Pápa és Vidéke, 25. évfolyam 1-53. sz. (1928)

1928-01-15 / 3. szám

Hagyon olcsón, az árán alul kaphatók a szezonból visszamaradt ÁRÚK lfj. Stern Lipót (Kossuth-utca 13.) üzletében. A nemzet társadalma enerválódott és már annyiszor csalódott, hogy minden téves irányú rajongásnál sokkal öldöklőbb baj, a közömbösség betegsége szállotta meg a közügyekkel szemben. Nem csoda, hiszen végeredményben ugyanazon generáció éltette 1914-ben a háborút, jegyzett hadikölcsönt, vérzett a lövészárok vér- és a hinterland kenyérfrontján, tapsolt Károlyinak, ünnepelte a vörös májust, fogadta a románokat, volt keresztény nemzeti ellenforradalmár és lett liberális-antiszemita agrár-merkantil egységespárti néma szavazó. Alig akad ember, aki ebbe bele nem szédült és el nem kábult. A nagy tömeg most narkózisban van és a lázálma az, hogy nem kell gondolkodnia, mert gondolkodnak helyette, de nem is szabad gondolkodnia, mert azt a pártszervezet nem veszi jó néven. Valóban ez a nemes és nagyra hivatott faj, mely ezerszer bizonyult különbnek mostani megrablóinál, nemcsak külső, de belső, lelki válságának is legveszedelmesebb óráit éli. Mióta Európa keletén megjelentek a vastekintetű ősök, azóta a nagyméretüség horizontjához szokott ennek a fajnak a szeme és ma a kis arányok prokruszteszi ágyához vágva és szabva nemcsak teste, de érzelem- és gondolatvilága is, megtánto • Todott és alig bir lábon állani. Pedig a történelmi távlatokról nem szabad a szemet levenni, mert oda újra felemelni nagyon nehéz lesz. Ebben a küzdelmes lelki válságban társul szegődik ellenünk az anyagi nyomor. A hivatalnok, aki dzsentri famíliából származva költekező passzióit magával hozta az ősi házból, hiába van vezető állásban, fűnek-fának tartozik és ezzel tekintélye roncsait is elvesztette. Az intellekíuell, ki szabad pályán dolgozott, ha szerzett is va lamit, azt a tőzsde, lánya kiházasítása elvitte, ma fülön felül el van adósodva és minden üzletet erkölcsösnek lát, hogy szorult helyzetéből kiláboljon. A kereskedő agyrendszere már asszimilálódott az inflációhoz és a korona stabilizálódása ellen kénytelen volt egy kényszeregyezség révébe menekülni azzal az előre megfontolt szándékkal, hogy a kvótát úgysem fizeti meg. Az iparost a forgalmi adó ellenőr részesítette kegyelemdöfésben akkor, amikor az adókulcsot leszállították 2/s ára, viszont az ellenőr az alapot felemelte fiáromszorosára, a bérlő már régen saját instrukciójával táplálkozik és a paraszt kölcsönt vesz fel a bankban, amikor adót akar fizetni. Akinek anyagilag jól megy, az egyedüli bánatát abban találja, hogy ő még mindig nem kormányfőtanácsos, s hogy azzá legyen, elhatározza, hogy a többit akarata ellenére nagy tervekkel boldogítja, akkor is, ha azoknsk még több veríték ül ki a homlokára a boldogítás anyagi terheitől és mégkevesebb pengője marad sovány tárcájában. Törpe idők, törpe emberek? Ilyen körülmények között a lomtárba a Ferenc József kabát és a hosszú szoknya mellé persze bekerül az egyenes gerinc is, fogas lesz belőle, amelyre az elveket akasztják. Viszont akinek jól megy, annak jön itt egy elnökség, ott egy ügyvezető igazgatóság, vita csak a körül van, hogy a szervirozás autóval történjék-e vagy a nélkül. De azért egy néhány jó tulajdonságunk fejlődött. Mikor már nemcsak italmérés, trafik, mozi, de orvosi rendelő is a kormány adományozásának tárgya, akkor a nyíltság olyan vehemen rohammal vette be egyéniségünket, hogy képviselőt csak nyíltan választunk és azt sem minden jött-ment közül, hanem olyant, 3ohn Barrymore akit legalább ezer aláíró alkalmasnak ítél a purgatórium tüzére. Kossuth Lajos a maga gyors és türelmetlen idegességével, Deák a lassú nyugalmával és Széchenyi a töprengő habozásával biztosan nem tudná összehozni az ezer aláírást a kellő időre. De ma nem is lenne rájuk szükség: ma az államosított társadalom korát éljük, egyéniségre nincs szükség, mert azok kormányválságot idézhetnek elő, ami a mai viszonyok mellett, midőn minden stabil, nem kívánatos. Minden stabil? Reméljük, ez a letargikus szellem nem stabil, mert ha az, akkor a trianoni határ is hosszú időre stabil marad. Dr. Sulyok DezsS. HÍREK ••• Gomb a perselyben. Mikor még kisgyermek voltam, édesanyámtól sokszor hallottam: „Karácsonykor kalács, húsvétkor, ha lehet, pünkösdkor a kenyér is jó.* A világháború nyomasztó terhe, az átkos forradalom társadalmat, jólétet és országokat felforgató hatása még az évezredes tapasztalatokon nyugvó szállóigéket is kiforgatta a maga bölcseleti igazságából. Nemcsak hogy a pünkösd barnakenyeres korszaka szakadt a magyar nemzetre, de kenyértelen és ünneptelen hét köznapokon vánszorogtunk hosszú évtizeden át, nem is mertünk a „ha lehet"-re, vagy pláne a karácsonyi foszlós kalácsra gondolni, oly anynyira szegény lett a dicső magyar nemzet apraja-nagyja. Jajgatás, sopánkodás és panasz hatotta át az egész magyar társadalmat. Egy kapitány felesége, aki igazán nagyságos asszony volt béké ben, nemcsak én előttem, hanem mindenki előtt: Amerikába küldözgette szorgalommal készíigetett kézimunkáját, hogy egy-két dollárral könnyítsen anyagi helyzetén; a falu plébánosa kapva kapott az alkalmon, amikor az Amerikából falujába vendéglátásra megérkezett egyik híve meglátogatta: szerénykedve ajánlotta föl évtizedek alatt gyűjtögetett rossz pénzeit, hogy azokat dollárokra cserélje ki a kedves miszter Feri. Még egy püspök szájából is panaszos hangokban tört elő tanácsa, mit papi gyűlés alkalmával kötött papjai lelkére: használjanak fel minden alkalmat, hogy a tehetősebb híveket adakozásra bírják. Tegyenek úgy, mint az egyszeri plébános, aki a papírbankók értéktelensége kor szakában kérve-kérte hiveit: maradjanak meg annál a régi szokásnál, amikor még krajcár helyett fületlen gombokat dobtak a perselybe, dobjanak csak továbbra is gombot a szentegyház szükségleteinek fedezé sére a rongyos 100 koronás bankó helyett. A múltban ezen talán mosolyra vagy talán homéroszi kacajra nyilt ajkunk, de az orgonátlan és harangtalan templomok idején keserű, fájó érzés fakadt föl keblünkből. Mintha derengene. A boldog béke hajnala mintha már pirkadna. Értéktelenné vált a fületlen gomb, nagyobb értéket nyújt a hitvány kis bronz fillér. Ezt a békét a szivekbe, ezt a boldogabb korszakot a lelkekbe az Úr Jézus születésének szent karácsonya hozta meg: a fillérek között megjelent a szentegyháznak perselyében az első fületlen gomb. Aki ezt beleejtette a perselybe, annak a lelke a boldog békevilág derűjében lebeg, az már visszazökkentette a forradalmak okozta rendetlenséget, annak már foszlós kalács jut szent karácsonykor, az már nem érzi a multak átkát. Az első füieilen gombokhoz azt a reményemet merem hozzáfűzni: ha a régi, békevilág pajkos kedvtelése általánosabbá válik, akkor a fületlen gombok mellett megsokasodnak a fillérek is és újra, a közeljövőben harangzúgás és orgonabúgás kiséri a hivek áhítatos lelkületét, imádságát és énekét. Nagytevet. Személyi hír. A Szent Ferencrend Szűz Máriáról nevezett tartományának főnöke, P. Vinkovits Viktor jan. 10-én titkára, P. Bajor Asztrik kíséretében városunkban járt. A helybeli kolostorban végzett atyai látogatást, de az alkalmat felhasználva, a város polgármesteri hivatalában, nemkülönben a bencés reálgimnázium igazgatóságánál is megjelent tisztelgő látogatás kapcsán. A polgármester Budapesten. Polgármesterünk a hét elején Budapesten járt, hogy a belügyminisztériumban az 1928. évi költségvetés jóváhagyása érdekében eljárjon és hogy Hanauer Jenő mérnökkel a villamossági kérdésben adandó szakvélemény felől értekezzék. Búcsúszó. Nemesapátiba való távozásom és Pápáról való végleges elköltözésem alkalmával mindazon barátaimnak, jóakaróimnak és kedves híveknek, akik 6 és fél évi pápai működésem alatt megbecsültek, s akiket én is megszerettem, ezúton mondok őszinte Isten hozzádat. Kívánom rájuk az Isten bőséges áldását és kérem őket, hogy tartsanak meg jó emlékükben! bten velük! Zsigmond József. A Kath. Bál. Szombaton tartotta a Kath Kör és a Kath. Leány klub farsangnyitó bálját a Griff-szálló szépen díszített nagytermében. A bál 6 népviseleti és nemzetisági ruhába öltözött pár és 16 magyarruhás leány felvonulásával kezdődött. A 16 leány magyar táncot lejtett, majd a 6 pár a körmagyart mutatta be. Igen szépen és ügyesen táncoltak úgy a leányok, mint a fiatalemberek s nehéz volna eldönteni, a sok közül ki volt a legügyesebb. Sikerült s közkívánatra később a táncot meg kellett ismételni. A táncok rendezése a Leányklub vezetősége, a betanítása pedig Lachmann Mariska készséges és fáradságos munkáját dicséri. A körmagyart táncolták: Venczák Irénke és Papp Sándor, Kiss Manci (Csót) és Czifra István, Szekeres Manci és Zawieruszynski Árpád, Tamás Rózsi és Horváth Elek, Venczák Jolán és Tamás Andor, Grátzer Vicuka és NEUBAUER FERENC uri és női divatárúháza PÁPA, KOSSUTH LAJOS-UTCA 32. SZÁM. (A postapalotával szemben.) Nagy válazték: Férfi és nöi fehérnemüekben. A legdivatosabb harisnyák, nyakkendők, bőrkeztyűk, sapkák, eső- és napernyők, sétabotokban. Csipkék, hímzések és szalagokban. Kötött, szövött és rövidárúkban. Menyasszonyi koszorúk és fátyolokban. Bőröndök és bőrdíszműárúkban.