Pápa és Vidéke, 25. évfolyam 1-53. sz. (1928)
1928-02-05 / 6. szám
Pápa és Vidéke 2 1928 február 5 A JÓKAI MOZI e heti minden műsorai és minden filmje válogatott attrakció! Nagyon olcsón, IWIIH1I HIIHIIIIBIII'III 1 IINIIIIIHMHTHHMMiaBWBBMWIIIfflWH az árán alul kaphatók a szezonból visszamaradt ÁRÚK Ifj. Stern Lipót (Kossuth-utca 13.) üzletében. A magyar mult. Ezen cím alatt a helyi sajtóban két héttel ezelőtt egy cikk jelent meg, amelyet magammal bizonyos vonatkozásban kellett éreznem. A dolog ezen személyes része nem volt még elintézve, mikor e lap mult száma megjelent, s ezért késett ez a válasz, A személyi rész immár sajtó bírósági elintézésre vár, igy itt már csak a cikk tárgyi tartalmával óhajtok foglalkozni, mert érdemes is, kell is a tárgyi részhez kapcsolódó reflexiók között pár rövid pillanatra elidőzni. Azt mondja a cikk, hogy a magyar mult legnagyobb bűne az volt, fiogy a tekintélyeket a szájaskodás és demagógia fegyvereivel lejáratta, s ezzel utat nyitott, hogy nagy bajaink reánktörhessenek. Téved a cikk irója, nem ez volt a mult legnagyobb bűne. A közelmúlt sok bűne közül én sokkal nagyobbakat is látok, mint őszinte ség hiánya és a hatalomhoz való túlzott ragaszkodás a kormányzatban, meglehetősen erős korrupció a közigazgatási szervezetben és egyfelől politikai iskolázatlanság, gerínctelenség és politikai karakternélküliség azokban, kiknek hivatása lett volna képzettségük következtében a nemzet irányítása, másfelől szabad érvényesüléstől elzárt és így sötétben elfajult szervezettség a munkásosztályban. Először azzal a negatívummal foglalkozzunk, hogy a sajtó ,aknamunkája* nem volt olyan veszedelmes, mint a cikk állítja, hogy a mult legnagyobb böne ez lett volna. A cikk ezzel a célzásával nyilván a háborűvégi saj óra gondol, melynek romboló hatását én is legnagyobb mértékben elitélem. Azonban az összeomlást nem csak ez okozta. H"gy itthon hogyan volt, azt nem tudom, közvetlen megfigyeléseim az olasz frontról vannak, ahol 1918 ny-srán h rmadik megszakítás nélküli évét töltöttem gyalogsági frontszolgálatomnak. Naponta jöttek hozzánk a tepok, ameiyek hol nyiltan, hol burkohan, de mindig azzal a gon dolattal foglalkoztak, hogy a háborúból már elég volt. Olvasta őket az 61 egész század, s számtalanszor volt alkalmam a legénység véleményét hallani ezekről a cikkekről, amikor ők nem tudták, hogy hallom őket. És csodálatos, a halálra fáradt magyar baka véleménye az volt ezekről a cikkekről, hogy a zsurnalisztáknak könny fi bolondokat összefirkálni otthon, de amit ők irnak, arra nem kell adni, az üres szóbeszéd. Nem is volt ez a sajtókampány az én ezredem legénységére semmiféle hatással. (A cikkiró egyéni megfigyeléseivel szemben megjegyezzük, hogy a destruktív sajtónak az összeomlás és a forradalmak előkészítésében lényeges szerepe volt. S azóta is bizony külföldön súlyos károkat okozott az országnak, mint ezt épp a napokbon lezajlott Hatvany tárgyalás mutatta. Szerkesztő,) Ellenben volt más. Egy egész kis panama. Tudvalévő, hogy az olasz front legénysége 1918 nyarán napnap után kukoricadarából főzött levest evett. Egy napon a századnak kiküldött kukoricadarás-zsákok kibontásánál kiderült, hogy csak a zsák felső részében volt kukoricaliszt, az alján valami fürészporral kevert homok állott. Mivel pótolni nem lehetett, tán két napra még a nyomorult kukoriccleves is elmaradt. Lett ebből olyan forrongás, hogy alig lehetett lecsendesíteni, sőt ezen eset után a fegyelem többé soha nem állott te'jesen helyre a században. íme: hónapok sajtóbeli munkája nem rombolt századrész annyit, mint néhány kiló hitvány dara elpanamázása. Ez destrukció volt, amaz üres fecsegés, mely még akkor sem tudott rést ütni a kitartó M3gyar lélek becsületességén, mikor a legénység több mint felének nem volt már a testén fehérnemű. írhatunk, amit akarunk, ha az nem lélekből jön és nem lélekbe markol, akkor el sem olvassák, ha pedig igazat irunk, akkor a hiba nem a megírásban, hanem az elkövetésben van. Persze könnyű destruálni egy rendszert, amely önmagában hordja betegségét. Ilyen volt a mi háborá előtti kormányzatunk. Tévedések elkerülése céljából megjegyzem, most megint egyéni véleményt mondok: ez sem a lapnak, sem azzal összefüggő valamely erkölcsi testületnek nem hivatalos véleménye. Azt a megállapítást tettem a cikk elején, hogy a háború előtti kormányzat nem volt őszinte és túlzottan ragaszkodott a hatalomhoz. Nem volt őszinte, mert históriai tény, hogy az 1910 iki választáson az ellenzék több szavazatot kapott az egész országban, mint a munkapárt és mégis ez a párt óriási parlamenti többsége alapján alkotmányos jogait kihasználva, teljes pártabszolutizmust gyakorolt. A kormány feje ellenezte a háborút, de azért a hadüzenet után nem iriondott le, igaz, a legjobb szándékkal, de a legvégzetesebb históriai ballépést elkövetve, helyén maradt és ezzel egyéni tragédiájának — becsületes, igaz tragédia volt — és egyben az ország vesztének vetette el a magját. Túlzottan ragaszkodott a hatalomhoz. Másutt mindenütt koncentrációs kormányok vezették a háborút, 'nálunk egy Apponyi vagy Andrássy nem találtatott méltónak arra, hogy akár mint tárcanélküli miniszter beleszólhasson az ügyek irányításába. Szomorú iróniája a sorsnak: Andrássy Igyál KAThREINER-féle KMEIPP malátakávét Egészséges maradsz! 529 Kitünc r uh legjobb legújabb ( kész STEFífi TEST a tizenharmadik órában lett külügy- Uri miniszter, amikor már későn volt,T 7!Pápa, La Apponyinak Trianonban már nem lehetett jóvátennie azt, smit a nélküle kormányzó munkapárti uralom örökre elveszített. Az ellenzék azután, amelynek nem volt minden tagja olyan fennkölt lélek, mint az említett nagyok, rob- CSGTél bántott, legális úton jogaihoz nem juthatván, odajutott a forradalom betéttel a ü szennyes csatornáin keresztül. Sabb, a m S maga előtt találta a politikailag san adja, s iskolázatlan, gerinctelen és jellem- igen tartós tesebb tal; és szénfütí 3S2525Í Pápa, K ut< telen középosztályt. Ugyanazok, kik a munkapárt berkeiben elődobosok al kJ voltak, Károlyi felkent papjaiként Készkályh léptek a politikához nem szokott féle szinbi békés erkélyekre, s mint a Nemzeti házho: Tanács elnökei mondottak szép, ftHEIZE pacifista antantbarát beszédeket. pápa Sl í Ha a mult bűnét keressük, akkor 19. i ez volt a mult nagy nemzeti bűne, chamotte nem holmi gyanusitgatások, melyek- landó nek, ha nincs alapja, akkor úgyis nevetségbe fulladnak és visszahullanak a gyanúsító fejére, ha meg van alapja, akkor nem a gyanúsító a bfínös. Gyanúsítani akkor, ha egy kort absztrakt megállapításokkal és típusokkal megrajzolunk, nem is lehet: gyanúsít az, aki a típust valakire rá akarja húzni. Visszatérve pedig a múltra: maradt mint egyetlen erő a szervezett Szenílászl< munkásság, s minthogy annak moz- Raktáro galmaival foglalkozni azelőtt sem Kitűnő gyá volt a falkavadászattal egyenrangá Óráka t» ka uri foglalkozás, ez a nrnnkásság/* 1^ 1^ Kunfi Zsigmond és társai irányítása ke t ^ min alá került és amikor az uralmat a mába vágó kezébe kapta, a kereszt helyett a nyos áron kommunista csillag felé fordult. nem ö i aví t Kell még a mult? Csak azért nem irom ide a sor első részét: „Multadban nincs öröm", mert a sivár jelen mellett sem hiszem a sor második gondolatát. Dr. Sulyok Dexsö. x Szenzációs kedvezmény Neumann Jakab Kossuth Lajos utcai űj üzletében. Abból az alkalomból, hogy rőfös- és rövidárúüzletemet a Fö-utcából a Kossuth Lajos utcába (a postapalotával szemben) helyeztem át, szenzációs kedvezmények nyújtását határoztam el vevőim részére. Ugyanis, aki egyébként is olcsó áraim mellett 40 pengő értékűt vásáról, az ajándékul egy életnagyságú fény képnagyítást kap tőlem, azoknak a videkieknek pedig, akik 80 pengő értékű vásárlást eszközölnek, az utóbuszköltséget is megtéríteni. A maradékokat jóval a napi áron alul árusítom ki. Kérem a nagyérdemű közönség szives pártfogását Kiváló tisztelettel: Neumann Jakab rőföskereskedő. 38 retesen jótállási
