Pápa és Vidéke, 25. évfolyam 1-53. sz. (1928)

1928-10-28 / 44. szám

Politikai hetilap. — Kiegjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóh. Fő-u. 12. Tel. 151 Előfizetési árak: negyedévre 2 pengő, egész évre 8 pengő. Egyes szám ára 20 fillér Hird etések miliméteres díjszabás sz érint; hasábmiliméter a hirdetések között 4 fillér, a szöveg között 5 fillér. Főszerkesztő: DR. BERZSENYI FÁBIJüV. Felelős szerkesztő: BOKSAY ENDRE. Előfizetéseket és hird etéseket fel­vesz : A kiadóhivatal (Fő-utca 12. Telefon 151.). A Ker.-szoc. párttitkárság (Szent­ilonai-utca 12.). A „Pax" könyvkereske­dés (Fő utca 9.). A Ker. Nemzeti Nyomda­vállalat (Török Bálint u. 1. Telefon: 157.). A Pápai Keresztényszociálista Munkás­egyesület 25 éve. Huszorötéves ennáliását ünnepli a Pápai Ker. Munkásegyesület. Hogy mit jelent az elmúlt 25 év országos és helyi vonatkozásban, csak úgy és akkor tudjuk megérteni, ha rövid visszapillantást vetünk a magyar munkásmozgalom 25 év előtti álla­potára. Több, mint egy negyedszázada annak, hogy Magyarországon a szociáldemokrácia virágkorát élte, amikor sz utca, a gyár, a kisipari műhely visszhangzott a szociáldemok­rata hangoskodástöl. Abban az időben egy társaság monopolizálta a munkásérdekek gon­dozását, a munkásság erőinek szer­vezését és a megszervezett munká­sok erkölcsi és anyagi erejének fel­használását. Buchingerek, Weltnerek, Garamiak és Bokányiak voltak azok, akik a tőke mérhetetlen önzése és haszonlesése folytán kizsákmányolt munkások ezreit a haza- és a keresz­ténység ellen lázították. A kereszténységet vádolták meg a nép nyomorúságáért. Szörnyű hazug­ság volt ez! Hiszen a gyár, a bánya, a vállalat, egyszóval a dolgozó mun­kások százait és ezreit foglalkoztató nagyüzemek, ahol a szociális elé­gedetlenség forrása fakadt, nem vol­tak keresztény kézben. A félrevezetett, sorsával elégedet­len tömeget azonban könnyű volt ugratni és azt mondani: Az egyház és a papok minden földi nyomorú­ságtok okozói. A szociáldemokrata vezérek leg­súlyosabb bűne az volt, hogy meg­töltötték a munkások lelkét keserű­séggel, égő gyűlölettel, sötét remény­telenséggel és a vallásos vigaszta­lásnak minden eszközét kiölték a lelkéből. A keresztény társadalom egy része felismerte ugyan a szociál­demokráciában a hit- és nemzetelle­nes veszélyt, melyből később könny és vér, forradalom, kommunizmus és országpusztítás szégyene és gya­lázata virágzott ki, azonban szerve­zetlenül állott és nem tudott véde kezni. A másik rész, az úgynevezett intel­lektuális elem, amely a közhivatalok­ban volt elhelyezkedve, egynéhány kivételével hallgatólagosan úszott az árral és a szociáldemokráciát kitenyésztő liberális és szabadkömi­ves politikai közhatalommal szemben mukkanni sem mert. A liberálisok és szabadkőmivesek voltak az urak a városházán, a vármegyei törvény­hatóságban, a parlamentben, munkás­biztosítónál, az ipari és pénzügyi vezetésben, tantestületekben és min­denütt, ahol az ország ügyeit és sorsát intézték. Jaj volt azoknak a keresztényeknek, akikben volt gerinc és a liberális, szabadkőmives atya­mesterekkel, akár csak gondolatban is ellenkezni mertek. Ezekből vagy gyermekeikből még útkaparó sem lehetett. , . Ebben a márxi atmoszférában jelent meg szerényen.jninden hatalmi támogatás nélkül a keresztényszociá­lizmus. Egy pár lelkes, tanult ember, a hátuk mögött egy csomó iparossal, Szombatok-szombatja. gyári munkással kikezdte a szociál­demokraták hatalmas várát és a keresztényszociálista gondolatotapos­toli módon kezdte hirdetni. Dr. Giesswein Sándor, Huszár Károly, Haüer István, Szalánczy Ador, Vass József dr., Lakatos Qéza dr., Székely János, Tobler János, Moravecz La­jos, Kocsán Károly, Frühwirt Má­tyás és még sokan voltak a lelkes csapat vezetői és a keresztényszociá • lis munkásmozgalom úttörői. Óriási feladatra vállalkoztak, amelyben bi­zony eleinte kevesen bíztak. A lelkes csapat napról-napra szapo­rodott és előre törte magát a szociál­demokraták által lefoglalt területen. Hirdették lelkesedéssel a munkások jogait és azt, hogy azért, hogy valaki nagyobb darab kenyeret érjen el, nem keli a hazafiságát és ősi hitét megtagadni és sutbadobni. A nem­zeti és vallásos érzés nincsen ellen­tétben sem a magasabb munkabér­rel, sem a kevesebb munkaidővel. A kereszténység evangéliumának győ­zelme egyúttal harcot jelent a ki­zsákmányolással és a lelkiismeret­lenséggel szemben is. A keresztényszociálizmusnak vilá­gos elveit a munkások ezrei és tíz­ezrei értették meg néhány esztendő alatt és az ország keresztény társa­dalma a keresztény munkásságnak ezt az óriási küzdelmét szimpátiával kísérte. Azonban a szociáldemokrata tábor felhördült és brutális fellépé­sével mint a megvadult, rohant a kisded csapatra. A keresztényszociálista munkást a gyárból, műhelyekből kizárták, mun­kaközben az eszközeit ellopkodták. Kereszteket rajzoltak a hátukra, gúny tárgyává tették és úgy kezelték őket, mint valamikor a pogányok az első keresztényeket. Vér és könny kíséri útján a keresz­tényszociálista törekvéseknek az ér­vényesülését. Nem egy keresztény­szociálista hősi halált halt a keresz­fény munkások érdekeinek védelmé­ben. Sok ezer munkás volt kényte­len otthagyni a kenyerét CSÖK azért, mert nem akart adófizetője lenni a szociáldemokrata vezérkarnak. Azóta sok minden megváltozott. Nagy-Magyarország boldogságát a Trianonban ránkszakadt kis csonka­ország nyomorúsága váltotta fel. Hogy ma mégis, annyi sorscsapás után bizakodó hittel nézünk az új magyar jövendő eié és hogy e csonka­ország mai berendezkedésében némi­leg a keresztény világfelfogás érvé­nyesülését Játjuk, az nagyrészben a keresztényszociálizmus eredménye. Ennek tulajdonítható, hogy a tör­vényhozás szociális alkotásait kizá­rólag a keresztényszociálizmus szel­leme sugalmazza és hatja át. A keresztényszociálista mozgalom országos jelentősége mellett vizsgál < juk meg, mit tett a pápai Ker. Munkásegyesület, meiy Magyarorszá­gon egyike azon keresztény szerve­zeteknek, mely legtöbbet harcolt a kisemberek, munkások szociális és kulíúrális érdekeiért. A mozgalom a Zöldfa vendéglő­ben összegyülekezni szokott úgy­nevezett Baross asztaltársaságból indult ki. A társaság keresztény ér­zésű tagjai: Gyuck Nándor, Paulics János és József, Magyar Gyula, Beltz György, Csapó János, Schlosz • szer István, Ádám János és Ferenczy Antal Szeift Istvánnal az élükön, továbbá az a sok szövőgyári mun­kás, akik megelégelték a szociál­demokrácia uralmát, akciót indítot­tak a keresztény mozgalomnak váro­sunkban való meghonosítása érde­kében. Munkájuk eredményeként 1503. november 13 án volt az első keresztényszociálista gyűlés a Főté­ren. Előadók voltak Haszár Károly, Szalánczy Andor és Szalay József TafíarÉfíossági nap 19Z8. éui ofítóher hó 31-én. Magyar hét 19Z8. éui nouEmber hó 3 ID ig. Á Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete a takarékosság és a tőkeképződés előmozdítására októ­ber 31-én ismét országos propaganda napot rendez. Ezt a közérdekű akciót azzal kívánjuk támogatni, hogy a Takarékossági nap, október 31 ike és a Magyar hét befejezése, november 10 ike közötti időben intézetünknél elhelyezett takarékbetéteket a szo­kottnál fél százalékkal magasabban kamatoztatjuk. Takarékbetétekre mindenkor a legmagasabb kama­tot térítjük. A magas kamatozás az aránylag rövid időre elhelyezett betéteknél is szép kamatjövedelmet biztosít. Újból felhívjuk a közönség figyelmét hetibefize­téses üzletágunkra, ami a tőkegyűjtésnek igen cél­szerű és kedvelt módja, PÁPAI HITELBANK R.-T. 534 igazgatósága.

Next

/
Thumbnails
Contents