Pápa és Vidéke, 24. évfolyam 1-52. sz. (1927)

1927-03-27 / 13. szám

szereplő 150—150 millió koronával megvalósítható, sőt egy kis után­járással mindkét tétel lényegesen emelhető is. Ugyanígy a csatornázási s a víz­díjjal egyenlő mérvű járulék, melyet én a háztulajdonosok, vagy haszon­élvezők által fizettetnék, mint akik vagyonát a csatornázás első sorban teszi tartósabbá és ériékesebbé. Ez az összeg nem nagy és nagyon ki­fizetődik a háztulajdonosoknak, mert a csatornázás elkészítése után a hálózat a talajvíz elvezetésére is szolgál és ezzel elérjük azt, hogy a házak nem nedvesednek. Ez az egyedüli mód a várospolitika utolsó 50 évében elkövetett legna­gyobb baklövésnek, a Tókertek be­építésének reparálására, amit, ha meg nem teszünk, ez a városrész mint tíj Pompéi, egy szép napon föld alá kerül. A háztulajdonosok ezen áldozatá­val szemben egyrészt, másrészt a biztosításnál tervezett bevétel előre látható csökkenésének ellensúlyozá­sára helyesnek és célravezetőnek tartanám, ha a város szabályrende­letileg a lakásrendelet szerint ma a lakóktól szedhető közüzemi pót­lékot a lakásrendelet hatályának meg­szűnése után is, bár kisebb, előre­iátkatólag 15—2mértékben sze­detné és ezzel a még fedezetlen annunilások hiányát pótolná. A lakásrendelet korlátozása 1928 május 1-én megszűnik, viszont a most szedett 5% os közüzemi pót lék helyett 2®/o os pótlék csatorná­zási célra szedve nagyon üdvös és célra vezető lenne és ennek terhe a lakókat nem sújtaná nagyobb mér­tékben. Bmvs erofís, CKMWtÁobg HASHAJTÓ • 5 A csatornázás gondolatát ma már napirendről levenni nem szabad, ezt a tervet, mely alapjában nagyon életre való és nagyon okos, pártolni és fejleszteni kell, mert a kérdés megoldása a város továbbfejlődésé­nek elmellőzhetetlen feltétele. Remélem, hogy a legközelebbi jövőben már a város képviselőtestü­lete előtt fog ez a kérdés bővebb megvitatás alá kerülni és az eszmék és gondolatok forgatagából meg­születik a tett is. Dr. Sulyok Dezső. Mi történt a héten T Idehaza. Egy megtévelyedett törvényszéki biró, Nagy István ügyével foglalkozik a közvélemény és a sajtó immár két hete. A kény szeregyezségek körül követett el Nagy István súlyos vissza­éléseket. Párbajban egyeztek meg Scítovszky belügyminiszter és Gaál Gaszton segédei égy kis parlamenti csete­paté miatt. A kormányzó nem engedte meg a párbajozást a belügyminisz­ternek. Németh Károly űj győri főispánt e hó 21-én iktatták be hivatalába. Az ünnepi szentmisét dr. Bárdos Rémig pannonhalmi főapát mondotta. Dsida Ottót, a győri tankerület főigazgatóját ünnepelték Győrött e hó 23 án névnapja, 10 éves főigaz­gatói és 30 éves tanári jubileuma alkalmával. Városunkból dr. Niszler Teodóz igazgató és Faragó János főigazgató voltak jelen az ünnep­ségeken. Ugyanekkor volt Győrött a tankerület igazgatóinak gyűlése, melyen Faragó János főigazgató elnökölt. >4 budapesti Ganz-gyárban a szo­ciáldemokraták véresre vertek két keresztényszociálista vasmumkást, mi­vel azok nem voltak hajlandók a vörös szakszervezetnek tagjai lenni. Szomorú állapot, hogy a keresztény­nek neve?ett kormányzás idején is megtörténhetik olyan felháborító eset, hogy a hazafias keresztény munká­sokat kenyerüktől is megfoszthatják a gyilkos Számuellynak utódai. Az elszakított területeken. A trianoni ellenséges gyűrű Ma gyarország körül bomladozik, A kis­ántántot teljes felborulással fenyegeti az a tény, hogy Olaszország ratifi­kálta azt a szerződést, amely Romá­niának garantálja Beszarábiát. A ju goszlávok ebben Románia árulását látják, Olaszország megerősödésétől ! félnek és ezért készek Magyaroszág támogatását keresni. Más hírek való­színűnek mondják, hogy Románia Olaszország kedvéért Magyarország­nak engedményeket fog tenni. Benes cseh külügyminiszter is bukófélben Kong a Somló vészharangja! van és így talán legádázabb ellensé­günktől is megszabadulunk. Csupa örvendetes hír, de mégis csak hal­vány reménysugár, amig a trianoni határok megmaradnak, amig elszakí­tott véreinket csak hitegetik, miköz­ben nyelvüktől, iskoláiktól, birtokuk­tól, hitüktől, állásuktól és kenyerük­től megfosztják őket. Külföldön. Az olasz szerb konfliktus áll az európai politika előterében. Mind­kettőnek Albániára fáj a foga. Talán egyenlőre elkerüljük még a háborús veszedelmet, azonban az angol és a francia világhatalmak versengése előbb utóbb újabb európai bonyo­dalmakra vezet. Az olasz is, a szerb is szövetségeseket keres a nagy és a kis országok között. Ezért híze­leg mindkettő nekünk is. A somlói szőllőbirtokosok alábbi panaszát egész terjedelmében magun­kévá téve a legnagyobb örömmel közöljük. Alkalomadtán még vissza­térünk vidékünk büszkeségének, a Somlónak tervezett megcsonkítására. „Az Isten kezének csodálatos mü vészi alkotását: a harangalakú, szőllő borította szépséges hegyet nagy veszedelem fenyegeti. Bazaltbányát akarnak rajta nyítani, hogy széttere­gessék az országutakra, mintha nem volna a megye területén másutt is könnyen bányázható, bőséges meny­nyiségű bazaltkő. A bánya üzeme tönkretenné a hegy eredeti, termé szeli szépségét; tönkretenné a világ­hírű tüzes somlói bor termelését, mely óriási munkanélküliséget és kereseti lehetőség hiányát idézné elő a környékező falvak munkás népei között, kiknek jelenleg biztos megélhetést nyújt a szőllőmívelési munka, mely legtöbb kézinapszámost foglalkoztat. A somlóvásárhelyi hegyközség képviselőtestülete folyó évi január hó 29 én tartott ülésében egyhangú­lag hozott határozattal tiltakozott a bányanyitás ellen. Az ülésen megjelent az államépítészeii hivatal mérnöke is, aki úgy nyilatkozott, hogy a bánya azért kell az útfenntartásnak, hogy a kartellba tömörült bányák magas árait mellőzhessék. A birtokosságot pedig azzal próbálta megnyugtatni, hogy a hegy külszíne semmit sem fog változni, mivel a hegytetőben összevásárolt területről függőlegesen hatolnának be lefelé a hegy gyom­rába. A birtokosság aggodalmait ! azonban nem sikerült eloszlatni, mi­i ' vei semmi biztosítékot sem látnak arra nézve, hogy ha a hegy gyomrába mélyített akna megtelt szabad leve­gővel, nem lesz-e ennek valamely geológiai káros hatása a külső termő ­területre ? A hegy keleti és nyugati oldalá­ban van egy-egy bővizű kristály­Cseri íüzbil bárk< * HREIZi Pápa, Si 19, Kályhák átalakít* és }«tá es A magyar asszony a jelen korban. Irta: Dr. Mlkl6s Istvftnn*. (Folytatás.) A történelem folyamán sokszor láttuk, ahányszor nemzeti létünkre űj feltámadás, új derengés virradt, mindig ráesett a derengő hajnal fénye egy egy női alakra, aki lelke szárnyalásával az elsők közt fordul az űj és jobb törekvések felé. A nagy világégés, a háború után is, mikor a férfi kezekből kihullott a fegyver és a lelkekben valami megbénító zsib­badtság támadt, akkor abban a ször­nyű magyar éjszakában, az ország­vesztő forradalmak rombolásában egy kiváló magyar asszony, Tormay Cecil elindul megkeresni azokat a magyar asszonyleikeket, akikben még élt a magyar gondolat és a keresz­tény újjászületés vágya. Tormay Ce­cil hívó szava nem hangzott el hiába, hanem visszhangot talált a magyar nők szivében és életre kelt a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége most már 8 éves múltra tekinthet vissza, nemhogy veszített volna súlyából, hanem inkább erő­södött, most a legnagyobb szervezet, vagy egyesület az országban, több mint 600 vidéki csoportja van már. Soprontól Makóig, a cseh határtól a szerb határig, Romániáig minden városban, sőt igen sok faluban nagy nemzeti munkába tömöríti a magyar asszonyok legjavát és legkiválóbbját. Ez a női szövetség nem mulaszt el egy alkalmat sem, hogy tekintélyes részt ne vegyen minden hazafias, minden kultúrmozgalomban ismeret­terjesztő előadások, jubiláris ünnep­ségek rendezésével. Támogatja a tanuló ifjúságot, kiváltképpen a Horthy Miklós nevét viselő egye­temi internátust, ahol a vidéki cso­portok egy egy szobát rendeznek be a tanuló ifjak részére és annak fenntartásáról gondoskodnak. Ugyan­csak a tanuló leányok számára is létesített egy otthont: a Sarolta Leányotthont, ahol 68 főiskolai tanulóleány nyer elhelyezést. Leg­nagyobb méretű a házi ipari akciója, ezer és ezer szövőszéket állított fel az országban, hogy a házi ipart fel­lendítse. Legnagyobb szövőtelepe Szekszárdon van, ahol életre keltet­ték a már csaknem feledésbe menő hajdan híres bodorvásznat, s így igen sok munkaalkalmat adtak a szekszárdi és környékbeli asszonyok­nak. Jótékonysági tevékenységével is első helyen áll a magyar asszonyok szövetsége, ha szabad példákra hi­vatkoznom, az elmúlt esztendőben több, mint egy milliárd koronát érő élelmet, fát, ruhát és pénzt juttatott a szegények segítésére. Nincs olyan szerencsétlenség, vagy elemi csapás az országban, amelyen adományai­val ne enyhítene. Mikor a békés­megyei árvizveszedelem volt, a kecskeméti csoport egymaga 50 milliót gyűjtött és természetben 7 láda ruhát,élelmet és sok-sok mázsa gabonát adott össze. Ennek a női szervezetnek, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének a lelke, örö­kös országos elnöke, Tormay Cecil, aki írói tollának a hatalmával, ne­vének tekintélyével, egyéniségének minden varázsával súlyt ad ennek a szövetségnek. Visszaemlékezésünkben tehát el­jutottunk a közvetlen jelenhez, a „ma" asszonyához. A háború és a háborút követő idők új életviszonyo­kat teremtettek nemcsak hazánkban, hanem az egész világon. Megindult a bomlás minden vonalon, eltolód­tak az országhatárok, de az erkölcsi határok is: ledőltek a lelkekben emelt jó és nem jó, a szép és nem szép, az ideális és nem ideálisnak határát kijelölő sorompók. Meg kell állanunk és szembe keli néznünk a helyzettel. Föl kell tennünk a kér­dést : milyen lesz a jövő, ha a bom • lásnak nem tudunk gátat vetni ? Pe­dig gátat kell vetnünk, meg kell keresnünk azt a megmaradt utolsó

Next

/
Thumbnails
Contents