Pápa és Vidéke, 24. évfolyam 1-52. sz. (1927)

1927-03-06 / 10. szám

Népszövetség illetékességét abban a pörben, melyet a birtokuktól meg­fosztott magyarok indítottak Románia ellen. Persze, a Népszövetség csak addig jó, mig arra ügyel, hogy a a bocskorosok a zsákmányt zavar­talanul bitorolhassák. Majd minden hónapra esik egy külügyminiszteri találkozás, melyen az örök békéről szavalnak, közben pedig mindegyik állam fegyverkezik s megbotránkozik, ha felszólítja vala­melyik szövetségese, hogy egyetér téssel csökkentsék a fegyverkezést, így Franciaországban*hetek óta erő­sen támadják az egyesült államot, melynek elnöke felszólította Európa országait, hogy állápodjanak meg az építendő hadihajók arányában. Pedig a francia külügyminiszterek ugyan­csak tudnak a békéről beszélni, miután kedvük szerint felosztották Európát. Levente-ház. Több mint egy éves múltra tekint már vissza a pápai Levente- Egyesü • let. A kezdet nehézségeivel küzdve, már e rövid idő alatt is oly ered­ményeket mutat fel, melyek a levente intézmény nélkülözhetetlen nemzet­nevelő hivatását igazolják. A sokféle anyagiakban összponto­suló hiányok és nehézségek miatt az egyesület működése ezen elmúlt idő alatt csupán korlátolt, a legszüksé­gesebb sporteszközöket is nélkülöző szabadtéri foglalkozásokban merült ki, bár az egyesület belső életének kiépítése úgy szociális szempontok­ból, mint az egyesület megalapozása miatt is első sorban szükséges. Egy Levente Otthon (néptorna-ház) meg­teremtése a legelső feladatok egyike. Oithon nélkül egyesületi élet nincs, nélküle csak kényszeredett munka folyhat, de egészséges fejlődés nem létezhet. Az 1921. évi LIII. t.-c. végrehaj­tása tárgyában kiadott 9000/1924. sz. V. K. M. rendelet úgy az állami, mint az államilag segélyezett iskolá­kat kötelezi arra, hogy termeiket levente oktatás céljára átengedjék. Egy Levente Otthon célját azonban ezen helyiségek nem is szolgálhat­ják és a gyakorlatban is oly nehéz­ségek mutatkoztak, melyeket elhárí­tani úgy az iskolák, mint pedig a Levente-Egyesület részéről még a legmesszebbmenő jóindulattal sem lehet. Apró nehézségeket nem is kell említeni, mert a nagyszámú levente­elhelyezésére sincs hely az iskolai tornatermekben, kisebb csoportokban való beosztásra pedig a rendelkezésre álló esti órák nem nyújtanak ele­gendő időt. így a téli, valamint esős időben való foglalkoztatás megoldásának egyetlen alkalmas módja a Levente­ház megteremtése, mely azután nem­csak otthona lenne az egyesületnek, de biztos bázisa egy nagy dolgokra hivatott hazafias és szociális mozga­lomnak. Otthon nélkül nincs életképesség. A testi nevelésre talán elegendő lenne a rendelkezésre bocsájtandó hódos­kai sporttelep, de az erkölcsi neve­lés, az egyesület oly fontos belső munkássága, otthon nélkül el sem képzelheiő. A kedvezőtlen időjárás gyakran több vasárnapon keresztül lehetetlenné teszi a szabadban való foglalkoztatást, másrészt az iskolán kívüli, főleg iparos ifjúság napköz- j ben munkával van elfoglalva, ráérő ideje leginkább az esti órákban van és egy otthonban az oktatóknak is inkább nyílik alkalmuk az egyének­kel is foglalkozni. A Levenie Otthon először tán idegen, később oly ked­velt hellyé fog válni a leventék előtt, hogy többé már nem a törvény kényszere miatt fog odamenni. Nem hiszem, hogy lenne intéz­mény, mely nagyobb erkölcsi haszon­nal járna, mint egy levente-ház fel­állítása, melynek rendkívüli nagy jelentőségét a magánosoknak, hiva­taloknak, testületeknek és vállalatok ­nak egyaránt át kell érezni és a magyar társadalom ebbeli sürgős kötelezettségének eleget téve, annak megvalósításáért minden áldozatot meg kell hozni. Az iskolán kívüli ifjúság fölkaro lására soha nagyobb szükség nem volt, mint most, midőn a nemzet fegyverre váró ifjúságát a háború nélkülözéseitől betegen és a forra­dalom szeríelenségeitől megméte­lyezve látjuk. Azonban nézzük a módot, mely mellett a levente intézmény végleges megalapozása, a Levente-Otthon meg­teremtése városunkban lehetséges. Az egyesület tagjai a nemfizető köteles tagokon, leventéken kívül, a pártoló és működő tagok tetszés szerint fölajánlott, de lega !áhb évi 1 pengő díjjal, ily csekély áldozatot pedig úgy hiszem kivétel nélkül min­denki meghozhat, alapító tagok egyszer és mindenkorra fizetett, leg­alább 30 pengő alapítási díjjal és vállalatok — kiket részben a tör vény is kötelez — anyagi erejük­höz mérten fölajánlott alapítói dijjal és támogatással. Úgy hiszem, hogy egy kis agitá lássál kezelve az ügyet, ezen díjak­ból 12—15.000 pengőre lehetne számítani és ha városunk polgár­sága csak ily szerény áldozatot is hoz, az Országos Testnevelési Tanács vagy a népjóléti minisztérium nem fogja kátyúban hagyni ezen ügyet és akár segéllyel, akár hosszabb időre szóló állami hitellel megadja az eszközt a pápai levente mozgalom végleges megalapozásához. i. ••• ELŐFIZETŐINKHEZ! Lapunk mai számához postai be­fizetési lapot mellékelünk mindazon előfizetőinknek, kiknek előfizetése e hó 31-ig nincs rendezve. Közülük azokat, kik még a mult évről is hátralékban vannak, külön levelező­lapon értesítjük arról, hogy e hó 31 ig összesen mennyit kell fizetniök. Aki tehát csak befizetési lapot kap, annak előfizetése ez év elejéig van rendezve. E megkülönböztetést azért tesszük, hogy minden előfizetőnk pontosan tudhassa, mennyivel van hátralékban. Ezúttal is nagyon kér jük előfizetőinket, szíveskedjenek mentől előbb beküldeni előfizetésüket; így megkímélnek bennünket a költ­séges felszólítások küldésétől. Tisztelettel: A KIADÓHIVATAL. Egy mi eb szc 8000CH Márvi 600. Mei Bezeré I NEUBAUER FERENC tari és női divatárúháza PÁPA, KOSSUTH LAJOS-UTCA 32. SZÁM. (A postapalotával szemben.) Nagy választék: Férfi és női fehérnemüekben. A legdivatosabb haris­nyák, nyakkendők, börkeztyűk, sapkák, eső- és napernyők, sétabotokban. Csipkék, hímzések és szalagokban. Kötött, szövött és rövidárúkban. 2 Menyasszosyi koszorúk és fátyolokban. Bőröndök és bőrdíszmfiárúkban. Nagy raktár játékárfikban, Szabott árak. Szolid és pontos kiszolgálás. bárl i HREÍ; Pápa, £ 1 Kályhá átalakít és jw e sülét elnökségében, kiválóan szép lelki tulajdonságainak az örököse, egyetlen leánya Rudnay józsefné, Veress Szilárda lett, akiről elmond hatjuk, hogy minden tekintetben méltó leánya a nagy asszonynak. Veress Pálné kezdeményezése nem maradt hatás nélkül, példáját követve, a nemzet legjobbjai kezet fogtak, hogy egyesült erővel állítsák a nő­nevelés ügyét a nyuga'i államok szín­vonalára. Eötvös József, Pauler Tiva­dar, de leginkább Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi miniszter volt az, akinek legtöbbet köszönhet a nemzeti nőnevelés, az ő nagy érdeme a tanítónőképzők és felsőbb leányiskolák megszervezése. Ebben a nagy haladó korszakban a kiváló egyéniségek egész sora áll elő, vala­mennyit nem tudom felsorolni, de engedjék meg nekem, a tanítvány­nak, hogy akkor, amikor a kiváló magyar nőkről beszélek, név szerint emeljem ki azokat a kitűnő tanító­nőket, akik kiváló képességeikkel, erényeikkel és nemes életük példá­jával ébresztgették tanitványaiak lel­kében azokat az értékeket, amelyek a magyar nőnevelés és a magyar kultúra javára dúsan kamatoznak és kamatozni fognak. E kiváló erők és nekem kiváló tanárnőim: Zirzen Janka, az Erzsébet Nőiskola első igazgetónöje, akit a király az arany koronás érdemkereszttel tüntetett ki, olyan kitüntetés, amelyet előtte még nő nem viselt. Uhol Józsa, a pozsonyi képző igazgatónője, Lázárné Kaszt­ner Janka, akit szintén a koronás érdemkereszttel és az Erzsébet rend középkeresztjének adományozásával tüntetett ki a király. Szarvas Qáborné Harrer Paula, Sebestyénné Stettina ) Ilona, Berta Ilona, Barkáts Mária, valamennyi Zirzen Janka tanítványa, az igazgatói állásban neki méltó utódai s az ö szelleme által meg­szentelt hagyományok hűséges őrizői. Nem sorolhatom fel annak az áldott iskolának minden hű munkását, de mikor rájuk gondolok, megtelik a szívem l ántuk érzett mélységes há­lával, tisztelettel és szeretettel. A továbbképző leányiskolák fel­állításával megnyíltak tehát a nők előtt is a haladás és a kultúra csar­nokai és most már a nőknek is meg volt a lehetőségük, hogy tudo mányos képzettséget és általános műveltséget szerezve, szellemi téren is lépést tarthassanak, sőt nemes versenyre kelhessenek a férfiakkal. Hiszen mennél nagyobb tudása és műveltsége van a nőnek, annál job ban, annál nagyobb tökéletességgel tudja betölteni hivatását a családi sűzhelynél is mint anya és felsség Ezért nem hogy tiltani kellene a nő­ket a tanulástól, ellenkezőleg, köte lességükké kell tenni, hogy minél nagyobb tudást sajátítsanak el, hogy azáltal minél nemesebbé tehessék lelküket. Azért csak dicsérni tudom községünk ama leányait, akik a tudásvágytól ösztönözve tovább tanul­nak. Hiszen a Biblia is a haladásra oktat minket, mikor ezeket mondja Pál apostol: „Az éjszaka elmúlt, a nap elközelget, vessük el azért a sötétségnek a cselekedeteit és öltöz­zünk fel a világossághoz illendő öltözetbe.' Régen meghaladott állás­pont az, mikor a nőtől sajnálták a tudást, mikor féltek a tudós nőktől, ma már minden ember tudja, érzi, j hogy a tudás önálló ítéletre, önálló gondolkozásra, biztos Öntudatra ve­zet, új látóhatárt és ami nagyon fontos: kenyérkereső pályákat nyit meg a nő előtt. 1896-ban még az egyetemet is hozzáférhetővé tették a nők számára, ezzel aztán valóban minden lehetőség megadadott a nő • nek, hogy értelmét művelje, egyen­jogúvá tették a férfival, megnyitot­ták előtte a boldogulás úijait és kezébe adták a megélhetés eszközeit.

Next

/
Thumbnails
Contents