Pápa és Vidéke, 24. évfolyam 1-52. sz. (1927)

1927-07-03 / 27. szám

olstifcái hetilap. — Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kradóh. Fő-u. 12. TeL 151 Előfizetési árak: negyedévre 2 pengő, egézs évre 8 pengő. Egyes szám ára20 fillér Hirdetések miliméteres díjszabás szerint; hasábmiliraéter a hirdetések között 4 fillér, a szöveg között 5 fillér. Főszerkesztő: DK. BEBKNMYI FABIM. Felelős szerkesztő: HOKISAT £IDR£. Előfizetéseket és hir.d etéseket fel­vesz : Akiadóhivatal (Fő-utca 12. Telefon 151.). A Ker.-szoc. párttitkárság (Szent­ilonai utca 12.). A „Pax" könyvkereske­dés (Fő-utca 9.). A Ker. Nemzeti Nyomda­vállalat (Török Bálint u. 1. Telefon: 157.). Visszapillantás a katholikus napra. Visszagondolva a katholikus napon elhangzóit beszédekre, megállapít­hatom, hogy a legtöbb beszéd álta­lános keretek között mozgott, sem a hely, sem a szónokok rendelkezé­sére álló idő nem volt alkalmas arra, hogy valamely kérdésnek a mélyére hatoljanak. A íegtöb beszéd, mind a vendégszóno; ok, mind helybeli közéleti szereplőink beszédei csak bátor hitvallásról, rendíthetetlen kath. öntudatról 1e ftek tanúbizonyságot. Volt azonban egy beszéd, mely konkrétummal szolgált, egy jövőbeli tervet pendített meg. Ez a terv bő­vebb megbeszélést, jóformán az or­szág ka»holi'*u ságának a hozzá­szólását igényli mert ez a terv van hivatva a kaihoUkusság korszerűi organizálására. Ezt a tervet közéle­tünk ifjú harcosa, jövő reménységünk, gróf Hunyadi Fercnc pendítette meg ideális világfelfogással átitatott be­szédében s a katholikusság legstír­gősebbb felads* ul a szervezkedést jelölte meg. Nem a korunkban any­njrira divatos — a megalakulásukkal mindjárt ki is muló — szervezetek számát óhajtja ő szaporítani, hanem olyan szervezkedést kiván, mely hit­életünknek és nemzeti életünknek — a reménybeli integer Magyar­országnak is — biztos alapját ké­pezze, jövőnk kialakulásánál aktív szerepet játszó orgánum legyen. A szervezkedés módjául azt ajánlotta, hogy az egyházi kormányzat bizo­nyos ágának gyakorlásában egye­süljön a klérus és a laikus elem, ha ez uSóbbi egyenlőre csak tanács­adói tisztet töltene is be. Ennek a szervezkedésnek a szükségességét és célját meglehetős jövőbelátással meg is indokolta, magát a szervezkedést azonban részleteiben tüzetesen nem fejtette ki, s annak részietekre ki­terjeszkedő fejtegetését a beszéd szük kerete akadályozta. Egy nemzet szerves egészében szá­mos olyan kisebb nagyobb csoport, vagy osztály foglal helyet, amelye­ket akár társadalmi felfogásuk, akár hivatásuk, akár kultúrájuk, akár hit­életi felfogásuk egysége, vagy nyel­vük és egyéb ilyen nagyjelentőségő erőt jelentő egység köt össze, de mindezt a csoportot megbonthatat­lan szerves egésszé főzi a nemzeti függetlenség utáni vágyuk, minden más érzést fölülmúló hazafiságuk. Ezek a csoportok a nemzeti élet keretén belül a rendelkezésükre álló törvényes eszközökkel harcokat is folytathatnak egymással szemben, de ez a harc csak a békés érvénye­sülés harca lehet úgy, hogyha ezt a harcot helyes névvel akarjuk meg­jelölni, akkor nem is szabad harc­nak, hanem csak versenynek, ver­sengésnek neveznünk, mert mind­annyian egy nemzeti cél felé törék szünk és — különösen válságos idő­ben, mint amilyen a mai idő is — minden erőt egy cél, az integer Magyarországért folytatott harc ér­dekében kell lekötnünk. Nagyon természetes, hogy amikor a nemzet ennyi különböző csoport­ból tevődik össze, akkor ezek a csoportok bizonyos elhelyeződést, bizonyos egyensúlyba jutást keres­nek. Iiyen egyensúlyozási törekvés észlelhető a különböző vallásfeleke zeíek között is és mi sem természe­tesebb, minthogy mindegyik vallás­felekezetnek — hogy úgy fejezzem ki magamat — a fajsúlya határozza meg elhelyeződését. Kétségtelen, hogy hazánk Szent István óta katholikus ország, hogy a keresztény kultúra tette lehetővé annyi évszázados küzdelem s teljes faji izoláltsága ellenére ezerévet meg ­haladó nemzeti életét s történelmünk legfényesebb napjait, kétségtelen, hogy állami, nemzeti életünk összes intézménye szerves összefüggésben van katholikus kultúránkkal, hisz a reformáció előtti századokban nem­zeti életünknek egyházunk képezte egyik legfőbb ható faktorát és ha­zánk lakosainak túlnyomó többsége ma is katholikus. Hogy számbeli túlsúlyunk és nagy történelmi mul­tunk ellenére nemzeti életünkben fajsúlyunk az utóbbi időben mégis nagy mértékben csökkent és ma már nemcsak a kalholikusság, hanem az egész kereszténység, sőt az összes kunstruktiv erő is annak a tudatára ébredt, hogy a nemzeti életünket és hitéletünket is sokszor veszélyeztető aránytalan kisebbség ellen védeke­zésre szorul és felmerül annak a szükségérzete is, hogy a rokon kultú­rájú és világfelfogás* keresztény felekezetek kezetfogva egymással ki­építsék a védelem frontját, ezt annak tudhatjuk be, hogy szervezkedésünk nem megfelelő, vagy idejét múlta, vagy rendkívüli viszonyok annak az aránytalanul csekély kisebbségnek — és itt nem értem a hazájához hű s konstruktív erejű zsidóságot, ha­nem a nemzeti ideológiáktól teljesen távol álló s nagyrészben ide beö­zönlő nemzetietlen s gyakran atheista töredéket — olyan hatalombeli túl­súlyt juttatott kezébe, mellyel szem­ben eddigi szervezeteink kielégítő védekezési eszköznek nem bizonyultak. Ezt a védekezési frontot az összes keresztény felekezetek között mind történelmi multunkra való tekintettel, mind számbeli túlsúlyunk miatt is nekünk kellene dominálnunk és mé­gis azt tapasztaljuk, hogy ha a szoro­san vett benső hitélet terén az utolsó évtizedben nagymérvű javulás történt is, a gazdasági, politikai és hatalmi túlsúly terén a védekezés szempont­jából mi katholikusok az utolsó helyet foglaljuk el. Ennek nem lehet más oka, mint az, amire Hunyady Ferenc gróf is rámutatott, hogy csonka hazánkban nincs egy állandó jellegű szervünk, amelyre az adott pillanatban, mint szilárd bázisra számíthatnánk, akik­nek soraiban a gouvernementális egyéneket teljes határozottsággal fel­ismerhetnénk és amely szervezetből jóformán észrevétlenül, természetes fejlődéskép kinőne a katholikus au­tonómia, mely hazánk viszonyaiban most már valóban égető szükséges­ség. A klérus a maga fönséges és szent feladatául mindenkor a lelkiek kei kapcsolatos ténykedést tekintette és ép ezért érte el a hitélet terén azt a gyönyörűt eredményt, melyre oly büszkén tekinthetünk az utólsó év­tizedben. Minthogy azonban a klérus majdnem egészen és állandóan a lélekkel foglalkozott, a külső világ gazdasági szetveivel való kontaktu­sát, ennek folytán a gazdasági élet iránti érzékét és a mai rendkívül komplikált gazdasági és politikai életben való biztos tájékozó képes­ségét elvesztette. A protestánsoknál ez nem következett be, mert az ő egyházi alkotmányuk nem tesz kü­lönbséget az egyházi hatalom vitele szempontjából a klérus és laikus kőzött és épen ennek tudható be, hogy — bár az előbb említett kisebb­séggel szemben ő is kénytelen ve­lünk karöltve önvédelmi harcot foly­tatni — relatíve mégis sokkal ked­vezőbb helyzetben van, sőt lehet állí­tani, hogy kedvezőbb helyzete foly­tonosan fokozódó, mert összes hívei bekapcsolódnak vallásuk alkotmá­nyos életébe és így minden egyes hivük aktiv résztvevője az ő hitéle­tüknek, helyesebben alkotmányos életüknek. Arról természetesen szó sem lehet, hogy ez a szervezkedés protestáns mintára történjék, mert ennek olyan elvi akadályai vannak, melyek ka­tholikus hitéletünkkel függnek össze. Szó lehet azonban arról, hogy szer­vezkedésünk az erdélyi katholikus státus mintájára valósíttassék meg. Mint tudjuk, egyházunk tanítása szerint megkülönböztetünk rendi ha­talmat (polestas ordinis) és kormány­zói hatalmat (potestas jurisdictionis). Protestáns mintára azért sem szer­vezkedhetnénk, mert katholikus hité­leti felfogásunk szerint szó sem lehet arról, hogy az Isten kegyelméből LÁSZLÓ MIKLÓS műszaki és uersiimfizlete Pápa, Fő-tér 20. sz. TELEFON: 145.-/ TELEFON: 145 Golyós csapágyak. Autófelszerelések és gumik. Autó, traktor és egyéb gépkenő olajok.

Next

/
Thumbnails
Contents