Pápa és Vidéke, 25. évfolyam 1-53. sz. (1928)

1928-03-18 / 12. szám

Nagyon olcsón, az árán alul kaphatók a szezonból visszamaradt A ÉSü O Ifj. Stern Lipót (Kossuth-utca 13.) üzletében. Helyette egy három tagű polgári bízottságra bízta a Népszövetség az ögy megvizsgálását, amely a júniusi ülésszakon tesz jelentést a vizsgálat eredményéről. Ez üggyel kapcsolat­ban büszkeséggel kell megemlékez­nünk Táncos Gábor tábornokról, a magyar katonai szakértőről, a kiváló katona diplomatáról; az ő erélyes és higgadt fellépésének nagy része van abban, hogy ebben az ügyben is vereséget szenvedett a kisantant. Ha még megemlítjük, hogy a mult tiéten Európaszerte nagy hideg ural­kodott, be is fejeztük a hazai és világesemények regisztrálását. Villamos világításunk reformja. A város minden egyes polgára, aki a városházán történő események iránt érdeklődik, aki a nyilvánosság számára készülő jelentéseket, beszá­molókat, költségvetési eiaboralumo­feat el szokta olvasni: abban a bol­dog tudatban élt egészen a leg­közelebbi mult időkig, hogy ha min­den üzemünk hagy is fenn egész sereg kivánni valót, villanytelepünk annyira megfelel a céljának és any­nyira kifogástalan állapotban van, hogy erre az üzemre belátható időn belül nem kell különösebb gondot fordítanunk. Éppen ezért paradox állításnak tetszett és senki sem vette komolyan, amikor a Vármegyei Villamossági Szövetkezet óhajára első izben össze­hívott, kizárólag városi képviselők bői állott bizottság előtt az elmúlt nyáron Szabó főmérnök, a Szövetke­zet kiváló vezető főmérnöke ezt a telepet „mastodon telepnek" nevezte. Akkor azt hittük, és amint a ké­sőbbiekben kiderül, hitünk részben alapos is volt, hogy a telep elavult és önmagát túlélt voltának ilyen alá­festése csak hangulatkeltés és ügyes fizleti fogás, hogy városunk sorsá­nak intézői felelősségük tudatában a bekövetkezhető üzemzavaroktól megrettenve, siessenek a Szövetke zet ölelő karjai közé. A lefolyt hónapok sokszor heves, de mindvégig érdekes harcai azután, amelyek ezen kérdés körül kifejlőd­tek, meggyőztek minden objektiv ér­deklődőt, hogy ebben a kérdésben középütt van az igazság. A telep tényleg elavult, rendszere is, energiafogyasztása is olyan, mely a villamosság fejlődésének egy előző korával kongruens, ma már távol­ról sem áll a fejlődés legutóbbi szín­vonalán és gépei a maguk rendsze­rében is régiek, kopottak és viselte­sek, olyanok, melyek élettartamuk 75 százalékát már leélték. Azonban — és itt jön a mi saját legegyénibb városi szempontunk kellő alátámasztása, még avult állapotuk­ban is abszolút biztos (már ameny­nyire a géptani ismeretek mellett biztos megállapítás egyáltalán lehet­séges) használhatósági idejük 5—6 év, valószínű használhatósági idejük 8—10 év. Ezenfelül, bár lényegesen alatta maradnak a pénzügyi bizott­ság elnökének ismertetése nyomán ma már városunkban általánosan ismert londoni energia gazdálkodási konferencia maximális termelési ha­tásfokának, ma még olyan olcsón termelnek, hogy a hozzánk képest óriási arányura tervezett szövetke­zetnek igen nagy nehézséget okoz, ha annyiért, sőt mai kívánalmaink szerint már olcsóbbért akar áramot adni, mint a mi előállítási árunk. így tehát a telep reformja, noha aktuális, de nem égető probléma, meg kell oldanunk, de nem annyira sürgősen, hogy meggondolás nélkül kapnunk kellene minden kínálkozó lehetőség után. Mivel pedig a megoldási lehetősé­gek elseje tagadhatatlanul a Szövet­kezet ajánlatának elfogadása, mint amely ajánlat egyáltalában felhívta a figyelmünket erre a kérdésre, ezért keli a Szövetkezet által megadott lehetőséggel a legkomolyabb formá­ban foglalkoznunk. Őszintén szólva, ahogy én váro­rosi polgártársaim felfogását ebben a kérdésben ismerem, legszimpati­kusabb megoldás a saját telepünk­nek olyan rokonstrukciója volna, amely nem kiván elviselhetetlen ál­dozatot a várostól. Ez a megoldás a teljesen remény­telen és a nagyközönség előtt ma még nem is ismert pénzügyi hely­zetünkben, amely állapot a pótadó hiányának görögtüzes közgyűlési ünneplése után hidegzuhanyként fog a nyakunkba szakadni, ha ismertté válik, mindmáig kilátástalannak lát­szott. Ma a helyzet más, mert a hely­beli Perutzgyár kinyilatkoztatta már abbeli készségét, hogy hajlandó forgó áramra átalakítandó telepünk mellett kiegészítő áramszolgáltatással városunk világításában résztvenni és hajlandó tartalékul is bekapcsolódni áramszolgáltatásunkba. Ha az ezen Saxleliner András irányban megindult tárgyalások ered ményre vezetnek, akkor a telep meg­lévő berendezése valószínűleg olyan kis költséggel lesz átalakítható, hogy komoly megoldási alapként lesz tár­gyalható, sőt elfogadható, telepünk­nek forgóáramra alakítása és az áramszolgáltatásnak a Perutzgyárral kooperatíve leendő ellátása. Ha a gyár hajlandó legalább 6—10 évre erre a célra magát lekötelezni, akkor ezt a megoldást javasolja az a meg­gondolás is, hogy ennyi idő múlva az elektrotechnika fejlődése folytán már a mainál jobb és olcsóbb kondíciók mellett fektethetjük le a végleges megoldás alapjait. Addig, amig ez a kooperatív meg­oldás előtérbe nem nyomul!, és ha az meghiusul, egyedüli nyilt terré­numnak az áramvásárlás látszik Erre nézve álláspontunk más nem lehet, minthogy megcsináljuk, ha városunkra nagyon olcsó, abszolút biztos és korlátlanul fejleszthető, vé­gül anyagilag és jogilag kellően körülbástyázott módon valósítható meg, ha ezek egyike is hiányzik, j akkor várunk és meggyőződésünk, hogy az idő nekünk dolgozik. A Szövetkezet legutolsó ajánlata, noha a részletkérdésekben még sok csiszolni való akadt, már megközelí­tette ezt a mi feltételeinknek meg­felelő ajánlatot, de a korábbiak olya­nok voltak, hogy elfogadásukról szó sem lehetett, noha az ismert memo­randum már azokat is^hajlandó volt elfogadni. Meggyőződésem szerint ez a kér­dés már régen kielégítő befejezést nyert volna, ha a S2Őnyegrehozatalá­nál olyan taktikai hibák, mint a min­denki ellenszenvét azonnal kiváltó erőszakos sürgetés és olyan belső ellentétek, mint a Hanauer-féle első megoldásban az egyenáram belső városi fenntartása és a perifériákon a forgó áram bevezetése és a higany­gőz egyenirányítókkal való bizony­talan és költséges kísérletezés, az emberek kedvét az egésztől el nem veszik. Ma már ezen a felemás megol­dáson tul vagyunk, vagy reformá­lunk és akkor egész munkát vég­zünk, vagy nem csinálunk semmit, tul vagyunk az előkészítés azon módján is t amely ehhez a nagy­fontosságú ügyhöz nem volt méltó: ma mi sem áll útjában a kér­dés legjobb megoldásának, amely csak oda konkludálhat, hogy nekünk csak egy szempont lehet irányadó, azt fogadjuk el, ami városunknak a megélhetés harcában kimerült polgá­rait a legtöbb előnyhöz juttatja. Dr. Sulyok DeuS. Hunyadi János természetes keseriivize elhanyagolt vagy nehezen leküzdhető székrekedés esetén is biztosan hat. Reggeli éhgyomorra langyosan egy teli ivópohárral. 32 A Katholikus Növédö EgyesUlet mllsoro* estélye. A műsoros estélyek színvonalából messze kiemelkedő előadást rende­zett vasárnap, e hó 11- én este a bencések dísztermében a Nő védő. Orbán Magda és 12 bájos kis gyermek részvételével lisieuxi Kis Terézt bemutató bájos élőkép ve­zette be az estét, amelynek két fő programmpontját, Blazovich Jákó bencés igazgató előadását a bánat­ról és Mentes Mihály győri theoló­giai tanár felolvasását saját versei­ből, kellemes keretként egészítette ki Nagy Juüán bencés tanár hegedű­játéka és Kummer Mici vallásos éneke, mindkettőt dr. Hermann László városi főjegyző kisérte zongorán. Blazovich Jákó beszédében mint az új Savonarola hirdette a bánat regeneráló hatalmát az erkölcsi egyen­súlyát elvesztő világnak. Megmagya­rázta a bánatnak, a katholicizmus ezen hatalmas fegyverének, mellyel a lelkeket a bukás vigasztalan álla­potából Krisztushoz és az ö derült világához visszavezeti, filozofiai ér­telmét, erkölcsi tartalmát és társa­dalmi értékét. Elemeit, mint a mult rossz cselekedetének elitélését jelentő értékítéletet, elhatározást a jövőre, hogy mindaz, amit ezen ítélet hely­telennek jelői meg, a jövőben más­ként történjen és az Úristen kegyel­mét, mely ezen ítélet és elhatározás elemeiből a termékeny bűnbánat szerves egészét teremti meg. Rámu tátott arra, hogy a bűn fertőjébe merült koroknak nincs más mód és eszköz, hogy a helyes útra vissza­térjenek, mint ez a bánat, mely a történelem folyamán már annyiszor regenerálta az emberiség életét. A katholikus egyházhoz nem tartozó filozofusok, szociologusok és jogá­szoktól vett sűrű idézetekkel mutatta ki a bánat könnyének lelket lemosó hatalmát és erejét és csodálatos erő­vel ragadta magához a violaszinbe öltözött lelkek minden érzését, gon­dolatát és elhatározását és vitte ma­gával nagy mélységekbe és gyönyörű magasokba. Beszéde igaz gyönyörű­ség és nagy lelki épülés volt az egész közönségnek, mely visszafojtott lélek­zettel hallgatta. Mentes Mihály versei, kit nem kéli külön bemutatnunk, szívéből jönnek, abból a szívből, mint maga is énekli, az Úr legnagyobb ajándékának tart­ja mindazok között, melyeket tőle kapott. Zsoltára a minden ember szavaival az antik világ monumen­tális hitét szólaltatja meg, társalgása az Istennel egy hívő és a Minden­ható nagyságában elolvadó lélek gyermekesen őszinte vallomása. Hú­gáról írt versei a tiszta testvéri sze­retet himnuszai, mélyeken átcsillog a meleg színek lágy tónu3a. Szép és felejthetetlen este volt, méltó a rendező egyesület vallásos ­és kultúrmissziójához, $, Csinos egyszofaa-feonyhas lakást keresek. Cim a kiadóban. 148

Next

/
Thumbnails
Contents