Pápa és Vidéke, 26. évfolyam 1-52. sz. (1929)

1929-11-03 / 44. szám

r n Lo. TARC A ,

C1 a MariIrta : Rlmpek Jenő. (A Pápa és Vidéke irodalmi pályázatán első díjat nyert pályamű.) Mari hozz be vizet, Mari szaladj a boltba, Mari sáros ez a cipő, Mari nem hallod, hogy sír a gyerek! És ez így megy egész nap. Mari lótfut, szegény feje szédül, már nem is érti tisztán a parancsokat. A szavak összefolynak, s úgy zümmögnek kis bámész parasztfejében, mint a megbolygatott méhkas. Szalad, tesz-vesz, megbotlik néha ormótlan cipőiben, szipog apró pisze orrával s kerek kék szeme állandóan kitágulva, mintha látomása lenne. Arca egykedvű, kissé pufók gyerekarc. Itt-ott szeplő virágzik rajta. Kócos, világosbarna haja erősen íe van fésülve keskeny halántékára s hátul apró kontyba tekerve, amelyik csak akkora, mint egy dió. Mari nyaralóhelyen szolgál, mindössze egy hőnapja és bár sok uri népség iézeng itt egész nap, nem hatott rája a vá rosi divat. Rózsaszínű kis rékli feszül szorosan gyönge teste köré, s kurta, világosliia bokorugrós szoknyája úgy ring, himbálózik minden lépésénél, mint nagy harangvirág. Reggeltől késő estig szaladgál. S mikor 10 óra után végre azt mondja neki az asszonya : mehetsz fiam feküdni, hát olyanformát érez, mint otthon a falujában, mikor őrleni voltak a malomban s hosszú zakaíoláskdepelés után hirtelen megállt a daráló. Ilyenkor S2inte elszédüli és beíesiketült a nagy csöndességbe. Most is, ahogy az apró cselédszoba ajtót óvatosan behúzta maga után, csak megállt a szoba közepén, támolyogva, szédülve. Szeme egy pontra meredt, de nem tudta maga sem, mit bámul. Csak nézte a levegőt. Azután lassan, remegő ujjakkal levetkőzött s hirtelen bebujt a tarka dunyha alá. Kis teste reszketett, a fáradság rázta, mint a gonosz lélek és sokára nyugodtak meg vacogó tagjai. Leakasztotta a fairól a nagyszemű rózsafüzért, olyant, amilyent feketekendős öregasszonyok kezére csavarva láthatni vasárnap délutáni álmos litániákon. Anyjától kapta. Mást úgysem adhatott neki szegény. Inkább Maritól várt némi segedelmei. Mikor imáját befejezte, leszállt az ágyról és odatérdelt a sarokban szégyenkező katonaládája fölé, ami viszont apjától ragadt rá. Még a jelzés is rajta volt: Tóth János inf. reg. No. 19. Azonban gazdája már valahol a karinthiai hegyek ormán porladoz és talán eddig havasi gyopár nőtt ki a szivéből. Mari azonban nem erre gondolt. Beleteszi a rózsafüzért a ládába, azu tán rakosgatni kezd benne. Furcsa dolgok kerülnek napvilágra, illetve villanyvilágra abból. Gondosan összehajtogatott selyempapir darabok, kék, piros, rózsaszínű. Azután egy darab piros szaiag. Húsvéti szines tojás. Meg egy báb szív, tükörrel a közepén. Azt sokáig tartja a szeme előtt. A tükörben nézegeti magát. Oldalról is belepillant, mint a ruca. S közben a búcsúra gondol, ahol kapta a szivet. Istenem, de jó is volt akkor. Elmélázik. Sóhajt, és hirtelen visszateszi a szívet. Még néhány cifra skatulyát rakosgat ki-be a ládába, azok bizony üresek. Végre lecsukja a födelet s a nyakán zsinóron függő kis kulccsal bezárja. Visszabújik az ágyba. Másnap már hajnalban föl kellett kelni, mert az úr utazott. Sietség, kapkodás. Az asszony ágyban maradt, onnan osztogatja parancsait. Borzas, rosszkedvű. Végre elkészültek, az úr futólag homlokon csókolja feleségét, majd az ajtóból visszakiált: Csak délután jöhetek fiacskám I Mari cipeli utána csomagját. Mari siessen vissza! — inti az úr, mikor fölszáll a dohogó vonatra. Igenis I És Mari siet haza A nagysága akkor már a tükör előtt ül fésülködő köpenyében. Önmaga fésülködik, ilyenkor még nem jön a frizérnő. Már vidáman dudorász, nem olyan morcos, mint mikor az ura elment, Mélázva nézegeti magát a tükörben. Nos, hát elutazott az úr? Igenis keziccsókolom. Jól van. No figyelj ide. Ezt a levelet elviszed annak az urnák, aki tegnap este nálunk volt, érted ? • Igenis, nagysága kérem. A manót, dehogy érted hiszen, nem is tudod, hol lakik! Igenis nem. Nahát te kis liba, nevetett a szép asszony. Mindjárt a strand bejáratánál van az a nagy szálloda. Tudod ? Igenis. Az, amelyikre ki van irva: Hotel. Éried ? Igenis. Nah4t oda bemégy és megkérded, melyik a 22-es számú szoba. Azon kopogtatsz és annak az úrnak át adod a levelet. De másnak senkinek, értsd ? Igenis ériem, nagysága kérem. Nohát most eredj. Mari eredt és elvégzett mindent pontosan. Az idegen úr láthatóan megörült a levélnek. Választ is küldött s azonkívül borravalót ís adott Marinak. Nem sokat, az igaz. Mari azért boldogan sietett vissza. A nagysága szépen mosolygott, mikor elolvasta a választ. Addigra már egészen rendben volt a haja. Belemo solygotí a tükörbe is, mintha csak férfi szemébe mosolyogna. Mari! Eredj, fölkelt a gyermek, öltöztesd fel. Mari ment. A gyerek, négyéves csöpség, árván gubbasztott kis ágyacskájában és csendesen sírdogált : Anyuka, anyuka! Mindgyárt gyün anyuka galambom, csak ne sirjon. Sikerült is Marinak felöltöztetni, közben a sírást is elhagyta az árva. A végén hálásan fonta át apró kis karjaival a gyermekleány nyakát. Egyik gyermek a másikét. Reggelizés után újabb parancs Mari számára: Eredj, vidd a gyereket sétálni. Csak- délben jöjjetek vissza, akkor megyünk az étterembe. Kell a levegő a gyereknek. Játszatok, de vigyázz nagyon a fiacskámra, megértetted? Na csak menjetek. Szóval délig maradjatok. Összecsókolta a kisfiút különös, iá -as csókkal. S közben úgy fénylett a szeme, olyan öröm csillámlott benne, s mintha azok a csókok nem is a gyereknek szólnának. Az arcát finom pirosság öníöite el, mintha láthatatlan kandalló meleg fénye sugárzott volna rá. Nagyon szép volt most az asszony, de ezt nem tudta sem Mari, sem a gyerek. Ők még ártatlanok voltak ehhez. Mari és a kisfiú kiballagtak a strandra, Nézték messziről a fürdőzőket, ahogy boldogan lubickoltak a vízben. Mint a fókák és mint a szirének. De több volt a fóka, mint a szirén. A gyerek tapsolt, nevetett. Mari, menjünk be, menjünk be a vizbe I Nem szabad Lacika, megharagszik ám az anyuka I De menjünk, menjünk. S egyszer csak kirántotta kezét a leányéból és szaladt a fürdőzők felé. Mi tagadás, Mari is elbámult egy kissé, azért \ történhetett így a dolog. A gyerek útjában tócsa volt. A | víz összegyűlt valami kis mélyedésben. Zsupsz ! A kisf ú belehasalt a rucafürdőbe. Kevés volt a víz, de de elég ahhoz, hogy átáztassa és besározza a ruháját. Jézus Mária 1 Ugye mondtam Lacika, maga csúnya I Ijedt meg Mari s már cipelte is hazafelé az ordító, rúgkapáló bűnöst. Most mi lesz, anyuka agyonüt bennünket. Mari őszintén féií, mert ismerte asszonyát, s tudta, hogy nincs mindennap ilyen jókedve, mint ma. Jobban félt tőle, mint az u tói. Szepegve benyífanak a szalónba. Senki. A hálószoba felől halk beszélgetés. Inkább suttogás. S mintha valaki búgna, turbékolna, mint a galamb. Mari kézenfogja a gyereket és benyit oda is. Az ajtóban ijedten megáll. Egyik ujját, szokásból, önkéntelenül, a szájához viszi. Mert furcsát is lát odabent. (Folyt, köv.) Eladó ingatlanok. Felsőhosszú utca 32, számú ház, mely áli: 2 szoba, 1 konyha, 1 kamra, továbbá istálló és 10 méteres pajtából, szabadkézből eladó. Az épület gazdálkodásra nagyon alkalmas. Eladó továbbá még 1119 D-öl utcarét. Érdeklődni lehet ugyanott a háztulajdonosnál. 591 PRPHI TRKRRÉKPÉMZTRR R MRGYRR NEMZETI BRMK MELLÉKHELYE. Alaptőke és nyilt tartalékok : Fél millió pengőn felül. :•: Alapíttatott 1863-ban. A Pápai Takarékpénztár 75 éves jubileumával kapcsolatban JUBILEUMI BETÉTKÖNYVECSKÉKET bocsát ki a takarékosság előmozdítására. Bárki, bármikor válthat magának egy vagy több ilyen jubileumi betétkönyvecskét, melyekért választása szerint 5 vagy 10 év múlva darabonként 1000 pengőt kap. A jubileumi betétkönyvecske igen csekély tetszés szerint heti, havi, negyedévi vagy félévi részletfizetésre kapható a Pápai Takarékpénztárnáfl. Bővebb felvilágosítást ad az üzleti órák alatt a PÁPAI TAKARÉKPÉNZTAR. 19 Ili. IMHIMM.N IIVIIIMIIIIIVIMIIII .1