Pápa és Vidéke, 24. évfolyam 1-52. sz. (1927)

1927-06-05 / 23. szám

Politikai hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóh. Fő-u. 12. Tel. 151 Előfizetési árak: negyedévre 2 pengő, egézs évre 8 pengő. Egyes szám ára 20 fillér Hirdetések miliméteres díjszabás ezer int; hasábmiliméter a hirdetések kifeött 4 fillér, a szöveg között 5 fillér. Főszerkesztő: DB. KERZSKXTI FÁHÚM. Felelős szerkesztő: BOKSÁT EMŐKE. Előfizetéseket és hird etéseket felvesz : A kiadóhivatal (Fő-utca 12. Telefon 151.). A Ker.-szoc. párttitkárság (Szentilonai utca 12.). A „Pax" könyvkereskedés (Fő-utca 9.). A Ker. Nemzeti Nyomdavállatat (Török Bálint u. 1. Telefon: 157.). A Katholikuf Nap pünkösdje. Németh József plébános. Irta Pünkösd van; a Szentlélek jár közöttünk. Az égből jövő szélnek zúgásában és tűzben jön el hozzánk. A világosság Lelke árad le a földre, hogy vezető szövétneke legyen életutunknak. Az erősség Lelke száll le hozzánk, hogy tüzének csodaerejével összeacélozza szétlazult erőtlenségünket. A vigasztalás Lelke jön hozzánk, hogy felszárítsa könnyeinket. A szeretet Lelke száll le ránk, hogy testvérekké szenteljen minket. Ma az élet Lelke árad le az égből és a félelmek, húzódások, álmatag remények helyett színvallást, bátorságot, eltökélést teremt. Ilyen pünkösdnek, ilyen Lélek-leáradásnak tekintem én a Katholikus Napot is, amely szentháromság vasárnapján, június 12-én lesz városunkban. Örvendetes jelenség, hogy ezek a Katholikus Napok mind gyakoriabbak, mind sűrűbbek lesznek. Valóban a katholikus élet pünkösdjei ezek: a katholikus gondolat, erő és Öntudat revelációi. Szükség van ezekre. Hiszen a magyar katholikus életből az utóbbi tiz évek alatt csak a szél zúgása maradt meg, de kisorvadt belőle a tűz, a Szentlélek pünkösdi tüzének, a katholikus gondolatnak világító, acélozó, vigasztaló és egyesítő ereje. Legyen tehát a mi Katholikus Napunk a katholikus gondolat világító tüzének pünkösdje. Hiszen korunk egyik legnagyobb baja a sötétség, a tanácstalanság, a bizonytalanság, bizonytalanság az élet, a politika, a szociális kérdés legfontosabb mozzanataiban. A politika terén a legszélsőségesebb ellentétek között ingadozik a társadalom ; a szociális kérdés legégetőbb problémáira nem tudunk kielégítő megoldást. Az élet meg mint valami sötét sphinx mered elénk; legbensőbb énünk problémái körül csak úgy hemzseg az életmagyarázó művészek vásári zűrzavara. Ki igazít el minket? Ki ad világosságot? A pünkösdi tűz Istene! Accende Lumen! Gyújtsd fel bennünk világosságodat! Ennek a pünkösdi világosságnak, a katholikus gondolat örök értékű, útmutató fényének felragyogását várjuk a Katholikus Naptól. Legyen a mi Katholikus Napunk a katholikum acéltkeményítő tüzének pünkösdje. Mert, ha nagy baja korunknak a sötétség, a homály, még nagyobb betegsége a gyengeség, az elernyedtség. Szeretjük ócsárolni a középkort, pedig a középkor átlagemberei hozzánk képest az akaraterő óriásai voltak. Egyéni és nemzeti életünkben valami szomorú elernyedtség átka ver minket; tétlenül, petyhüdten várjuk az elkerülhetetlennek látszó véget. Betegek és gyengék vagyunk; beteg és gyenge az akaratunk. Vallási téren pedig mély, fájdalmas jelenségeket láthatunk: a hitet, saját maguk és gyermekeik hitét dobják el sokan házasság, anyagi érdek, emberi tekintet miatt. Ki ráz fel minket? A pünkösdi szél zúgása, amely megráz életet, egyént, mindent, amit talál. Ki acélozza össze széternyedt akaratunkat ? A pünkösdi tűz Lelke, akinek kiáradása apostolokat, hitvallókat, vértanukat teremtett. Ilyen aléltságból, letargiából felrázó pünkösdi szélnek zúgása, ilyen acélozó, keményítő tűznek ereje legyen a Katholikus Nap. Legyen a mi Katholikus Napunk a katholikus igazság vigasztaló tüzének pünkösdje. Ma annyi a levert, kedvetlen, életunt ember. Nem tudunk örülni. Megértjük azt. Százezreknek meg millióknak egyetlen gondja és gondolatja: miből élünk. A család pedig, az őröm forrása, mindig kevesebb és mindig lazultabb, a lélek mindig sivárabb, mindig üresebb lesz. Egy neves publicista szerint a népnek ma nincsenek dalai; csak operettslágereket, meg alacsony kuplékat hall az ember, pedig ha a madár nem énekel, akkor vagy beteg, vagy elmúlt már a tavasz. Beteg a népünk, beteg a lelkünk, vagy nem vár már tavaszt ? Ki gyógyítja meg a lelkünket, ki hozza el a szép tavasz igéretét? Ki ad újra tiszta, mély, boldog örömöket ? A Szentlélek ! Veni: consolator optime ! Jöjj el édes vigasztalónk! A pünkösd Lelke vigasztaló Lélek, akit Krisztus is a maga örömének mond. Ez a szentléleki öröm fakadjon meg lelkünkben a Katholikus Nap pünkösdjén. Legyen a mi Katholikus Napunk végül a katholikus testvériség egyesítő tüzének pünkösdje. Aggodalmas jelenségek vannak még mindig a közélet terén: társadalmi osztályok, felekezetek, pártok viszálya éket ver a nemzet testébe. Az embereket az önzés, a kíméletlen egoizmus, a lelketlen profit állítja szembe, azért még a családi életben is sokszor elhidegülés van, haraggal tekintenek egymásra, akik egy födél alatt élnek, egy asztalnál ülnek. Mi segít ezen ? A demekráeia ? Ez inkább szélesíti a szakadékot. A szociálizmus ? Ez meg épen államosítani akarja az osztályellentéteket. Itt nem segíthet más, mint a szeretet Lelkének pünkösdi tűze. A pünkösdi Lélek a világosságnak, erősségnek, vigasztalásnak, szeretetnek a Lelke. A mi Katholikus Napunk legyen ennek a világító, erősítő, vigasztaló, szeretettel megtöltő Léleknek pünkösdi ránkáradása. A hősök gyászünnepe. Bár borús volt az idő vasárnap délután, később pedig igen erősen elkezdett esni az eső, mégis a város apraja-nagyja az alsóvárosi temetőbe sietett délután 3 órára, hogy résztvegyen azon a gyönyörű ünnepségen, melyet a város társadalma % harctéren elesett hősök emlékére rendezett az erre az alkalomra gazdagon feldíszített katonasiroknál. Jelenvoltak az ünnepségen a hatóságok képviselői, a cserkészcsapatok, a leventék és a helybeli iskolák növendékei. Már a délelőtt folyamán az egyes felekezetek templomaiban s a főtemplomban isteniiszteletek voltak a harctéren elesett katonák lelki üdvösségéért. A temetői ünnepség a Himnusz eléneklésével kezdődött. Utána a főiskola énekkara énekeit gyászéneket. Az ünnepség fénypontja dr. Sulyok Dezső ünnepi beszéde volt. Beszédében abből indul ki, hogy a világháborút idegen célokért, leikünktől és nemzeti ideáljainktól messze eső célokért küzdöttük végig. Jóllehet érdekeink azt kívánták volna, hogy semlegesek maradjunk, beálltunk a hadakozók közé, mert fgy kívánta ezt a becsület. Ennek a nagy küzdelemnek áldozatai az itt eltemetett hősök és az a sok százezer, kiknek holttestei idegen földben nyugosznak. Mindannyian az agg uralkodó legelső szavára siettek, mert hívta őket a haza. S bizony nagyon sok nem jött vissza azok közül, akik elmentek. És ebben az óriási harcban, melynek egyik frontja a La Manche csatornától a Rivireáig, a másik a Fekete Tengertől az Északi Jeges Tengerig húzódott, a magyar katona