Pápa és Vidéke, 24. évfolyam 1-52. sz. (1927)

1927-01-30 / 5. szám

Politikai hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóh Fő-u 12. Tel 151 Előfizetési árak: negyedévre 2 pengő, egész évre 8 pengő. Egyes szám ára 20 fillér Hirdetések miliméteres díjszabás szerint; hasábmiliméter a hirdetések között 4 fillér, a szöveg között 5 fllér. Főszerkesztő: DB. BERZSENYI FÁBlÁ*. Felelős szerkesztő: BOKSÁT EKBBE. Előfizetéseket és hird etéseket felvesz : A kiadóhivatal (Fő-utca 12. Telefon : 151.). A Ker.-szoc. párttitkárság (Főtér 2.). A „Pax" könyvkereskedés (Főutca 9.). A Ker. Nemzeti NyomdavállalaS (Török Bálint utca 1. Telefon: 157.). Beteg a király! Megdöbbenve halljuk a szomorú hírt, hogy Őfelsége II. Ottó király tüdőgyulladásban megbetegedett. HűEéges magyar népe aggódva várja a messze számkivetésből érkező híreket és buzgó imádsággal fordul az ég Urához, hogy adja vissza egészségét ; tartsa meg a királyt édesanyja örömére és hűséges magyar népe boldogitására. Helyes városfejlesztés. Most, hogy a háborús gazdálkodás utolsó és legnagyobb következményének, a feneketlen inflációnak a romjait is nagyjából eltakarítottuk és a lehetősége újra megvan a normálisabb pénzviszonyok mellett egy kiegyensúlyozott egyéni és testületi fejlődésnek, itt a tizenkettedik órája, hogy felelős intéző köreink irányt mutassanak arra, hogy ez a fejlődés ne ötletszerű és rendszertelen, hanem céltudatos és szabályozott legyen. Számolni kell azzal, hogy bár a békeévek statisztikai indexéhez mérten gyengébb intenzitással, de az evolúció törvényei szerint mégis szükségképpen meg kell indulnia egy építő munkának, mely új tiehelyek emelésével, új családi fészkek építésének igényével áll elő s új terjeszkedési lehetőségeket követel. Röviden, számolni kell azzal, hogy rövidesen új lakóházak, sőt bérházak fognak épülni és már most intézményesen meg kell állapítani azt, hogy ezek a házak hova épüljenek. Igaz, hogy ki van osztva több száz házhely a lehető legrosszabbul megválasztott helyen, a Tókertben és a város még néhány, alig megközelíthető perifériáján, azonban ezek a házhelyek, mert adásvétel tárgyát nem képezhetik, s mert többnyire tőkeszegény emberek kezén vannak s végül, mert ott vannak, ahol építeni nem érdemes, s ahol mindenki csak kényszerből épít, ezt a fejlődésszülte igényt ki nem elégíthetik. Egy város fejlődési mozgalmának nem lehet irányvonala az, hogy a középponttól minél messzebb fekvő, kellő közművekkel el nem látható és kellő úthálózattal össze nem kötött végeken építkezzék, a fejlődés iielyes irányítása csak egy lehet, hogy a kialakult üzleti, kulturális és közigazgatási centrum körül helyezkedjenek el az újonnan kifejlődő városrészek és koncentrikus körökként övezzék a város automatikusan kialakult középpontját. Ennek az elvnek megfelelően Pápán csak kétféleképpen lehetne építkezni, vagy az üzleti centrumot képező Kossuth-utca körül, vagy a város természetes tengelyét képező Fő utca és folytatása a Jókai-utca körül. Minthogy azonban a Kossuthutca környéke új építkezésre már alig ad helyet, legfeljebb a közlék megnyitása révén, ami azonban mégsem lenne a természetes fejlődés útja, nem marad más megoldási lehetőség, mint a Jókai-utca környékének feltárása és korszerű módon leendő beépítése. Ezer és egy ok szói ezen megoldás mellett. Ezen útvonal egyfelől a Pápa—Veszprém törvényhatósági út, másfelől a Győr—Pápa országút vonalába esik, legszebb középületeink rajta, vagy környékén terülnek el, legszélesebb, leglevegősebb utca és természetes közlekedési útját képezi a vasútról a városba törekvő gépjárművü közlekedési eszközöknek. Ha valaha villamos közúti vasút létesül a városban, el sem képzelhető annak más útja, mint ezen útvonal. Már most akár Győrt, akár Sopront, vagy Szombathelyt vesszük példának, mindenütt, de különösen Győrött, ebben a legszebben fejlődő dunántúli metropolisban, az üzletek, bankok, irodák, középületek a fő útvonalon vannak, a legszebb, legjobb és legértékesebb lakások pedig az ezen fő útvonalból kiágazó mellékutcákban lelhetők fel. Ha nem tanyavárost és nem sártengeren megközelíthető robinsoni szigeteket akarunk, amelyek most vannak kialakulóban, hanem rendes, tiszta kulturvárost, mely már külső arculatával is mutatja, hogy nem a tyúkok kaparták össze, akkor sürgősen meg keli nyitni ezeket a mellékutcákat, hogy a természetes fejlődés oda telepíthesse a jövőben okvetlenül megszülető lakásokat. A lehető legsürgősebben meg kell nyitni a református elemi iskola táján egy a Tapolcán keresztül a Tisztfiseiő-telepre vezető utcát. Az Irgaimasrend kórháza melleit át kell törni egy az utcarendezési tervben felvett utcát az Anna térre. Ugyan ezt össze kell kötni a Főiskola-utcával egy a Jókai utcával párhuzamosan nyitandó utca útján. A Somlói út meghosszabbításaként a Sárkányutcát ki kell nyitni a Jókai-utcára és a Tamás-utcát ki kell hozni a Batthyányi-utcára. Hogy ezek az utcanyitások milyen eredménnyel járnak, arra jó példa a másfél évtizeddel ezelőtt nyitott Damjanich-utca, mely ma az egyik legszebb, legtisztább és legkedvesebb utcája a városnak. A közelmultak reakciójaként, tudom, hogy a pénzügyi bizottság ma nálunk a túlzott takarékosság álláspontjára helyezkedett s ilyenféle problémák felvetésénél mindig a „nincs pén2* álláspontjára helyezkedik. Tu dom azt is, hogy a most leírt program megvalósítása sok pénzbe kerül. Dehát erre kell pénznek lenni. ! Mi már sokkal haszontalanabb célokra is sok pénzt kiadtunk, erre elő kell a pénzt a lehető legsürgősebben teremteni, mert ennek a problémának a megoldása a szabad lélekzés biztosítását jelentené a város számára. De egyben a legjobb üzlet is. Ki kell sajátítani a kérdéses utcaterületeket, azután az önköltségi árat nem túlságosan meghaladó, elfogadható áron áruba becsájtani, bőven lesznek reflektánsok, akik a megnyíló telkeket megvásárolják. Mindez idei pénztári feleslegünk felhasználásával történhetik, a felsőbb hatóságok azt hiszem, szívesen adják beleegyezésüket egy ilyen program megvalósításához. Koncepció, irányadás és célkitűzés kell, hogy legyen városi vezetőségünk programja és ennek a programnak első láncszeme csak ez, a fejlődés útjának kijelölése lehet. Ötletszerű, elhamarkodott és az utolsó pillanatban keresztül hajszolt foltozó munka csak stílustalanságot eredményezhet, a helyes fejlődés útját csak előre megkoncipiált terv jelölhetí k

í' Dr. Sulyok De.,5. mzroj auftS3m& Hl tőrtént a héten ? Idehaza. Az országgyűlés mindkét házát e hó 29-én nyitotta meg Horthy Miklós kormányzó. A szokásos kupolacsarnoki szentmise elmaradt a felekezetek érzékenykedése miatt. Helyette a koronázó templomban celebrált az ország hercegprímása szentmisét és Veni Sanctet. Ugyanekkor az egyes felekezetek saját templomaikban külön istentiszteletet tartottak. A felsőházba harminchét tagot nevezett ki a kormányzó, főként a közgazdasági élet kiválóságait és bankvezéreket. A miniszterelnök az egységes párt első értekezletén kijelentette, hogy egyenlőre nem foglalkozik a királykérdéssel, minthogy éz a kérdés egyúttal külpolitikai kérdés. A férfi és női polgári iskolai tanárképzést Klebelsberg Kunó kultuszminiszter Szegedre helyezi. Baumgarten Ferenc budapesti születésű híres német esztétikus 15—16 milliárdra rugó vagyonát a magyar nemzetre hagyta, hogy annak kama taiból magyar írókat támogassanak. A spanyoljárvány, hála Istennek, szűnőfélben van az egész országban. Az elszakított terűleteken. A felvidéki munkásságot nagy in ség fenyegeti. Az úgynevezett utódállamok megalakulásakor tudvalevőleg a volt monarchia összes iparának 70% a, a textiliparának pedig 90%-a Csehszlovákiának jutott. Ennyi gyár természetesen egy kis országnak sok. A csehek úgy segítettek a bajon, hogy a felvidéki gyáripart mesterségesen tönkretették. Az állami támogatás, a szállítási kedvezmények megvonásával, [nagyobb adókkal elérték azt, hogy a felvidéki ipar nem tudott konkurálni a cseh iparral, amelynek támogatásáról az állam bőkezűen gondoskodott. A felvidéki gyárak egymásután szüntették be üzemüket, vagy pedig eladósodva cseh kézre kerültek. A csehek az így megszerzett gyárakat nem tartották fenn, hanem áttelepítették őket Cseh országba. A már tönkretett vas- és szövőipar, a haladó faipar után legújabban a világhírű szlabosi és horkai papírgyárak estek áldozatul ilyen gálád cseh manipulációnak. A műn-