Pápa és Vidéke, 24. évfolyam 1-52. sz. (1927)

1927-04-03 / 14. szám

Pápai, 1927 április 3, vasárnap* Ura 20 fWór. IXIV. évfaíyam, 14. szám. FoSátikai hetilap. ® p J © 1 e n i k föiisaslefii vasárnap. Szerkesztőség és kiadóh Fő-m. 12. Tel. 151 Előfizetési árak: negyedévre 2 pengő, egész évre 8 pengő. Egyes szám ára 20 fillér Hirdetések miliméteres díjszabás szerint: hasábmiliméter a hirdetések között 4 fillér, a szöveg között 5 fillér. Főszerkesztő: DR. JBeBBSKXYl FÁBIA*. Felelős szerkesztő: BOKSÁT VMURK. Előfizetéseket és hirdetéseket fel­vesz: Akiadóhivatal (Fő-utca 12. Tele­fon : 151.). A Ker.-szoc. párttitkárság (F4­tér 2.). A „Pax" könyvkereskedés (Fő­utca «.). A Ker. Nemzeti Nyomdavállalaí (Török Bálint utca 1. Telefon: 1&7.). Tunyaság. Irta: Hallear István. A forradalmak után nagyon sűrűn vágták a polgári iársadalom arcába, hogy gyáva volt. A látszat tényleg azt mutatta. Megijedt a jól gruppi­rozott semmitől. Az üres kereteket, amelyet nagy hangon mutogattak a forradalmak dajkái, erővel, tömegek­kel, hatalommal, elszántsággal telí­tettnek gondolta. Nem vett fáradsá­got, hogy meggyőződjék, mi van a lárma mögött. Van-e tényleg forra­dalmi láz, eruptív erő, vagy az egész csak gyorsforralóval előidézett pöfé­kelése egy kis bögrének, melyben egy parányi víz van csupán. Nem a gyávaság tartotta vissza ettől a vizs­gálattól, hanem az ázsiai lustaság, a legyőzhetetlen ttínyaság a közzel való káihozatos nemtörődömség. Aki semmiről sem fut?, azt könnvfi féhevezeíni, azt könnyű falhoz állí­tani, meglepni és lehengerelni. A meglepett embernek rendesen nincs akarata, nincs jártányi ereje. Ebben az állapotban volt a polgári társa dalom a forradalmak kitörése idején s ez adja meg a kulcsát kétségkívül pipogya eljárásának a megértéséhez. A vész elmúlása uíén mindenki tisztában volt az elkövetett hibákkal. Akkor mindenki harsogta azt az elemi igazságot, hegy tíz szervezett ember akarata nagyobb súllyal esik a mér­leg serpenyőjébe, mint ezer ember jószándéka, vágya és meggyőződése. Százféle egyesületbe, szervezetbe irat­koztak. De csak iratkoztak. Törődni a beiratkozottaknak csak 10 százaléka törődöít a választott egyesülettel. Ezek is csak egypár hónapig, egy­két évig. Azuián feledésbe ment minden fogadkozás. Elült a szervez­kedési láz. A helyét elfoglalta a régi nembánomság, a semmivel sem törő­dés. Ma a helyzet — ami a polgári társadalom szervezettségét illeti — ugyanaz, mint békében volt. Sehol semmi komoly és erőteljes szervezet, amely növekedőben lenne, amely erőgyarapodást és fejlődést mutatna. Ezzel szemben? Tessék csak megnézni a lapok gyűlési rovatát. Tessék csak egy­szer érdeklődni, hogy mi történik a gyárakban, műhelyekben, bányákban. Tessék csak a minduntalan fel­bukkanó kommunista szervezkedésre ] gondolni. Kitartó, nem múló, koc­1 kázatos, áldozatos, fsnatikus szervez­kedés folyik ugyanazok részéről, akik a forradalmak vörös árját a nyakunk közé suhogtatták. Megint nem a bátorság hiánya lett a baj, hanem a tunyaság, amely bárgyú egykedvűséggel nézi a ve­szély közeledését. Intelligenciánk min­dent elfelejtett. Még azt is, hogy az egyéni jólét a közrendtől, közjóléttől függ s ha a hajó viharba jut, min­denki hányódik, aki rajta van s a hajótörés mindenkinek az életéi fe­nyegeti. Azét is, aki a fedél közben van elhelyezve és azét is, aki az elsőosztáiyú luxuskabinban utazik, vagy éppenséggel a parancsnoki hí­don áll. Több érdeklődést a közügyek iránt! Mi történt a héten ? Idehaza. Bethlen István gróf miniszterelnök április 4-én indul el Rómába. Vűss József népjóléti miniszter mélységes szociális érzéstől áthatva több,' a- nn mHé gság érdjeit szolgáló javaslatot terjesztett a nemzetgyűlés elé. A szociálista képviselők termé­szetesen támadják érte, mert hiszen nekik nem a munkásság jóléte a fontos, hanem az, hogy a munkásság vállain ők emelkedhessenek. Ezért támadják mindazt, aki a munkásság érdekében valamit tenni ak?.r. Henderson Artúr voit belügyminisz­tert Bethlen István gróf alaposan meg­leckéztette, mivel Payer Károly szo­ciálista képviselőt védelmébe vette. Payer ugyanis a szociálista munkás ­internacionálé párisi gyűlésén hasafiat­lanul viselkedett s ezért az összeférhe­tetlenségi bizoítság elé utalták. Klebesberg Kúnó gróf kultusz­minisztert a római egyetem dísz­doktorává avatta. A pápa 25 perces kihallgatáson fogadia a minisztert és feleségének rózsafüzért adott, á díszdoktorrá avatás Klebesbergnek, a híres történettudósnak és a magyar kultúrfölény, a magyar tudomány ki­váló harcosának szól. A pápai ki­tüntetés a jó, hitbuzgó katholikust, a magyar kaíholikusság ügyeit min­dig szívén viselő minisztert érte, Büszkén tekintünk Rómában időző kultuszminiszterünkre és kettős ki­tüntetésében a magyar nemzet meg­becsülését, jobb jövő közeledését éiezzük. Az országos tenyészdUatvásár meg­nyílt Budapesten. A megnyitásra 30.000 ember utazott fel a vidékrőü a fővárosba. Az elszakított területeken A román, szerb és cseh földbirtok­reform magyarellenes tendenciájára hívta fel az országgyűlés és a nagy­közönség figyelmét Kenéz Béla. A románok két mértékkel mérnek. Ro ­mániában 170 holdnál kezdődik a A msgyar asszony a jelen korSian 0 Irta: Dr. Míklös Istvánaé. (Folyt, és vége,) Bizony nagyot fordult a világ ke­reke. Az ízlés és az ítélőképesség elferdült s ennek folytán a helyes modor is megromlott Aki csak tiz évvel ezelőtt járt társaságba, tapasz­talhatja a dekadenciát, a hanyatlási. Egy egészen új nemzedék nőtt fel mellettünk. Egyszerű, szerény fiatal lányt már alig látunk. E helyett a párizsi divatot rosszul utánzó és nem mindig ízlésesen öltöző, díszes, hangos, feltűnő modorú kis teremté­seket látunk lépten-nyomon. Az egy­formán festett arcokon, szemeken, aj­kakon hiába keressük az aggodalmat hazánk sorsa miatt, áldozatkészséget szenvedő embertársainkért, e helyett csak a feltűnni és mulatni vágyást találjuk. Higyjék el, nagyon nehe­zeim e esik mindezt leírnom és el­mondanom, de szemünk előtt folyik a máról-holnapra való nagy átala­kulás. A beteges fényűzésnek, amely a középosztályt sorvasztja, természe­tes folytatása a falusi polgárleányok divatbajhászása, Falusi leányaink már rég elhagyták festői szép viseletüket és ma már ők is suhogó, tapadó selymekbe, kelmékbe, vakító színekbe öltöznek a legutolsó divat szerint. Ne higyjék, hogy én az általános európai divatot akarom megdönteni hiszen azt nem is lehet, a mögött már gazdasági, célszerűségi és kultúr­érdek is áll. Én csak azt akarom, hogy ne felejtsük el egészen a mi szép ősi magyar viseletünket, és a divat követésében tarjunk mértébet, legyünk szerényebbek, takarékosab­bak, lássuk be, hogy szegények va­gyunk. Nincs az a pénzügyminisz­ter a világon, aki egy nemzetnek, amely területének a 72 százalékát elvesztette, jólétet tudna azért adni cserébe. Higyjék el, nem a finom áttört seiyemharisnya, a bubifrizura a fő, nem a feltűnni vágyás. Minél inkább tetszelegnek a nők, annál értéktele­nebbek a férfiak előtt. A nők tiszta erkölcse az az erő, amely a férfiak lelkéből is nemes tulajdonságokat vált ki és helyes útra tereli a férfi erkölcsöt is. Magyar asszonytársaim ne engedjük, hogy olyan legyen a kor szelleme, amilyen most 1 Térjünk vissza az egyszerű, finom ízléshez, a szerény viselkedéshez 1 Ne gondoljuk, hogy eleget tettünk azzal, ha gyermeket az iskolába és a templomba küldjük. Nem elég. A vetőmag, hogy érlelő kalászt te­remjen, kell, hogy jó főidbe, jó ta­lajba kerüljön. A talajt, gyermekeink lelkének a talaját nekünk kell elő­készíteni. A mi kötelességünk gyer­mekeink szívét, lelkét olyanná fordí­tani, amilyenné az Isten és a haza kívánja. Ne engedjük, hogy a métely meg­fogja gyermekeink lelkét, változassuk meg a korszellemet 1 Nagyon jellemző és a női nemre vet árnyékot, hogy ma a férfiak hoznak törvényt az asszonyok öltöz­ködése ellen, mint pl, Olaszország­ban. És minálunk is tavaly, április havában tiltakozó nagygyűlést tar­tottak Budapesten a divat és a tánc szertelensége ellen. Nagyon komoly elemek követelték vessünk gátat a divathóbortnak, mely már-már mindent megtámad erkölcsi létalapjában. Ezen a nagygyűlésen Zichy Rafaelné azt a tételt állított | fel, hogy minden keresztény magyar asszonyon, egész megjelenésén, ma­gatartásán messziről lássék már, hogy keresztény, hogy magyar úri gondol* kozású, úri lelkű nő! Saly László dr., pápai kamarás arra a nagy ellentétre mutat rá, amely a nyomorgó magyar társadalom és a divat túlkapásai között fennáll és könyörgő szóval kérte a megtérést és a kiegyenlíts*.

Next

/
Thumbnails
Contents