Pápa és Vidéke, 24. évfolyam 1-52. sz. (1927)

1927-02-13 / 7. szám

szövetség, amelyen követelni fogja az egyetemi autonómia törvénybe iktatását, és felszólítja Ádámot, hogy mondjon le állásáról. Nagy Pál volt honvéd főparancsnok e hó 10-én Budapesten maghalt. Az elszakított területeken. Az Erdélybe, illetve Romániába utazóknak ajánlatos lesz életüket előbb biztosítani vasúti szerencsétlenség ellen. Román kormányjelenlés szerint a mult évben a román vasút 412 embert szállított a másvilágra, 699 uias sebesült meg. Nem kevesebb mint 245 vasúti karambol történt és 4 hiján mindannyi szolgálati szabálytalanság miatt. Ez is rekord. A felvidéki magyar párt komáromi gyűlésén beszámolt kormánytámogatásának eredményéről. Ilyen vívmányai gyanánt sorolja fel a vámtörvényt, a kongruatörvényt és az állampolgársági törvényt, amely 15.000 magyart mentett meg a kiutasítástól. Az elbocsátott magyar tisztviselők nyugdíja is biztosítottnak látszik. További törekvése az, hogy a magyarság az állami hivatalokban is számarányának megfelelően érvényesüljön. Külföldön. Romániában az újságoknak megtiltották, hogy a trónöröklés kérdéséről írjanak. Ugyancsak azt is, hogy a kérdést a kamarában tárgyalják. Egyébként is nagy baj lehet odaát, mert megtiltották a politikai gyűléseket és csoportosulásokat, ami majdnem egyenlő az ostromállapot elrendelésével. A mult héten kitört az ezidei első portugál forradalom. Amint ismerjük a derék portugálokat, még egynéhány forradalomra lesz kilátás náluk az Ür 1927-ik esztendejének hátralevő részében. Azonban úgy látszik, ez úttal egész komoly a dolog. Oporto utcáin százával feküsznek a temetetlen halottak, a vonatok nem közlekednek. Kínában az idegenek kiváltságai ellen egyre erősebb lesz a küzdelem. Az angolok katonaságot szállítanak Kinába, de régi szokás szerint keresik a szövetségest is. Olaszország már ki is nyilatkoztatta, hogy az argol érdekek megvédelmezésére bármikor kész. Bizonyosan jó ára lesz ennek a segítségnek. Helyes városfejlesztés. E címen e lap mult hó 31 iki számába* megjelent közleményhez a több szem többet iát elvén hozzászólva, a magam részéről egy másik oldalról óhajtom e kérdést megvilágítani a tek. Szerkesztőség szíves engedelmével. A cikkíró a szép elvét vette alapul, mikor megjelölte a helyeket, hol utcák nyitandók. E szempontból véve a közlemény minden sora helytálló, de nézzük csak gazdasági oldaláról e kérdést, a kép másként fog festeni. A szép lehet jó is, de csak lehet. Az esztétika nem követeli meg feltétlen a célszerűséget, fő, hogy tessék a szemnek. Egy város fekvése és utcarendezése mindenesetre a szép és jó elvéből induljon ki, de kell, hogy megtartsa a sorrendet, s előbb tegye azt, ami előbbre való. Egy város fejlesztését elsősorban a forgalom fokozásával kell előmozdítani. Én jobb tőkebefektetésnek tartom ez idő szerint a fölösleges utcanyitások helyett az ipar és kereskedelem hathatós támogatását, mert hiába nyílnak meg az új és új utcák, ha zsebretett kézzel, éhes munkások ődöngnek ott. A pótadót ezektől nem lehet behajtani. A várost nem az utcák fej'esztik és nem épületei teszik naggyá, hanem a produktív munka és főként az exportálható munka. A cikk Győr város fejlődését adja elénk példának, csak azt felejti el, hogy Pápa nem hasonlítható ahhoz. Győrnek elsősorban kitűnő vasúti és hajózási összeköttetése van. És rá kell mutatnom arra, hogy Győrött elsősorban az ipar és ennek folyamányaként a kereskedelem fejlődésére volt és van fektetve a súly. Győr mindenek előtt iparát és kereskedelmét dédelgette és mindent megtesz és tesz, hogy minél nagyobb tömeg munkás helyezkedhessék el falai között. És ezek az egyszerű munkáskezek öntudatlanul mutatták meg Győrnek, hogy hol kell egy új utcát vagy épületet szükségszerűen teremteni. Ezek tették Raábot Győrré, a távolbalátó városi politika segítségével. A haladást és kultúrát a szükség törvénye irányítja. Pápának nem új utcára van most szüksége, hanem új erőforrásra. Új utcák nyíl nak, új házak emelkednek, évtizedes fennállású üzletek és műhelyek pedig egyenként vajúdnak. Uraim, ez nem jó jel, térjünk eszünkre! Cifra külső vei tetszelegni lehet, szép, de csak akkor jó, ha a gyomor is tele van. Szép utcáinkban és épületeinkben csak akkor gyönyörködhetünk derült arccal, ha a megélhetés sötét fellegei nem takarják el szemünk elől. Pápának intenzivebb iparra és kereskedelemre van égető szüksége. Gyárakra, amelyek nagy tömeget képesek magukhoz láncolni. Ezek a dolgozó tömegek képezik egy város helyes fejlesztésében a szivet, produktív munka minden fejlődésnek az alapja. Egy hittérítő Isten szabad ege alatt hirdeti isten igéjét, s a hivők csak ezután építenek mutatós templomot maguknak. Pápa alapozza meg gyáriparát, azután kezdje meg a város szépítését. Ha Pápán mondjuk 1000 munkással több találna elhelyezkedést, ugyebár a kisipar és kereskedelem is teherbíróbb lenne, mert ezek nemcsak munkások, hanem fogyasztók és teherviselők is lenné nek. Pápa már fekvésénél fogva is arra van utalva, hogy a környező községeket magához láncolja, ha fejlődni akar. Sőt érdeke, hogy a leheiő legkönnyebb módon megközelí hető legyen piaca, nemcsak száraz időben, de télvíz idején is. És kérdem, miért kell a mezőgazdasági terményeket földolgozás végett tőlünk távol fekvő városokba exportálni, miért nem lehetne Pápán ís egy cukor-, szesz-, konzerv-, stb. gyár, amelyek sok-sok embert foglalkoztatnának ? Ezek a tömegek a maguk primitív életével sokkal jobban előmozdítanák a város gazdasági és kultúrális fejlődését és terjedését, mint bármely adósságra való építkezés. Utcák helyett keletkezzenek műhelyek, hol exportálható dolgot termelnek. Ha már a város mindenáron építeni és szépíteni akar, úgy sokkal gazdaságosabb az üzlet- és műhelyhelyiségek szaporítása. Én azt hiszem, nem állok egyedül véleményemmel, ha azt mondom, hogy például a Márton István utcát kellene egy üzlet- és ipar utcává alakítani, oly formán, hogy a Pápai Hitelbank épületéből a Kossuth Lajos utcán befordulva, egy hatalmas U alakú épületet kellene építeni. A földszinti, utcára néző helységek mind alkalmasak lennének kisebb nagyobb üzleteknek, az emeleti és udvari helyiségek pedig ipari műhelyeknek. Ez lehetne egy kereskedelmi és ipari gócpont, s a Kossuth Lajos utca kiegészítése, hol ha valaki vidéki betéved, kérdezősködés nélkül megtalálna minden szükségleti dolgot, a baba kelengyétől a koporsó szögig. És megcsináltathatná az eltört sámedliját épp úgy, mint a kipukkadt autó pneumatikját. Sok, sok kisiparos és kereskedő örömmel jegyeztetné elő magát egyegy helyiségre itt, hogy az eldugott u'cák odújából feltűnő és egészséges helyre h02hassa üzletét s műhelyét. Egy üzletembernek nem a kényelmes lakás a fontos, hanem elsősorban üzletének forgalmas helyre való elhelyezése. A város e legforgalmasabb helyén ily épület elvitathatatlanul sokkal nagyobb hasznot hozna, mint bármilyen modern lakóház, vagy mondjuk a Tamás utca rendezése. És feltétlenül kifizetné magát mind az építőnek, mind a bérlőknek. Tudom, sokan lesznek azok, kik lehetetlennek tartják és mosolyognak egy ilyen terven, hogy a város kellős közepén kalapácszaj és gépkattogás zavarja az édes déle lőtti és délutáni álmot. De hát mi lett vo'na és mi lenne a világból, ha mindenki Liszt Ferenc rapszódiáját pengetné és irtózna a munka zajától ? Elárulom, hogy ez nem lenne csupán pápai unikum, mert ha kell, néhány külföldi példával is szolgáihatok. Azonkívül, hogy hogyan lehetne az iparon segíteni/ hogy újra talpra állhasson, az már nem olyan költséges, mint egy ilyen építkezés, de erről majd alkalomadtán. Schiieictor F«r«nc kőfaragó mester. ALVÓ KIRÁLY LEÁNY. Álomvizek partján mesebeli kastély. Ablakán hajbókol lángos csipkerozsa: Csendjén egy királylány álmodja az álmát, S vár a hajnal-csókra. Álomvizek partján régóta dalolnak A habok susogva s csókolják a várat. Lohengrin hattyúja is tengerre vágyik, S tépdesi a zárat. Átomvizek partján Tavasz zeng a tájon, S mindig nehezebb lesz a királylány álma. Úgy érzi, valahol elindult egy csónak, Hogy őt megtalálja ... Valahol egy legény kiszökött az Éjből, S verőfény-palástot ránt vállára újra, Hogy a kastély álmát elűzze s rózsával Kedvét koszorúzza. Ártatlan királylány álomvizek párján : Szövögesd az álmod, nem szövöd hiába. Lohengrin hattyúja fehér vitorlával Már a tengert járja ... Pápa 1927 január 15. NÉMETH ISTVÁN. Pápai mozifilmek, avagy miért Üres a mozi ? Már több ízben voltam a Jókai Színházban szerdán és csütörtökön mozielőadáson. Szinte meghökkentem legtöbb esetben, mikor beléptem, mert üresen ásított a földszint, a páholyok sora és még a karzatról sem lehetett hallani a fiatalság jókedvű döngését. Mi az oka ennek a nagy ürességnek? Miért marad távol a közönség, hisz csak ez az egyetlen látványosság van Pápán és még erre sem kíváncsiak? A feleletet megkaptam kérdésemre az előadás végén. Rosszkedvűen, zúgó fejjel és kielégítetlenül léptem ki a hideg színházból a még hidegebb utcára. A burleszk lehetetlen trükkjei szemem előtt kavarogtak, de még mosolyogni sem tudtam rajtuk. Az amerikai történet hét fejezetben émelygőssé tett limonádé meséjével. És hirtelen elém villant a felelet: A filmek lehetnen okai annak, hogy üresek a széksorok. Igen, ez lehet az oka. Hogy miért? Először, mire va lók a fiimek? Erre csak ezt mondhatjuk, hogy lanításra, vagy gyönyörköd etésre. Természetes, az előbbiben b*nt kell hogy legyen a második E'.tk a fiimek valahogyan nem OH JAJ! Köhögés, rekedtség ellen 65 év óta közkedveltségnek örvendenek ELJEN! Megfojt ez az Átkozott köh5gé*! Az étvágyat nem ronlják, kitűnő izfiek, hatasuk gyors és biztos Kapható győgytárak- és drogériákban 464 Egger mellpasztillái csakhamar meggyógyított! h