Pápa és Vidéke, 24. évfolyam 1-52. sz. (1927)

1927-07-24 / 30. szám

xarjt JR JF m Politikai hetilap. — Megjelenik mindéin vasárnap. Szerkesztőség és kiadóh. Fő-u. 12. Tel. 151 Előfizetési árak: negyedévre 2 pengő, egézs évre 8 pengő. Egyes szám ára 20 fillér Hirdetések miliméteres díjszabás Bzerint: hasábmiliméter a hirdetések között 4 fillér, a szöveg között 5 fillér. Főszerkesztő: DR. »£RZSEMYI FÁBIÁN. Felelős szerkesztő: BOKSÁT KJVDRK. Előfizetéseket és hird etéseket fel^ vesz : A kiadóhivatal (Fő-utca 12. Telefon 151.}. A Ker.-szoc. párttitkárság (Szentilonai utca 12.). A „Pax" könyvkereskedés (Fő utca 9.). A Ker. Nemzeti Nyomdavállalat (Török Bálint u. 1. Telefon: 157.). fcKBSBBBB Pápa ünnepe. (m. f.) Van az amerikai népnek egy sajátos, a leikéből fakadó ünnepe, a thankgivings-day, a hálaadás napja, amelyet minden felekezet megül, mert az amerikai nép minden fiának szívében mélységes gyökeret veri az a meggyőződés, hogy munkájuknak minden erőfeszítése, iparkodásuknak minden eredménye az isteni gondviselés áldása. Kicsiny lelkek nem ismerik a hálát, mert nem ismerik el a jótéteményt; bizonyos lelki nagyság szükséges ahhoz, hogy az ember beismerje a saját elesettségét és köszönetet tudjon mondani a jótéteményért. A mi népűnk a szerencsétlenségben is megőrizte azt a lelki nagyságot, mely a hálának alapja és megköszöni azoknak a nemzeteknek szíves jóindulatát, akik az örvénylő gyűlöletben veszendőnek segítő kezet nyújtanak. Pápa város közönségének tegnap volt thankgivingsday-je, hálaadó ünnepe, mert falai között üdvözölhette, vendégéül láthatta, asztalánál tisztelhette mr. Butler Wrightet, Amerika Egyesült Államainak budapesti követét, aki úgyis, mint egy hozzánk jóindulatu nagyhatalomnak képviselője még akkor is tiszteletet érdeme!, ha, mint tegnap, csak magán ember módjára, barátságos kirándulásképpen, felesége társaságában jelenik meg városunk körében. De köszönet és hála illeti meg a követ urat és feleségét lebilincselő személyében is szeretetreméltóságáért, megértő lelkéért, meleg szívéért, melyet mindnyájan éreztünk, kik Pápa városának ez ünnepén résztvettünk. Áldja meg Isten további lépéseiket is e hazában, melyet mennél jobban megismernek, annál jobban meg is sajnálnak majd s mennél jobban megsajnálnak, annál jobban meg is fognak szeretni! Mi történt a héten ? Idehaza. Csernoch János hercegprímás állapota változatlanul súlyos. Vűss József helyettes miniszterelnököt szerdán este, mikor a minisztériumból haza akart menni, egy egzaltált ember vasbottal megtámadta. Vassnak nem történt semmi baja^ mert kísérői meggátolták a gyilkos i tervet. A támadót beszállították a rendőrségre, ahol kiderült, hogy dr. Szegedi Ernőnek hívják és ny. főjegyző. Mivel közveszélyes őrült, elmegyógyintézetbe szállították. Az elszakított terűleteken. Benes cseh külügyminiszter a sze • nátus ülésén olyanfajta kijelentést tett, hogy Rothermere nyilatkozatával nem érdemes foglalkozni, mert semmiféle jelentősége nincs. Erre Rothermere angol ujságkirály keményhangú levelet írt Benes kegyelmes úrnak, amelyben erősen bizonyltja, hogy Magyarország nem élhet meg mostani határain belül. Végre foglalkoznak velünk külföldön is pro és kontra. Végre látják, hogy igazságtalan volt a megcsonkítás és csak a békétdiktálók félrevezetésével tudták ezt az utódállamok megvalósítani. Külföldön. Bécs tornyaira felrepült a vörös kakas. A somfalvai ítélet miatt a felizgatott munkásság megtámadta az igazságügyi palotát és felgyújtotta. Több keresztény lap szerkesztőségét szétrombolták. A békétlen tömeg és a rendőrség között véres utcai harcok folytak, amelyen rengetegen megsebesültek és számos haláleset történt. Szombaton a helyzetet még súlyosbította a munkások sztrájkja. A közlekedés megszakadt és egész Ausztriában forradalmi hangulat ütötte fel a fejét. Seipel kancellár lemondását követelték a szociáldemokraták, hogy a helyzetet teljesen felborítsák. Seipel nem mondott le, hanem erős kézzel leverte a koraszülött forradalmat. Most jajongnak a szociáldemokrata vezérek az elesettek felett, pedig az ő uszításukra rohantak a halálba. Hivatalos jelentések szerint 84 halottja és több száz sebesültje van eddig a bécsi forradalomnak. Meghalt a román király. Julius 20 án, szerdán éjjel 2 órakor meghalt Ferdinánd román király Sinajában. Halálának oka "gyógyíthatatlan végbélrák. Még aznap Bukarestbe szállították holttestét, ott felravatalozva közszemlére teszik szombatig, a temetés napjáig. Egész Románia mély gyásszal fogadta királya halálát. Az országban egyébként teljes nyugalom honol. A kamara és a szenátus a meghalt király utódjának Miklós herceget proklamálta. Hr. Butler Wrigtit amerikai követ városunkban. Szinte szokatlan, a múltból előttünk ismeretlen nagy megtiszteltetés érte városunkat. Mr. Butler Wright amerikai követ, aki hat hete vette át az amerikai követség vezetését, meglátogatta városunkat. Vele voltak felesége, Harsdiet Southerland, Southerland neves amerikai tengernagy leánya, továbbá Weixlgaertner Tivadar ezredes, volt cs. és kir. washingtoni katonai attasé és dr. László Zoltán pénzügyi tanácsos, író. Egy nap a csurgói táborban. Már a szálerdő üstökét csókolta a délutáni nap, mikor leugrottam a vonatról. Kíváncsian néztem körül, hogy merre találok egy Corvin cserkészt. De hiába nézelődtem, egy sem volt látható a kis állomáson. Most mit csináljak ? Legjobb lesz megkérdezni, hogy merre táboroznak, azután nekivágni a jegenyés itnak. Szerencsétlenségemre csak egy sváb parasztot találtam az állomás elQtt, aki még csak nem is hallott a pápsi 159-esekről. Hiába írtam ie a parancsnok urat, hiába mondtam, hogy milyen kalapjuk van. Nem tudta. Annyit azonban megtett, hogy meginvitált a kocsijára. Akkor már kezdtem bízni, hogy mégis megérkezem a táborba. A zörgős parasztkocsi dicséretes gyorsasággal zötyögtetek a Bakony felé, mialatt törtem a fejemet, hogy merre lehet a tábor. A faluban végre útbaigazítottak. A csurgói erdőben ütöttek tanyát. Itt már csak az apostolok lovaira kellett szorítkoznom. Gyöngyöző homlokkal mentem a délutáni napsütésben, mig végre feltűnt előttem a tábor egy kis hegyhajláson. Barátságos arccal jött felém az ügyeletes tiszt teljes díszben és elvezetett a parancsnoki sátor elé, ahol Vértes parancsnok úr fogadott cserkészies szeretettel. A fiúk körém sereglettek. Az ismerősök kérdezős ködíek. Az újabbak pedig kíváncsian simogattak piiSantá&ukKaí. Végig néztem rajtuk. Mindnek barna, lesütött az arca. Mind egészségesen kacag. És a tábori kosztümben, ami nagyon megfelel a júliusi délutánnak, járkálnak a fehér sátrak között. A parancsnok úrtól elváltam és magam is kényelembe helyeztem magamat. A Peleőrs fogadott kebelébe és felajánlott egy gazdátlan szalmazsákot. Hamarosan én is táboriasan jelentem meg. Levetettem magamról a kultúrkövetelmény páncéljait és táborozó jókedvű cserkész lettem. Megálltam a zászló alatt, melyen a nemzeti lobogó lengett az északi szélben. Körülöttem sorakoztak a sátrak. Innen is, onnan is vidám kacagás zengett. Valami jő viccet adtak le biztosan, mert mint este megtudtam, ebben a szakmában is mesterek a pápai cserkészek. Külö nősen a „Frédi*, aki kolosszális méretű mondásaival képesztette el tz embert. Erről majd későbben irok. Még mosdó is van? kérdezdtem csudálkozva a parancsnok urat, mikor szemem észrevette a mosdó sárgaréz csapjait. Van bizony, mondta a parancsnok úr mosolyogva és elvezetett hozzá. Nekem meg eszembe jutott az első tábor primitív felszere lése. Eszembe jutottak a régi arcok : a Qabi, a Tóni és a többiek, akiket már szétkergetett az élet, Az első éjjeli őrség. A Bakony titkos suttogása és minden, minden... Parancsnok űr sem szólt, talán megértette, hogy mi jár eszembe. Közben felharsant a kürt. Uzsonnára fújtak sorakozót. Hamarosan sorba állt a csapat és futólépésben indult a konyha felé, ahol almát és kenyeret kaptak. Én is velük ettem. Egyszercsak megbök valaki hátulról. Visszanézek, hát egy almacsutkát mutogat felém a „Raj úr". No mi az ? kérdezem. Nem szabad eldobni a csutkákat, mondja nagy komolysággal. Hát én bizony nem tudtam, vagy elfelejtettem a tábori szabály 30. paragrafusát, hogy nem szabad szemetezni. Azután jobban vigyáztam az almák maradványára. Az árnyékok mindig hosszabbak lettek. Már csak a szembe emelkedő