Pápa és Vidéke, 24. évfolyam 1-52. sz. (1927)

1927-07-31 / 31. szám

VIDÉKE Politikai hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóh. Fő-u. 12. Tel. 151 Előfizetési árak: negyedévre 2 pengő, egézs évre 8 pengő. Egyes szám ára 20 fillér Hirdetések miliméteres díjszabás szerint; hasábmiliméter a hirdetések között 4 fillér, a szöveg között 5 fillér. Főszerkesztő: DR. BERZSENYI FABlÁX. * Felelős szerkesztő: BOKSÁT ENDRE. Előfizetéseket és hird etéseket fel­vesz : A kiadóhivatal (Fő-utca 18. Telefon 151.). A Ker.-szoc. párttitkárság (Szent­ilonai-utca 12.). A „Pax" könyvkereske­dés (Fő utca 9.). A Ker. Nemzeti Nyomda­vállalat (Török Bálint u. 1. Telefon: 157.). Mindig feeseifi és korai azoknak a halála, akik halhatatlan dologban táradnak. A római bölcsnek ezt az igazsá­gát könnyein keresztül is meglátja, sóhajai között is meghallja, fájdal­mában legjobban érzi a magyar ka­tolikus egyház, melynek vezérét, fő­papját pénteken temették el eszter­gomi székesegyházának hfis kripta­fülkéjébe. Keserű ez a halál és korai, mert akit ért, az a nemzet örök javainak volt fáradhatatlan munkása, Istentől rendelt sáfárja. Magyarország hercegprímása, az esztergomi érseki főmegye főpász­tora állásánál fogva is számottevő alakja a nemzeti közélet vezérkará­nak. Ezrek és milliók az ő szavából és példájából merítik vallásos irányí­tásukat. Az ő lelke az a felhőoszlop, melynek istenadta föladata, hogy az élet sivár pusztaságában vezetője le­gyen az ígéret földje felé vándorló népnek és világítson a sötétben. Az ő tekintélyének kezdettől fogva súlya van alkotmányos életünkben; és az egyház feje is ki szokta tüntetni a legmagasabb jutalommal, a bíborral. Magyarország hercegprímása mind egyházi, mind nemzeti szempontból a honfoglaló hét vezérnek méltósá­gát örökölte. Még inkább kiszélesítik ennek a méltóságnak perspektíváit az illető főpapnak egyéni kiváló tulajdonságai. Estei Hippolyt személyében csak egy szer, csak egyetlen királyi szeszély­ből ült gyermek e magas trónon; rendes körülmények között az érdem küzdelmes lépcsőin keresztül halad a főpap a magasságok felé. És a most pihenni térő Csernoch János bíboros nemcsak kapott, de adott is a fényből, mely székét övezi; nem­Acerba semper et immatura mors eorum, qui immortale ali­quid parant. (Plinius.) csak őt emelte föl a római méltó­ság, de ő is bearanyozta azt a saját egyéni érdemeinek, ritka tehetségei­nek, puritán jellemének sugárkévé­jével. És még valami van, amit a kró­nikás a mostani hercegprímás előd­jeiről akarva sem tudna mindenkor elmondani: Csernoch János a nagy időknek, a viharos harcoknak, a ve­szedelmeknek a hercegprímása volt. Neki mindig csak káborgó tengeren keresztül kellett vezetnie Sz. Péter sajkáját. Neki mindig farkasok falkája elé keSSett állnia báránylelkületével. Neki könyv és kereszt volt a kezé­ben, az evangélium igéje az ajkán, és körülötte tombolt a világháború viharja, zúgott a forradalmi szélvész, lángolt a vörös Őrület, és az üszkök­ből, a füstölgő romokból oly nehe­zen tudott életre kelni a csonka haza, melynek trianoni hazug határai dara­bokra tépték a Szent István-alapította ősi egyházmegyét. Kevés prímásunk élt át ehhez ha­sonló válságos időket; s ahogy Csernoch János átélte őket, bátran, törhetetlenül, bizva a jobb jövőben: ez az ő igazi nagysága, ez teszi koraivá az aggastyán halálát, ez teszi nekünk keserűvé annak elmúlását, kinek magának az ő gyötrelmei után talán már megváltás volt a halál. Neki, ez Istenbe vetett hitünk, csakugyan nyugalmat nyújt az eszter­gomi kripta; a magyar hazának pe­dig, és ezt is bízva reméljük attól az Úristentől, kit Csernoch János hiven szolgált életében, ez az élet az örök javaknak is, de e földi föl támadásnak legyen záloga úgy, ahogy eszköze volt mindenkor. A vezér elpihent, a harcnak csak egy pihenője legyen: a győzelem I Dr. Magyarász Ferenc. Az úf köziemet*. Egyik küszöbön álló városi fela­dat az új köztemető elhelyezése. A meglévő temetők ugyanis már csak legfeljebb egy-két évre alkal­masak a város halottainak befoga­dására, a Kálvárián máris alig van hely, az Alsóvárosi temető pedig szintén rövidesen bekövetkező be­telése előtt áll. így már most feltétlenül gondos­kodnunk kell arról, hogy hol helyez­zük el az új temetőt, mert a rendel­kezésre álló rövid idő éppen csak hogy elég lesz az új területnek a legszükségesebb módon való elő­készítésére. Ez a meggondolás vezette a városi tanácsot akkor, amikor a városi kertészet üzemének felülvizsgálására delegált közgyűlési bizottságot, mely­nek feladata arról is javaslatot tenni, hogy a jelenlegi hely alkalmatlan­sága esetén a kertészet hova volna legjobban elhelyezhető, felkérte arra is, hogy az új temető elhelyezése iránt tegyen a kertészet elhelyezé­sével kapcsolatban javaslatot is. Nyilvánvaló volt mind a tanács, mind a bizottság előtt, hogy a prob­léma kettős ága legcélszerűbben csak együttesen oldható meg, ha t. i. a kertészet és temető elhelyezése egy helyen történik. Részben ezért helyes ez így, mert a kertészet közelsége a temető rend­ben tartását is lényegesen meg­könnyíti, részben pedig azért, mert a temető céljaira megveendő terület azon részei, amelyekre egyelőre szük­ség nincs, űgy hasznosíthatók leg­jobban, ha azokon a faiskola és a kertészet ültetvényeit helyezzük el. A bizottság elé két javaslat került első összeülése alkalmából: Szokoly Viktor közigazgatási tanácsos indít­ványa, aki az új temetőt a Tókert mögött a Bároc-hegyen akarja el­helyezni és e sorok írójának javas­lata, mely szerint a temető és ker­tészet együttesen a Somlai-uti vá­mon tul, a Kéttornyulak-felé vezető országúttól északnyugatra, a Sorompó utca és az Alsómezö dűlőben húzódó első tagút között elterülő földek he­lyén volna elhelyezendő. A kéttornyulaki úttól kifelé haladva jobbkéz felől, a Sorompó-utca és az említett tagút között mintegy 30 kat. hold terület volna erre a célra meg­szerzendő, amely terület fekvésénél fogva a legalkalmasabbnak látszik a kettős cél megvalósítására. Míg a bároc hegyi megoldásnak útjában áll egyrészt az, hogy ott a várostól való nagy távolság miatt a kertészet el nem helyezhető s hogy oda olyan hosszú utat kell kiépí­teni, hogy annak költségeit a város meg nem birná, addig a most emlí­tett területnél ezek a hátrányok fenn nem állanak, úgy hogy ez utóbbi javaslatot a bizottság helyszíni szem­lét tartott tagjai, sőt a polgármester is, aki ezt a területet e hó 18-án a bizottság tagjaival együtt szintén megszemlélte, magukévá tették. Ezen terület van annyira magas fekvéstt, hogy a temető céljaira meg­felel, középső részén húzódik egy mélyebb rész, mely kitűnő talajával arra van predesztinálva, hogy a mai gyenge kertészetünk helyett egy mintakertészetnek képezze alapját. Elsőrendűen kiépített útja ma a Somlai út, amely minden további munkálat nélkül már ma megközelít­hetővé teszi, nem kell egy fillért sem útépítésre fordítani. Ezen felül a Sorompó-utcának a celli-uti vámtól a Somlai- utig való kiépítése által, amely útvonal körül­belül 900 méter hosszú, rövid uton, a Kisfaludy-utcán, Vásár-utcán és a Celli uton át megközelítheti azt a Felsőváros is, úgy hogy az új temetŐ­hely a város legmesszebb fekvő pont­jától, Wittmann- majortól nem lesz olyan távol, mint a bároc-hegyi temető a legközelebb fekvő ponttól lenne. Már folyamatban van a Szladik János utcának a Rohonczy utcáig való megnyitása, csekély költséggel keresztül vihető a Ciucor Gergely utcának a Sorompó utcáig való meg­nyújtása, amivel a Belváros és en­nek kapcsolt részei néhány perc alatt megközelíthetik a tervezett ú| temetőt. Közel van tehát a városhoz, még­sem úgy fekszik, hogy ezen célra való felhasználása a város fejlődé­sének útjában állana, mert tapasz­talat szerint a város éppen abban az irányban fejlődik legkevésbbé és így mindenképpen alkalmas a kitű­zött célra. A terv pénzügyi része is lénye* gesen •Icsóbb, mint egyéb meg­oldásoké.

Next

/
Thumbnails
Contents