Pápa és Vidéke, 26. évfolyam 1-52. sz. (1929)
1929-11-10 / 45. szám
r I ta. TARCA "h 0 Mari. Irta: Rlmpek Jenö. ^A Pápa és Vidéke irodalmi pályázatán első 3ijat nyert pályamű.) A nagysága, szép, virágos pongyolában ott ül a diványon. Szorosan mellette az idegen úr, akinek levelet vitt Mari. Mindkettőnek nagyon piros az arca, s zavartan, ijedten néznek Mari felé. Pillanatig csönd. A nagysága hangja hirtelen élesen fölcsattan: Mit akarsz? Miért jöttetek vissza? Nem mondtam, hogy délig maradjatok 1 Te ostoba libal Hát a gyereket mi lelte, miért sáros ? Nagysága kérem — szepeg Mari — elesett a Lacika, én igazán nem tehetek róla. Az asszony fölugrik, szeme lángol, mint a gyertya, oda siet a két megrémült gyerekhez és egy csinos pofont utal ki Marinak: Te, te ostoba, semmire sem használhatlak már? Mari sírni kezd, a gyerek is. Az idegen úr idegesen fölkel, az ablakhoz lép és cigarettára gyújt. Az asszony kissé elrösteli magát: Ne pityeregjetek itt nekem. Menjetek a gyerekszobába, öltöztesd át Lacit. Azután jöjjetek vissza. Mari úgy tesz, ahogy parancsolják, közben folyton szipog, hüppög. A gyerek is, vele együtt. Mikor viszszamentek, még mindkettőnek könynyes volt a szeme. Az asszony odaadott Marinak 45.000 koronát. Nesze, menj el a fűszereshez és hozz ilyen likőrt, amilyen erre a papirosra föl van írva. De siess és el ne veszíts semmit 1 Lacika, te pedig menj addig a gyerekszobába és játszál. De jó légy ám, mert nem szeret anyuci. A gyerek nyafog: anyuka, én nem szejetek egyedül játszani. Anyuka, hadd majadjak nálad, anyukám! S átöleli anyja térdeit. Az asszony bosszús, türelmetlen. Látja, hogy nem lehet a gyerekkel bírni, s nem akar újabb jelenetet rögtönözni. No jó, hát addig maradj itt, amig Mari visszajön. Azután menjetek újból játszani. A férfi rosszkedvű, idegesen szívja ^cigarettáját: Talán, ha alkalmatlan vagyok ... Az asszony ráteszi kezét a férfi karjára : Dehogy alkalmatlan, maradjon Aladár — s mélyen a szemébe nér. Aiadár tehát marad. Mari ezalatt már a strand felé lohol, ahol tolonganak a sétálók. Zene szól a kerek pavillonban, s Mari boldogan bámészkodik Min den olyan csodálatos neki. A sírást is elfelejtette, s a zenekarhoz közel megy és nyitott szájjal nézi a muzsi kusckat, ahogy furcsa hangszereiket nyakgatják. A pénzt szorító újjai el ernyednek, de Mari ezt nem veszi észre. Egyszerre elhallgat a zene. Mari föleszmél, azután ijedten szalad a füszeresbolt felé. Odaadja a boltosnak a cédulát és mondja, hogy a nagysága küldi. A boltos megnézi a papirost: Pénzt is küldött a nagysága? Igenis, itt van, tessék. A boltos kevesteli: Ez csak harmincötezer, a likőr pedig negyvenötezer ! Marinak az ijedségtől kimered a szeme és leesik az álla: Pedig negyvenötöt adott a nagy sága — hebegi. Hát akkor elvesztette a többit — hangzik a szigorú válasz. Istenem, Istenem — pityeredik el Mari. Na csak siessen vissza, azután meghozhatja a hiányzó tizezret — vigasztalja a fűszeres. Igenis meghozom — sírja Mari és elköszön. Kis agyára zsibbadás nehezül, szíve zakatol és roppant félelem szorítja össze torkát. Mi lesz most ? Nem is tudja határozottan elképzelni, mi következik, csak nagy-nagy félelmet érez, mint néha álmában, ha üldözik és ő menekül. Megáll, megint lép, megint megáll. Próbál gondolkodni, nem tud. Csak azt érzi, hogy nem szabad többé az asszonya szeme elé kerülni. Hiszen ő még sohasem veszített el pénzt. Most pedig le fogják vonni a béréből és mit mond az anyjának, hová tette a hiányzó tizezer koronát ? Eltámolyog a villáig. Óvatosan beoson az udvarra, leteszi a nyilt veranda asztalára az üveget, azután dobogó szívvel visszaszalad. Kezét mellére szorítja, mert úgy érzi, mindjárt megfullad. Hála Isten, nem látta meg senki. A kapunál elkezd futni, futni, maga sem tudja hova, merre. Csak amerre emberek nem járnak. Halántéka lüktet, szíve torkában dobog és úgy fél, mintha láthatatlan szörnyeteg kergetné. Nem mer visszatekin teni. Egyszer csak a mezőn találja magát. A közelben hömpölyög széles folyással a Duna, A fűzfák belebókolnak a vízbe. Egy-két sirály sikongva csapódik le a fodrozó hullámokra, azután suhan tovább. Kis gőzhajó pöfékel a víz közepén, lassú, sötét hullámuszályt von maga után. Mari néz és nem Iát semmit. Pedig olyan derűit nefelej'sszínű a nyári ég és olyan kedvesen fehérek a felhők, mint legelésző, bolyhos bárányok. A mező pedig végtelen világoszöld bársony. — Mari lassan leereszkedik a partra, nekitámaszkodik egyik fűzfa kérges törzsének és bámul bele a vízbe. Elvesztettem — gondolja, mi lesz Istenem, Istenem — s tovább már nem tud gondolni. Nekiborul a fatörzsnek és zokog, hogy gyönge válla hullámzik tőle. Ott sírdogál, ki tudja, meddig. Valahonnan harangszót hoz erre a könnyű nyári szellő. Mari meghallja, összekulcsolja a kezét, imádkozik. A harangszó közben már rég elhallgatott, de Mari ezt sem veszi észre. — A víz közepén nagy csónak úszik lefelé, hárman eveznek benne. Mari recehártyája végre reagál erre a képre. Megrezzen, keresztet vet, sóhajt. Aztán lassan indul tovább a parton, fölfelé. Egy teremtett lélekkel sem találkozik. Néha megáll, a vízre néz, aztán ismét megy-megy előre. Könnyei folyton csurognak le arcán mint kis patakok. Egészen maszatos tőlük a képe. Nem törli le. Már ki tudja, mióta mehet így, mert fáradságot érez. Újból lelépeget a Duna sekély partjára. Ott éppen kanyarodik a folyó. Ismét fűzfák. Mari lekuporodik egyik fűz vastag gyökere mellé. Két karjával átfogja fölhúzott térdeit, felsőtestét előrehajlítja, úgy bámulja — szinte már eszelősen — a vizet. Vonzza a nagy, lassan hömpölygő és a délután napfényben melegen csillogó víztömeg, mint a boa konstriktor kigyószeme a kis madarat. Kis agya roppant munkát végez és mégsem tud megkülömböztetni egyetlen ép gondolatot sem. Néha anyja arcát is látja, azután az udvaruk képe vetődik szeme elé. A ládája is eszébe jut, meg a rózsafüzér, Istenem, otthon felejtettem 1 D: már más gondolatfoszlány gomolyog el tudata előtt, mint a Hold előtt a | fekete felhő. Már alkonyodik. Mari csak ül és kis szíve fáradtan, halkan vergődik, mint haldokló madárka. — Valamit susog magában s néha úgy tetszik, mintha meghalt édesapja képét látná derengeni a homályosuló víz tükörén. Harmadnap a fürdő táján fogták ki gyönge holttestét. Vége. minden nemben és fajban, fajazonosságot garantáljuk. § VÁRKERTÉSZET. Zongora hangolást, tisztítást, bőrözést és húrozást jutányos áron vállal a helybeli ferenciek kántora. Címeket felvesz a Ferenc-rendi zárda. 62o Badacsony és az egész borvidék kiváló zamatú, magas szesztartalmú, világhírű borai kaphatók Csopaktól— Keszthelyig. A Badacsonyvidéki Szőlősgazdák állami ellenőrzés alatt álló PINCESZŐÜETHEZETÉIIÉL, BADACSONYLÁBDI. 606 Egy jókarban levő hosszú zongora eladó. Érdeklődni lehet: Körjegyző, Bakony szentivdny. 615 Hirdetmény. Tudomására hozza a városi adóhivatal az összes háztulajdonosoknak, hogy az 1930. évre szóló házbér• vallomási ivek beadása november hó 1 tői november hó 30-ig tart. Felhívja tehát az érdekelteket, hogy a kitöltendő és beadandó vallomási ivek a városi adóhivatalnál naponkint déli 12 órától 14 óráig és 16 órától 18 óráig kaphatók és benyújthatók. Felhívja egyben azokat a háztulajdonosokat, akik házukra ideiglenes adómentességet kaptak, hogy ezen ideiglenes adómentességről szóló végzést a házbérvallomási ív benyújtása alkalmával saját érdekükben hozzák magukkal. Vallomási ív ára 10, illetve 60 fillér. 603 Városi adóhivatal. Közismert tény, hogy Schmidthauer keserüvíze, Európa legtartalmasabb keserűv íz-forrása s mint ilyen egyedüli a maga nemében. Gyomor- és béltisztító hatása páratlan. [Rendszeres adag éhgyomorra fél ivó pohárral, sok esetben elegendő már néhány evő kanállal is. Magyarország részére kizárólagos egyedárústtó: Ásvány víz kereskedelmi Bt., Budapest, Kiróly-utea 12.