Pápa és Vidéke, 25. évfolyam 1-53. sz. (1928)

1928-01-01 / 1. szám

Ifj. Stern Lipót PÁPA. 7 ELŐNYOHQi) DIVATÁRUK HÉZIMUMKÁH HÜRISHVÉ Kossuth-utca 13. sz. 90 ÉVE ELISMERT GÉB! azzal, hogy szoknak a magyar testvéreinknek, akiknek vagyona a románok által elvett területen van, minden tőlünk telhető erkölcsi támaszt meg kell adnunk, akár optáltak, akár nem, nem tagadhatjuk meg tőlük támogatásunk teljességét. Ámde bármennyire el vagyunk is telve e kötelesség készségével, meg kell fontolnunk, hogy a kérdés, lényege szerint, nem politikai, hanem elsősorban magánjogi kérdés. Jogi kérdések jogászok bírálata és döntése alá tartoznak. Akik e jogi igazságunk védelmére hivatottak lesznek, álljanak az illetékes biróság elé, s védjék meg tudásukkal a károsultak álláspontját, a magyar nemzet támogatása mellett. Tovább menve a nemzet nagyobb horderejű kérdéseinek ösmertetésében, a jugoszláv kérdést is érintenem kell néhány szóban. Az ország kormányzójának mohácsi beszéde után úgy látszott, mintha a Jugoszláviához való közeledésünk kérdése valatiol megrekedt volna, s főleg az Olaszországgal kötött barátsági szerződés vetette volna vissza teljes kiérését. Az olasz barátság őszinteségén és a kölcsönös bizalom erején mitsem változtat a jugoszláv szom szédhoz való barátságos viszony, s főleg nem dobhatók neki áldozatul kölcsönösen fontos érdekeink, annál kevésbbé sem, mert ezeknek Oiasz ország sem akarja útját állani. Magyarország nem nélkülözheti az Adriához való kijárást, s ez talán az a döntő érdek, amelynek erejénél fogva Jugoszláviával békében és barátságban kell élnünk. De békének és megértésnek kell lenni a többi államokkal is, köztük az utódállamokkal különösen, mert a nemzet új céljainak szolgálatát, elfogyasztott erőinek újbóli rekonstruálását csak a békesség és nyugodt élet biztosította munkától remélheti. Nekem mindig az volt a véleményem, hogy világtörténeti perünket szomszédainkkal nem annyira harc útján, mint inkább a gazdasági élet törvényeinek erejével fogjuk pergyőztesen megoldani. Nemcsak belpolitikai kérdés a numerus clausus kérdése. Azért nem, mert bizonyos nemzetközi hatások tették újból aktuálissá. Hiszen a törvény revisiójára vonatkozó mozgalom <3enfbői indult ki. Látva ezt az akciót s látva azt is, hogy a kérdés felvetése kapcsán olyan erők is megmozdulhatnak, amelyek az ország nehezen visszaszerzett presztizsét veszélyeztethetik, s olyan agitációk szabadulhatnak fel, amelyek ellenünk fordíthatják a különben mindenütt ébredező rokonszenvet, haladéktalanul hozzáláttak a kérdés megoldásához. A problémát a kisebbségi véde'em cimén vetették a politikai kérdések előterébe. A miniszterelnök érdeme, de egyúttal a magyar zsidóság sikere is az, hogy gróf Bethlen István ezen a platformon nem kivánt hozzányúlni a kérdés reperációjához. A magyar zsidóság sohasem szerepeli nálunk nemzetiségi kisebbség gyanánt, Ő maga tiltakozott volna e felfogás ellen legjobban, s a Genfből kiindult mozgalomnak már az is eredménye, hogy a zsidóság kifejezetten mint felekezet szerepel ebben a kérdésben. Egyébként örömmel kell látnunk és megállapítanunk, hogy az Alliance Israelite, a miniszterelnöknek a kérdésben elfoglalt álláspontját honorálva, már meg sem jelent a genfi tárgyaláson, s valószínű, hogy a kérdés megoldását nem is fogja egyelőre Genfben sürgetni. Ha még végezetül elismeréssel említem meg, hogy az Alliance Israelite nek visszavonulása e kérdés további feszegetésétől, nem utolsó sorban a magyar zsidóság befolyására vezethető vissza, remélnünk lehet és kell, hogy a probléma minden oldalt kielégítő módon fog megoldatni, vagy legalább is nyugvópontra jutni. Ami az aktuális nemzeti kérdéseink egyik legfontosabb problémáját, a gazdasági kérdéseket illeti, e tekintetben egyre jobban kiérik az a felfogás, melyet mindig vallottam^ hogy összes belpolitikai kérdéseink tulajdonképen gazdasági természetűek. A kormány elismerésre és minden h Iára kötelező módon nagy energiával vetette magát az ide tartozó kérdésekre, s miután az államgazdaság legnehezebb feladatait megoldva az államh^artás egyensúlyát helyreállította, a valutát stabilizálta, s a jegybankot szilárd alapokra fektette, ugyanilyen erővel és körültekintéssel fogott hozzá a magángazdaság helyreállításához. Semmi kétség, hogy e tekintetben még nagyon messze vagyunk a céltól. A megindult invesztíciós politika és a gyáripar fejlesztése azok a sarkalatos irányok, amelyek által a magángazdaság szanálását eddig megkísérelték. Ma még csak szinte az indulás óráiban vagyunk, de máris látszanak azok a következmények, amelyeket a szanálási kísérletek eredményeztek, s nem szabad haboznunk annak, őszinte megállapításával, hogy az iparfejlesztés mai iránya és az invesztíciók mai tendenciája idézte elő kereskedelmi mérlegünk nagyfokú passzivitását. Ez a passzivitás egyre fokozódik, s ma már a háromszázmillió pengő felé haladva, méltán tölt el bennünket aggodalommal. Mérlegünk kedvezőtlen alakulását a kivitel terén, gabonaexportunk nagy hanyatlására, a behozatal terén pedig az iparfejlesztéssel együtt járó nyersanyag behozat rendkívül megduzzadására, továbbá a megindult invesztíciós tevékenység folytán szükséges építési anyagok, főleg fabehozatalunk emelkedésére vezetem vissza. Gabonaexportunk megrekedésének okát abban kell keresnünk, hogy eddigi főfogyasztóink megváltoztatva eddigi kereskedelmi politikájukat, mezőgazdaságuk védelmi rendszerére tértek át, mint Ausztria, Olaszország, Svájc, stb. Ipari nyersanyagaink behozatalában passzivitásunk főleg a textilgyártáshoz szükséges nyersanyagok behozatalának többletében, szén, épületfa, petróleum, tehát energiabehozatalunk emelkedéséből állott elő. Ezek a jelenségek mindenképen arra utalnak bennünket, hogy komoly mérlegelés tárgyává tegyük, vájjon tovább haladjunk e vámpolitikánk terén a mai úton, s hogy megmaradjunk e iparfejlesztésünk eddig követett irányánál, s ne iparkodjunk-e inkább azokat az iparágakat a minőségi termelés forszírozásával fejleszteni, amelyeknek nyersanyagait a magyar mezőgazdaság szolgáltatja. Gazdasági politikánk terén az ed i Igyál KRTHREIMER-féle KMEIPP malátakávét Nyitva soha nem kapható, hanem kizárólag zárt eredeti csomagolásban, Kneipp tisztelendő arcképével. 529 CSAK fogpépe* tegyen a fogak 533 célszerű ápolására. digi irányoknak minden esetre bizonyos mértékű revíziójára van szükségünk és talán még inkább arra, hogy végre a messzebb jövő szempontja szerint rendezkedjünk be. A beiáíás e tekintetben egyre erősebbé váíik és egyre jobban megédelődik. A új év remélhetőleg meg fogja hozni a várva vátt eredményeket s telve kel! lennünk azzal a hittel, hogy megtaláljuk nehéz problémáink megoldásának helyes útjait. A csüggedésre semmi okunk. Odakünn a nagy világban az emberiség lelkiismerete immár határozottan igazságunk mellé állott. Idebent a józan belátás lett úrrá az elméken és a komoly munkának egyre több hive akad. Megpróbáltatásaink szomorú korszakának mintha vége felé járnánk, s mintha feszladozni kezdene a köd a mai gyar ég alján, mellyel mesterségesen igyekeztek ellenségeink elhomályosít tani a magyar iglazság fényét. A hét eseményei. Idehaza. Eseménytelen volt a karácsony ünnepe a magyar politikában. A politikusok családjaik körében ünnepeltek. A fővárosban és a vidéken nagyarányú karácsonyfa ünnepélyek voltak, amelyeken sok szegény családot ruháztak fel és láttak el élelemmel. De mi ez a nagy nyomorhoz képest? Csak egy csepp a tengerbe. A karácsonyi események legjelentősebbike az amnesztia volt. Az eg£sz ország azt várta, hogy Nádasy végre kiszabadul börtönéből. Nem így lett. Inkább egy csomó komunistát bocsátottak szabadon. A pápai nuncias a szent ünnepeket a zirci kolostorban töltötte, azután látogatást tett Pannonhalmán. A Duna áradását várták Pesten a hirtelen olvadás mistt. Azonban az újabb fagy elejét vette az áradásnak. A pesti lapok 50—100 oldalnyi terjedelemben jelentek meg a karácsonyi ünnepekre. Ez mindenesetre a konszolidációnak egyik jele. Az elszakított területeken. A zavargó oláh diákok ügyét tárgyalják az oláh bíróságok. Persze igyekeznek a dolgot elsimítani. Külföldön. Rómában és környékén földrengés volt karácsony napján. Nyugateurópdban enyhe idő volt