabb jelenetet rögtönözni. No jó, hát addig maradj itt, amig Mari visszajön. Azután menjetek új­ból játszani. A férfi rosszkedvű, idegesen szívja ^cigarettáját: Talán, ha alkalmatlan vagyok ... Az asszony ráteszi kezét a férfi karjára : Dehogy alkalmatlan, marad­jon Aladár — s mélyen a szemébe nér. Aiadár tehát marad. Mari ezalatt már a strand felé lohol, ahol tolonganak a sétálók. Zene szól a kerek pavillonban, s Mari boldogan bámészkodik Min den olyan csodálatos neki. A sírást is elfelejtette, s a zenekarhoz közel megy és nyitott szájjal nézi a muzsi kusckat, ahogy furcsa hangszereiket nyakgatják. A pénzt szorító újjai el ernyednek, de Mari ezt nem veszi észre. Egyszerre elhallgat a zene. Mari föleszmél, azután ijedten szalad a füszeresbolt felé. Odaadja a bol­tosnak a cédulát és mondja, hogy a nagysága küldi. A boltos megnézi a papirost: Pénzt is küldött a nagysága? Igenis, itt van, tessék. A boltos kevesteli: Ez csak har­mincötezer, a likőr pedig negyvenöt­ezer ! Marinak az ijedségtől kimered a szeme és leesik az álla: Pedig negyvenötöt adott a nagy sága — hebegi. Hát akkor elvesztette a többit — hangzik a szigorú válasz. Istenem, Istenem — pityeredik el Mari. Na csak siessen vissza, azután meghozhatja a hiányzó tizezret — vigasztalja a fűszeres. Igenis meghozom — sírja Mari és elköszön. Kis agyára zsibbadás nehe­zül, szíve zakatol és roppant félelem szorítja össze torkát. Mi lesz most ? Nem is tudja határozottan elkép­zelni, mi következik, csak nagy-nagy félelmet érez, mint néha álmában, ha üldözik és ő menekül. Megáll, megint lép, megint megáll. Próbál gondolkodni, nem tud. Csak azt érzi, hogy nem szabad többé az asszonya szeme elé kerülni. Hiszen ő még sohasem veszített el pénzt. Most pedig le fogják vonni a béréből és mit mond az anyjának, hová tette a hiányzó tizezer koronát ? Eltámolyog a villáig. Óvatosan beoson az ud­varra, leteszi a nyilt veranda aszta­lára az üveget, azután dobogó szív­vel visszaszalad. Kezét mellére szo­rítja, mert úgy érzi, mindjárt meg­fullad. Hála Isten, nem látta meg senki. A kapunál elkezd futni, futni, maga sem tudja hova, merre. Csak amerre emberek nem járnak. Halán­téka lüktet, szíve torkában dobog és úgy fél, mintha láthatatlan szörnye­teg kergetné. Nem mer visszatekin teni. Egyszer csak a mezőn találja magát. A közelben hömpölyög szé­les folyással a Duna, A fűzfák bele­bókolnak a vízbe. Egy-két sirály sikongva csapódik le a fodrozó hul­lámokra, azután suhan tovább. Kis gőzhajó pöfékel a víz közepén, lassú, sötét hullámuszályt von maga után. Mari néz és nem Iát semmit. Pe­dig olyan derűit nefelej'sszínű a nyári ég és olyan kedvesen fehérek a felhők, mint legelésző, bolyhos bárányok. A mező pedig végtelen világoszöld bársony. — Mari lassan leereszkedik a partra, nekitámasz­kodik egyik fűzfa kérges törzsének és bámul bele a vízbe. Elvesztettem — gondolja, mi lesz Istenem, Istenem — s tovább már nem tud gondolni. Nekiborul a fa­törzsnek és zokog, hogy gyönge válla hullámzik tőle. Ott sírdogál, ki tudja, meddig. Valahonnan harangszót hoz erre a könnyű nyári szellő. Mari meg­hallja, összekulcsolja a kezét, imád­kozik. A harangszó közben már rég elhallgatott, de Mari ezt sem veszi észre. — A víz közepén nagy csónak úszik lefelé, hárman eveznek benne. Mari recehártyája végre reagál erre a képre. Megrezzen, keresztet vet, sóhajt. Aztán lassan indul tovább a parton, fölfelé. Egy teremtett lélek­kel sem találkozik. Néha megáll, a vízre néz, aztán ismét megy-megy előre. Könnyei folyton csurognak le arcán mint kis patakok. Egészen maszatos tőlük a képe. Nem törli le. Már ki tudja, mióta mehet így, mert fárad­ságot érez. Újból lelépeget a Duna sekély partjára. Ott éppen kanyarodik a folyó. Ismét fűzfák. Mari lekupo­rodik egyik fűz vastag gyökere mellé. Két karjával átfogja fölhúzott térdeit, felsőtestét előrehajlítja, úgy bámulja — szinte már eszelősen — a vizet. Vonzza a nagy, lassan hömpölygő és a délután napfényben melegen csillogó víztömeg, mint a boa kons­triktor kigyószeme a kis madarat. Kis agya roppant munkát végez és mégsem tud megkülömböztetni egyetlen ép gondolatot sem. Néha anyja arcát is látja, azután az udva­ruk képe vetődik szeme elé. A ládája is eszébe jut, meg a rózsafüzér, Istenem, otthon felejtettem 1 D: már más gondolatfoszlány gomolyog el tudata előtt, mint a Hold előtt a | fekete felhő. Már alkonyodik. Mari csak ül és kis szíve fáradtan, halkan vergődik, mint haldokló madárka. — Valamit susog magában s néha úgy tetszik, mintha meghalt édesapja képét látná derengeni a homályosuló víz tükörén. Harmadnap a fürdő táján fogták ki gyönge holttestét. Vége. minden nemben és fajban, fajazonos­ságot garantáljuk. § VÁRKERTÉSZET. Zongora hangolást, tisztítást, bőrözést és húrozást jutányos áron vállal a helybeli feren­ciek kántora. Címeket felvesz a Ferenc-rendi zárda. 62o Badacsony és az egész borvidék kiváló zamatú, magas szesztartalmú, világhírű borai kaphatók Csopaktól— Keszthelyig. A Badacsonyvidéki Szőlősgazdák állami ellenőrzés alatt álló PINCESZŐÜETHEZETÉIIÉL, BADACSONYLÁBDI. 606 Egy jókarban levő hosszú zongora eladó. Érdeklődni lehet: Körjegyző, Bakony szentivdny. 615 Hirdetmény. Tudomására hozza a városi adó­hivatal az összes háztulajdonosoknak, hogy az 1930. évre szóló házbér• vallomási ivek beadása november hó 1 tői november hó 30-ig tart. Fel­hívja tehát az érdekelteket, hogy a kitöltendő és beadandó vallomási ivek a városi adóhivatalnál napon­kint déli 12 órától 14 óráig és 16 órától 18 óráig kaphatók és benyújt­hatók. Felhívja egyben azokat a ház­tulajdonosokat, akik házukra ideig­lenes adómentességet kaptak, hogy ezen ideiglenes adómentességről szóló végzést a házbérvallomási ív benyúj­tása alkalmával saját érdekükben hoz­zák magukkal. Vallomási ív ára 10, illetve 60 fillér. 603 Városi adóhivatal. Közismert tény, hogy Schmidthauer keserüvíze, Európa legtartalmasabb keserűv íz-forrása s mint ilyen egyedüli a maga nemében. Gyomor- és béltisztító hatása páratlan. [Rendszeres adag éhgyomorra fél ivó pohárral, sok esetben elegendő már néhány evő kanállal is. Magyarország részére kizárólagos egyedárústtó: Ásvány víz kereskedelmi Bt., Budapest, Kiróly-utea 12.

Next

/
Thumbnails
Contents